Vidák Tünde

Helyi örökségek és térségi kutatások – a Marcali Múzeum néprajzi gyűjteménye [1]

1988–2018

Marcali Somogy megye északnyugati részén, a Balatontól 13 km-re fekszik, a Marcali járás közigazgatási központja, gazdasági, egészségügyi, oktatási és kulturális centruma. A jó infrastruktúrával és kitűnő földrajzi helyzettel rendelkező kisváros több mint 11 ezer ember otthona a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben.

A város kistérségi társulás székhelyeként biztosít több egészségügyi alapellátást, szociális alapszolgáltatást, emellett köznevelési feladatokat is ellát. Marcali Város Önkormányzata önállóan működő múzeumot, könyvtárat, művelődési központot tart fenn, továbbá aktív támogatója a helyi civil szervezeteknek és a sporteseményeknek.

intézmény- és gyűjteménytörténeti összefoglalás

Marcalinak 1972-től van múzeuma. (1. kép) A néprajzi gyűjteménye azóta folyamatosan gyarapodó gyűjteményi egység, azonban a Néprajz a magyar múzeumokban című, 1989-ben megjelent kötetben általános bemutatására, jellemzésére nem került sor. A Somogy megyei múzeumi szervezet részeként került említésre, illetve néhány számszerűsített adat jelent meg a gyűjteményről.[2] Éppen ezért röviden kitérek az intézmény, majd a későbbiekben a néprajzi gyűjtemény történetére is, s nem kizárólag az utolsó harminc év változásait mutatom be.

Két évtized a megyei múzeumi szervezetben

A Marcali Múzeum gyökerei a helyi gimnáziumból eredeztethetők. Az 1960-as évek első felében az egyik gimnáziumi osztályban az 1848-as forradalomról tanította diákjait Gál József történelem-földrajz szakos tanár. A tanulók egyike – Lángi Béla – jelezte, hogy a családja őriz egy Kossuth-bankót.[3] Tanára biztatására bevitte az iskolába, s az egész osztály csodálattal nézte a különleges papírdarabot. Az egyik osztálytársa pedig elkiáltotta magát: „Ötöst a Bélának!” Meg is kapta a jeles érdemjegyet, azonban ezzel tárgygyűjtési mozgalom indult el: a diákok elkezdtek érdekesnek vélt régi tárgyakat bevinni a gimnáziumba. A gyarapodó anyagból először iskolai tárlatot készítettek, majd a művelődési házban is kiállítást rendeztek. Az aktív tárgygyűjtő és honismereti munka hozzájárult annak a gondolatnak a megszületéséhez, miszerint Marcali nagyközségnek legyen valódi múzeuma.

A múzeum létrejötte körül a Hazafias Népfront bábáskodott a helyi pártbizottság támogatása mellett. A nagyközség vezetése szintén pártolta a kezdeményezést. 1968 őszén döntöttek arról, hogy munkásmozgalmi múzeumot alapítanak,[4] így tisztelegve az 1919-es marcali mártírok emléke előtt is. Az intézményt az egykori börtönépületben helyezték el, amelyet L-alakban portálablakos előtérrel és irodákkal bővítettek. A Somogy megyei múzeumi szervezet részeként 1972. november 5-én nyitották meg a Helytörténeti és Munkásmozgalmi Múzeumot. Első igazgatója Együd Árpád tanár, folklórkutató lett, aki a járásban balladákat, népdalokat, népi imákat, néptáncot gyűjtött. (2. kép) A múzeum nyitásakor az első néprajzi állandó kiállítás a Szőlészet, borászat, len- és kenderfeldolgozás témaköreit mutatta be, amelynek forgatókönyve Knézy Judit néprajzkutató nevéhez fűződik.[5] (3. kép)

A múzeum gyűjteményeinek alapját a gimnazisták által összeszedett tárgyak és dokumentumok képezték. Megkezdődött a gyűjteményi anyag feldolgozása, és 1973-tól restaurátora is lett az intézménynek. 1973–74-ben a legfőbb feladat a Somogyi népköltészet című kötet előkészítése volt, amely 1975-ben meg is jelent.[6]

1975-ben igazgatóváltás történt: Együd Árpádot a megyei múzeum igazgatóhelyettesének nevezték ki, Marcaliban pedig 1975. szeptember 1-től N. Kapcár Rozália néprajzkutató lett az igazgató. (4. kép) A múzeum első évtizede a gyűjteménygyarapítás legintenzívebb időszaka volt.[7]

A Somogy megyei Múzeumi Krónika beszámolója alapján 1980-ban közel 12000 ember tekintette meg a kiállításokat.[8] N. Kapcár Rozália tárgy- és adatgyűjtést végzett Marcaliban és a környékbeli falvakban. Elsősorban textileket, háztartási eszközöket és a népi vallásosság tárgyait gyűjtötte, az adattárat pedig az állattartással, a betelepítéssel és az életmóddal kapcsolatos adatokkal bővítette.[9] Előadásokon népszerűsítette a múzeumot. Az évtized közepére azonban csökkent a látogatói létszám, ami 1986-ra 7300 főre esett vissza.[10]

1986-ban az intézmény új nevet kapott: Lengyel József Helytörténeti Múzeum lett, azonban az igazgatója megvált a közgyűjteményi munkától. A korábbi évek gyakorlatát folytatva, az elsősorban képzőművészeti időszaki tárlatokat felvonultató múzeumban Székely Jenőné gondnok végezte a szakmai feladatokat, vezette a nyilvántartásokat, időként kiállításokat is rendezett. 1984-től dr. Gál József gimnáziumi tanár félállású kutatóként dolgozott az intézményben, majd 1990. december 1-től annak igazgatója lett.[11]

Az önkormányzati múzeum

Az 1990-es rendszerváltást követő időszakban Marcali Város Önkormányzata – több somogyi várossal együtt – úgy döntött, hogy saját kezelésbe kívánja venni a múzeumát, s meg is tette a szükséges lépéseket ennek érdekében a Somogy Megyei Önkormányzatnál. A törekvés eredményeként 1992-től önkormányzati fenntartásba került, és Marcali Városi Helytörténeti Múzeum néven működött tovább az intézmény, s ennek köszönhetően új fejlődési pályára állhatott. Az múzeum igazgatója továbbra is dr. Gál József maradt, aki a helytörténeti kiadványozás elsőbbségét hangsúlyozta. A várostörténeti füzetek, könyvek megjelentetését Marcali lakossága szívesen fogadta, az önkormányzat szintén támogatta.

1996-ban, dr. Gál József nyugdíjba vonulását követően Karancz Gábor lett az igazgató. Pályakezdő történészként törekedett a lokális témákon túl minél változatosabb történeti, régészeti, esetenként természettudományos és művészeti témakörök múzeumi bemutatására.

1998–1999-ben a megyei múzeum szakembereinek közreműködésével, Kapitány Orsolya és Imrő Judit néprajzkutatók forgatókönyvíró és kiállításrendező munkájának eredményeképpen létrejött a Mesterek és műhelyek című néprajzi állandó kiállítás. Karancz Gábor igazgató forrás- és szponzorkereső tevékenységgel is hozzájárult a tárlat megvalósulásához. (5. + 6. kép)

2000. szeptember 1-től a fenntartó önkormányzat lehetőséget biztosított a tudományos munkatársi státusz betöltésére, így Vidák Tünde etnográfus a múzeumi kollektíva tagja lett. Megkezdődött a néprajzi gyűjtemény rendszerezése és időszaki kiállítások keretében a néprajzi tárgyak bemutatása. (7. kép)

Nemzetközi néprajzi konferencia valósult meg 2002-ben Marcaliban. A Magyar Néprajzi Társaság Folklór Szakosztálya, a Marcali Városi Helytörténeti Múzeum és a Pécsi Tudományegyetem Néprajz Tanszékének közös szervezésében, dr. Pócs Éva egyetemi tanár szakmai útmutatásával került megrendezésre 2002. május 13–15. között a Rítus és ünnep az ezredfordulón című tudományos tanácskozás. A harmincéves múzeum, illetve a huszonötödik jubileumát ünneplő Marcali város színvonalas tudományos rendezvénnyel szerette volna megünnepelni az évfordulókat. A múzeum első igazgatója, néhai Együd Árpád folklórkutató emléke előtt is tisztelegtek a jelenlévők, akinek szakmai életútjáról Kapitány Orsolya kaposvári főmuzeológus emlékezett meg.

A konferencia feleletet keresett arra, hogy az ezredforduló új társadalmi és kulturális kihívásai milyen válaszreakciókat eredményeztek, s a változások következtében milyen új közösségi rítusok és ünnepek alakultak ki, illetve mely régi ünnepek kontinuitása jellemző. A konferencia megrendezésével országos jelentőségű tanácskozás színhelye lehetett Marcali, hisz a magyar néprajztudomány, folklorisztika és kulturális antropológia jeles hazai szaktekintélyei mellett határainkon túli kutatók is jelen voltak. A kétnapos szakmai tanácskozáson harmincegy előadás hangzott el.[12] Az alábbiakban közreadom az előadások címét aszerint, hogy milyen tematikus egységekben hangzottak el:

• Keszeg Vilmos (Kolozsvár): Az ünneplő Torda. Az ünneplés alkalmai és terei a 21. század elején egy kisvárosban
• Eperjessy Ernő (Budapest): Új nemzetiségi szimbólumok kialakítására irányuló törekvések és ezek régi hagyományai a magyarországi kisebbségek körében
• Örsi Julianna (Túrkeve): Múló és születő hagyományok a Jászkunságban
  
  
• Balázs Lajos (Csíkszereda): A gyermeknemzés mágikus-rituális előhangolása a lakodalomban
• Gráfik Imre (Budapest): Hagyomány és kötődés a változó világban (Egy „rendhagyó” széki lakodalom)
• Bárth Dániel (Budapest): Rítuselemek régi és új formái a házasságkötés egyházi szertartásában
• Imrő Judit (Kaposvár): Adatok a párválasztás szokásköréhez Somogyból
  
  
• Mohay Tamás (Budapest): A csíksomlyói búcsú átalakulásai: 12 év, 120 év, 240 év
• Pócs Éva (Pécs): Áldás- és átok-rítusok a szent helyen: 21. század – 12. század
• Nagy Zoltán (Pécs): Kendő és pénz. Egy hanti szent hely és áldozatai
• Vargyas Gábor (Pécs): A rizs, a rizsistennő és a sarló: „rituális technológiák” változás közben. A brú vallási rendszer kreativitásáról
  
  
• Barna Gábor (Szeged): Társulati ünnepek és szervezőik
• Szapu Magda (Kaposvár): „Buli van!” A mai városi fiatalok szórakozási formái és alkalmai
• Méri Edina (Pápa): A soproni egyetem diákhagyományai mint átmeneti rítusok
• Bihar Mária (Kecskemét): Hagyományalkotás a szegedi Szent Imre kollégiumban
  
  
• Verebélyi Kincső (Budapest): Ünnep-kör
• Pentelényi Kinga (Budapest): A millenniumi címer- és zászlóavatás
• Domokos Mariann (Budapest): Gizella-napok Veszprémben
• Panyik Kata (Budapest): Bányásznap Tatabányán
• Hesz Ágnes (Pécs): „Ezen a napon csak magunkat ünnepeljük” – falunap Cserénfán
• Viczián Zsófia (Pécs): Fellángolások. A gázláng meggyújtásának ünnepe Perén
  
  
• Barabás László (Marosvásárhely): A székelyföldi farsangtemetés: hagyományos szokás és/vagy új közösségi ünnep?
• Karácsony Molnár Erika (Budapest): A dúsgazdagolás – egy farsangi játék változatai és változásai
• Nagy István (Szekszárd): Keresztény és pogány elemek a szatmári betlehemes játékokban
• Tátrai Zsuzsanna (Budapest): Karácsonyi jelképek változásvizsgálata az 1980-as évektől
• Vidák Tünde (Marcali): A vörsi „csoda”: a betlehem közösségformáló szerepe
• Agócs Ruben (Pécs): Jánoskaeresztés Baján
  
  
• Nagy Ilona (Pécs): Korcsoport-találkozók az ezredvégen
• Gyanó Szilvia (Szeged): „Kerbájt”. Templomszentelési emlékünnep Kötcsén
• Mód László–Simon András (Szeged): Vince-napi vesszővágás Ópusztaszeren
• Szapu Magda (Kaposvár): „Az úri közönség táncol.” Újraélesztett somogyi Megyebálok az ezredfordulón

Az előadások anyagai tanulmánykötetben jelentek meg 2004-ben a Pécsi Tudományegyetem kiadványsorozatában, a L’Harmattan Kiadó gondozásában és a Marcali Városi Helytörténeti Múzeum támogatásával.[13]

2002-ben létrejött a múzeum első épületen kívüli állandó kiállítása a város gimnáziumában Az én iskolám egykor és ma címmel Vidák Tünde etnográfus rendezésében. A következő évben az intézmény elnyerte a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület által megítélt „AZ ÉV MÚZEUMA 2002” kitüntető címet. Ezt követően további kilenc állandó tárlatot hozott létre a múzeum a város és a járás területén 2003 és 2019 között.[14]

Az intézmény előtt nagy ívű fejlődés lehetősége nyílt meg 2011-ben, amikor is egy átfogó építészeti fejlesztés eredményeként impozáns, modern épületrészek kerültek az egykori börtön falai köré. A Kulturális Korzó fantázianevet kapta ez a komplexum, amelyben a Marcali Múzeum mellett működik a Marcali Művelődési Központ és a Tavi Televízió is. Ez a létesítmény a város egyik legszebb intézményi környezetét biztosítja a továbbra is önállóan működő múzeumnak. Amint azt az elmúlt évek tapasztalatai is bizonyítják, a település lakói megszerették, és szívesen használják ezeket a színvonalas kulturális tereket. (8. és 9. kép)

2012. január 1-től a múzeum igazgatója Vidák Tünde etnográfus.

A területi múzeum

2013. január 1-től az intézmény területi múzeumként működik, a neve Marcali Múzeum lett. Alkalmazotti létszáma is jelentős fejlődésen ment keresztül: míg 2012-ben 4,5 státusszal rendelkezett, addig 2014-től a fenntartó önkormányzat már 7 főállású szakdolgozó alkalmazását tette lehetővé, úgymint: néprajzkutató, történész, múzeumpedagógus, gyűjtemény- és raktárkezelő, műtárgyvédelmi asszisztens, közönségkapcsolati és ügyviteli munkatárs, valamint operatőr-vágó, múzeumi fotós.

2013-tól a Marcali Múzeum külső telephelye a város képzőművészeti örökségének otthont adó Bernáth Aurél Galéria, ahol 2011-ben a kétszeres Kossuth-díjas festőművész, Bernáth Aurél alkotásaiból állandó tárlat jött létre a neves művész egykori szülőházának helyén. (10. kép) Így az intézmény falain kívül Marcali városában öt állandó kiállítás kötődik a múzeumhoz, a járás területén pedig további öt állandó tárlat. Ezek ismertetésére a Filiák, tájházak, kiállítóhelyek adatai című fejezetben kerül sor.

Az állandó kiállítások mellett rendszeresek az időszaki tárlatok is. A 2012-es évben rekordszámú, azaz tizennyolc időszaki kiállítást hoztak létre a múzeum munkatársai a városban és környékén. Ennek legfőbb hozadéka az intézmény társadalmi kapcsolathálójának szélesedése lett. A kiállítások tematikája szerteágazó lehet, de a munkatársak mindig a minőségi munkát és a színvonalas végeredményt tartják szem előtt. Elmondható, hogy az utóbbi években jelentősen kibővült a Marcali Múzeum kapcsolatrendszere, ezzel erősödött az intézmény szerepe a helyi társadalomban.

A megyei múzeumi szervezetek megváltozásának hatása a néprajzi területre

1992 óta számos fejlesztést valósított meg a fenntartó önkormányzat. Az ún. „egyszemélyes” múzeum számára lehetőséget biztosított még egy muzeológus alkalmazására 2000-től, majd restaurátor foglalkoztatását is lehetővé tette 2003-tól.[15] Új állandó néprajzi kiállítás jött létre 1999-ben, valamint korszerű épületrészekkel és fogadótérrel bővült a múzeum 2011-ben.

Az önkormányzati fenntartás számos előnyös hatást eredményezett az intézmény számára. A működési feltételek jóval kedvezőbbé váltak, és önállósodás jellemezte minden területen a feladatellátást. Szakalkalmazottainak véleménye szerint az intézmény jövője szempontjából a legjobb döntést hozta meg a rendszerváltás utáni időszakban a marcali önkormányzat azáltal, hogy saját kezelésébe vette múzeumát. Ezt a tapasztalatomat megfogalmaztam A néprajz a magyar közgyűjteményekben. A néprajztudomány helyzete és jövője 3. című konferencián egy kerekasztal beszélgetésben, A vidéki múzeumok helyzete elnevezésű szekcióban.[16]

Erőforrás-elemzés

A Marcali Múzeumnak 2014 óta hét főállású munkatársa van, akik valamennyien kapcsolatba kerülnek a néprajzi szakterületen végzett munkákkal:

• Babina Csabáné gyűjtemény- és raktárkezelő
• Huszár Mihály történész-muzeológus
• Ilácsa József operatőr-vágó, múzeumi fotós
• Nagy Csaba műtárgyvédelmi asszisztens
• Omrai Béláné közönségkapcsolati és ügyviteli munkatárs
• Samuné Bogyó Hajnalka múzeumpedagógus, igazgatóhelyettes
• Vidák Tünde etnográfus, andragógus, igazgató 2012 óta

Gyűjteménykezelőnk 1992 óta dolgozik a múzeumban. A Magyar Nemzeti Múzeum emelt szintű gyűjtemény- és raktárkezelő képzését kiváló eredménnyel elvégezve, átvette a múzeumi gyűjteményi egységek rendszerezéssel kapcsolatos feladatait. A múzeum raktáraiban és adattárában példaértékű raktári rendet alakított ki, amelyről a megyei állományellenőrzést végző muzeológus és restaurátor kollégák is elismeréssel nyilatkoznak. A Mesterek és műhelyek című állandó tárlat gondozását szintén ő végzi. A gyűjteménykezelői munka mellett a múzeum kiállításainak kivitelezésében is fontos szerepet tölt be: egyedi megoldások kidolgozásával segíti a színvonalas tárlatok létrejöttét. Több mint 25 éves szakmai gyakorlatának köszönhetően átfogó gyűjteményismerettel rendelkezik, ami az általa megvalósított rendszerezési módokkal együtt a műtárgyak és dokumentumok gyors elérését teszi lehetővé.

Történész kollégánk 2010 óta dolgozik az intézményben. Az eltelt években családtörténeti kutatásokat indított el több nevezetes, Marcalihoz kötődő família vonatkozásában, így például a Sztelek-Csomós építészdinasztia, a Marcali-Gombán földbirtokos gróf Forgách család, Morgenstern Mihály rabbi és fia, Marczali Henrik történész életútja, a Hikman-Szabó család vonatkozásában. Folyamatosan gyarapítja a múzeum történeti tárgyi, fotó- és dokumentumgyűjteményeit. Kutatási eredményeiről helybeli előadásokon és tudományos konferenciákon, valamint az ezekhez kapcsolódó tanulmánykötetekben is beszámol. Ő a főszervezője a Múzeumi Tudományos Esték előadássorozatunknak. A Marcali Múzeum folyamatosan erősödő könyvkiadói tevékenységében is fontos szerepet tölt be: lektori és szerkesztői feladatokat egyaránt ellát. A Marcali Múzeum igazgatójának szakmai helyettese.

Operatőr-vágó, múzeumi fotós kollégánk 2012 óta dolgozik a múzeumban, s érkezésével egy speciális szakterület alapjainak lerakása, egyidejűleg kimagasló technikai fejlesztés indult el az intézményben. Múzeumi stúdiót hoztunk létre, amelyben különböző típusú adathordozókon rögzített filmek és képek digitalizálására van lehetőségünk. Kollégánk az egykori városi televízió munkatársa volt, az ő tervei alapján jöttek létre a fényképes munkálatokat, valamint a filmek digitalizálását szolgáló munkaterületek, továbbá 2015-ben a szerverszoba.[17] A múzeum kiállítási és könyvkiadói tevékenységének fejlődését nagymértékben elősegítette munkájával, hiszen az általa retusált és szerkesztett minőségi képanyag a publikációk és tárlatok színvonalát is számottevően emelte. Szakmai ismereteire építve dokumentumfilmek készülnek, valamint folytatjuk a múzeum gyűjteményeinek digitalizálását.

A műtárgyvédelmi asszisztensünk2010 óta dolgozik az intézményben, 2014-től főállású munkatársunk. A Magyar Nemzeti Múzeumban szerzett műtárgyvédelmi asszisztens képesítést kiváló minősítéssel. A múzeum műtárgyait tisztító, konzerváló kezelésekben részesíti, munkája során a megelőző műtárgyvédelem szempontjaira kiemelt figyelmet fordít. Rendszeresen konzultál a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum restaurátoraival, akik módszertani útmutatásokkal segítik munkáját. Emellett részt vállal kiállításaink kivitelezési munkálataiban, és közönségkapcsolati feladatokat is szívesen végez. A múzeum pályázataihoz látványterveket készít. Helytörténeti kutatóként időről-időre előadásokat tart a városban, kutatási eredményeit tanulmányok, könyvek formájában mutatja be.

Közönségkapcsolati és ügyviteli munkatársunk 2013-ban került a múzeumba, amikor a Bernáth Aurél Galéria az intézményünk telephelyévé vált. Két fő tevékenységi körbe sorolhatók feladatai: egyrészről látogatófogadást végez mind a Bernáth Galériában, mind a Kulturális Korzó információs pultjánál, továbbá szükség szerint segíti a múzeumpedagógiai foglalkozások lebonyolítását, másrészről ellátja a múzeum napi adminisztratív feladatait. Munkájával, együttműködő és támogató szemléletével megteremti és biztosítja a szakmai feladatellátás hátterét.

Múzeumpedagógusunk 2014 óta dolgozik az intézményben. Közel húszéves tanítói gyakorlattal rendelkezett már, amikor múzeumi munkáját megkezdte. Ezt követően elvégezte az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán a múzeumpedagógiai szaktanácsadó képzést, ahol kitüntetéses diplomát vett át. Kolléganőnk kiváló kapcsolatteremtő képességgel rendelkezik, amelynek köszönhetően a marcali alap- és középfokú oktatási intézmények pedagógusai, valamint a város és a járás óvodapedagógusai közül számosan rendszeres múzeum-felhasználókká váltak megismerve azokat a lehetőségeket, amelyekkel a múzeum segíteni tudja a diákokat az élményszerű ismeretszerzésben. Kidolgozott már „utazó múzeumi” szolgáltatásokat, különböző tematikájú múzeumi órákat és foglalkozásokat, nyári táborokat, középiskolások számára pályaorientációs tartalmakat. Komoly pályázatírói és rendezvényszervezői tapasztalata is van. Több marcali civil szervezet megbecsült és elismert tagja. A Marcali Múzeum igazgatóhelyettese.

A néprajzkutató-muzeológus 2000 óta dolgozik az intézményben. A néprajzi gyűjteményt érintő rendszerező munkálatait követően elindult a helyi anyag bemutatása kiállítások, publikációk formájában. A kiállításrendező tevékenységet nem csak a múzeumban, hanem a város különböző intézményeivel együttműködésben is gyakorolja. Marcaliban és a járás településein összesen kilenc állandó kiállítás rendezője volt. 2012 óta a Múzeumok mindenkinek program elindításával a múzeumi tanórák keretei között is széles körben feldolgozásra kerül a népi kultúra tárgyi és szellemi öröksége. Fő kutatási területe a folklorisztika: a népszokások, valamint azok továbbélési formáinak a vizsgálata. Marcali városa számára is különleges sajátságokat tartogat az az egyedülálló bábtáncoltató betlehemes kutatási program, amelyet a múzeum etnográfusa indított el. Egy nemzetközi és több hazai, illetve regionális konferencia szervezését bonyolította le. A Marcali Múzeumban négy kiadványsorozatot indított el, és koordinálja az intézmény publikációs tevékenységét szerkesztői-sorozatszerkesztői feladatokat is ellátva. Az országos múzeumi koordinátorhálózat Somogy megyei tagja, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának somogyi referense, valamint 2019-től néprajzi szakfelügyelő.

Egyéb támogatott foglalkoztatási program keretében 2017 óta a Marcali Múzeum elhivatott munkatársa Balázsi Nóra turizmus-vendéglátás alapszakos közgazdász, aki dokumentációs adatrögzítő munkakörben dolgozik, valamint 2019-től Androsics Erik idegenforgalmi szakmenedzser, kommunikátor is adatrögzítő feladatokat lát el.

A múzeumi kollektíva német, angol, orosz nyelvtudással rendelkezik. A néprajzkutató és a történész PhD tanulmányokat folytatott, mindketten abszolutóriummal rendelkeznek, a disszertációk elkészítése folyamatban van. A muzeológusok rendszeresen tartanak tudományos-ismeretterjesztő előadásokat. Az intézmény publikációs tevékenysége 2014 óta folyamatosan erősödik, szigorú minőségbiztosítási szempontok figyelembevételével.

Vidák Tünde etnográfus tudománymetriai adatai:

• Önálló könyv: 1 db
• Könyv társszerzővel: 3 db
• Könyv- és egyéb kiadványszerkesztés: 11 db
• Sorozatszerkesztés: 4 db
• Tanulmány, ismeretterjesztő cikk: 34 db
• Állandó kiállítás: 9 db
• Időszaki kiállítás: 37 db
• Tudományos és ismeretterjesztő előadások: 41 db (ebből idegen nyelvű: 5 db)
• Konferenciaszervezés: 5 db (ebből nemzetközi: 1 db)

Díjak, elismerések:

• Az intézmény elnyerte a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület rangos elismerését, „AZ ÉV MÚZEUMA 2002” kitüntető címet.
• 2016-ban a Pulszky Társaság Kismúzeumi Tagozatának díját, a „Poroszlai Ildikó-emlékérmet” vehették át a munkatársak, amelyet a Marcali Múzeum kiemelkedő szakmai tevékenységéért ítélt oda a bírálóbizottság. (11. kép)
• 2019-ben „Közösségi Múzeum” elismerésben részesült az itézmény, amelyet a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központjának döntése alapján nyert el.

Intézményi infrastrukturális helyzet

A múzeumnak otthont adó épület egykor börtön volt, amely köré az 1970-es években üvegportálos fogadó-, kiállító- és munkatereket hoztak létre, majd csaknem négy évtizeddel később ezeket lebontották, és 2010–2011-ben új, 21. századi közösségi és kiszolgáló terek épültek európai uniós forrás felhasználásával. A pályázat koncepcionális célja az volt, hogy „a múzeum megújítása, látogatóbarát terek kialakítása” által a Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 projekthez kapcsolódjon Marcali mint a Balaton közelében található „nyugati kapu”. Ennek értelmében a Nyugat-Európából érkező vendégek már a Balaton térségében kulturális élményekben részesülhettek volna. Azonban az építkezés munkálatai elhúzódtak, az épület átadására 2011 júniusában került sor. Azóta a Kulturális Korzó nevű komplexum a város lakói által kedvelt „kultúrpalota”, amely székhelye lett a Marcali Művelődési Központnak és a TAVI televíziónak is, ahol az egyes intézmények önállóan működnek.

A Marcali Múzeum fogadótere a Kulturális Korzó reprezentatív aulája, amelyből közvetlenül elérhetőek a múzeum kiállításai. Nagy előrelépést jelentett, hogy az épületmegújítást követően megvalósult a 21. századi „oktató múzeum” egyik alappillére, a múzeumpedagógiai foglalkoztatóterem. 2012-ben a „Múzeumok Mindenkinek Program” – Múzeumok oktatási-képzési szerepének erősítése című TÁMOP pályázat[18] sikeressége folytán berendezésre került a terem, amely egyedileg tervezett bútoraival, igényes felszereltségével kiválóan hasznosítható a folyamatosan érkező diákcsoportok kiszolgálásában. Ennek a fejlesztésnek és pályázati programnak köszönhetően 2014. január 1. óta főállású múzeumpedagógus dolgozik a múzeumban, Samuné Bogyó Hajnalka személyében.

Az épület felújítását követően a műtárgyak tárolási körülményei is számottevően javultak. A raktárak fűthetőek lettek, és az alapterületük 50 m²-rel bővült. A raktározási rendszer szintén sokat fejlődött 2013 óta. E fejlesztő munkákban Babina Csabáné gyűjtemény- és raktárkezelő jelentős szerepet vállalt, aki kiválóan kamatoztatta a Magyar Nemzeti Múzeum OKJ-s szakképzése során megszerzett ismereteit az új raktári rend megteremtése közben. (12. és 13. kép)

A Marcali Múzeum külső raktárhelyiségekkel is rendelkezik a város területén egy önkormányzati tulajdonú ingatlanban, összesen 113 négyzetméteren. Itt elkülönítetten tároljuk a kezeletlen tárgyakat, valamint a kő és fa alapanyagú történeti műtárgyainkat.

Marcali városának fejlesztési tervei között szerepel egy, a múzeum által szorgalmazott látványraktár létrehozása. Ennek elhelyezésére több elképzelés is létezik. A megvalósításhoz pályázati forrás bevonása szükséges. A látványraktár létrejötte esetén hosszabb távon is elhárulnának az akadályok a múzeum gyűjteménygyarapítási feladatköre elől.

2003 és 2013 között részmunkaidős, 2014. január 01. óta főállású műtárgyvédelmi munkatárssal rendelkezik az intézmény, aki szükség szerint a megyei állományvédelmi felelőssel egyeztet szakmai kérdésekben. A néprajzi tárgyak tisztító, konzerváló kezelésén túlmutató szakmai feladatok esetében szakrestaurátorok munkáját veszi igénybe a múzeum. A Nemzeti Kulturális Alaptól három egymást követő évben (2017, 2018, 2019) pályázati forrást nyertünk el bábtáncoltató betlehemek restaurálására. A munkálatokat budapesti fa- és papírrestaurátor-művészek végezték el. Adott időközönként gázmestert bízunk meg a műtárgyraktárakban és az egyes kiállítóterekben elvégzendő légfertőtlenítő és egyéb elgázosítással járó munkálatok lebonyolításával.

A néprajzi gyűjtemény teljes műtárgyállománya részesült valamilyen típusú állagmegóvó kezelésben. A csekély mértékű kezeletlen állomány tárgyainak tisztító, konzerváló munkái mellett a jövőben is fontos feladat a gyűjtemény egyes részeinek újrakezelése.

Gyűjteményi adatok

A múzeum gyűjtőköre a néprajzi és a történeti szakágakra vonatkozik, de 2018 óta működési engedélyében a régészeti zárt gyűjteményi egység is szerepel. A gyűjteményekben több mint 8000 műtárgyat és 17000 régészeti leletet[19] őriz, fotó- és filmarchívuma meghaladja a 15000 felvételt, adattárában több mint 60000 lap terjedelmű dokumentumanyag áll a kutatók rendelkezésére. A gyűjtemények gyarapítása folyamatosan zajlik, ezt a fenntartó önkormányzat műtárgyvásárlási keretösszeg biztosításával is segíti.

A Marcali Múzeum gyűjtőterülete főként a Marcali járásra, összesen 39 településre terjed ki, úgymint Balatonberény, Balatonkeresztúr, Balatonmáriafürdő, Balatonszentgyörgy, Balatonújlak, Böhönye, Buzsák, Csákány, Csömend, Főnyed, Gadány, Hollád, Hosszúvíz, Kelevíz, Kéthely, Libickozma, Marcali, Mesztegnyő, Nagyszakácsi, Nemesdéd, Nemeskisfalud, Nemesvid, Nikla, Pusztakovácsi, Sávoly, Somogyfajsz, Somogysámson, Somogysimonyi, Somogyszentpál, Somogyzsitfa, Szegerdő, Szenyér, Szőkedencs, Tapsony, Táska, Tikos, Varászló, Vése, Vörs.

Buzsák nem a Marcali, hanem a Fonyódi járásban található, viszont Somogyszentpállal és Táskával szoros társadalmi és kulturális kapcsolat jellemezte őket újkori történetük során. A három községbe déli szláv (horvát) eredetű népesség költözött be a 17. században, s ez a lakosság sajátos kulturális hagyományokat éltetett a 20. század folyamán is a Balaton Nagyberekében. Napjainkban az egyes közösségek különböző formában és mértékben őrzik ezt az ún. „tót” örökséget, amely a néprajztudomány számára fontos kutatási témákat tartogat.

A néprajzi gyűjtemény bemutatása

A néprajzi gyűjtemény kialakulása a helyi gimnázium diákjainak gyűjtőtevékenységéhez köthető: az 1960-as években a gimnázium honismereti szakkörében és a történelemoktatás keretében intenzív tárgygyűjtést végeztek a szakkörvezető történelemtanár, Gál József irányításával. Az összegyűlt történeti-néprajzi anyagból iskolamúzeumot hoztak létre 1967-ben, majd ennek az iskolai gyűjteménynek számos darabja a település helytörténeti múzeumának néprajzi raktárába került. Az ún. „gimnáziumi gyűjtemény” jelenleg a teljes néprajzi anyag 4%-át teszi ki. Ennek a gyűjteményi alegységének a fő problematikája, hogy nem áll rendelkezésre adat a tárgyak származási helyéről, az egykori használóiról. Ma már retrospektív kutatással sem lehet igazolni, hogy a környék mely településéről gyűjtötték be őket a diákok, s a tárgyak életéről sem jegyeztek fel adatokat. Csak néhány kiemelkedő darabról sikerült a muzeológusoknak utólagosan információkat beszerezni.[20]

A néprajzi gyűjtemény gyarapodásának legintenzívebb időszaka az 1972 és 1984 közötti tizenkét év volt. Ekkor került a múzeumba a tárgyállomány közel 60%-a. Jelentős számú műtárgy érkezett a környékbeli települések honismereti mozgalmainak ajándékaként, például Somogyszentpálról az útépítés miatt felszámolt Herman Ottó tájház anyagából, valamint magánszemélyek felajánlásaként. A múzeumalapítás híre nagy visszhangot keltett az akkor még nagyközségi státuszú Marcaliban és a járásban is, sokakat cselekvésre késztetve. A gyűjteménygyarapodás további jellemző formája volt, hogy magánszemélyek ajánlották fel a múzeumnak megvásárlásra – feleslegessé vált – használati tárgyaikat vagy elhalt hozzátartozóik hagyatékát.

Tematikus gyűjtés eredményének azok a tárgyegyüttesek minősíthetők, amelyek egy-egy kismesterség lehetőleg teljes eszközkészletét ölelik fel. A múzeumban három kovácsműhely, kettő cipész-, egy olajütő- és egy kötélgyártó műhely berendezése található meg.

A Marcali Múzeum néprajzi gyűjteményének egyötöd részét alkotja a textilgyűjtemény. Az intézmény létrejöttétől napjainkig folyamatosan gyarapodó gyűjteményegység. Az anyag jelentős része vásárlás útján került a múzeumba, de az ajándékozás és a hagyatékok felajánlása szintén jellemző gyarapodási forma.[21] A néprajzi textilanyag meglehetősen komplex egység: a különböző típusú férfi és női vászon alsóruháktól az egyes életkorokat szimbolizáló felsőruhákon át, a fejviseleteket és a lábbeliket is beleértve, a paraszti háztartásban és gazdaságban használt különféle textíliákig bezárólag nagyon gazdag gyűjteményi egység áll rendelkezésre. (14. kép)

A múzeum első igazgatója, Együd Árpád elsősorban folklórkutatásokat folytatott, ezekről a gyűjtőútjairól jellemzően ajándékba kapott tárgyak származnak. A gyűjtemény ez idáig legnagyobb arányú gyarapítása Kapcár Rozália néprajzkutató nevéhez fűződik, aki 1975. szeptember 1. és 1987. január 16. között irányította a múzeumot.[22] 1987–2000 között – egy rövid időszak kivételével[23] – az intézményben nem dolgozott néprajzkutató. Etnográfus 2000. szeptember 1. óta van jelen folyamatosan az intézményben, Vidák Tünde személyében.

A gyarapodási naplók és a néprajzi leltárkönyvek adatai alapján a Marcali Múzeum 5425 db néprajzi tárggyal rendelkezik.[24] A Marcali Múzeum néprajzi gyűjteményének jelentős része, egyharmada származik Marcaliból, a fennmaradó hányad pedig a járás falvaiból került be. Legnagyobb arányban a háztartások mindennapi használati tárgyai, valamint berendezési tárgyak, textíliák és viseletdarabok vannak jelen. Szintén jelentős részarányt képvisel a hét teljes műhely szerszámkészletét és berendezését felölelő mesterséggyűjtemény, de a gazdálkodási eszközök, valamint az ünnepek és a szakrális élet tárgyai is számottevőek.

A gyűjtemény műtárgyainak korösszetételéről elmondható, hogy a 19. század első fele és a 21. század második évtizede között készültek, zömében a 19. század végén és a 20. század első felében. Az évszámmal ellátott tárgyak mennyisége csekély.

A gyűjtemény bemutatására, megismertetésére 1972–2000 között csak kevés néprajzi kiállítás adott alkalmat. A visszaemlékezések szerint csupán egy, a múzeum új néprajzi szerzeményeit bemutató kiállítás biztosított teret a helyi anyagnak 1980–1981-ben. Az ezekben az évtizedekben Marcaliban megrendezett néprajzi tematikájú tárlatok elsősorban vándorkiállítások voltak, marcali tárgyakkal nem, vagy csak ritkán, egészültek ki.[25]

2001 tavaszán rendezte meg az intézmény pályakezdő néprajzkutatója a múzeum addigi történetének legnagyobb szabású néprajzi kiállítását „A Marcali-régió néprajzi értékei” címet viselő időszaki tárlatot, amely teljes mértékben saját gyűjteményi anyagból jött létre, több mint négyszáz tárgy felhasználásával. Az ezt követő években a néprajzi témájú kiállítások gyakoribbá váltak, több esetben külső helyszínen – például Marcali városrészeiben – készültek ilyen jellegű, a saját gyűjtemény műtárgyainak meghatározott szempontú bemutatását lehetővé tevő tárlatok.

A gyűjtemény jövőképe, fejlesztésének lehetséges irányai

Napjainkban a néprajzi gyűjtemény gyarapításának komoly akadálya a rendelkezésre álló raktárterületek szűkössége. Emiatt jelenleg a gyűjtés egyik fő szempontja a tárgy mérete: csak kis helyigényű műtárgyak elhelyezésére van lehetőség. A fenntartó önkormányzat és a szakmuzeológus tervei között szereplő látványtár létrehozása, illetve további külső raktárhelyiségek igénybevétele jelenthet megoldást a jövőben.

A gyűjtemény fejlesztésének vonatkozásában kiemelt pozíciót foglalnak el a helyi népszokások. Már az 1920-as években felfigyeltek a kutatatók arra, hogy Marcalit milyen gazdag népszokásanyag jellemzi. Gönczi Ferenc irányításával Gönyey Ébner Sándor fényképfelvételeket készített itt a Luca-napi kotyulásról, betlehemezésről, regölésről, háromkirályjárásról 1926-ban. Így a néprajzi kutatómunka egyik célja, hogy gyűjtsük Marcaliban és környékén a népszokások jelenkori megjelenési és továbbélési formáit, eszköz-, szöveg- és dallamkészleteiket, változataikat, fotó- és egyéb dokumentációikat. Az ünnepek kultúrájának vizsgálata, jelenkori tárgyi világának gyűjtése általános célkitűzésünk. A legnépszerűbb karácsonyi szokás vidékünkön is a betlehemezés volt. Ennek egy különleges formája, a bábtáncoltató betlehemezés terjedt el a Balaton délnyugati térségében, így a Marcali járásban is. Környékünk sok településéről rendelkezünk adattal a bábos betlehemes hagyományokról.[26] Napjainkban is él a szokás Balatonberényben, Holládon, Mesztegnyőn, Vörsön, s felújították Kéthelyen 2018-ban. A bábtáncoltató betlehemezés szokásához kapcsolódó gyűjtőtevékenységet mind eredeti tárgyak múzeumba kerülésével, mind pedig műtárgymásolatok készíttetésével szorgalmazza az intézmény néprajzkutatója. (15. kép) 2013-ban hat bábos betlehem másolatát készíttette el a múzeum, 2014 és 2019 között pedig három eredeti bábtáncoltató betlehemet sikerült begyűjteni Balatonberényből, Vörsről és Mesztegnyőről.

A Marcali Múzeum gyűjtőterületéhez tartoznak a Kis-Balaton és a Nagyberek környékén elhelyezkedő települések, amelyek életében nagy jelentősége volt a halászatnak. Az elmúlt években sikerült néhány halászeszközt begyűjteni, azonban a szakalkalmazottak fontosnak tartják az e tárgykörbe tartozó eszközök gyarapítását, mert így életmódtörténeti és természettudományos ismeretek egyidejűleg közvetíthetők a múzeum felhasználói számára. Herman Ottó természettudósnak és Takáts Gyula Kossuth-díjas somogyi író, költő, múzeumigazgatónak a Nagyberekben végzett kutatásai is kiváló példaként és forrásul szolgálnak e terv megvalósításához.

A környék egyes, etnikus identitással rendelkező csoportjai viseletükben is elkülönültek, megkülönböztették magukat a környező települések lakosságától. A Marcali Múzeum gyűjtőterületén egyedi viselettel és textilkultúrával rendelkezett az egykori nagybereki horvát nyelvsziget (Buzsák, Táska, Tótszentpál, Varjaskér) lakossága. Ruháik díszesebbek voltak, mint a környező településeken, és a háztartás ruhaneműit is saját maguk készítették. A szövés-fonás hagyományát az 1950–60-as évekig megőrizték. A múzeum raktára számos viseletdarabot őriz ebből a kultúrszigetből. A textilgyűjtemény fejlesztését a jövőben is megvalósítható és kiemelt gyűjteményezési célként kezeli a szakmuzeológus, figyelemmel a textilhasználat átalakulásának történeti folyamataira és jelenkori helyzetének vizsgálatára.

A múzeum gyűjteményeinek főbb fejlesztési irányaival kapcsolatban összefoglalóan elmondható, hogy a néprajzi és történeti alapkutatások eredményeit színvonalas kötetekben szeretnénk a város és a térség lakosságának átadni, látványos kiállításokon bemutatni az újabb gyűjtések tárgyi anyagait. Továbbá múzeumpedagógiai programsorozatok kidolgozásával a nevelési és oktatási intézmények gyermekkorosztályai számára figyelemfelkeltő és interaktív formában közvetíteni a lassanként feledésbe merülő ismereteket.

Nyilvántartási és digitalizálási helyzet

A Marcali Múzeum néprajzi gyűjteménye 1972 óta szakleltárkönyvi nyilvántartással rendelkezik. Az ezredforduló előtti időszakban a gyűjteményben való célirányos keresésre nem volt lehetőség, csak a teljes leltárkönyv átvizsgálásával. A múzeum friss diplomás néprajzkutatója 2000–2001-ben a teljes gyűjteményi anyagról tematikus és földrajzi mutatókat készített, ezt követően a gyors és eredményes keresésnek már nem volt akadálya. 2013-ban megkezdődött a néprajzi leltárkönyvek anyagának Microsoft Excel adatbázisban való rögzítése.[27]

2015-ben az Emberi Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett „Muzeális intézmények szakmai támogatása” program keretében pályázati forrásból létrejött egy szerverszoba, és a szerverrendszerhez szükséges hardware elemek beszerzése is megtörtént a Marcali Múzeum munkatársának, Ilácsa Józsefnek a tervei alapján. (16. kép) Ezt követően az intézmény megvásárolta a Monguz Információtechnológiai Kft. által forgalmazott HunTéka-M nevű auditálható nyilvántartó programot. Hamarosan az Excel formátumú néprajzi adatbázis is konvertálásra került. Ezzel korszerű, a 21. század muzeológiai elvárásainak megfelelő nyilvántartási rendszerrel rendelkezik a Marcali Múzeum néprajzi gyűjteménye.[28] Napjainkban az intézmény egyik legfontosabb célkitűzése a digitalizációs munkálatok gyorsítása.

A számítógépes nyilvántartóprogram használatával és az online adatbázisok kialakításával komoly lépést teszünk a „szolgáltató múzeum” mint koncepcionális cél megvalósulása érdekében: a gyűjteményeinkben való online keresés lehetősége segítheti a diákokat dolgozataik megírásában, a pedagógusokat szemléltető anyagok összeállításában, a helyi kultúra iránt érdeklődőket pedig Marcali mélyrehatóbb megismerésében.[29]

Archívumi, könyvtári gyűjtemények

A múzeum Marcalira, valamint a járás településeinek történetére és néprajzára vonatkozó dokumentumokat, fényképeket is gyűjt. A legtöbb irat a 19–20. századi nagyközség, majd város lakóinak mindennapi életéhez kötődik: igazolványok, levelezőlapok, a hivatalok által kiállított okmányok, valamint számos visszaemlékezés gazdagítja a gyűjteményt.[30] A történeti dokumentumok száma 63991 lap, a néprajztudomány tárgykörébe sorolt iratok száma pedig 3933 lap, így összesen több mint 67000 lap terjedelmű iratanyagot őriz az intézmény.[31]

A néprajzi fotók közül a legnagyobb tematikus egységet az ún. Tőkés-gyűjtemény alkotja, amely 4839 db fotó negatívot és ugyanennyi papíralapú nézőképet (kontaktlapot) tartalmaz, valamint 341 db diapozitívot a Marcali-hát szőlőhegyei, szőlőművelés, szüret, borkészítés témakörben. A fotókat Tőkés László Sándor (1929–2014) akadémiai könyvtáros készítette az 1970–80-as években, jellemzően balatoni nyaralásai idején, s ő ajándékozta gyűjteményét a Marcali Városi Helytörténeti Múzeumnak 2011-ben.

A Marcali Múzeum könyvtárában az első könyvek 1973. január 2-án kerültek beleltározásra, tehát nem egészen két hónappal a múzeum hivatalos megnyitóját követően. A könyvállomány is folyamatosan bővülő gyűjteményi egysége az intézménynek: a vásárlás és a kiadványcsere mellett az ajándékozás a legjellemzőbb gyarapítási mód.

A múzeum történetének első négy évtizedében különféle rendszerezési szempontok alapján helyezték el a könyvállományt, azonban 2017-ben kezdetét vette az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) nemzetközi könyvtári osztályozórendszer alapján a könyvek csoportosítása.[32] Az állomány jelenleg 4795 db kiadványt foglal magába, s a leltározott könyvek kb. 20%-a néprajzi tematikájú. Az ETO főosztályai közül a 3. (Társadalomtudományok, közigazgatás, jog, oktatás) és a 9. (Régészet, földrajz, életrajz, történelem) emelkedik ki.

1993-ban dr. Gál József múzeumigazgató létrehozta a Múzeum Alapítványt oly módon, hogy a saját magánkönyvtárából felajánlott 2190 db könyvet, s ez a könyvállomány képezte a civil szervezet alapítóvagyonát. Az „Ex libris dr. Gál József 1992” pecséttel megkülönböztetett kötetek a múzeumi könyvtár szerves részét képezik. A könyvtárat elsősorban a múzeum munkatársai használják, valamint helytörténeti kutatók, pedagógusok, diákok, szakdolgozatot készítők.

A börtönépület emeletén 2019-ben kutatószoba és hagyatéki könyvtár került kialakításra, ahol folyamatosan zajlik a feldolgozó munka. A hagyatéki könyvek különleges gyűjteményi egységet alkotnak, számos könyvritkaság található közöttük.

Legfontosabb kiadványok

A Marcali Múzeum (2013–) és jogelődje, a Marcali Városi Helytörténeti Múzeum (1992–2012), vagyis az önkormányzati fenntartású muzeális intézmény – közel három évtized alatt megjelent – kiadványait az egyes intézményvezetők nevével fémjelzett korszakok szerinti bontásban mutatom be.

A Marcali Városi Helytörténeti Múzeum kiadványai, 1992–2012

Dr. Gál József igazgatósága idején:

Bőle László – Dr. Páhi Imréné (szerk.)
1994   Marcali földrajza. Marcali: Marcali Helytörténeti Múzeum. 42. p.

Dr. Gál József
1993a   100 éves a marcali vasút – Adatok a somogyszob–balatonszentgyörgyi vasút történetéhez. Marcali: Helytörténeti Múzeum. 32. p.
1993b   Várostörténet diákoknak. Marcali: Helytörténeti Múzeum. 62. p.
1994a   Várostörténet diákoknak. Marcali: Helytörténeti Múzeum. 62. p. (javított kiadás)
1994b   Egy marcali iskola névadója: Noszlopy Gáspár. (szerk. Monostori Szilveszter). Marcali: Helytörténeti Múzeum. 44. p.
1996   Várostörténet diákoknak. Marcali: Helytörténeti Múzeum és Múzeum Alapítvány. 62. p. (javított kiadás)

Dr. Gál József (szerk.)
1994   Fejezetek Marcali-Boronka múltjából I. Helytörténeti Füzetek 12. Marcali: Marcali Város Önkormányzatának Helytörténeti Múzeuma. 160. p. (képmelléklet 9. p.)
1995   Marcali történetének Mohács előtti dokumentumai I. Marcali: Marcali Város Önkormányzatának Helytörténeti Múzeuma. 92. p.

Karancz Gábor igazgatósága idején:

Berta Gyula
2000   Somogyország pandúrjainak története 1766–1884. Marcali: Marcali Városi Helytörténeti Múzeum. 318. p.

Dr. Jandrics István
2003   Hadifogságom. Visszaemlékezés. Marcali: Marcali Városi Helytörténeti Múzeum. 113. p.

Karancz Gábor (szerk.)
1997   Avarok és honfoglaló magyarok Somogyban. A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézete Magyar Őstörténeti Munkaközösségének marcali tanácskozása. Marcali: Marcali Városi Helytörténeti Múzeum. 110. p (képmelléklet 10. p.)
2005   Marcali Múzeum. A Marcali Városi Helytörténeti Múzeum Évkönyve. I. évfolyam, 1. szám. Marcali: Marcali Városi Helytörténeti Múzeum. 90. p.
2006   Marcali Múzeum. A Marcali Városi Helytörténeti Múzeum Évkönyve. II. évfolyam, 1. szám. Marcali: Marcali Városi Helytörténeti Múzeum. 107. p.
2006   Előadások Marczali Henrik születésének 150. évfordulója alkalmából. Tudományos konferencia Marcaliban 2006. április 3–4. Marcali: Marcali Városi Helytörténeti Múzeum. 71. p.
2007   Marcali Múzeum. A Marcali Városi Helytörténeti Múzeum Évkönyve. III. évfolyam, 1. szám. Marcali: Marcali Városi Helytörténeti Múzeum. 92. p.

Karancz Gábor (felelős szerk.) – Huszár Mihály (szerk.)
2010   Marcali Múzeum. A Marcali Városi Helytörténeti Múzeum Évkönyve. IV–V. évfolyam, 2008–2009. összevont közös szám. Marcali: Marcali Városi Helytörténeti Múzeum. 126. p.
2010   Marcali Múzeum. A Marcali Városi Helytörténeti Múzeum Évkönyve. VI. évfolyam, 1. szám. Marcali: Marcali Városi Helytörténeti Múzeum. 158. p.
2011   Marcali Múzeum. A Marcali Városi Helytörténeti Múzeum Évkönyve. VII. évfolyam. Marcali: Marcali Városi Helytörténeti Múzeum. 279. p.

Nagy Csaba
2008   Városépítők I. Fejezetek Marcali XX. századi fejlődés- és foglalkoztatás-történetéből. Marcali: Marcali Városi Helytörténeti Múzeum. 160. p.

Vadál Dóra
2004   Kisvárosi építőmesterek. A marcali Sztelek – Csomós család története és tevékenysége (szerk. Vidák Tünde). Marcali: Marcali Város Helytörténeti Múzeum. 133. p.

Vidák Tünde
2003   Öt évtized parazsa. A Marcali Hivatásos Tűzoltóság Krónikája 1953–2003. Marcali: Marcali Városi Önkormányzat Hivatásos Tűzoltóparancsnoksága – Marcali Városi Helytörténeti Múzeum. 146.p.

Vidák Tünde igazgatósága idején:

Huszár Mihály
2012   A sárkányos cégér alatt. Életrajzok a Hikman-Szabó család történetéből. Marcali: Marcali Városi Helytörténeti Múzeum. 48. p. (három kiadást megért)

Vidák Tünde – Zajcsukné Páhi Katalin
2012   Künzelsau-Marcali. Pillanatképek egy testvérvárosi kapcsolat húsz évéből. Marcali: Marcali Városi Helytörténeti Múzeum. 72. p. (magyar–német nyelven)

A Marcali Múzeum kiadványai, 2013–2020

Kiadványsorozatok (papíralapúak)

A Marcali Múzeumi Katedra Füzetei:

A Marcali Múzeum 2013-ban indította útjára első kiadványsorozatát A Marcali Múzeumi Katedra Füzetei címmel. Ezek a múzeumpedagógiai célokat is szolgáló foglalkoztatófüzetek hasznos néprajzi-történeti ismereteket közvetítenek a diákoknak. Különböző korosztályú és képességű tanulók számára eddig hatféle kiadványt adtunk közre. Sorozatszerkesztő: Samuné Bogyó Hajnalka – Vidák Tünde.

a) Alsó tagozatosoknak

Horváth László (összeáll.)
2013   Valahai mesterségem címere. A Marcali Múzeumi Katedra Füzetei II. Marcali: Marcali Múzeum – Marcali Város Önkormányzata, 16. p.

Tanai Gyuláné (összeáll.)
2013   Mit mesélnek a régi tárgyak? A Marcali Múzeumi Katedra Füzetei I. Marcali: Marcali Múzeum – Marcali Város Önkormányzata. 20. p.

b) Felső tagozatosoknak

Horváth Judit – Zajcsukné Páhi Katalin (összeáll.)
2013   Kézművesek, földművesek. A Marcali Múzeumi Katedra Füzetei IV. Marcali: Marcali Múzeum – Marcali Város Önkormányzata. 16. p.

Stamler Edit (összeáll.)
2013   Szép napunk támadt! A Marcali Múzeumi Katedra Füzetei III. Marcali: Marcali Múzeum – Marcali Város Önkormányzata. 22. p.

c) SNI tanulók számára is

Bacskayné Lengyel Mária (összeáll.)
2013   Farsang, vásár, lakodalom – kezdődik a vigadalom! A Marcali Múzeumi Katedra Füzetei V. Marcali: Marcali Múzeum – Marcali Város Önkormányzata. 20. p.

Bertalan Edit (összeáll.)
2013   Titkok útján – Fedezd fel a múzeumot! A Marcali Múzeumi Katedra Füzetei VI. SNI tanulók számára is. Marcali: Marcali Múzeum – Marcali Város Önkormányzata. 20. p.

Életutak, családtörténetek Marcaliban és környékén:

A Marcali Múzeum 2014-ben újabb kiadványsorozattal jelentkezett, amely az Életutak, családtörténetek Marcaliban és környékén címet viseli. A sorozat befogadja mind a múzeum kutatói, mind a helytörténészek által feltárt kutatási eredményeket. A kéziratokat a múzeum gondozza, s ez biztosítékot jelent a megfelelő szakmai színvonal elérésére. Sorozatszerkesztő: Vidák Tünde.

H. Rádics Márta
2014   Győrtől Marcaliig. A Lehner család története. Életutak, családtörténetek Marcaliban és környékén 1. Marcali: Múzeum Alapítvány – Marcali Múzeum. 63. p.

Lángi Béla
2016   Mindent a vevőért! Emlékezés egy marcali szatócsra. Életutak, családtörténetek Marcaliban és környékén 2. Marcali: Marcali Múzeum. 104. p.

Életmód és településtörténet képekben:

2016-ban indítottuk el a Marcali Múzeum harmadik kiadványsorozatát Életmód és településtörténet képekben címmel. Balatonmáriafürdő község önkormányzatának felkérésére – a település 120. jubileumára – készült el az alábbi reprezentatív, négynyelvű kötetet:

Huszár Mihály – Samuné Bogyó Hajnalka – Sándor Csaba – Vidák Tünde
2016   Üdvözlet Balatonmáriafürdőről! Képeslap-válogatás egy délnyugat-balatoni település múltjából. Életmód és településtörténet 1. (Vidák Tünde sorozatszerk.)Marcali: Balatonmáriafürdő Község Önkormányzata – Marcali Múzeum. 148. p.

A Marcali Múzeum tanulmánykötetei:

2018-ban látott napvilágot a Marcali Múzeum negyedik kiadványsorozatának első kötete. A nagylélegzetű, reprezentatív könyv dr. Gál József gimnáziumi tanárnak, „Marcali város Tanár Urának”, múzeumunk egykori igazgatójának állít emléket tanítványok, pályatársak és tisztelők írásaival.

H. Rádics Márta – Vidák Tünde – Huszár Mihály (szerk.)
2018   „Tanár Úrnak tisztelettel…” Dr. Gál József emlékére: visszatekintések és tanulmányok. A Marcali Múzeum tanulmánykötetei 1. (sorozatszerk. Vidák Tünde) Marcali: Marcali Múzeum – Múzeum Alapítvány. 488. p.

További kiadványok

Horváth László
2015   Az elveszett templomtorony 2. Történetek, mondafélék Marcali mellékéről. (szerk. Vidák Tünde) Marcali: Marcali Múzeum. 104. p.

Zajcsukné Páhi Katalin – Vidák Tünde
2017   Künzelsau – Marcali. Az első 25 év. Marcali: Marcali Város Önkormányzata – Marcali Múzeum. 120. p. (magyar–német nyelven) (17. kép)

Állandó kiállítások, jelentősebb időszaki tárlatok

A Marcali Múzeum állandó néprajzi kiállításai

Az első néprajzi állandó kiállítás a múzeum átadásával egy időben, 1972. november 5-én nyílt meg. A bemutatott témakörök – a kiállítási forgatókönyv tervezete[33] alapján – az alábbiak voltak: I. Len- és kenderfeldolgozás Somogyban, II. Somogyszentpáli szobarészlet, III. Borászati eszközök.[34] A kiállítás rendezője Knézy Judit néprajzkutató volt. A tárlat 1998-ig fogadta a látogatókat.

A Mesterek és műhelyek című néprajzi állandó kiállítás 1999. január 14-én nyílt meg, amelyet Kapitány Orsolya és Imrő Judit néprajzkutatók rendeztek. A tárlat teljes körű újjáépítésére 2011-ben került sor[35], majd kiegészítésére 2013–2014-ben.[36] Öt egykori helybeli kismesterség – cipész-, díszkovács-, kötélgyártó-, mézesbábos-, kékfestőműhely – berendezési tárgyai és eszközkészletei kerültek a tárlatba, amelynek középpontjába egy Templom téri őszi vásári jelenetet állítottak a rendezők. A háttérfestményeket a kaposvári Gáspár András díszlettervező és festőművész készítette el. A múzeum igazgatója és a kiállítás rendezői határozott elképzeléssel rendelkeztek a tárlatban elhelyezett kiállítási bábuk megjelenési formájáról: nem akartak arctalan vagy jellegtelen ábrázattal rendelkező figurákat alkalmazni, ezért Szelekovszky Magdolna keramikus iparművész bevonásával karakteres arcvonások és dolgos kezek készültek égetett agyagból a mesteremberek és segédeik, valamint a kereskedők és a vásárlóik számára. A látogatók nagyon szeretik ezt a kiállítást, kedvelik a pozitív kisugárzású, barátságos tekintetű figurákat, úgy érzik, hogy látogatóközpontú szemlélettel valósult meg a tárlat. Ezen tapasztalatok és vélemények is hozzájárulnak ahhoz, hogy a húszéves, folyamatosan karbantartott, gondozott és többször megújított állandó kiállítás nem minősíthető elavultnak, mind mondanivalójában, mind látványában egyedi, sőt különleges tartalmakat és értékeket hordoz. (18. és 19. kép)

A Marcali Múzeumban megrendezett időszaki néprajzi kiállítások (1974–2020) [37]:

A kiállítás időtartama	A kiállítás címe, témája	Rendező
1974. április 4. – 1974. július 29.	Népi fafaragóink	Együd Árpád múzeumigazgató
1979. július 26. – 1979. szeptember 9.	Habán kerámiák
1979. szeptember 14. – 1979. október 14.	Népi gyermekjátékok
1980. október 24. – 1980. december 5.	Kalocsa népművészete
1980. december 9. – 1981. január 31.	A marcali múzeum új néprajzi szerzeményei
1982. április 27. – 1982. június 10.	Busójárás Mohácson
1982. szeptember 6. – 1982. szeptember 28.	Magyar népi hangszerek
1983. január 12. – 1983. február 20.	Somogy népművészete
1983. április 20. – 1983. május 22.	Nagykunság népművészete
1984. május 16. – 1984. július 6.	Hódmezővásárhelyi fazekasság
1986. május 23. – 1986. szeptember 16.	Somogy népművészete	Winkler Ferenc néprajzkutató
1994. május 19. – 1994. szeptember 19.	Udmurt népművészet	Jelena Agafonova
1994. szeptember 21. – 1994. november 21.	A pipa és a pipázó ember	Imrő Judit néprajzkutató
1994. november 22. – 1995. január 31.	Népi iparművészek – Faragók	Kapitány Orsolya néprajzkutató
1995. június 1. – 1995. szeptember 30.	A katolikus hitélet tárgyai paraszti használatban	Kapitány Orsolya néprajzkutató
1996. május 30. – 1996. szeptember 3.	A somogyi gyermek játékai – Emlékkiállítás Gönczi Ferenc és Együd Árpád tiszteletére	Kapitány Orsolya néprajzkutató
1996. szeptember 4. – 1996. október 31.	Válogatás a Somogy Megyei Múzeum néprajzi fotóanyagából
1999. január 14. – 1999. április 6.	Hikman Béla díszlakatos emlékkiállítása	Babina Csabáné, Székely Jenőné
2001. május 30. – 2002. szeptember 30.	„A Marcali-régió néprajzi értékei” – A kiállítás saját néprajzi anyagból készült.	Vidák Tünde etnográfus
2005. június 3. – 2006. február 3.	„Somogy régi arcai”
2007. november 14. – 2008. április 7.	„Fateknő, fakanál, fatányér” Beás cigányok a Dél-Dunántúlon – A barcsi Dráva Múzeum és a Marcali Városi Helytörténeti Múzeum közös kiállítása.	Mészáros Ádám etnográfus, Vidák Tünde etnográfus
2007. április 23. – 2007. június 27.	„A táskai szőlőhegy”. Néprajzi fotókiállítás	Gyanó Szilvia néprajzkutató
2011. szeptember 30. – 2011. december 14.	„Szőlőhegyi évszakok” – Tőkés László Sándor ny. akadémiai könyvtáros fotóiból
2013. június 22. – 2013. augusztus 12.	„A paraszti polgárosodás tárgyi világa” – Nemzeti jelképek a magyarországi tájházakban A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Magyarországi Tájházak Szövetségének vándorkiállítása
2013. szeptember 28. – 2013. november 22.	Szüreti hagyományok a Marcali-háton	Vidák Tünde etnográfus
2015. június 18. – 2015. december 31.[38]	„Marokba szőtt mesék” A nagykanizsai Thúry György Múzeum vándorkiállítása (20. kép)	Kálovicsné Lebár Edit művelődésszervező és Kardos Ferenc könyvtáros, néprajzkutató
2016. október 27. – 2017. március 31.	„Az Úr van Teveled!” – Régi otthonok szentképei	Babina Csabáné gyűjteménykezelő, Vidák Tünde etnográfus
2016. november 30. – 2017. február 8.	„Betlehemnek szép határán…” A téli ünnepkör népszokásai Marcaliban és környékén (21. kép)	Vidák Tünde etnográfus
2017. szeptember 6. – 2018. február 28.	„Szennyes ingem, szennyes gatyám…” Mosás és vasalás a paraszti háztartásban. – A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum néprajzi vándorkiállítása	Pisztora Zsófia néprajzos muzeológus
2018. május 24. – 2018. augusztus 31.	„Karó közt a potyka” – Kisszerszámos halászat. – A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum néprajzi vándorkiállítása	Pisztora Zsófia néprajzos muzeológus
2019. november 28. – 2020. február 28.	Betlehemek a világ minden tájáról – Nemzetközi betlehem-művészeti tárlat a Sammlung Würth, Künzelsau partnerségével	A műtárgyakat válogatta: Kirsten Fiege művészettörténész, a marcali tárlatot rendezte: Vidák Tünde etnográfus

A Marcali Múzeum által rendezett néprajzi vándorkiállítások:

A kiállítás időtartama	A kiállítás címe, témája	Rendező	Külső helyszín
2017. november 25. – 2018. február 25.	„Betlehemnek szép határán…” A téli ünnepkör népszokásai	Vidák Tünde etnográfus	Balatoni Múzeum, Keszthely
2018. december 15. – 2019. január 14.	„Betlehemnek szép határán…” A téli ünnepkör népszokásai	Vidák Tünde etnográfus	Petőfi Sándor Művelődési Ház, Kéthely
2019. november 04. – 2020. január 31.	„Betlehemnek szép határán…” A téli ünnepkör népszokásai	Vidák Tünde etnográfus	Fonyódi Művelődési Központ, Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény, Fonyód
2019. november 29. – 2020. február 2.	„Betlehemnek szép határán…” A téli ünnepkör népszokásai	Vidák Tünde etnográfus	Nádasdy Ferenc Múzeum, Művelődési Központ és Könyvtár, Sárvár
2018. december 1. – 2019. január 6.	„Szabad-e bemutatni a betlehemi Kisjézuskát?” – Bábtáncoltató betlehemek Marcali környékéről	Vidák Tünde etnográfus	Vaskakas Bábszínház, Győr (22. kép)

A Marcali Múzeum által külső helyszínen megvalósított kiállítások:

A kiállítás időtartama	A kiállítás címe, témája	Rendező	Külső helyszín
2002. május – 2002. november	Nagyanyáink „bölcsődéje” – Bölcsőde-tárlat a Marcali Városi Bölcsőde 25. jubileuma alkalmából	Vidák Tünde etnográfus	Marcali Városi Bölcsőde
2003. január 6. – 2003. január 6.	A régi Somogy arcai. Fotókiállítás a Megyenapon	Vidák Tünde etnográfus	Marcali, Sportcsarnok
2008. április 16. – 2008. június 1.	Fateknő, fakanál, fatányér. Beás cigányok a Dél-Dunántúlon – A barcsi Dráva Múzeum és a Marcali Városi Helytörténeti Múzeum közös kiállítása.	Mészáros Ádám etnográfus, Vidák Tünde etnográfus	Balatoni Múzeum, Keszthely
2009. június 9. – 2009. augusztus 31.	,,Fateknő, fakanál, fatányér. Beás cigányok a Dél-Dunántúlon – ” A barcsi Dráva Múzeum és a Marcali Városi Helytörténeti Múzeum közös kiállítása.	Mészáros Ádám etnográfus, Vidák Tünde etnográfus	Városi Múzeum, Nagyatád
2012. június 17. – 2012. július 22.	Gyótai pillanatok. Fotókiállítás a Gyótáról elszármazottak találkozóján	Vidák Tünde etnográfus	Marcali-Gyótapuszta
2012. június 30. – 2012. június 30.	Néprajzi értékeink. Válogatás a Marcali Városi Helytörténeti Múzeum néprajzi gyűjteményéből	Vidák Tünde etnográfus	Horvátkút
2013. június 23. – 2013. június 23.	„A paraszti polgárosodás tárgyi világa” – Nemzeti jelképek a magyarországi tájházakban A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Magyarországi Tájházak Szövetségének vándorkiállítása		Marcali-Gyótapuszta
2018. december 2. – 2019. január 31.	70 éves a vörsi betlehem. Fotókiállítás	Nadrai Beáta művésztanár, Vidák Tünde etnográfus	Római katolikus templom, Vörs

Intézményi küldetés, koncepció változásai, jelentős tudományos projektek

Intézményi küldetés

A Marcali Múzeum jogelődje számára 2011-ben megfogalmazott alapelveket és célokat jelenleg, valamint a jövőre nézve is érvényesnek, így követendőnek tartják az intézmény munkatársai:[39]

A Marcali Múzeum küldetése az, hogy térségi tudományos kutatóhelyként gyűjtse Marcali és környéke történeti, néprajzi – szellemi és tárgyi – örökségét, ezt megőrizze, feldolgozza és könyvek, kiállítások formájában közkinccsé tegye. Egyidejűleg legyen olyan nyitott, szolgáltató és oktató kulturális tér, ahol a kisgyermektől az idős emberig bárki új ismeretek birtokába juthat, élményszerű formában.

Az intézményi koncepció változásai

Az intézmény szakalkalmazottai a Marcali Múzeumot a térség tudományos intézményeként pozicionálják, ez a szemlélet 2011 óta nem változott. Fontos célunk, hogy a múzeumi tevékenységek a lokális identitás erősítéséhez járuljanak hozzá; a személyes és családi múlt, a felmenők örökségének elemei iránt érdeklődők kaphassanak válaszokat kérdéseikre. A helyi múzeum segítse felhasználóit ezeknek a kulturális értékeknek a jobb megismerésében, megértésében. Szintén fontos célunk, hogy az előző generációk tárgyi és szellemi kultúrájáról minél több ismeretet örökítsünk át a jelen korosztályai számára.

Jelentős tudományos projektek

Kutatói tevékenység – Kutatási projektek 2000–2019:

A Marcali Múzeumban 2000 óta folyamatosan dolgozik néprajzkutató. Az alábbi táblázat összefoglalja azokat a kutatási programokat, amelyeket ezen időszak alatt az etnográfus megvalósított.

Kutatás ideje	Kutatás témája/témaköre	Kutatás eredménye
2002-től folyamatosan	Terepmunka a Somogy megyei Vörs községben a népszokások (betlehemezés) jelenkori szerepének és a hagyományozódás, hagyományalkotás formáinak vizsgálatára.	Tanulmányok, kiállítások, néprajzi filmek, adatbázis, műtárgymásolatok
2003	Terep- és kutatómunka a marcali hivatásos tűzoltóság történetének megírása céljából. Ennek lezárásaként megjelent az Öt évtized parazsa. A marcali hivatásos tűzoltóság krónikája 1953-2003 című könyv.	Könyv
2003	A vörsi betlehemes hagyományok filmes dokumentálása (Ilácsa József operatőrrel).	Néprajzi film
2003	Terepmunka a Somogy megyei Mesztegnyő és Nagyszakácsi községekben az új típusú ünnepek vizsgálatára.	Kézirat
2003–2004	Kutató- és anyaggyűjtő munka a marcali Római Katolikus Plébániatemplom egyháztörténeti állandó kiállításának megrendezése céljából.	Állandó kiállítás
2004	Terepmunka Balatonberényben, Marcaliban az asszonyfarsang jelenkori vizsgálatára.	Előadások
2004–2008	Részvétel a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottság Néprajzi Albizottságának „Jankó János nyomában” – Balaton az ezredfordulón című kutatási programjában. (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok támogatásával). Projektvezető: dr. Gráfik Imre etnográfus, Néprajzi Múzeum – Schleicher Veronika etnográfus, Lackó Dezső Múzeum, Veszprém.	Adatbázis
2007	Terepmunka Marcali környéki beás cigányok körében.	Időszaki kiállítás és tanulmány
2008–2009	Kutatómunka Balatonmáriafürdő településtörténetét és fürdőkultúrájának fejlődését bemutató állandó kiállítás megrendezéséhez.	Állandó kiállítás
2012–2015	Kulturális hagyományok közvetítése, az ismeretátadás módszerei	Tanulmány
2012–	Bábtáncoltató betlehemek a Marcali járásban (eredeti tárgyak gyűjtése és műtárgymásolatok készíttetése). A Marcali Múzeum a magyar nyelvterület egyik legnagyobb bábtáncoltató betlehemes vidékén helyezkedik el, ahol ez a hagyomány ma is elevenen él, s amelynek működtetésében a felnőtt lakosság is aktívan közreműködik. Az intézmény Bábtáncoltató Betlehemes Kutatóközpontként kíván a szokáskör tudományos vizsgálatában, az eredmények közkinccsé tételében, s a fiatal korosztályok számára a hagyományok közvetítésében szerepet vállalni.	Vándorkiállítások, nemzetközi kapcsolatok, tanulmányok
2016	Szentcsaládjárás szokása Marcaliban (filmes dokumentáció Varga János operatőrrel)	Néprajzi film, előadás
2017	Templomi betlehemek a Marcali járásban (Ilácsa József múzeumi fotóssal közösen)	Adatbázis
2018	Farsangi hagyományok újjáélesztése Kéthelyen (néprajzi gyűjtés és film készítése Ilácsa József operatőrrel)	Néprajzi film, előadás
2018	A vörsi betlehemes hagyományok változásvizsgálata (fotó és filmes dokumentáció Ilácsa József operatőrrel)	Néprajzi film, fotó, kézirat, időszaki kiállítás
2019	A marcali bábtáncoltató betlehemezés rekonstruálása a marcali Calypso Kórussal együttműködésben (23. kép)	Rekonstrukciós film, előadás
2020	A nagybereki horvátok öröksége – terep- és kutatómunka Kapitány Orsolya néprajzkutatóval közösen; fókuszban: a horvát gyökerű örökségelemek feltárása

Nemzetközi és határokon túli területekkel kialakított együttműködések

Német kapcsolatok

A Marcali Múzeum 2018 tavaszán kapcsolatot alakított ki a németországi testvérváros, Künzelsau (Baden-Württemberg) várostörténeti egyesületével, a „StadtGeschichte Künzelsau e.V.” elnevezésű civil szervezettel. A szakmai látogatás során megismertük egymás tevékenységi köreit, s jövőbeli közös tervekről is egyeztettünk. 2018 őszén a várostörténeti egyesület képviselői Künzelsau delegációjával érkezetek a Marcali Múzeumba, ahol személyes tapasztalatokat szereztek egy magyar területi múzeum működéséről. A látogatás során Stefan Neumann polgármester felfigyelt intézményünk különleges gyűjteményi egységére, a bábtáncoltató betlehemekre. Felvetette annak lehetőségét, hogy a künzelsau-i „Sammlung Würth” gyűjteményében őrzött betlehemi jászlakból egy időszaki kiállítás anyaga érkezzen Marcaliba. A betlehemes kutatási projektünkkel jól harmonizált a felvetett téma, így 2019. november 29-én – országos sajtónyilvánosság közepette – megnyílt a „Betlehemek a világ minden tájáról” Nemzetközi betlehem-művészeti tárlat a Marcali Múzeumban. A műtárgyakat Kirsten Fiege művészettörténész válogatta a Würth Gyűjtemény kollekciójából, a marcali tárlatot – a német szakemberrel együttműködésben – Vidák Tünde etnográfus rendezte. (24. kép)

Mindeközben a Stadt Museum Künzelsau vezetője és a várostörténeti egyesület elnöksége javaslatot tett egy további kiállításra, amely a jövőben a Marcali Múzeumban kerülhet megrendezésre. Ez a tárlat az ónművesség német hagyományait járja körül. 2019 tavaszán Stefan Kraut múzeumvezető (Stadt Museum Künzelsau) projekt-előkészítő látogatást tett a Marcali Múzeumban, ahol a két város muzeális intézményei közötti kiállításcserék lehetőségét tárgyalták meg.

Szlovén kapcsolat

A ljubljanai Balassi Intézet kulturális titkára, Sárossy Bence 2019 nyarán felvette a kapcsolatot a Marcali Múzeummal, hogy a környékünk betlehemes hagyományairól tájékozódjon. Ezt követően ráirányította a figyelmet Szlovénia nemzeti Mária-kegyhelyére, Brezjére, ahol egy betlehem múzeum – Muzej Jaslic Brezje – is működik, amely jelentős gyűjteményt őriz a világ minden tájáról származó betlehemi jászlakból. Hamarosan szakmai találkozóra került sor a Marcali Múzeumban Dr. Andreja Eržen Firšt múzeumigazgató és Dr. Robert Bahčič OFM kegyhelyigazgató, valamint intézményünk munkatársainak részvételével.[40] Az összejövetel fő témakörére, vagyis a Marcali járás bábtáncoltató betlehemes hagyományaira összpontosító, kifejezetten erre az alkalomra készített tárlat segítette a szlovén vendégeket a számukra ez idáig ismeretlen szokás jobb megértésében.

A tudományos és muzeológiai kérdésekben bővelkedő összejövetelnek köszönhetően intézményünk nagyon ígéretes szakmai kapcsolattal gyarapodott, amely számos jövőbeni együttműködési lehetőséget rejt.

Lengyel kapcsolat

A lengyel betlehemes hagyományok szintén összekötő kapocsként jelennek meg a Marcali Múzeum és a budapesti Lengyel Intézet 2020 elejétől formálódó szakmai kapcsolatában. Terveink között kiállításcserék és a marcali környéki lengyel–magyar közös történeti múlt kutatása és a hagyományok ápolása, az ezekre épített közös tudományos-ismeretterjesztő programok szerepelnek.

A néprajzos területen dolgozók szerepvállalása a múzeumpedagógiai, ismeretátadási, oktatási területen

A múzeum 2012-től közgyűjteményi feladatai mellett szélesebb körű közművelődési és múzeumpedagógiai tevékenységeket szeretett volna megvalósítani. A néprajzi és történeti gyűjtemények felhasználása a helybeli diákok iskolai oktatás során szerzett ismereteinek élményszerű formában való elmélyítésében jó megoldásnak tűnt e cél elérésére. Sőt a diákokon keresztül azok szüleihez, hozzátartozóihoz is közelebb hozható a szülőföldjük történeti múltja, néprajzi öröksége, így aktív szerepet vállalva a lokális identitás erősítésében.

A Marcali Múzeumi Katedra című projekt[41] elindította és lehetővé tette, hogy a Marcali Városi Helytörténeti Múzeum oktatási helyszínként is szolgáljon. Ez a pályázat teljes mértékben intézményünkre volt szabva, amelynek köszönhetően az üresen álló foglalkoztatóterem berendezése (bútorok, asztalok, székek stb.), valamint oktatási eszközökkel, alapanyagokkal, demonstrációs tárgyakkal való felszerelése is megtörtént. A 45 m² nagyságú terem adottságait maximálisan kihasználó, beépített bútorzatot készíttettünk, s harminc fő különböző típusú elhelyezési lehetőségét teremtettük meg. (25. kép)

Az együttműködő helyi alap- és középfokú oktatási intézmények pedagógusai, a múzeum szakalkalmazottai, valamint a projekt múzeumpedagógusa olyan tematikákat dolgoztak ki, amelyekre építve a 2012/2013-as tanév során a 7–18 éves iskolás korosztályok számára néprajzi ismereteket is tartalmazó múzeumi órákat, tematikus foglalkozásokat, speciális foglalkozásokat, múzeumi napokat, múzeumi szakkört és műhelyfoglalkozást tudtunk tartani. A Marcali Múzeum etnográfusa ezeken a múzeumi órákon a néprajzi gyűjteményből készített szemléltető alkalmi kiállítások segítségével vitte közelebb az ismeretanyagot a tanulókhoz. (26. kép)

Összesen 6 néprajzi témaköröket is feldolgozó múzeumpedagógiai foglalkoztatófüzet-sorozat készült el, amelyet a későbbiekben szintén jól hasznosítottunk. A projekt által megvalósult a Marcali Múzeum funkcióbővítése: az új szerepkör, amellyel az intézmény szolgáltatásai bővültek, az „oktató múzeum”. A jó gyakorlat sikeressége hozzájárult ahhoz, hogy Marcali Város Önkormányzata főállású múzeumpedagógus alkalmazását is lehetővé tette, így hosszú távon fenntarthatóvá vált a múzeumi oktatási színtér.

A Múzeumi Katedra program keretében lehetőség volt műtárgymásolatok előállíttatására is, s mivel a Marcali Múzeum egy bábtáncoltató betlehemes vidéken található, így a környék[42] betlehemeiről összesen hat másolat készült.[43] Ezek a tárgyak jól hasznosíthatók a múzeumpedagógiai és -andragógiai tevékenységek során, továbbá kiállítások keretében a régi műtárgyakkal egyidejűleg bemutatva kiváló összehasonlítási, értelmezési lehetőséget kínálnak a látogatók számára történeti, esztétikai és funkcionális kérdésekben.

A Marcali Múzeum etnográfusának szakmai közreműködésével újították fel a bábos betlehemes hagyományt Kéthely községben 2018-ban. A falu civil szervezete a múzeumban őrzött, több mint száztíz éves betlehemről másolatot készíttetett, a néprajzkutató segítségével pedig összegyűjtöttek számos, a településen előforduló szövegváltozatot, amelyek alapján elkészült a játék forgatókönyve.[44] Hasonló módon a helyi hagyományok átörökítése érdekében jött létre a marcali bábtáncoltató betlehemezésről és regölésről szóló rekonstrukciós film 2019-ben a múzeum és a marcali Calypso Kórus együttműködésében.

Térségünkben az elmúlt másfél évtizedben több tájház szerette volna működését szakszerűbbé tenni. Megkeresésüknek eleget téve Gyanó Szilvia néprajzkutatóval közösen készítettük el a vörsi, a somogyszobi és a buzsáki tájházak szakleltárkönyveit.[45]

A Marcali Múzeum munkatársait rendszeresen felkérik a városban és környékén előadások megtartására, kiállítások rendezésére és megnyitására. Szakmai segítséget nyújtunk pályázatírás, könyvkiadás során, szerepet vállalunk helyi és megyei versenyek megrendezése esetén, valamint a bírálók munkájában is közreműködünk.

Filiák, tájházak, kiállítóhelyek

A múzeumhoz jelenleg tizenkettő állandó kiállítás kötődik: az intézmény falai között látható a Mesterek és műhelyek című néprajzi kiállítás.

A múzeum külső telephelyeként működő galériában Bernáth Aurél Emlékkiállítás jött létre 2011-ben, amely a művésztanár életútját és alkotásait tárja az érdeklődők elé Horváth János Milán művészettörténész rendezésében. (27. kép)

A Marcali Múzeum további külső kiállítóhelyei Marcali városában:

• Az én iskolám egykor és ma című iskolatörténeti kiállítás tekinthető meg a marcali Berzsenyi Dániel gimnáziumban 2002 óta. Rendezte Vidák Tünde etnográfus.
• A Historia Ecclesiae Marcaliensis. A marcali templom és plébánia egyháztörténeti emlékei címet viselő egyháztörténeti tárlat látogatható a plébániatemplomban 2004 óta. Rendezte Vidák Tünde etnográfus. (28. kép)
• Csapatemlékhelyet alakítottunk ki a Marcali Hivatásos Tűzoltóságon 2014-ben. Rendezte Vidák Tünde etnográfus.
• Templomépítők. Emlékszoba jött létre a horvátkúti Művelődési Házban Pungor Aladár templomépítő kántortanító tiszteletére 2017-ben. Rendezte Vidák Tünde etnográfus.
• Hétköznapok és ünnepek a régi Boronkán. Állandó kiállítási egység látható Marcali-Boronkán a Művelődési Házban 2019 óta. Rendezte Vidák Tünde etnográfus.

A Marcali Múzeum szakmai támogatásával létrejött kistérségi kiállítóhelyek:

• Balaton ~ Mária ~ Fürdő (1896-1945) címmel a település alapítását és a fürdőkultúra kialakulását bemutató kiállítás a balatonmáriafürdői egykori strandépületben 2009 óta várja a vendégeket. Rendezte Huszár Mihály történész és Vidák Tünde etnográfus. (29. kép)
• Ampolna-Custodia-Velum. Pillanatképek a kéthelyi egyházközség múltjából című tárlat a kéthelyi római katolikus plébánia épületében 2009-ben valósult meg. Rendezte Vidák Tünde etnográfus, társrendező Balla Mária.
• Szőlőhegyek és szüretek. Hagyományos szőlőművelés Kéthelyen és környékén. Állandó fotókiállítás készült Kéthelyen, a Kristinus Borbirtokon (korábban AX & AX Borászati Látogatóközpont) 2013-ban. Rendezte Vidák Tünde etnográfus.
• „Minden trófea önálló emlékmű” – Széchenyi Zsigmond emlékezete című kiállítást a Széchenyi Zsigmond Mezőgazdasági Szakképző Iskola hasznosítja 2010 óta Somogyzsitfa-Szőcsénypusztán. Rendezte Huszár Mihály történész.
• „Szőcsényi diák voltam…”A Széchenyi Zsigmond Szakközépiskola és Szakiskola jubileumi iskolatörténeti kiállítása, 1963–2013. Rendezte Vidák Tünde etnográfus. (30. kép)

Ezek a kiállítások az egyes lokális közösségek kezdeményezésére jöttek létre. A javaslattevők a múzeumhoz fordultak szakmai segítségért, s a közös munka eredményeként – több esetben pályázati forrás elnyerését követően – készültek el az állandó tárlatok, amelyek a környék kiállítóhelyeinek számát gyarapítják. Ezek a feladatvállalások tovább erősítik a Marcaliban működő területi múzeum térségi tudományos központ jellegét és szerepkörét.

---