Terendi Viktória

Néprajz a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban

1989–2020

INTÉZMÉNY- ÉS GYŰJTEMÉNYTÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÁS

A néprajzi gyűjtemény az 1905-ös alapítástól kezdve fontos szerepet töltött be a múzeum életében, hiszen az intézmény születése a Kiss Lajos által gyűjtött néprajzi tárgyaknak köszönhető. A néprajzi gyűjtemény sok más tárgy mellett Hódmezővásárhely népművészete kiemelkedő ágainak – kerámia, szőrhímzés, bútorfestés – legszebb és leggazdagabb anyagát őrzi.

A múzeum 1962 és 2007 között a Csongrád Megyei Múzeumi Szervezet keretében működött, majd fenntartását a város önkormányzata vette át. A fenntartóváltás változást hozott a néprajzi munkában is, megszűntek a megyei szintű közös szakmai projektek, közös kiadványok, konferenciák, szakmai kirándulások. Ugyanakkor a következő évek munkálatai megújulást hoztak a vásárhelyi múzeum életében, mind külső megjelenését, mind pedig a gyűjtemények elhelyezését illetően.

2009-ben nagyszabású felújítási munkák kezdődtek meg, melyek következtében a gyűjteményeket ki kellett költöztetni a múzeum épületéből. 2009-ben a néprajzi gyűjteményt összecsomagolva, a Városház utcába, a volt SZTK épületébe szállították, majd a következő évben, mivel ennek az épületnek is megkezdték a felújítását, a gyűjteményt újabb költözésnek kellett kitenni, ekkor átmenetileg a Tisztiklub Czukor utcai épületébe került. A szakalkalmazottak irodái a Kossuth téri Bankpalotában kaptak helyet, ide került a néprajzi textilgyűjtemény is, mert itt állagmegóvás szempontjából előnyösebb helyen volt. Eredeti helyére a felújítást követően 2012 őszén költözhetett vissza a múzeum.

ERŐFORRÁS-ELEMZÉS

A néprajzi gyűjtemény gondozója ebben az időszakban Nagy Vera volt, aki 1980 decemberétől töltötte be a múzeum néprajzkutató-muzeológusi állását. Diplomáját 1980-ban szerezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, mint történelem szakos előadó és etnográfus. 2003-ban a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán felsőfokú kulturális menedzser képesítést szerzett. 1999 és 2007 között az intézmény igazgatójaként dolgozott. 2010-ben olaszországi tanulmányúton járt, ahol az ország kerámiahagyományait tanulmányozta. 2018 januárjában, mint néprajzkutató-főmuzeológus ment nyugdíjba. Díjak, kitüntetések:1985-ben Kiváló Munkáért kitüntetés, 1994-ben az MTA Szegedi Akadémiai Bizottságának I. díja a Takácsmesterség Hódmezővásárhelyen című pályamunkáért, 2006-ban Tömörkény-díj, 2011-ben Péczely Attila-díj.

2010 májusától, év végéig a múzeum Sopov-Elekes Dóra néprajzkutatót alkalmazta 4 órás állásban, az intézmény külső néprajzi kiállítóhelyeinek gondozására.

2011-ben lett a múzeum dolgozója Terendi Viktória, aki kezdetben a külső néprajzi kiállítóhelyek gondozását és az itt zajló kulturális programok szervezését végezte, valamint múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartott. 2016 január óta, mint az intézmény néprajzkutató-muzeológusa dolgozik. Terendi Viktória 2013-ban szerezte meg néprajz mesterszakos diplomáját a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet és Társadalomtudományi Kar Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékén. 2013 és 2016 között az SZTE-BTK Történelemtudományi Doktori Iskolájának Modern kor Programjába tartozó Néprajzi Alprogram PhD képzését végezte el ösztöndíjasként. 2013-ban a Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíját nyerte el. 2018-ban a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj fiatal kutatóknak szóló ösztöndíját kapta meg.

INFRASTRUKTURÁLIS HELYZET

Az épületben és egyben a raktárhelyzetben a legnagyobb változás 2012-ben, a felújítás után következett be. A múzeum, a korábban mellette álló saroképület lebontásával és egy korszerű épület emelésével tágas restaurátorműhelyhez és többszintes raktárhelyiséghez jutott. A néprajzi raktár helykihasználását görgős polcok beállítása segítette. A nagyobb mértékben gyarapodó textilgyűjtemény elhelyezését a már korábban vásárolt fémszekrény tette lehetővé.

A látogatók számára is új élményt jelentett a bejárati rész alsó szintjén végig húzódó látványraktár, amelynek jelentős részét alkotja a néprajzi gyűjteményből válogatott kerámiák, bútorok, fafaragások, kisebb használati tárgyak csoportja. A bemutatott tárgyakról érintőképernyők segítségével lehet több adatot megtudni.

Bár a helytörténeti gyűjtemény nyilvántartásában szerepel, mégis érdemes megemlíteni azt a restaurálási munkát, amely a múzeum kiemelkedő céhláda gyűjteményének helyreállítására irányult. 1999 és 2004 között, pályázati forrásból és külső restaurátor megbízásával 12 darab céhláda nyerte vissza régi szépségét.  

A múzeum anyagával berendezett külső kiállítóhelyeket illetően, a Kopáncsi Tanyamúzeum anyagában 2008-ban következett be változás. A 47-es út szélesítésével kapcsolatos munkák, valamint a kedvezőtlen klimatikus viszonyoknak kitett tárgyak állagának romlása miatt, a berendezés tárgyait az Árpád utcai Népművészeti Házban helyezték el.

GYŰJTEMÉNYI ADATOK

A gyűjtemény számbeli gyarapodása folyamatos volt az elmúlt három évtizedben, sőt ha az 1982-es revízió darabszámát tekintjük – 5876 – akkor megállapítható, hogy közel duplájára nőtt. Kiemelkedőnek tekinthető a textilgyűjtemény gyarapodása, amely kezdetben csak a szőrös párnavégek eredeti darabjait, valamint néhány felsőruházati viseleti darabot foglalt magába. Az évek során ez az anyag takács szőttesekkel, hímzett alsóruhákkal, ágyneműkkel, falvédőkkel stb. gazdagodott, olyan mértékben, hogy arányait tekintve, a cserépedények után, a gyűjtemény második legnagyobb számú tárgycsoportja lett. Ezt segítette néhány textilgyűjtő – Badalik Lídia, Kis Ernőné Hideg Erzsébet és Lévai Zsuzsa – hagyatékának megszerzése is.

Az 1997-es revízió lezárásakor a múzeum néprajzi tárgyainak száma 7760 darab. 2015-ben, a múzeum 110 éves évfordulójának áttekintése kapcsán, felmérés készült az egyes tárgyféleségek százalékos arányának megállapítására. E szerint a 9300 darabot számláló gyűjtemény megoszlása a következő: kerámia 30%, textil 18%, gazdasági eszközök 16%, kismesterségek eszközei 12%, háztartási eszközök 13%, bútor 5%, egyéb tárgyak 6%. 2018-ban a gyűjtemény tárgyainak száma: 9917 darab volt.

NYILVÁNTARTÁS HELYZETE

A begyűjtött tárgyak folyamatos leltározása megtörtént. A leltárkönyv adatainak számítógépes rögzítése, valamint a néprajzi fotótár digitalizálása kulturális közfoglalkozatottak bevonásával valósult meg. 2018-ban a dokumentumformátumú néprajzi tárgyak digitalizáltsága 80% százalékos készültségi arányt ért el.

ADATTÁR

Nagy Vera megalapította a néprajzi adattárat, melyet rendszeresen gyarapított és gondozott. Jelenleg 110 darab kéziratot, dokumentumot, dolgozatot tartalmaz. Az adattári leltárkönyv digitalizálása szintén 2018-ban valósult meg.

FONTOSABB KIADVÁNYOK

Igazgatói működése alatt Nagy Vera indította el a múzeum periodikáját, Múzeumi Műhely címmel, melynek egyes köteteiben néprajzi tanulmányok is helyet kaptak:

Nagy Vera
2012   A hódmezővásárhelyi Majolikatelep. Múzeumi Műhely 7. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ

Nagy Vera (szerk.)
2002   Dömötör János emlékkönyv. Tanulmányok a 80 éves Dömötör János tiszteletére. Múzeumi Műhely 1. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum
2008   Hombár. Múzeumi tanulmányok. Múzeumi Műhely 5. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ
2011   Hombár. Múzeumi tanulmányok. Múzeumi Műhely 6. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ

Bernátsky Ferenc, Csányi Viktor, Nagy Vera, Tóth Katalin (szerk.)
2014   Hombár. Múzeumi tanulmányok. Múzeumi Műhely 9. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ

A múzeum egyéb, néprajzi témát is tartalmazó kiadványai:

Dr. Nagy Imre (szerk.)
2016   110 év, 110 műtárgy a Tornyai János Múzeum gyűjteményeiből.  Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ

Nagy Vera
2017   A népi szecessziós kerámia hódmezővásárhelyi mesterei. Baán Imre, Csenki (Czvalinga) István, Lázi János. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ

Bernátsky Ferenc, Csányi Viktor, Terendi Viktória (szerk.)
2018   Évszázadok a Hód-tó partján. Houdtól Újvárosig. Kiállításvezető

ÁLLANDÓ ÉS JELENTŐSEBB IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK

1990-ben Vásárhely népművészete címmel Nagy Vera állandó kiállítást rendezett a múzeumban, amelyet 2009-ig látogathatott a közönség.

2017-ben nyílt meg a múzeum Évszázadok a Hód-tó partján. Houdtól Újvárosig című várostörténeti állandó kiállítása, amely Hódmezővásárhely 18-19. századi népéletét is bemutatja. A tárlat ezen részét Nagy Vera és Terendi Viktória rendezték.

Jelentősebb időszaki kiállítások:

• 1988: Bodrogi Lajos (1912-1981) rézműves emlékkiállítása. (kurátor: Nagy Vera néprajzkutató)
• 2005: Lévai Zsuzsa textilgyűjteménye. (kurátor: Nagy Vera néprajzkutató)
• 2007: Hódmezővásárhelyi céhemlékek. (kurátor: Nagy Vera néprajzkutató)
• 2008: „Búzát, bort és békességet”. Hímzett falvédők a Tornyai János Múzeum gyűjteményéből és Pittmann Zsófi munkáiból. (kurátor: Nagy Vera néprajzkutató)
• 2009: Kézművesség. 2008-as Vásárhelyi Fotószimpózium kiállítása, a város kézműveseinek munkáival. (kurátor: Nagy Vera néprajzkutató)
• 2013: „Hej, tulipán, tulipán!” Festett népi bútorok Hódmezővásárhelyen. (kurátor: Nagy Vera néprajzkutató)
• 2014: Szénási János fazekas kiállítása. (kurátor: Nagy Vera néprajzkutató)
• 2016: Forró István fazekas és Ágoston Mária kerámiafestő kiállítása. (kurátor: Nagy Vera néprajzkutató)
• 2017: Nagybata Márta kerámiafestő és Tóth Benedek korongos kiállítása. (kurátor: Nagy Vera néprajzkutató)
• Nők a múltból – Asszonyi tárgyak: változó forma, örök tartalom (kurátor: Terendi Viktória néprajzkutató)
• 2018: Férfiak a múltból – Tárgyak, sorsok, történetek (kurátor: Terendi Viktória néprajzkutató)

TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, EGYÜTTMŰKÖDÉSEK, JÖVŐKÉP

Nagy Vera fő kutatási témája a kisiparok, ezen belül az 1980-as évek végétől a takácsmesterség. Szentesen, Mindszenten és Hódmezővásárhelyen végzett adatgyűjtést és az ebből született tanulmányai a Móra Ferenc Múzeum évkönyvében, majd a Hódmezővásárhely monográfia néprajzi kötetében jelentek meg. 1993-ban a kutatásait „Takácsmesterség Csongrád megyében” címmel összegezte az I. Országos Szőttes Konferencián Hevesen, illetve a konferencia kötetében. Ugyancsak a kisiparok, a céhek élete, valamint a táplálkozás témakörében írt tanulmányokat több település monográfiájának néprajzi fejezetéhez. (Mórahalom 1992, Mindszent 1996, Makó 2008, Hódmezővásárhely 2015, Apátfalva 2015.) Aktuális kutatásairól a megyei múzeumi szervezet felbomlásáig, rendszeresen beszámolt a Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében című, évente megrendezett konferencián, és ennek tanulmánykötetében.

1998-ban Nagy Vera is rész vett abban a megyei kutatási projektben, amelynek célja az M5 autópálya nyomvonalába eső és lebontásra ítélt tanyák felmérése, lakóik életmódjának dokumentálása. A néprajzkutatók tizenhárom lakótanya és közösségi épület adatait rögzítették fotók, alaprajzok és riportok készítésével.

A 2000-es évek elejétől Nagy Vera kutatásainak középpontjában a 20. századi hódmezővásárhelyi kerámia állt. Megállapította az évszázad kerámiakultúrájának korszakait, a hagyomány és újítás jelenlétét és mértékét az egyes korszakokban, valamint a Majolikatelep és a kisműhelyek kölcsönhatását. A múzeum évkönyveiben jelentek meg e témákban tanulmányai, valamint a múzeum kiadásában két kötete, a Majolikatelepről és a népi szecessziós kerámia vásárhelyi mestereiről.

Terendi Viktória fő kutatási területe a vizuális etnográfia, elsősorban a hódmezővásárhelyi családi és amatőr fényképek vizsgálata. A privát fényképek forrásán keresztül a 19. század végi és a 20. századi vásárhelyi életmód jellemzőivel foglalkozik. Kutatási eredményeit konferenciákon: Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2014. (Szeged), PhD students conference in Bratislava 2014. (Pozsony), Ethnology without borders 2015. (Varsó), Család egykor és ma 2016. (Budapest) ismertette.

Írásban a Hombár – Múzeumi Műhely 9., valamint a Család és történelem című kötetekben publikálta. További kutatási területét a hódmezővásárhelyi szőrhímzés jelenti, amelyhez kapcsolódóan a Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében című konferencián „Pávaszemes, kelyhes, madaras Wiener Tiborné élete és munkássága” címen tartott előadást 2016-ban, de e téma kapcsán kutatásai folyamatosak.

A Hódmezővásárhely néprajza című monográfia Faművesség című fejezetének megírása kapcsán behatóbban foglalkozott a vásárhelyi asztalosmesterséggel és a festett bútorokkal. 2018-ban gyűjteménytörténeti kutatásokat is megkezdett.

NÉPRAJZOSOK SZEREPE AZ ISMERETÁTADÁSBAN, MÚZEUMPEDAGÓGIÁBAN

Az 1980-as, 90-es években jóval nagyobb társadalmi igény mutatkozott a tudományos ismeretterjesztésre, így a néprajzkutatók is számos felkérést kaptak előadások, vezetések, rendhagyó órák megtartására, napi- és hetilapokban ismeretterjesztő cikkek megírására. Nagy Vera rendszeresen szerepelt helyben, és a megye más városaiban is könyvtárakban, iskolákban, olvasókörökben, főként Vásárhely népművészetét bemutató előadásokkal.

Hódmezővásárhelyen és környékben számos népi iparművész tevékenykedett, akiknek munkáját szintén nagymértékben segítette előadásokkal, konzultációkkal, kiállításaik rendezésével, megnyitásával, népművészeti zsűrikben való részvétellel. Ezt a tevékenységet a megyében a Dél-Alföldi Népművészeti Egyesület fogta össze. Az egyesülethez kötődő, „Népművészettel a jövőért” alapítvány kuratóriumának Nagy Vera is tagja volt az 1990-es évek végén. Különösen a vásárhelyi fazekasok és helyi népművészeti kör munkáját támogatta. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége adatbázisához összeállította a Népművészet Mestere címmel rendelkező hódmezővásárhelyi alkotók munkásságát bemutató cikkeket. (Vékony Sándor, Mónus Sándor, Mónus Ferenc, Sárosi Mihályné, Marton Sándorné, Szénási János)

Szaktanácsadással segítette a Székkutasi Falumúzeum és a Mindszenti Helytörténeti Gyűjtemény tevékenységét. Az önkéntes gyűjtők megyei néprajzi pályázatainak egyik elbírálója volt.

Órákat adott néprajz, népművészet témakörben a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola diákjainak, és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajzszakos növendékeinek. Éveken át csoportvezetőként tevékenykedett a Csongrád Megyei Honismereti Diáktábor munkájában, valamint oktatott kézműves táborokban. Felnőttképzésben OKJ-s gyűjteménykezelői tanfolyamon muzeológiát tanított.

A múzeum anyagából rendezett és nyitott meg kiállítást 1990-ben Csongrádon „Vásárhely népi kerámiája” címmel, valamint a megye több múzeumából válogatott anyagból Bulgáriában, a szófiai Magyar Intézetben „Dél-Alföld népi kerámiája címmel”. Az 1990-es években rendszeresen részt vett a megyében (Cserebökény, Hódmezővásárhely) rendezett országos juhászversenyek zsűrijében.

A 2010-es években újra érdeklődés mutatkozott a néphagyományok iránt, így a múzeum külső kiállítóhelyein megrendezett jeles napi rendezvényekhez kapcsolódóan Terendi Viktória tartott ismeretterjesztő előadásokat. Emellett múzeumpedagógiai foglalkozásokon és iskolai előadásokon mutatta be a vásárhelyi népélet különböző hagyományait (népi építészet, régi háztartási eszközök, paraszti gazdálkodás, a párválasztás hagyományai, vásárhelyi népművészet, ünnepi szokások) a legfiatalabb generációk (helyi és környékbeli óvodások – általános iskolások – középiskolások) számára.

2013-ban Terendi Viktóriát kérték fel a Székkutasi Emlékház néprajzi gyűjteményének újra rendezésére, valamint a kiállítóhely néprajzi tárlatának megrendezésére.

2016-tól rendszeresen adott interjúkat a helyi, környékbeli és országos televízióadók, rádiók és írott vagy elektronikus sajtóorgánumok számára a város néphagyományaival, népi építészeti örökségeivel, valamint a Tornyai János Múzeum néprajzi gyűjteményével és kiállításaival kapcsolatban. Emellett hozzájárul a népi kiállítóhelyek és a Tornyai János Múzeum közösségi médiában való aktív megjelenéséhez is.

Terendi Viktória 2014 és 2018 között kutatásmódszertani, és vizuális etnográfiai kurzusokat tartott az SZTE-BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének nappali és levelező tagozatos hallgatói számára, valamint a tanszéken működő nemzetközi képzés, a Choreomundus hallgatóinak tartott angol nyelvű előadásokat.

KIÁLLÍTÓHELYEK, FILIÁK

Csúcsi Fazekasház

Vékony Sándor fazekas egykori lakóházát berendezésével együtt 1973-ban vásárolta meg a Finomkerámia Ipari Művek, majd 1974-ben a Tornyai János Múzeum kezelésében nyílt meg a közönség előtt. Az 1982-83-ban történt nagyobb felújítási munkák nyomán az épület és a berendezés is új szempontok szerint alakult át, hitelesebb képet nyújtva a 20. század elején élt fazekasok körülményeiről.

Kopáncsi Tanyamúzeum

1975-ben nyílt meg, 2010-re azonban olyan mértékű állagromlás következett be, ami a kiállítóhely bezárását eredményezte. Egy LEADER pályázat keretében azonban teljes rekonstrukciót végeztek el az épületegyüttesen, így 2015-ben újra megnyitotta kapuit a közönség előtt, immár egy új, a tanyai életmód környezettel való szimbiotikus létezését helyezve a középpontba. A kiállítóhelyen múzeumpedagógiai foglalkozások és jeles napi programok valósulnak meg 2015-től.

Árpád utcai Népművészeti Ház

A belvároshoz közel, a panelrengetegben megbúvó eredeti helyén álló 18-19. századi hagyományos parasztporta a hódmezővásárhelyi módos gazdák életmódját, valamint a vásárhelyi népművészet legjellemzőbb ágait (fazekasság, bútorfestés, szőrhímzés) mutatja be 1975 óta.

A több mint 200 éves épületegyüttes folyamatos karbantartást igényelt, de egy 2009-es pályázat eredményeképpen az épület vizesblokkjának felújítása, valamint a főépület szigetelése is megtörténhetett. 2016-ra a nádtető állapota és a gazdasági épületrész felvizesedése miatt azonban időszakosan be kellett zárni a kiállító helyet. A problémák elhárítását követően felújított és kibővített enteriőrös kiállításokkal nyílt újra 2018-ban.

Erzsébeti úti szélmalom

1975-től tartozik a Tornyai János Múzeum kiállítóhelyei közé. A berendezései nagy részével megőrződött malom 2005-ben Minisztériumi támogatással került felújításra. 2012-ben Terendi Viktória berendezte a molnárházat, így a molnárok életmódja is megismerhetővé vált a szélmalom szerkezete mellett. 2014-ben a LEADER pályázat keretében itt is felújítási munkálatok zajlottak, majd 2015-től újra várja a látogatókat, s ezen a helyszínen is rendszeresek a jeles napi programok.  

---