Schmidtmayer-Busa Mónika

Német Nemzetiségi Múzeum, Tata

1988–2018

A MÚZEUM TÖRTÉNETE 1988–2018

Az 1989-ben megjelent Néprajz a magyar múzeumokban című kötet tatai múzeumokra vonatkozó részét Körmendi Géza és Tisovszki Zsuzsa néprajzosok írták, akik azonban csak megemlítik, hogy van Tatán egy nemzetiségi gyűjtemény is.[1] A megyei múzeumi szervezet megváltozását a Múzeumcafé 2013/5. számában Basics Beatrix: A szervezeti átalakítás ideje alatt a múzeum… című tanulmánya egy mondat erejéig szól a Kuny Domokos Múzeumról, amelynek épületeiről, kiállítóhelyeiről nem közöl információt azon túl, hogy a vár épülete nincs jó állapotban, de feltűnően színvonalas kiállításokkal várja látogatóit.[2]

A korabeli nemzetiségi sajtó és irattári anyag levelezéseiből tudható, hogy Tata városában 1972-ben indultak meg a nemzetiségi gyűjtések, amikor Bíró Endre múzeumigazgató Fatuska Jánost bízza meg egy Nemzetiségi Kiállítás létrehozásával a Miklós-malomban. A Német Nemzetiségi Múzeum alapításának körülményei az 1970-es évek magyarországi nemzetiségpolitikáját jól leképezik. Tata városában, egy nemzetiségi szempontjából kevésbé frekventált településen, de a 100-as főút mentén, a Bécs-Budapest útvonalon kerül megalapításra az a nemzetiségi bázisintézmény, amely a Kárpát-medencében élő német kisebbség kultúráját, népművészetét hivatott bemutatni. A tárlat ekkor még reflektálatlanul hagyja azt a tényt, hogy az alapítás városában gyakorlatilag egyetlen nemzetiségi közösség sem működik, de elhelyezkedéséből és a környezetében az 1970-es években éledező kultúrcsoportokkal képes lesz a Németországból érkező turizmus számára vonzerőként működni. Ez a stratégia annyira bevált, hogy 1987-ben a Stuttgart melletti Gerlingen számára a múzeum jelenléte a városban döntő abból a szempontból, hogy mely magyarországi várossal lépjenek partnerségbe. 1973-ban nyílt meg a Nemzetiségi Múzeum állandó kiállítása a Miklós-malomban, amelynek 1983-tól a Nepomucenus-malom ad helyet. Az intézmény megnevezésére a tanulmányban a Német Nemzetiségi Múzeum jelölést tartjuk használatosnak, mert ezen a néven vált az intézmény ismertté, hazánkban és külföldön (Ungarndeutsches Landesmuseum) ezt a megnevezést használja a közönség. Fatuska János muzeológus alapította meg a Német Nemzetiségi Múzeum gyűjteményét és gyarapította azt 1972-től folyamatosan szisztematikus gyűjtéseivel.[3] A korabeli munkajelentésekből úgy tűnik, a tatai néprajzi gyűjtemény etnicizált szétválasztása ugyan 1976-ban megtörténik, de nem egységes szempontrendszer alapján. A leltári számok között átfedések maradtak, a beleltározott tárgyakon nem jelölték, hogy mely gyűjteményhez tartoznak.

Nagyobb változást idézett elő a Német Nemzetiségi Múzeum Nepomucenus-malomban való költöztetése. Az önálló kiállítóhely és gyűjteményi raktár lehetővé tette volna a tudatos tárgygyarapítást, de sajnos ebben az időszakban a leltárkönyvek vezetése erősen hiányos.

Ugyanakkor Fatuska tevékenysége révén formálódott meg az intézmény törzsgyűjteménye. 2011. évi nyugdíjazásig munkásságával lehetővé vált, hogy Tata város ma egy önálló, de a Kuny Domokos Múzeum szervezeti egységeként megjelölt Német Nemzetiségi Kiállítóhellyel és országos jelentőségű gyűjteménnyel rendelkezzen. Az intézmény épületének állapota az elmúlt három évtizedben jelentősen leromlott, s ezzel együtt a 2010-es évekre a látogatószám is megcsappant, a gyűjtemény elköltöztetése többször felmerült. A viszontagságos gyűjteményi helyzet és a hiányossá váló intézményi és szakmai háttér oda vezetett, hogy 2011. évben a múzeum már zárva tartott, látogatókat előzetes bejelentkezés alapján fogadott. 2012-ben szakfelügyelet érkezett a gyűjteményhez az akkoriban egy emberként a magyar és német néprajzi anyagért felelős néprajzos muzeológus kérésére, aminek eredménye a múzeumi rang elvétele és az intézmény kiállítóhely kategóriába történő lefokozása volt. A szakfelügyeleti vizsgálattal a cél az lehetett, hogy a nemzetiségi kiállítás kikerüljön a Nepomucenus-malomból és helyette néprajzi kiállítóhely jöjjön létre. A szakfelügyeletnek köszönhetően azonban ez nem történt meg, mivel elismerte a gyűjtemény meglétét, gazdagságát, de a nyilvántartási és raktározási problémák megoldása ekkoriban annyira nem látszott, hogy a muzeális kategóriát visszavonták és az Alapító Okiratban kiállítóhellyé alakították a gyűjteményt. Napjainkban nem könnyű értelmezni egy városon belüli, különválasztott, magyar és német néprajzi gyűjteményt, ugyanakkor a két gyűjtemény létrejöttének, alapításának szakmai és ideológiai körülményei nem maradhatnak reflektálatlanul. Intézményünk néprajzi gyűjteményeinek bemutatásakor nem téveszthetjük szem elől a célcsoportot és tudománytörténeti kontextust, amelyben keletkezett.

2013-tól a Kuny Domokos Múzeum kiállítóhelyeként Német Nemzetiségi Múzeum folyamatosan indult a múzeumok szakmai pályázatain. Két alkalommal infrastrukturális felújításra, két alkalommal állandó kiállításra, egy alkalommal múzeumpedagógia szolgáltatás fejlesztése érdekében adtuk be és nyertük el a Kubinyi Ágoston, valamint a Járásszékhely múzeumok pályázatain elnyerhető támogatásokat. 2013. évben az intézmény életében jelentős változások zajlottak le. Tata Város Önkormányzata lett a fenntartója a Kuny Domokos Megyei Hatókörű Városi Múzeumnak, és Dr. Fülöp Éva nyugdíjazása miatt, Schmidtmayer Richárdot bízták meg az intézmény vezetésével. Az új vezetés első lépése volt, hogy néprajzost rendelt a Német Nemzetiség Kiállítóhely meglévő gyűjteményéhez és innentől kezdve ismét fontos célkitűzés lett az intézmény fejlesztése. A megyei múzeum és kiállítóhelyeinek fenntartója jelenleg is Tata városa, melynek önkormányzata 2013 óta lehetőségeihez képest jelentős pénzügyi erőforrást fordít az intézmény támogatására. Szerencsés módon a helyi és megyei német nemzetiségi önkormányzat látta a Német Nemzetiségi Múzeum jövőjét Tata városában, ezért működéséhez programokkal és pénzügyi támogatással is hozzájárult.

A szervezet szempontjából kiemelt fontosságú változás volt, hogy a korábban kiállítóhellyé lefokozott, Kuny Domokos Múzeum részeként működő Német Nemzetiség Múzeum esetében kérvényezte a bázisintézmény megjelölést, ami az Alapító Okiratba is bekerült.

2015-ben új állandó kiállítással gazdagodott az intézmény, amely a „Mi és a Többiek”  címet kapta és arra tesz kísérletet, hogy az intézményben gyűjtött tárgycsoportok alapján értelmezze nemzetiségi kultúra múzeumi interpretációját. Előkészítés alatt áll egy megújuló állandó kiállítás koncepciója is, emellett cél a nemzetiségi gyűjtések megyei szintű vezetése, kitekintéssel az országos helyzetre. 2017 óta a tatai Német Nemzetiségi Múzeum célja az intézmény folyamatos fejlesztési stratégiájának kidolgozása, a gyűjtemény helyzetének rendezése. A magyarországi németség kultúráját bemutató, országos gyűjtőkörrel rendelkező vidéki intézmény számára a hagyományok és tárgyak megőrzése mellett a jelenkori kisebbségi lét aktuális kérdéseinek megismerése a fő irány. A múzeum az emlékezet egyben az élmények helye, ahol a továbbiakban is cél a nemzetiségi identitás megélése, megismerése és az ehhez kapcsolódó tárlatok készítése. A szakmai munka látható eredményeinek köszönhetően a 2019-es szakfelügyelet javasolta a tematikus múzeum rangra emelését.

ERŐFORRÁS-ELEMZÉS

A Német Nemzetiségi Múzeum fennállása óta a Kuny Domokos Múzeum részeként működik, önállósodására tett kísérletek nem jártak együtt szakalkalmazottak felvételével. A munkaerő az egy néprajzos muzeológust, illetve a teremőröket leszámítva végig a megyei múzeum alkalmazásában álltak, így csak azokról a személyekről számolunk be, akik tevékenységi körében a Német Nemzetiségi Múzeum gyűjteménye volt az elsődleges, vagy kiemelt terület. Fatuska János[4] a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán végzett 1972-ben magyar nyelv- és irodalomtanári, illetve etnográfus szakon. 1973-ban Nemzetiségi Múzeum az ő muzeológiai munkájának köszönhetően nyitott meg Tatán a Miklós-malomban, ahol a német és szlovák nemzetiség kulturális öröksége együtt mutatkozott be. A német nemzetiségi hagyományok múzeumi megjelenítésén, szellemi- kulturális örökségük gyűjtésen fáradozott. Igazgatóként Fatuska János új kiállítási és raktározási tereket alakított ki, pályázatokkal erősítette az intézmény fejlesztését, valamint kiadványsorozatot indított „A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei” címmel, melynek négy kötete jelent meg az ő szerkesztésében. Nevéhez kötődik a magyarországi németség történét bemutató állandó és időszaki kiállítások sora.[5]

A Német Nemzetiségi Múzeum szakmai munkatársaként a nyolcvanas években megszakításokkal tevékenykedő Schmidt Mónika, napjainkban a Tatai Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökasszonya, aki elsősorban népzenekutatói feladatokat látott el. Gyűjtéseinek köszönhetően maradt fenn számos hangfelvétel az intézményben, illetve rögzítette egy 15. századi német népballada 20. században német nemzetiség körében megőrzött variánsát.

Klaus Sauerbrei a Német Nemzetiségi Múzeum kiállításainak és gyűjtéseinek megvalósulásában Fatuska János mellett a kezdetektől segédkező munkatárs volt, aki német nyelvű irodalom területén szerzett ismereteket.

Schmidtmayer Csaba 2010-es években teremőr, tárlatvezető, 2013-tól gyűjteménykezelőként dolgozott a múzeum épületében. Felsőfokú német nyelvű és idegenvezetői képesítéssel rendelkezett. Munkája során nagy figyelmet fordított az állandó kiállítás bemutatására. Mivel terve között szerepelt a néprajz szak elvégzése az egyetemen, tanulmányt írt a múzeum évkönyvébe a Német Nemzetiségi Múzeum gyűjteményével kapcsolatosan.

Horváth István a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett, történész-néprajzosként folytatott tevékenységet a Kuny Domokos Múzeumban 2004-től kezdve. Munkássága alatt jelentős tárgyakkal – köztük egy 18. századi bálványos préssel – gyarapodott a Német Nemzetiségi Múzeum, valamint az intézmény magyar néprajzi gyűjteménye. Rendeződött a leltározás helyzete, egy rövid ideig szabályosan zajlott a műtárgyak leltározása.

2014 novemberétől 2017 őszéig Dr. Kuti Klára etnográfus érkezett a Kuny Domokos Múzeum kulturális antropológus státuszára és vett részt a Német Nemzetiségi Múzeum munkáiban. Közreműködött a „Mi és a Többiek” című állandó kiállítás első ütemének megvalósításában, valamint pályázatok segítségével a német nyelvű programokat helyezett előtérbe. 2016-ban vezetésével valósult meg az állandó kiállítás „Történetek” kiállításrésze.

2013-tól kezdve Busa Mónika a Kuny Domokos Múzeum néprajzosaként a nemzetiségi gyűjtemény felelős muzeológusa. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán 2013-ban szerzett MA néprajzos képesítést, kulturális antropológia szakirányon. Három hónapot töltött Stuttgartban a Landesmuseum Baden-Württemberg néprajzi osztályán szakmai Erasmus ösztöndíjjal. E szakmai tapasztalatnak és felsőfokú német nyelvismeretének köszönhetően nyerte el az egyetem befejezését követően azonnal a lehetőséget, hogy az intézmény nemzetiségi gyűjteményét gondozza.  Jelenleg egyedüli szakalkalmazottként látja el feladatát a Német Nemzetiségi Múzeum gyűjteményében. A gyűjteményi helyzet, a raktározás és a múzeumépület problémáinak megoldása mellett a múzeum gyűjteményében lévő hartai bútokról készített önálló vándorkiállítást illetve tárgykatalógust. 2015-től kezdve folytatja a revíziót a gyűjteményben, amelynek eredményeként az intézmény 2000-re becsült műtárgyállománya közel 4000 tételt számlál a raktár felmérését és a textilgyűjtemény teljes leltározását követően. A „Mi és a Többiek” című állandó kiállítás pályázati felelőse és a Dr. Kuti Klárával együttműködve a kurátora. 2013 óta a „Vendégségben a múzeumban” program koordinátora, amely a megyei német nemzetiségi közösségek bemutatkozását célozza meg, és eredményeként 2019-ben a múzeumok társadalmiasítása programban jó gyakorlatként jelent meg a MOKK Cselekvő közösségek projektjének regionális szakmai konferenciáján. 2016-ban az intézmény múzeumpedagógia kínálatának fejlesztésében tett lépéseket, amelynek segítségével biztosítható volt az intézmény jó kapcsolata a megyei nemzetiségi iskolákkal.

INFRASTRUKTURÁLIS HELYZET

A Német Nemzetiségi Múzeum kiállítása az 1980-as években Miklós-malomból a felújított Nepomucenus-malomba került. A 18. századi, 1980-as évek elején felújított háromszintes malomépület ma is a múzeum épülete. Hozzá tartozik egy magtárépület, amely jelenleg raktárként funkcionál. A múzeumhoz tartozó két épület egy kerítésfallal körülvett egykori malomüzem egységes képet mutató területén található. Az épületek külső renoválása és infrastrukturális megújulása erősen indokolt lenne, kis lépésenként a múzeum igyekezett előre haladni. 2013-ban a múzeumok szakmai támogatásán a muzeális kiállítóhely kategóriában pályázatot nyert, melynek során megújult a kiállítóterek világítása és a földszinti kiállítótér fűtése. 2014-ben az intézmény vezetése új állandó kiállítás megvalósítását célozta meg, amely 2015-ben is fő irány volt, így a további infrastrukturális megújulás nem következett be. A jelenleg is látogatható, „Mi és a Többiek” című állandó kiállítás második üteme 2016-ban készült el. E kiállításhoz kapcsolódóan a Pazirik Informatikai Kft.-nek köszönhetően elkészült a múzeumépület egykori malom funkcióját bemutató rekonstrukciós film. 2017-ben múzeumpedagógiai eszközkészletet bővített az intézmény a Járásszékhely múzeumok szakmai támogatásával, majd 2018-tól a raktárhelyzet érte el azt a kritikus pontot, hogy az épület megújítása nem volt tovább halogatható. 2019-ben még mindig muzeális kiállítóhelyként a múzeumok szakmai támogatásán[6] 2 millió forintot nyert a múzeum a gyűjteménynek helyet biztosító épület állományvédelmi megújítására. 2020-ban kezdődött meg felújítása, mellyel cél, hogy egy kutatható, kisebb csoportok számára látogatható múzeumi raktár alakuljon ki. Tata város önkormányzata további épületekben biztosít helyet a műtárgyak tárolására, de a 2019-es szakfelügyeleti vélemény a raktárhelyzet megoldására szólította fel a fenntartó várost.

1987-ben gyarapodott a múzeum restaurátor állománya, így kialakítottak egy nagyméretű fatárgyak restaurálására alkalmas műhelyt a Német Nemzetiségi Múzeumhoz tartozó, egykori magtárépületben.[7] A 2000-es évek elején ide költözött át a Német Nemzetiségi Múzeum gyűjteménye a Miklós-malomból. Az egykori gazdasági épület létrehozása óta eltelt közel 300 év lenyomata ma is látható a Német Nemzetiségi Múzeum raktárában. Az idei 2020-as évet megelőzően felújítás egyedül a tetőszerkezeten következett be 2014-ben, a többi épületrészen folyamatos állagromlás tapasztalható. A tető javítása azonban komoly előrelépés volt a gyűjtemény tárolásának fejlesztésében.  A tetőteret azonban a felújítással egy időben a katasztrófavédelem lezáratta, így az egyetlen felújított tér műtárgyak tárolására nem használható.

2019-ben beadott pályázatunk a „Múzeumok szakmai támogatása” infrastrukturális fejlesztések, így különösen a gyűjteményeknek helyet biztosító épületek állagvédelmi megújítására sikeres volt, az épület belső felújítási munkálatai 2020 nyarán befejeződtek. A támogatásként kapottösszeget Tata Város Önkormányzata, valamint kisebb mértékben a Komárom-Esztergom Megyei Németek Önkormányzata egészítette ki további részfeladatok megoldására önkéntes munka bevonásával kerülhetett sor. A raktár többi szintje a korábbi időszakban nem tette lehetővé a műtárgyak hosszabb távú előírásoknak megfelelő tárolását, melyek azonban szervesen hozzátartoznak a Német Nemzetiségi Múzeum működéséhez. Az épület földszinti és emeleti részében a fatárgyak, illetve fémalkatrészekkel ellátott fatárgyak kaptak helyet, az első emeleti térben a hozományládákon kívül a gazdálkodás és háziipar gyűjtemény került elhelyezésre.

Az infrastrukturális megújulás részeként a Járásszékhely múzeumok támogatására beadott pályázat segítségével a fűtésrendszer kiépítésére és páramentesítő eszközök elhelyezésére került sor 2020-ban a raktárépületben. Terveink szerint 2021-ben az épület műtárgytároló rendszereinek kialakításával folytatjuk azt a munkát, amellyel a múzeum raktára rövid időn belül sokoldalú és közönségbarát módon tudja a benne rejlő értékeket közvetíteni. 

A 2019. évi pályázati fejlesztéssel párhuzamosan 2019. év végétől 2020. év jelen időszakáig is zajlik a tatai Német Nemzetiségi Múzeum fogadóképességének fejlesztése. 2019-ben megvalósult a főépületként szolgáló egykori malomépülethez tartozó patakmeder, valamint a múzeum telkét körülvevő 18. századi alapokkal rendelkező kerítésfal megújítása. 2020-ban a kapuzat karbantartása zajlott le. [8]

GYŰJTEMÉNYI ADATOK

A Német Nemzetiségi Múzeum gyűjteménye főként néprajzi tárgyakat, kisebb mértékben történeti dokumentumokat tartalmaz, amelyek nagyobb része utólagosan, az elmúlt 4 évben kerültek nyilvántartásba. Az intézmény törzsanyaga két leltárkönyvben került beleltározásra, azonban a dokumentálásban jelentős hiányok tapasztalhatók. E leltárkönyvek kb. 2000 tárgyat tartalmaznak, de a meglévő gyűjteményi anyag 2017-es revízióját követően a törzsgyűjtemény jelenleg 3175 leltározott tárgyat számlál. A tárgyak etnikus identitást kereső néprajzi gyűjtés és az átalakuló paraszti életmód eredményeként kerültek a múzeumba. A német nemzetiségi közösségekből kikerülő bútorok a lakások csökkenő mérete, a többgenerációs együttélésmodell után, egyrészt a padlásokon, illetve a kitelepített német családok helyére érkező szegényebb magyar illetve felvidéki családoknál kötöttek ki, akik nem tudták vagy nem akarták lecserélni a bútorokat, így végül nagy számban a múzeum gyűjteményébe kerültek begyűjtésre. Tematikus csoportok szerint a következő gyűjteményi egységek darabjai jellemzőek: háziipar, háztartás, mesterség, bútor, egyházi- és textilgyűjtemény. A legnagyobb darabszámú tárgyi anyagot a textília teszi ki, közel 1500 tétellel. Melyeknél a több éves gyűjteményt feltáró munka után a következő megállapításokat tehetjük. Alapvetően mai Magyarország területén élő, magukat német nemzetiségűnek valló közösségek és személyek tárgyi kultúrájának gyűjtése dominált, de a Néprajz Múzeum támogatásával a gyűjteménybe kerülhetett két erdélyi szász területről (Beszterce, Nagyszeben) származó bunda is. Jelentősebb textília együttes egy nagybörzsönyi kelengye, melyek mindegyike kézzel szőtt, lenvászon női illetve férfi alsóruházat, és monogramokkal, valamint évszámokkal ellátott lakástextília. Jelentősebb gyűjtés történt még Ceglédbercelen, amelynek anyaga inkább a bútorgyűjteményben jelenik meg számottevően. A „Sváb Törökország” területéről, Véméndről, Mözsről, valamint a Bács-Kiskun megyei Hartáról gyűjtött viseleteinken kívül, a többi öltözet túlnyomóan Komárom-Esztergom megye területéről került a gyűjteménybe. A gyűjtés módszerében, a feljegyzések és a leltárkönyvi adatok alapján, nagyban meghatározó volt a Tata környékén kialakuló a falusi adatközlő közösség, akik a néprajzos iránymutatásai szerint kutatták fel a múzeumnak a tárgyakat. A gyűjtés során a cél az eltűnőben lévő paraszti élet minél pontosabb, szélesebb körű ábrázolása volt, a táji különbségek és az autentikus keresése mellett A mai értelemben vett háziipari termékeken kívül a házi munkaként önellátásra létrehozott darabok (ingek, díszlepedők, törölközők), valamint a falusi specialisták által szűkebb közösség számára alkalmanként készített tárgyak (menyasszonyi fejdíszek, fejkendők) túlsúlya jellemző.

A német nemzetiségi gyűjtemény jelentős együtteseit képviselik a népi kismesterségek tárgyi eszközei. A leltárkönyv adatai szerint két kovács és egy szíjgyártó műhely került be a gyűjteménybe az 1970-es évek során, ezek mindegyike tatai, vagy Tata környéki iparosmestertől származik. A gyarapításnál a gyűjtő, kivételes alapossággal jegyezte fel a tárgyak gyűjtéskor tapasztalható állapotát, adatait, illetve helyi német megnevezéseit. A gyűjtemények teljessége nem csak az eszközök meglétében, hanem a műhely dokumentumainak megőrzésében is tetten érhető. A két kovácsműhelyből az egyik a tárgyak és a dokumentumok alapján is bizonyíthatóan tatai patkolókovács műhely, a másik pedig Etyekről került a gyűjteménybe. Mezőgazdasági eszközök szintén meglehetőségen nagy számban kerültek a gyűjteményben, adatokat azonban csak elvétve kapunk róluk. Mindemellett a gabonatermesztés, kertművelés, valamint a szőlőművelés és bortermesztés eszközeinek tárháza szintén részét képezi a gyűjteményünknek.

Gyűjteményünkben nagy számban találhatók meg a lakáskultúra darabjai, melyek a 19. sz. végének és a 20. sz. elejének darabjai. Jelentős hartai bútor gyűjteményünk a kezdetektől fogva alapját képezte a Német Nemzetiségi Múzeum kiállításainak, de a Komárom-Esztergom megyei német települések lakáskultúrája is dominált a gyűjtésekben. A Budapest környéki németség köréből is történtek gyarapítások, így található meg a gyűjteményben egy komplett ceglédberceli enteriőr is. Győr-Moson-Sopron megye lakáskultúrája sem maradt ki, így került a gyűjteménybe egy a leltárkönyv adatai szerint soproni festett, mennyezetes ágy. A gyűjtemény legnagyobb részét tárolóbútorok teszik ki, amelyek jól mutatják a generációk során bekövetkező lakáskultúra változását, illetve, hogy mit nem tudtak magukkal vinni a kitelepített, elűzött német családok.

Magyarország déli megyéiben található német települések anyaga különösen jelentős. Ehhez tartozik egy mekényesi, és egy pári festett kelengyeláda, melyek közül a mekényesi kiemelkedő tárgytörténettel rendelkezik, hiszen egy otthonából elűzött, majd Tatára került magyarországi német családtól került a Német Nemzetiségi Múzeumba. Két szekrény gyűjtési körülményeiről csak a leltárkönyv adataival rendelkezünk, amelyek bácskai eredetet feltételeznek, analógiákat keresésével azonban inkább Tolna megyei, sárközi jelleget mutat. A sárközi református templomok kazettás mennyezetének festéséről jól ismert olasz korsó motívum jelenik meg a szekrény két ajtaján, továbbá a barokkosan faragott és festett oldalsó részek jellemzőek.

A gyűjtemény az elmúlt 7 évben jelentősen bővült. A gyűjtésekből kiemelkedik egy kecskédi ház berendezése, egészen késői stílusú, Várgesztesre került hartai bútorok és egy Tata városában élő „késmárki cipszer” család bútorhagyatéka, egy 17. századi kelengyeládával.

A gyűjtések további folytatásánál nem hagyható figyelmen kívül a recens anyag gyűjtése sem, amely a nemzetiségi kultúra megélésének, az identitás alakulásának tárgyi anyagát jelenti. A dalostalálkozók emléktárgyaitól kezdve, a tánccsoportok, zenekarok és dalkörök ruházatán át, a keletkező audio és videó anyagok mind további gyűjtések lehetőségét kínálják. A továbbiakban kiemelt jelentőségűek a szellemi örökség gyűjtések, hiszen a még élő idősek történeteikkel csak most, a 2010-es évektől kezdve jelentek meg a múzeumban. Elmondott sorsuk nagyban hozzájárul az intézmény továbblépéséhez, fejlődéséhez és a magyarországi németség megértéséhez. Az idősebb generáció, valamint az iskolai oktatás nagy figyelmet fordít a nemzetiségi hagyományok átadására, ennek múzeumi megőrzése és rögzítése szintén kiemelt feladat. Továbbá a kortárs, digitálisan létrejövő tartalmakra kiemelt figyelmet fordítunk, hiszen a nemzetiségi kultúra jelenkori megélésének online felületei is fontos részét képezik gyűjtési területünknek.

NYILVÁNTARTÁSI ÉS DIGITALIZÁLÁSI HELYZET

A korábbi évek leltározási hiányainak feldolgozása, párhuzamosan zajlik a digitalizálással. Az 1976-tól külön leltárkönyvben leltározott német nemzetiségi anyag revíziója az elmúlt néhány évben folyamatosan lezajlott, a hiányok felmérése megtörtént. A leltárkönyv sajnálatos módon oldalakon keresztül üres, azonban az oldalakhoz sorrendben tartozó „leltári számokon” szerepelnek tárgyak, amelyek azonban a leltárkönyvbe nem kerültek. Ezt a hiányt teljes egészében képtelenség lenne pótolni így a meglévő törzsanyag leltározása jelentős kutatásokat igényel. Egyelőre a textil- és bútoranyag vizsgálata történt meg alaposabban és a textília szinte hiánytalanul leltározásra is került 2014-től kezdődően. Az adatok kiegészítésében a forrásmunkákon túl nagy segítséget adtak a közösségek, akikhez vissza lehet menni utóadatolás céljából is, illetve a kultúrcsoportok, énekkarok, tánccsoportok, akik egyes elemeikben megőrizték a századforduló viseletét. 2019/2020-ban a Kuny Domokos Megyei Hatókörű Városi Múzeum akkreditálás előtt álló EMÍR gyűjteménykezelő rendszer használatát vezette be, így az utólagosan beleltározott tárgyak, fotókkal együtt sokkal könnyebben kezelhetőek.

2014 óta minden tárgyunkról fotó és rövid leírás készült ezzel is áttekinthetőbbé és értelmezhetőbbé vált a gyűjtemény, látszódnak a hiányosságai és az értékei egyaránt. 2018-ban a MuseumDigitár felhőalapú, online nyilvántartási rendszerébe 100 tárgyunk került fel a magyarországi német tájházak digitalizálási projektjének keretében, amelyet a Magyarországi Német Nemzetiségi Önkormányzat kezdeményezett és támogat. A projekt jó lehetőség, hogy a múzeumunk anyaga az országosan elérhet gyűjteménykezelő rendszerben is helyet kapjon, célunk pedig az volt, hogy a leggazdagabb, egyben területileg is legváltozatosabb textil- és bútorgyűjtemény tárgyai kerüljenek fel. 1-1973 számmal kezdődően kialakításra került a Német Nemzetiségi Múzeum saját adattári anyaga, amely 1999-2005-ig összesen 99 tételt sorol fel. Értékes része a hon-és népismereti gyűjtőtáborok során bekerült kérdőívek, gyűjtések dokumentációja, illetve Fatuska János publikációihoz készült kéziratok, valamint egyéb beküldött gyűjtések anyaga. A szétválogatás kitér a földrajzi nevek céduláinak szétválogatására, illetve a leírókartonokra is az 1970-es évekből, melyek azonban később már nem készültek. Az adattári anyag digitalizálása 2013 óta megtörtént, így 2253 szkennelt, átgépelt oldal kutatható a múzeumban.

Tovább archívumi anyagként került összeírásra a fotógyűjtemény anyaga, amely 575 db fotót számlál. Ezek jó részének gyűjtési körülményeit nem ismerjük, kivéve a műtárgyként leltározott néhány eredeti fényképet. Szám szerint 12 db fotó esetében került a tárgyra leltári szám, amely utal a gyűjtés körülményeire és arra, hogy az eredeti fotó műtárgyként került a múzeum gyűjteményébe. A további fényképek esetében jelenleg utóadatolás zajlik, amellyel a gyűjtés körülményeinek, helyszíneinek tisztázása megvalósulni látszik, illetve további forrásértékű adatok is az intézmény birtokába kerülnek.

2019-ben egy raktárrendezés során került elő 32 db gyűjtésekhez köthető, magnókazettára rögzített hanganyag, amelyek digitalizálása után jelentősen gyarapítják majd az adattárat mind számszerű, mind informatív adatok tekintetében.

2013 óta a gyűjtések hanganyagát mp3 formátumban, diktafonnal rögzítjük, amely hanganyagok a Német Nemzetiségi Múzeumhoz tartozó tárhelyen kerülnek rögzítésre, majd legépelés után az adattárba. 2016-ban jelentős gyarapodás történt, mert Ritter György történész Komárom-Esztergom megyében gyűjtött hangzó anyagot adott át a múzeum számára. További 23 tételnyi hangzó anyag pedig 2017-ben került rögzítésre gépelve és tárgyszavazott formában is.

ARCHÍVUMI, KÖNYVTÁRI GYŰJTEMÉNYEK

Az intézmény saját könyvtárral nem rendelkezik, a Kuny Domokos Múzeum könyvtári anyagának néprajzi, valamint német nemzetiségi, illetve németnyelvű irodalom része azonban mindig a Német Nemzetiségi Múzeumban került elhelyezésre. 2015-ben Kuti Klára németországi tanulmányútja során jelentős számú német nyelvű szakirodalommal gyarapította az intézmény könyvtárát. Az elmúlt néhány évben jelentős számú új könyvadomány érkezett a gyűjteményhez, többek között Hutterer Miklós könyvtárának egy része.

KIADVÁNYOK

Busa Mónika
2014   Hartai bútorok. In: László János(szerk.): Német Nemzetiségi Múzeum gyűjteményei I. Tata

Fatuska János (szerk.)
1984   A tatai Német Nemzetiségi Múzeum állandó kiállításának vezetője. Kiállítási katalógus, magyar-német nyelven. Tata
1989   Die Nationalitäten in Ungarn. (Haus der Ungarischen Kultur, Berlin, November 1989 – Januar 1990) Kiállítási katalógus. Tata
1998   „1100 Jahre Zusammenleben” Deutsche in Ungarn von der Landnahme bis zur Gegenwart. Kiállítási katalógus. Tata

KIÁLLÍTÁSOK

Állandó kiállítások

• 1973: Német telepesek Komárom-Esztergom megyében
• 1985: Der Grosse Schwabenzug
• 1997: 1100 év együttélés – Németek Magyarországon a honfoglalástól napjainkig
• 2015: Mi és a Többiek (állandó kiállítás)

Jelentősebb időszaki kiállítások

• 1989: Die Nationalitäten in Ungarn. (időszaki kiállítás) Haus der Ungarndeutschen, Berlin
• 2011-től évente: Vendégségben a múzeumban
• 2014: Daniel Stein Margaretha Keiber 1912 Hartai bútorok a Német Nemzetiségi Múzeum gyűjteményéből
• 2019: Határnyitás. Kiállítás a páneurópai piknik 30 éves évfordulójára

INTÉZMÉNYI KÜLDETÉS, EGYÜTTMŰKÖDÉSEK

Tatán 1973-ban azzal a céllal nyílt Nemzetiségi Múzeum, hogy a magyarországi németség egyik kulturális központja legyen. Nagy előrelépést jelentett az intézménynek, hogy 1988-tól kezdve a Tata és Gerlingen közötti testvérvárosi kapcsolat aktív szereplője volt a Német Nemzetiségi Múzeum, amely akkor még országos bázismúzeumként, fontos volt a kapcsolatot kereső németek számra. Gerlingen ekkor már a Magyarországról Elűzött Németek Szövetségenek (Landsmannschaft der Deutschen aus Ungarn) patronáló városa volt és kereste azokat a magyarországi településekkel, ahol jelentősebb számú volt a német nemzetiségi lakosság (ungarndeutsch), illetve aktív kulturális tevékenység folyt. Gerlingen város közösségében a második világháborút követő kitelepítések eredményeként nagy szerepet kapott a Magyarországról kiűzött német nemzetiség.  

„Az állandó kiállítás lebontása, még ha új nem is készül helyette, már önmagában nagyon fontos gesztus: egy korszak lezárása, paradigmaváltás, esetleg, de nem szükségszerűen egy új küldetés manifesztációjának első lépcsőfoka.”[9] A kiállításkritika megszületésének apropója a Német Nemzetiségi Múzeum új, „Mi és a Többiek” című állandó kiállítása volt, melynek első terme 2015-ben, második üteme 2016-ban készült el. A paradigmaváltást mégis érdemes az idézet gondolatára visszavezetni. 2010-ben történt meg ugyanis az 1997-ben megnyitott „1100 év együttélés” című állandó kiállítás első, földszinti termének lebontása, amelyet Schmidtmayer Richárd akkori osztályvezető, Tatai Német Nemzetiségi önkormányzat képviselője, valamint jelenleg az intézmény múzeumigazgatója kezdeményezett. Az üresen maradt kiállítótér helyett, ekkor indult meg a „Vendégségben a múzeumban” program, mely azóta számos helyen sikeres mintaprojektként jelent meg a múzeum életében. A KEM Németek Önkormányzatával, valamint a Tarjáni Német Nemzetiségi Önkormányzattal együttműködve fogalmazódott meg a program ötlete és az első közösség nagy sikert arató tárlata a Német Nemzetiségi Múzeumban. Tudatosan, ám nem dokumentáltan ekkor alakult ki az intézmény fő küldetése, a múzeum megnyitása a közösségek felé. Ekkorra bebizonyosodott, hogy a német nemzetiség országos múzeuma csak a közösségekkel tud megmaradni. Ugyan 2016-ban a „Mi és a Többiek” című állandó kiállítás megvalósulását követően megfogalmazódott egy elméleti küldetésnyilatkozata az intézménynek, de a kezdeményezés nem tudta alakítani az intézmény önképét, emiatt rövid időn belül elhalt. Majd 2019-ben a célként kitűzött közösségeken alapuló működés eredménye a „Közösségi múzeum” elismerés lett, amely mentén a múzeum az elmúlt 10 évben megfogalmazta magát.

2014-ben a múzeum megújításának egyik kezdő lépése volt, egy időszaki kiállítás a gyűjteményben őrzött hartai festett bútorokról, valamint a nemzetiségi kutatások jelenlegi helyzetével kapcsolatosan megrendeztük a „Közösségek – Tárgyak és az Emlékezet” című konferenciát a tatai várban. A konferencia az első lépése volt annak, hogy a tatai Német Nemzetiségi Múzeumot visszakapcsoljuk az országos és nemzetközi tudományos kutatásokban.

Az 1972-ben alapított múzeum töretlenül fáradozik azon, hogy a Magyarországon élő németek számára kulturális műhely és az identitás megélésen egyik fontos helye legyen. Ahogy Dr. Arapovics Mária a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Oktatási és Módszertani Központjának Cselekvő közösségek projektért felelős szakmai igazgatója mondta: „A múzeumok az otthon és a munkahely mellett legyenek az ún. harmadik helyek”, ahol az emberek a mindennapjaikat töltik. A múzeum számára e törekvés „csak” a megfogalmazása volt annak, amit a 2010-es év óta a Vendégségben a múzeumban program keretében már 10 éve valósít meg. Az elmúlt években aktív kapcsolat alakult ki a Komárom-Esztergom Megyei Németek Önkormányzatával és a rendezvénysorozat során évről évre egy új település hagyományait és kiállítását mutatjuk be a múzeumban. A program talán legnagyobb előnye, hogy egyben minden alkalommal egy olyan új közösséggel gyarapodik múzeumunk, aki a nemzetiségi hagyományok aktív éltetője és tudásával alakítja a múzeum történetét is. A bemutatott kiállításokban a múzeum gyűjteményében is fellelhető tárgyak érzelmekkel, emlékekkel[10] feltöltődve válnak az adott település nemzetiségi identitásának jelentésteli tárgyaivá. A 2019-es esztendőben elismerést kapott a múzeum ezért a tevékenységért és az elsők között részesült a Közösségi múzeum kitüntetésben.

A Német Nemzetiségi Múzeum az elmúlt néhány évben – amióta a magyarországi németek jogfosztásának és elhurcolásának története az egyéni életutakban, visszaemlékezésekben elbeszélhetővé vált – nagy erőkkel igyekezett megismerni és összegyűjteni ezeket a történeteket. A múzeum elsődleges feladatának tekinti azt, hogy a magyarországi német hagyományok gyűjtése és bemutatása mellett, a sorsfordító történelmi események az egyes ember szintjén is megismerhetőek legyenek, a közelmúltig megtartott traumák és elhallgatások ne merüljenek feledésbe, hiszen ezek a mai napig fontos részei a nemzetiségi identitásnak. A megkezdett út helyességét mind német mind magyar oldalon pozitív visszajelzések igazolják.

A német nemzetiségi múzeum 1970-es évektől alakuló gyűjteménye esetében összességében fontos, hogy a gyűjtemény etnicizáló értelmezése helyett minél inkább előtrébe kerüljön a tárgyi anyag értelmezése. Ehhez segítségként viszonyítási pontot jelent a múzeum magyar néprajzi gyűjteménye, amely szemléletében elkülönülést mutat. Az alapvetően életmódváltást, mezővárosi iparos kultúra átalakulását nyomon követő „magyar anyaggal” párhuzamosan a német gyűjtemény egyfajta kiválasztódó hagyomány megőrzésére tesz kísérletet. Ez a „kiválasztódás” azonban nem választható el teljesen attól a korszaktól, amit a magyar néprajzi gyűjtemény jelent, hiszen mindkettő alapvetően egy korábbi évszázadok hagyományos kultúrájának felbomlását, 20. században megjelenő „modernizált” életvilágok előtti időszakot jeleníti meg. A német nemzetiségi gyűjteményben ez a hagyomány archaizálni próbál és erőteljesen igyekszik az elkülönülés jegyeit megmutatni, ami a jövőbeli tárgygyűjtéseket meghatározó, egyben reflexióra számot tartó szemlélet lehet. Az elkülönülés megmutatása, a „Másik” kultúra bemutatása továbbiakban is fontos részét képezi a német nemzetiségi gyűjteményben, amelyben adódnak olyan területek (táplálkozás, szellemi örökség, nyelvhasználat, hagyományőrzés stb…), ahol még van mit pótolni a gyűjteményben.

A NÉPRAJZOS TERÜLETEN DOLGOZÓK SZEREPVÁLLALÁSA AZ ISMERETÁTADÁSBAN

A muzeológiai ismeretek átadása 2013-tól vált intenzívebbé. Az intézmény korábban is részt vett külső kiállítások, szakértői munkák vagy közös pályázatok elkészítésében, de saját muzeológusi szinten ez 2013-től kezdve tudott megvalósulni. Az 1970-es évektől megfigyelhető tájházalapítási hullám jelentős számú emlékhely kialakítását eredményezte Komárom-Esztergom megyében is. Az itt található tájházak nagyobb részét a német nemzetiségi közösség, illetve a megalakuló önkormányzatok alakították ki lelkes, helyi önkéntesek segítségével, illetve Német Nemzetiségi Múzeum néprajzosával Fatuska Jánossal együttműködve. A legnagyobb igény a 2010-es években e tájházak anyagának nyilvántartásba vételére, illetve állományvédelmi tanácsokra volt. A nyilvántartásba vétellel sokhelyütt elkéstünk, hiszen szinte az utolsó olyan generáció nyitja ki és mutatja meg ezeket a létesítményeket, amelyik még emlékszik a megnyitásra. 2014-ben a vértestolnai, 2016-ban a baji, 2019-ben a nyergesújfalui tájházak anyagának nyilvántartásba vételére kérték fel a tatai Német Nemzetiségi Múzeum néprajzos kollégáját. A nehézség, hogy ezek a nyilvántartások egyelőre nem eredményeztek továbblépést a működési engedély megszerzésének irányába. A települések, és a tájházakat fenntartó önkormányzatok úgy érzik nincs humánerőforrásuk a törvény által előírt nyitva tartás és működési engedély megszerzésére. A megyei múzeum a működési engedélyekkel nem rendelkező házak számára is biztosítja az évi kétszeri állományvédelmi bejárást, így az épületekben bemutatott anyagok állapotára is érkezik visszajelzés. Együttműködési megállapodások keretében a megyében működő német nemzetiségi önkormányzatok rendszeresen kérik fel előadásra, kutatásra, gyűjtésre a múzeum dolgozóit. Egy jelenleg is zajló projekt keretében, 2020. évben „Hagyományokra építő közösségfejlesztés: Bajót, Nyergesújfalu, Tát” című pályázat keretében a Nyergesújfalui Önkormányzat megbízásából a Nyergesi János Emlékszoba és Tájház tárgyi anyagát és helytörténeti értékű dokumentumainak felmérése, leltározása történt meg.  

Az oktatási területen az egy szakalkalmazottal rendelkező Német Nemzetiségi Múzeum hosszan vállalta magára a múzeumpedagógusi feladatokat is, hiszen a nemzetiségi oktatási intézmények számára a múzeum irányába az érdeklődés egyre fokozódott. 2017-ben pályázat keretében utazó múzeumi foglalkozásokat alakítottunk ki, melynek lényege a néprajzos és természettudományos területek összekapcsolása volt iskolában megtartott múzeumpedagógia foglalkozások formájában.[11] A program rendkívül sikeres volt a múzeumba érkező csoportok számára továbbra is e két terület a kiemelten keresett téma az foglalkozások sorában. A múzeumpedagógiai feladatokat a Kuny Domokos Múzeum 2 fő múzeumpedagógusa látja el jelenleg a Német Nemzetiségi Múzeumban, míg a muzeológus kolléga a foglalkozások tervezésében és a szakvezetésekben ad segítséget.

Tata városa nagy érdeklődéssel fordul a hagyományos értékek és a település múltját feldolgozó lehetőségek irányába, így rendszeres a megkeresés a helyi klubok, közösségek részéről is az etnográfusi tudás megismerésére.

---