Mészáros Márta

Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza

1988–2018

INTÉZMÉNY- ÉS GYŰJTEMÉNYTÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÁS

A kiskunfélegyházi városi múzeumot 1902-ben alapították, melynek alapja a gimnáziumi régiségtár volt. Első múzeumőre, Szalay Gyula, a gimnázium tanára fontosnak tartotta a néprajzi tárgyak gyűjtését és a múlóban lévő népélet fényképfelvételeken való megörökítését. A múzeum vezetői az első fél évszázadban helytörténeti kutatásokkal foglalkozó tanáremberek voltak. A gyarapodó gyűjteményt több költöztetés után 1942-ben a Kiskun kerületi kapitányság egykori székházában helyezték el. Az 1794-ben épült hivatali épület és börtön lett a múzeum otthona. Az országos védelem alatt álló műemléképület több átalakítás, modernizálás és folyamatos felújítás után vált a múlt emlékeit őrző gyűjtemény méltó helyszínévé. A városi múzeum 1962-ben a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet tagintézménye, tájmúzeuma lett. A Kiskun Múzeum gyűjteménye, már az alapítástól számítva nagyon összetett és sokrétű volt. A tárgyi gyűjtemény régészeti, numizmatikai, történeti, néprajzi, képzőművészeti anyagból állt, emellett jelentősen gyarapodó könyvtára és fotótára is volt. Az adattári dokumentáció nyilvántartása 1959-től indult, majd 1975-ben különvált a történeti dokumentumtár. 1950-ben a Kiskun Múzeumba került az egykori Országos Börtönmúzeum megmaradt anyaga, valamint 1962-ben a múzeumudvaron építették újra a külső határban megmentett alulhajtós szélmalmot. 1972-ben nyílt meg Móra Ferenc szülőháza, mint emlékház, melynek berendezése és működtetése szintén a Kiskun Múzeum feladata volt.

1988-ban dr. Fazekas István igazgató a néprajzi gyűjteményről és a néprajzi kutatásokról írt összefoglalójában a legjelentősebb gyűjteményi egységnek nevezte a néprajzi anyagot. Elődei között tudható néprajzkutató igazgató volt Gaál Károly 1948-52 között, Pesovár Ferenc 1955-56-ban és Lükő Gábor 1963-1971 között. Mindhárman igyekeztek a néprajzi gyűjteményt a saját kutatási területüknek megfelelően gyarapítani, rendszerezni és a nyilvántartást naprakészen vezetni. Az 1980-as évek első felében valósult meg először, hogy az igazgató mellett néprajzos muzeológus is dolgozott – bár rövid ideig – az intézményben. [1]

1988 – 2018 közötti időszak a Kiskun Múzeum életében is sok változást hozott, mely egyrészt összefügg a tulajdonos- és fenntartóváltással, a megyei múzeumi szervezet megszűnésével és az önálló intézményként való működés kezdeteivel, másrészt az intézményt vezető igazgatók szemléletével.

Tulajdonos és fenntartó 1988–2018 között:

• 1988–2011: Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat a fenntartó, majd tulajdonos, a Kiskun Múzeum a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet tagintézménye, tájmúzeuma
• 2012: Az állami tulajdonba került közgyűjtemény fenntartója a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal – Megyei Intézményfenntartó Központja. A Kiskun Múzeum a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet tagintézménye, tájmúzeuma
• 2013–2018: Az állami tulajdonú közgyűjtemény fenntartója Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata. A Kiskun Múzeum önállóan működő városi múzeum és egyben járásszékhely múzeum is, státusza: területi múzeum.

A Kiskun Múzeum igazgatói 1988 – 2018 között:

• 1972-1996: Dr. Fazekas István irodalomtörténész
• 1997-2007: Bánkiné dr. Molnár Erzsébet levéltáros, történeti kutató
• 2007 – 2010: Rosta Szabolcs régész
• 2010 – 2018: Mészáros Márta néprajzkutató

Az 1988–2018 közötti időszak a Kiskun Múzeum történetében három elkülöníthető szakaszra osztható:

1988–1996 között a múzeum a megyei múzeumi szervezet tagmúzeuma. Az 1980-as évek elején elindult felújítások (melléképület raktárépületté alakítása, szín építése a néprajzi gyűjtemény tárolására) tovább folytatódtak. Bevezették az épületbe a gázt, felújításra került a villamoshálózat, a mosdók és az állandó kiállítások terei. A munkálatokat 1993-ra fejezték be, addig a múzeum részlegesen tartott nyitva. 1993-ban nyílt meg az állandó várostörténeti kiállítás, mely magába foglalta a múzeum történetét, a Megőrződött múlt című régészeti tárlatrészt és a Kiskunfélegyháza évszázadai című történeti-néprajzi kiállítást. A nagyszabású kiállítás a város újratelepülésének 250. évfordulójára nyílt meg. Jelentős néprajzi része volt e helytörténeti tárlatnak – földművelés, pásztorélet, tisztaszoba és mesterségek bemutatásával. A néprajzi rész felelőse Bereznai Zsuzsanna néprajzkutató volt, aki 1990-1996 között volt a múzeum munkatársa. A Kiskun Múzeum törzsgyűjteményének tárgyi anyagában a néprajzi rész volt a legjelentősebb. A kiállításon kívüli gyűjteményi anyag az épület kijelölt raktárhelyiségeiben volt, külső, a múzeumépületen kívüli raktára nem volt soha. A nagyobb méretű néprajzi tárgyak tárolását a korábban megépített színben lehetett biztosítani. 1993-ban nyílt meg a Petőfi Emlékszoba, a kiskunfélegyházi Petőfi-házban. A kiállítás megvalósításában részt vett a múzeum igazgatója, Fazekas István irodalomtörténész is. A kiállított anyag is a Kiskun Múzeum gyűjteményéből került ki, de a működtetését nem a múzeum végezte. Ezen időszak alatt a múzeumban 4 állandó kiállítás volt.[2]

1997–2012 közötti időszak kezdetét az intézmény vezetésében történt személyi változás jelentette. Ezen időszak alatt összesen három vezetője volt a múzeumnak. Az előző időszak nagy felújításait kezdetben további kisebb felújítások jellemezték.[3] Legjelentősebb változás az első időszakban a gyűjteményi raktárak áthelyezése, elsősorban a néprajzi raktár átköltöztetése az udvar külső raktárépületébe. A múzeum átvétele és átrendezése az egész gyűjtemény revíziójával történt.  Az egykori raktárhelyiségek felszabadításával látogatói terek kerültek kialakításra. Az egész időszakra a nyitás, az új szemlélet – a múzeum közösségi tér, a tudomány és az ismeretterjesztés otthona – jellemző. Új állandó kiállítások kerültek kialakításra,[4] valamint az egykori néprajzi raktárból díszterem lett, mely egyben konferencia és előadóterem, de kiállítótérként is funkcionált. A múzeum szervesen bekapcsolódott a város kulturális életébe, annak ellenére, hogy továbbra is a megyei múzeumi szervezet tagja és nem városi intézmény volt. Részt vett a helyi kultuszápolásban – Petőfi-, Móra-, Holló László-tisztelete, valamint kezdeményezője és szervezője lett a kiskunsági hagyományok őrzésének, ápolásának, új hagyományok teremtésének. Ezen új irány a történelmi Jászkun Kerület eszméjét tűzte zászlójára és kilépve a szűk környezetből összefogást eredményezett a jász és a nagykun identitást erősítő intézményekkel, civil szervezetekkel. Az új kapcsolatok elősegítették a széleskörű tudományos kutatást, tudományterületek párbeszédét és a kulturális rendezvények szervezését is. Ezen időszak alatt a múzeumi dolgozók létszáma nem növekedett, 8 fő volt, többségében egy, történész muzeológussal. Néprajzos csak 2007-től dolgozott a múzeumban, miután a korábban múzeumpedagógus munkakörben foglalkoztatott Mészáros Márta elvégezte a néprajz szakot. 2008-tól, az új igazgatóval a régészeti terület erősödött, és tovább folytatódott a nyitás mind a szakmai kapcsolatok, mind a közönség felé. 2010-re elkészült pályázati támogatásból a múzeumpedagógiai foglalkoztató terem, mely újabb gyűjteményi átrendezést is jelentett. Ezen időszak alatt a múzeumban 8 állandó kiállítás és két emlékház volt.[5] A néprajzi gyűjtemény folyamatosan gyarapodott adományozásokkal, tervszerű gyűjtés nem volt. A gyűjteménygyarapodás azonban a szűkös és alkalmatlan raktárépület és raktárhelyiségek kapacitását meghaladta. A múzeum legnagyobb problémája a műtárgyállomány tárolása és megőrzése lett. Két nagyobb néprajzi kutatási program valósult meg ezen időszakban – 2004-ben indult Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája a XIX-XX. században, mely Bereznai Zsuzsanna és Mészáros Márta nevéhez köthető, 2010-ben jelent meg az ebből készült összefoglaló tanulmány. Emellett a Kiskun Múzeum munkatársai is részt vettek a Bács-Kiskun megye népművészete kutatásban több témakör feldolgozásával. A kutatás vezetője Bárth János néprajzkutató volt. A kötet 2010-ban jelent meg.2011-től elindultak az intézményrendszer átalakulására irányuló törekvések. A következő három év az átszervezések és a bizonytalanságok jegyében telt.

2013–2018 közötti időszak a Kiskun Múzeum életében is a nagy változásokat eredményezett. A Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet megszűnését követően 2013-ban a Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata újraalapította a múzeumát. A Kiskun Múzeum, mint anyaintézmény mellett a városban működő két közérdekű muzeális kiállítóhelyet összevonta. Az immár önállóan működő intézmény a kezdeti nehézségek után megtalálta a helyét és lehetőségeit. A területi múzeumi státusz megtartása érdekében létszámbővítésre nyílt lehetőség és az évek során a 7 főből álló Kiskun Múzeum munkatársainak létszáma 11 főre bővült. Elsősorban a szakalkalmazotti létszám növelése volt szükséges, a szakfeladatok ellátásához. Jelenleg két muzeológus (1 fő néprajzos és 1 fő régész-történész) mellett gyűjteménykezelő, állományvédelmi szakember, közművelődési szakember és múzeumpedagógus dolgozik a múzeumban szakalkalmazottként.

A múzeum gyűjtőköre továbbra is széleskörű – régészet, természettudomány, numizmatika, történet, néprajz, képzőművészet és a hozzá kapcsolódó dokumentum-, fotó és könyvtár. A tárgyi gyűjteményi anyag 1988-2018 között 25.000 darabról 68.000 darabra emelkedett. Ennek nagy része az időszakban megnövekedett régészeti ásatásoknak köszönhető. A korábban legjelentősebb néprajzi tárgyi gyűjtemény is több mint 3 000 műtárggyal gyarapodott és így a második legnagyobb gyűjtemény a múzeumban.

A gyűjtőterület azonban csökkent, mert a közigazgatási átszervezések során a kialakított Kiskunfélegyházi Járás területe kisebb lett. Így múzeum gyűjtőterületéhez jelenleg a városon kívül Bugac, Bugacpusztaháza, Gátér, Petőfiszállás és Pálmonostora tartozik. A Kiskun Múzeum korább Kiskunfélegyháza és környéke, valamint a történelmi Kiskunság emlékeit gyűjtötte. Az új közigazgatási határok jelenleg eltérnek ettől. A járásban lévő három település pedig korábban nem tartozott a Kiskun Kerülethez. A jelen gyűjtőterület feltérképezése folyamatos. A jó kapcsolatok kiépítése a legfontosabb és a települések hagyományőrzői és kutatói törekvéseit segíti és támogatja a múzeum. A szakmai kapcsolatok és együttműködések túllépnek a járás határain, a jászszentlászlói, a kiskunmajsai, a szanki szakmai együttműködések továbbra is élnek és bővülnek, ugyanez mondható el a megye többi területi múzeumával kapcsolatban is.

A múzeum szakmai munkájának fejlesztésére, tudományos és kultúraközvetítő tevékenységének bővítésére a kínálkozó pályázati lehetőségek megragadása nyújtottak segítséget. 2013-tól elindult a Kiskun Múzeum teljes körű megújítása, melynek köszönhetően a gyűjteményi raktárak helye, helyzete, a tárolás lehetőségei átgondolásra kerültek, új munkaterek kerültek kialakításra, a látogatói terek pedig szintén megújultak. Az átszervezési és felújítási munkák 2013-tól szinte folyamatosak, melynek befejezése 2020 év végére tehető.

A néprajzi gyűjtemény rendezésére nyílt lehetőség a tanulmánytár kialakításával és a szín felújításával, valamint egy új központi raktár megvalósításával. A néprajzi gyűjtemény tárolása és állagmegőrzése volt a legkritikusabb. 2017-ben nyílt lehetőség a raktárépület és a szín felújítására és a látványtár kialakítására, ahol a gyűjteményi anyag jelentős része bemutatásra és elhelyezésre került.

ERŐFORRÁS-ELEMZÉS

1988–1996 között:

• Főállású munkatársi státusz: 8 fő
• Szakalkalmazotti munkakör: 4-5 fő
  (2-3 fő muzeológus, 1 fő gyűjteménykezelő-könyvtáros, 1 fő segédrestaurátor)
• Muzeológus munkakörben ezen időszakban:
  1 fő irodalomtörténész (Dr. Fazekas István igazgató)
  1 fő régész és
  1 fő néprajzos (Bereznai Zsuzsanna 1990-1996 között).

A megyei múzeumi szervezetnek volt elszívó ereje, a régész, majd a néprajzos muzeológus kolléga is a múzeumigazgatóság központjában folytatta a munkáját az időszak végére.

1997–2012 között:

• Főállású munkatársi státusz: 8 fő (2010-12 között 7 fő)
• Szakalkalmazotti munkakör: 4 fő
  (1-2 fő muzeológus, 1 fő gyűjteménykezelő-könyvtáros, 1 fő segédrestaurátor, 1 fő múzeumpedagógus).
• Muzeológus munkakörben ezen időszakban:
  1 fő történész (Bánkiné dr. Molnár Erzsébet igazgató 1997 – 2007 között)
  1 fő régész (Balogh Csilla 1997-2000 között, Rosta Szabolcs igazgató 2007–2010 között
  1 fő néprajzos (Mészáros Márta 2007-2012, 2010-től igazgató is)

2013–2018 között:

• Főállású munkatársi státusz – 7 fő, majd 2017-re 11 fő
• Szakalkalmazotti munkakör – 3 fő, majd 2017-re 6 fő
  (2 fő muzeológus, 1 fő gyűjteménykezelő-könyvtáros, 1 fő segédrestaurátor, 1 fő múzeumpedagógus, 1 fő közművelődési szakember).
• Muzeológus munkakörben ezen időszakban:
  1 fő néprajzos (Mészáros Márta igazgató 2013-)
  1 fő régész – történész (Dr. Knipl István 2014-)

Minősítés:

PhD fokozatot szerzett Bereznai Zsuzsanna néprajzkutató, amíg a Kiskun Múzeum munkatársa volt 1990-1996 között. Doktori iskola elvégzését követően fokozatszerzési eljárás előtt áll Mészáros Márta néprajzkutató 2012.

Tudománymetriai adatok (teljes időszak):

Könyv szerzőként	2
Könyv szerkesztőként	5
Könyvfejezet, könyvrész (évkönyvek is)	21
Folyóiratcikk	12

Elismerések, díjak:

• 2000. Az „Év múzeuma 2000” pályázaton a helyi kulturális- és közéletben betöltött kiemelkedő teljesítményével a NKÖM Múzeumi Osztálya különdíja
• 2005. Az „Év múzeuma 2005” pályázaton a szakmai-tudományos tevékenységéért és kiváló közönségkapcsolataiért a Bíráló Bizottság Elismerése
• Móra Ferenc-díj – Bánkiné dr. Molnár Erzsébet igazgató (2004)

AZ INTÉZMÉNY INFRASTRUKTURÁLIS HELYZETE

A Kiskun Múzeum gyűjteményeit 1942-ben a Kiskun Kerületi székház épületegyüttesében helyezték el. A korábbi kerületi hivatal 1794-ben épült, melynek L alakú egyemeletes főépülete a várost átszelő főútra néz a település központjában. Az épületegyüttes része az udvar közepén álló szintén egyemeletes egykori börtönépület. Mindkét szárny országosan védett műemlék. A múzeumudvar hátsó részében, az egykori gazdasági épületrész raktárrá lett átalakítva és ehhez épült hozzá az 1980-as évek elején egy nyitott szín néprajzi műtárgyak tárolására. Az udvar másik részében 1962-ben felállították a város határából, a Kismindszenti útról áttelepített műemlék szélmalmot, melynek számos elemét rekonstruálva látogatható kiállítótérré tették. Mind az épületegyüttes, mind az udvar nagy kiterjedésű.

A múzeum látogató terei, gyűjteményi raktárai, munkaterei és gazdasági helyiségei az elmúlt 30 évben nagyon sokat változtak. A látogatói terek és a látogatóktól lezárt munka-és raktári területek aránya majdnem fele-fele arányban volt, de 1993-tól arra törekedtek, hogy növeljék a kiállításokat, majd 1997-től a további közösségi tereket. A kiállításra nem került gyűjteményi anyag egyre kisebb helyre szorult.

A korábbi gyakorlat is az volt, hogy a tárgyakat gyűjteményeket külön tárolják, így volt külön régészeti-, helytörténeti-, képzőművészeti- és néprajzi raktár, valamint könyvtár és a gyűjteménykezelői irodában a dokumentumtár, valamint fotótár. A néprajzi tárgyi gyűjtemény sokszínűsége okán egy-egy tárgycsoport külön raktári helyet kapott, mint a textil, és a kerámia is.

A néprajzi gyűjtemény azon tárgyai, melyek nem voltak kiállítva négy különböző raktári helyen kerültek megőrzésre. Legrosszabb állapotban a hátsó gyűjteményi raktár volt (1997-ben került ide a gyűjtemény), itt nem volt fűtés, gyenge volt a világítás, nem volt megfelelő a tárolással (fa polcokon és szekrényekben) zsúfoltan tudták elhelyezni tárgy-csoportonként a gyarapodó műtárgyállományt. A teljesen megtelt raktár átláthatatlan volt. A szabadtéri színben hasonló volt a helyzet, erre később saját készítésű ajtóborítás került, hogy az időjárástól, a portól megvédje az itt tárolt nagyobb műtárgyakat. A néprajzi gyűjtemény ezen része 1997-ben került e hátsó raktárépületbe, de már akkor tudva levő volt, hogy ez nem megfelelő és végleges megoldás.

2016-tól indult el a múzeum tereinek és lehetőségeinek újragondolása, tervezése. A 2017-ben elnyert EFOP pályázatnak köszönhetően megkezdődött a Kiskun Múzeum három gyűjteményének látványtárban való elhelyezése. A munkálatok 2018-ban indultak, a megnyitás 2019-ben valósult meg. A három gyűjtemény – természettudományi-, fegyver- és a néprajzi gyűjtemény láthatóvá tétele nagy előrelépés volt a múzeum életében. A néprajzi gyűjtemény raktára teljes felújítással (szigetelés, fűtés, világításkorszerűsítés) és biztonságos múzeumi tároló-rendszerrel tette lehetővé, a gyűjteményi anyag bemutatását. A megfelelő állagmegóvás és dokumentálás után kerültek ki a néprajzi tárgyak a látványtárba és szabadtéri színbe.  Az egyéb kiállításokba és a látványtárba nem kerülő műtárgyak tárolására az 1993-ban átadott, majd 2018-ban lebontott helytörténeti kiállítás terme és helyiségei biztosították egy központi gyűjteményi raktár létrehozását. Az évek során saját és pályázati forrásból beszerzett tárolórendszer beépítésével itt kapott helyet a múzeum tárgyi gyűjteményének jelentős része a régészet kivételével, a dokumentum- és fotótár, valamint elkülönítéssel a könyvtár is.

A Kiskun Múzeumban ezen időszak alatt folyamatosan dolgozott képzett segédrestaurátor – állományvédelmi szakember. Ez idő alatt a megyei múzeumi szervezetben 2013-ig, majd az azt követő időszakban is számíthattunk és számíthatunk a megyei múzeum restaurátorainak szakmai segítségére.

A NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNYI JELLEMZŐI, ADATAI

A néprajzi gyűjtemény összetétele

A néprajzi gyűjtemény 1902 óta a Kiskun Múzeum alapgyűjteménye. Kezdettől fogva a város és környéke népi életének tárgyi világát gyűjtötték, de kiemelten fontosnak tartották a gyűjtögetés, a pásztorélet, a földművelés, a háztartás és az iparos kismesterségek eszközeit, termékeit, különleges darabjait.

A néprajzi tárgyi gyűjtemény összetétele a vizsgált időszakban

• Gyűjtögetés (halászat – alpári Holt-Tisza, méhészet, vadászat, csapdák)
• Földművelés – szántóföldi művelés eszközei, gépei, gyümölcs-, dohány-, szőlőtermesztés eszközei)
• Állattartás, pásztorélet
• Háztartás (konyha, élelmiszer-feldolgozás, tárolás, mérőeszközök, világítóeszközök)
• Kerámia, üveg, porcelán
• Textíliák (háztartás, ruházat)
• Mesterségek (bőrfeldolgozás, fém-, fa-, egyéb mesterségek, malmok)
• Külön gyűjtemények (óra, hangszer, játékok, szokásvilág)
• Szakrális gyűjtemény
• Bútorok

A néprajzi gyűjtemény fejlődése

1988 és 2018 között csak két főállású néprajzos dolgozott a múzeumban.[6] Néprajzos muzeológus hiányában a gyűjtemény gyarapítását, nyilvántartását és rendezését az igazgatók végezték a gyűjteményvezetővel közösen. A gyűjteménygyarapítás ezen időszakban csak részben volt tudatos, ami leginkább 1992-93-ra jellemző. A helytörténeti kiállítás néprajzi részének elkészítésekor számos tárgyat vásároltak a tárlathoz. 2000-ben a börtönkápolnában megnyíló szakrális kiállításhoz a népi vallásosság tárgyi emlékeivel gyarapították a gyűjteményt.

Ezen időszakban nagyobb részt adományozással gyarapodott a néprajzi gyűjtemény, kiemelten sok háztartási tárgy, tárgy-együttes került be, mely egy-egy család használati tárgya volt. Számos kisiparos műhely teljes vagy részleges hagyatéka érkezett a múzeumba – szűcs, cipész, pék, szabó, mézeskalácsos, asztalos, kádár. Kiemelt gyűjtemény-együttes volt egy pásztorhagyaték, valamint egy fafaragó gyermekjátékai. Ezen időszak alatt kétszer hirdetett a múzeum adományozási akciót, 2002-ben a múzeum százéves, valamint 2017-ben a 115 éves alapítás ünnepére. Mindkét alkalommal jelentős számú felajánlás érkezett, melynek jó része a néprajzi gyűjteménye került.

A gyűjteménygyarapításban nagy segítséget jelentenek a múzeumpártolók és az 1997-ben megalapított Kiskun Múzeum Baráti Kör civil szervezet tagjai. Egyrészt részt vettek a kutatásokban, adatközlőként is, de a célirányos gyűjteménygyarapításban a hiányzó, vagy kuriózum emlékek felkutatását is segítették.

tárgyi gyűjteményszak	1987. évi zárás	2018. évi zárás
régészet	5.723 db	39.961 db
természettudomány	75 db	1.984 db
numizmatika	8.152 db	8.258 db
történeti (helytörténet, börtön, fegyver)	2.036 db	5.467 db
néprajz	8.902 db	12.035 db
képzőművészet	128 db	417 db
iparművészet	55 db	88 db

A néprajzi gyűjtemény jól tükrözi a gyorsan polgárosodó kiskunsági mezőváros világát. A városi és a tanyai élet kettősége megmutatja a gazdálkodó, de többségében már ipari vagy kisipari eszközöket használó lakosság életmódját. Kevés az egyedi, személyhez kötött tárgy. A népművészet remekei teljesen hiányoznak, mind viseletben, mind tárgyi eszközökben. Kevés a családoknál megőrzött, megbecsült emléktárgy. Ha mégis maradt hagyaték, történetükről jóformán semmit nem tudnak.

Gyűjteménygyarapításnál a fő törekvés a teljes háztartás felgyűjtése volt minden társadalmi rétegből. Ma is ezt tartjuk szem előtt.

NYILVÁNTARTÁSI ÉS DIGITALIZÁLÁSI HELYZET

A Kiskun Múzeum törzsgyűjteménye 1988 és 2018 között jelentősen gyarapodott. A műtárgyállomány jelenlegi nyilvántartása külön gyűjteményi szakleltárkönyvekbe 1955-től kezdődött.

A néprajzi tárgyi gyűjtemény leltárkönyveit hagyományos nyilvántartási formában vezették, mint a múzeum többi szak- és segédgyűjteményét is. Az éves gyarapodást nyilvántartásba vették és a gyűjteményi raktárban került elhelyezésre a megfelelő állagmegóvás után. A revíziók és a gyűjteményrendezések során voltak kérdéses műtárgyak, ezek beazonosítása nem volt egyszerű és hiányok is napvilágra kerültek. Az időszak végére is maradtak rendezetlen tételek.

A hagyományos nyilvántartás mellett már a 2000-es évek elején voltak törekvések számítógépes nyilvántartás megvalósítására, de ez az infrastruktúra és szakember hiányában elmaradt. 2014-ben egy pályázati támogatásnak köszönhetően vásárolt a múzeum egy nyilvántartási szoftvert, de ez nem vált be. A leltárkönyvek külön-külön egy belső használatú Excel táblázatban kerültek rögzítésre, mely a keresést megkönnyíti és kíméli az agyonforgatott papír alapú leltárkönyveket. Számos gyűjteménynél 2014-től a gyarapodó leltározásokat már számítógépen rögzítették és ez lett kinyomtatva és beköttetve.

 A múzeum gyűjteményi anyagának digitalizálása csak 2005 körül kezdődött és nagyon esetleges volt. Elsősorban válogatott képi- és a dokumentumanyag került digitalizálásra, melyek kiállítások, kölcsönzések vagy kutatások során kézbe kerültek. A tárgyi anyag digitális feldolgozása is hasonló elven működött. A digitális állomány nyilvántartása nem megoldott, külön nyilvántartásuk van, nem részei a múzeum műtárgyállományának.

ARCHÍVUMI, KÖNYVTÁRI GYŰJTEMÉNYEK

A tárgyi gyűjtemény mellett a Kiskun Múzeumban 1959-ben nyitották meg az adattári gyűjteményt, amelybe folyamatosan vették nyilvántartásba a helytörténeti és a néprajzi dokumentációkat, valamint a fotóanyagot. 1975-ben nyitották meg a történeti dokumentumtárat, amelybe szintén nagyon vegyes anyag került be fotókkal együtt. 1985-ben létrejött egy külön fotótár, de ebben csak a múzeum munkatársa által készített gyűjtési, gyűjteményi, kiállítási és rendezvényi fotóanyag, elsősorban azok negatívjai kerültek. Az adattári fotótárat később külön választották, de a fotók gyűjteménybe kerülése és nyilvántartása egészen 2006-ig teljesen követhetetlen volt.

A néprajzi gyűjteményhez nem tartozik külön adattár és fotótár, csak egy közös adattári gyűjtemény van, melyben külön jelölték, hogy az adott tétel néprajzi jellegű. Elsősorban gyűjtések, interjúk, beszámolók, feljegyzések, kéziratok, másolatok kerültek e segédgyűjteménybe. A digitális rögzítés ezt a rendszert részben felborított, az archiválás módja és a nyilvántartásának a formája más követelményeket szült. Ez még nem lett rendezve a múzeumban.

Az archívum része a képi- és hangzóanyag tár, mely elsősorban gyűjtéseket és előadásokat őrzött meg, eredeti felvételben. A videó és magnókazetták a vizsgált időszak végére digitalizálásra kerültek.

A könyvtár is a múzeum alapgyűjteményei közé tartozik. A szakkönyvtár  elsősorban a múzeumi gyűjteményekhez kötődő szakirodalmat öleli fel (régészet, természettudomány, numizmatika, néprajz, irodalom, képzőművészet, történelem, helytörténeti kutatások…). Nem nyilvános könyvár, a kutatást és a mindennapi múzeumi munkát szolgálja ki. Az állomány java része könyv, kisebb része folyóirat (szakfolyóiratok és helyi-, megyei sajtó). Gyarapítása vásárlás, előfizetés, valamint intézményi csere és ajándékozás útján gyarapszik.

A könyvtári gyűjtemény 1987-ben 14. 368, 2018-ban 27.262 egységet tartalmazott. Jelentős része a néprajzi szakirodalom és néprajzi folyóiratok.

LEGFONTOSABB KIADVÁNYOK

A Kiskun Múzeum és a hozzá kapcsolódó civil szervezetek támogatásával csak 1997 után jelentek meg kiadványok.

Bibliotheca Cumanica sorozat:

• Mezősi Károly: Petőfi családja a Kiskunságban (1997)
• Simon Sándor – Szabó Péter: Kiskunok a Don-kanyarban (1998)
• Sümegi György: Kiskunsági Madonnák (2000)
• Autonóm közösségek a magyar történelemben (konferencia kötet, 2003)
• Ujváry Zoltán: Néprajz Móra Ferenc műveiben (2004)
• Jogszabályok – jogszokások. Jászkunság kutatása 2005 (konferenciakötet)
• Föld és társadalom (konferenciakötet 2007)

Kiállítási katalógus/kiállítás-vezető:

• Szántó Piroska (1998)
• Vallási élet emlékei a Kiskunságban (2000)
• Festő élsz eképpen…. 125 éve született Holló László Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész és 50 éves a Holló László Képzőművész Kör (2012)
• Bács-Kiskun 56/60 (konferencia absztrakt és rajzpályázati alkotásokból katalógus 2016)

Múzeumőr című múzeumi folyóirat:

• 2003-tól évente négy alkalommal jelent meg. 2006-től a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet kiadásában jelent meg.

Önálló kötetek:

• A százéves Kiskun Múzeum (múzeumtörténeti album) 2002
• Félegyháza anno…Képeslapok és fényképek a régi Félegyházáról (2009. majd 2012-ben második kiadás)
• KUN-KÉP A magyarországi kunok régészeti hagyatéka (konferenciakötet 2009)
• Jászkunság kutatása 2012. (konferenciakötet 2013.)
• Szabó Ildikó: Szántó Piroska szürrealizmusa… (2013)
• Városépítő polgármesterek és az alföldi szecesszió (konferenciakötet 2017)

ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK, JELENTŐSEBB IDŐSZAKI TÁRLATOK

A Kiskun Múzeum állandó kiállításai 1988–2018 között:
A Kiskun Múzeumban 1988-ban három állandó kiállítás volt.

• Holló László festményei (1969-), 
• A magyar büntetéstörténet emlékei (börtönmúzeum 1969-) és
• Műemlék szélmalom (1962-).

1962-ben bontották le a Petőfi Kiskunsága című állandó tárlatot, hogy helyet adjon az új helytörténeti kiállításnak. Móra Ferenc Emlékház 1972-ben nyílt meg a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet kötelékében, mint kiállítóhely. 1993-ban városi tulajdonba és fenntartásba került úgy, hogy működtetését továbbra is a Kiskun Múzeum látta el.

Új állandó kiállítások 1988 – 2018 között:

• 1993 – 2018 Megőrződött múlt (régészeti kiállítás – 2013-ban kibővítve és megújítva)
• 1993 – 2018 Kiskunfélegyháza évszázadai (történeti – néprajzi kiállítás)
• 1993 – 2017 Petőfi kultusza Kiskunfélegyházán (Petőfi Emlékszoba – 2017-ben kibővítve és megújítva)
• 2000 – Szántó Piroska festőművész tárlata (2015-ben átkerült a Petőfi Sándor Emlékház Művész-tér kiállítórészébe)
• 2000 – Vallási élet emlékei a Kiskunságban (börtönkápolna)
• 2001 – Morell Mihály képzőművész tárlata (2015-ben átkerült a Petőfi Sándor Emlékház Művész-tér kiállítórészébe)
• 2001 – 2008 Árpád-kori hétköznapok (régészeti kiállítás)
• 2008 – Árpád-kori veremház (szabadtéri rekonstrució)
• 2011 – Vajna Károly-terem – a büntetéstörténeti kiállítás kibővítése
• 2012 – A Móra Ferenc Emlékház kiállításának felújítása és kibővítése
• 2013 – Hadak útján… katonatörténeti kiállítás (magángyűjtemény)
• 2013 – Petőfi nyomában jártak…. Félegyházi Petőfi kutatók (Petőfi Sándor Emlékház)
• 2015 – Művész-tér és a Fekete János emlékszoba kialakítása (Petőfi Sándor Emlékház)
• 2017 – Petőfi emléke és kultusza Kiskunfélegyházán (Petőfi Sándor Emlékház)

Jelentősebb néprajzi vonatkozású időszaki kiállítások 1988 – 2018 között:

A Kiskun Múzeumban 1993 után folyamatosan növekedett az időszaki kiállítások száma. Az évi egy-két tárlat helyett 4-5, később már 10-12 tárlatot is nyitottak. Az új tárlatok nagyon sokszínűek voltak – régészeti, természettudományi, történeti, iparművészeti, képzőművészeti, fotó, könyv… ezek egy része saját gyűjteményi anyag, vagy újszerzeményi anyag bemutatását jelentette, de számos vándor illetve kölcsönzött kiállítás is látható volt.

Jelentősebb néprajzi jellegű időszaki kiállításai:

• 1995 – Korondi gyermekhangszerek
• 1999 – Minorics Tünde kézműves
• 2000 – Föld adta sors (történet-néprajzi)
• 2002 – Üzenet a jövőnek… a százéves Kiskun Múzeumnak ajándékozott emléke
• 2004 – Jászsági viselet (Jász Múzeum kiállítása)
• 2005 – Bartha Júlia néprajzkutató fotókiállítása
• 2006 – A pásztorélet emlékei (Krecz Gyula hagyatéka)
• 2007 – Huszka József, a rajzoló gyűjtő (Néprajzi Múzeum kiállítása)
• 2008 – A Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület alkotó tagjainak bemutatkozása
• 2010 – Esküvői és lakodalmi emlékek a Kiskunságban
• 2013 – Szűcsök Kiskunfélegyházán – Móra Márton tiszteletére
• 2014 – „ A régészet megkövesedett néprajz, a néprajz megelevenedett régészet”
• Móra Ferenc születésének 135. évfordulójára rendezett régészeti – néprajzi kiállítás (a szegedi Móra Ferenc Múzeum anyaga)
• 2015 – Gyűjtötte Szalay Gyula … a Kiskun Múzeum első múzeumigazgatójának gyűjtéséből válogatott kiállítás, születésének 150. évfordulójára
• 2015 – A magyar sörfőzés és sörházak története
• (a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítása)
• 2016 – Búza – Kenyér – Élet (a Kecskeméti Katona József Múzeum kiállítása)
• 2016 – Nagykunság népművészete (a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum kiállítása)
• 2016 – Éljen a tisztes ipar! A kiskunfélegyházi ipartestület emlékei
• 2016 – „Szódavíz – egy magyar kultuszital” (a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítása)
• 2016 – A népi ájtatosság emlékei
• 2017 – Jászság népművészete (Jász Múzeum kiállítása)
• 2017 – Magyar népmesék és cigány népmesék rajzfilmsorozat tablókiállítása (Kecskeméti Rajzfilmstúdió kiállítása)
• 2017 – Emléktár – a 115 éves Kiskun Múzeumnak ajándékozott emlékek kiállítása

INTÉZMÉNYI KÜLDETÉS, KONCEPCIÓ

A Kiskun Múzeum az egykori Kiskun Kerületi kapitányság székházában működő muzeális intézmény. Mint területi múzeum elsősorban Kiskunfélegyháza és környéke, valamint a történeti Kiskunság kulturális javait, kulturális örökségének emlékeit kutatja és folyamatosan bővíti a meglévő régészeti, numizmatikai, történeti, néprajzi és képzőművészeti gyűjteményi állományt.

Alapvető feladatunknak tartjuk a gyűjteményeinkben található változatos és gazdag műtárgyi állomány megőrzését, tudományos feldolgozását és bemutatását. Célunk, hogy megfeleljünk a 21. század muzeológiai és közönségszolgálati összetett és komplex feladatainak, ezáltal olyan tudásközponttá váljunk, hogy segítsük az egész életen át tartó tanulás lehetőségét.

Meggyőződésünk, hogy múzeumunk a kutatásnak, a tanulásnak, az ismeretátadásnak és a szabadidő eltöltésének magas színvonalú kínálatot nyújtó színtere. Fontosnak érezzük, hogy látogatóink több szempontból is megismerjék a múzeum gyűjteményeit, általuk az egykori történeti Kiskunság és benne Kiskunfélegyháza történetét, szerepét és helyét a magyar történelemben, művelődéstörténetben.

Kiemelten fontosnak tartjuk a kun és a kiskunsági identitás erősítését, Petőfi Sándor és Móra Ferenc szellemi örökségének védelmét, kultuszuk ápolását. A Petőfi Sándor Emlékházhoz és a Móra Ferenc Emlékházhoz kapcsolódó muzeológiai, műtárgyvédelmi és közművelődési munkát.

Munkánk során nemcsak megyei és országos társintézményeinkkel tartunk fenn szoros kapcsolatot, hanem a kulturális terület egyéb képviselőivel, illetve az idegenforgalmi ágazattal.

Kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy látogatóink múzeumunkra, mint a nemzeti örökség ápolójára tekintsenek. Felelősséget érzünk az épített örökség védelme és gondozása iránt.

TUDOMÁNYOS PROJEKTEK

• Petőfi Sándorhoz kötődően a Petőfi-emlékhelyekkel, intézményekkel és kutatókkal, valamint a Fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesülettel és Múzeummal való kapcsolattartás.
• Együttműködés Móra Ferenchez kötődően a Móra-családdal, kutatókkal, kultuszápolókkal és muzeális intézményekkel, civil szervezetekkel.
• A kun és kiskunsági történelmi múlthoz kötődően a jászsági és a nagykunsági tudományos kutatókkal, hagyományőrzőkkel széleskörű szakmai fórumok.
• A malmok – szélmalmok kapcsán határon átnyúló szakmai kapcsolatok, kutatások, turisztikai programok (szerb-magyar)

A NÉPRAJZOS TERÜLETEN DOLGOZÓK SZEREPVÁLLALÁSA A MÚZEUMPEDAGÓGIAI, ISMERETÁTADÁSI, OKTATÁSI TERÜLETEN

A Kiskun Múzeum életében mindig nagyon fontos szerepet játszott az ismeretátadás, az élményszerű tanulásnak színhelyet adó múzeumi légkör. 1988-tól a tárlatvezető és a muzeológus mellett alkalomszerűen pedagógusok segítették a múzeum közművelődési munkáját – múzeumi rendhagyó órákkal, melyek a múzeum kiállításaihoz kapcsolódtak.

1999-től a Kiskun Múzeumban rendhagyó, gyereknek szóló szabadidős múzeumi programok indultak és Múzeumi játszóház, Kirepítő fészek címmel helyismereti előadássorozatot szerveztünk. A múzeumpedagógus mellett a programokban a múzeum munkatársai, muzeológusai is szerepet kaptak – előadásokkal, gyűjtemény-bemutatókkal, múzeumi munkák ismertetésével.

2001-től indult a Kiskun Múzeum átfogó múzeumpedagógiai programja, mely már nem csak szabadidős programokat kínált, hanem a gyűjteményre és a kiállításokra építve tananyagot kiegészítő múzeumi foglalkozásokat is. Fontos szerepet kapott a múzeumi háttérmunka és a múzeumi szakemberek, kutatók bemutatkozása, így a megyei múzeumi szervezet muzeológusai és munkatársai is órákat, előadásokat tartottak.

A rendhagyó tárlatvezetések, múzeumi órák és szabadidős programok (múzeumi játszóház, alkotónap, helyismereti előadássorozat) mellett 2005-től elindultak a Helyismereti vetélkedő és a tudományos igényű diáktalálkozók is. Minden múzeumi tudományterület megjelenik e diákprogramokban, így a múzeumi szakemberek lehetőséget kaptak a bekapcsolódásba. 2009-től pedig nyári múzeumi táborokat is rendeztek, melyekben a néprajzi terület ismeretei is gazdagon megjelentek.

A Kiskun Múzeumban a múzeumpedagógus kolléga végezte el a néprajz szakot, így a két terület általa szervesen összekapcsolódott. 2015-től már nem a múzeumpedagógia feladatokat látta el, hanem néprajzos muzeológusi munkakört, így a státuszbővítésnek köszönhetően új múzeumpedagógus került az intézménybe. A szakmai munka továbbra sem vált el egymástól, a tudományos és gyűjteményi munka szoros kapcsolatban van a kultúraközvetítő-ismeretátadó tevékenységgel.

2010-ben sikerült a múzeum épületében kialakítani egy önálló múzeumpedagógiai foglalkoztató-termet, teljes infrastruktúrával. Cél, hogy a múzeumi foglalkozásokhoz, játékos feladatokhoz, élményszerű ismeretszerzéshez alkotó tevékenység is kapcsolódjon, így a néprajzi ismeretek és hagyományok szerves részei a múzeumi alkalmaknak.

FILIÁK, TÁJHÁZAK, KIÁLLÍTÓHELYEK

Szélmalom

Az 1860-ban épült alulhajtós szélmalmot 1939-ben vásárolta meg a Magyar Nemzeti Múzeum. Az eredeti helyén, a Kismindszenti úton az 1950-es évek végére már nagyon rossz állapotba került.

Megmentése érdekében a Kiskun Múzeum igazgatója, Mezősi Károly megszervezte az áttelepítését és a múzeum udvarán való felépítését. A megrongálódott vagy elpusztult külső faszerkezeteket rekonstruálták és 1962 októberében átadták a nagyközönség számára a műemlék szélmalmot. Az első tulajdonosa és építtetője Csányi Lajos volt, a fafaragó molnár pedig Fábián János.

A malom utolsó tulajdonosa Pajkos-Szabó István 1903-tól bérlete, majd megvásárolta, végül 1939-ben eladta a malmot. Az 1961-62-es átépítésnél végig jelen volt és segítette a munkát. Pajkos-Szabó-féle szélmalomként is emlegetik a környéken.

Mívesen faragott belső őrlőszerkezete eredeti állapotában maradt meg. A malom az idők során több felújításon is átesett, állagát nagyon nehéz megóvni. 2008-ban letört a vitorlája. Teljes felújítása 2018-ban kezdődött.

Móra Ferenc Emlékház

Móra Ferenc szülőháza nagyon kalandos utat járt be. A család nagyon rövid ideig lakott e bérleményben, addig, míg a Daru utcai házat át nem adták számukra a régi tulajdonosok. A várakozás idején, 1879. július 19-én született e kis nádtetős, akkor szinte városszéli házban, a Móra család nyolcadik gyermekeként Ferenc. 1880-ban már átköltöztek, és az új hely lett a család otthon az író 18 éves koráig. A Szarvas utcai kis ház feledésbe merült.

1955-ben Mezősi Károly kutatta Móra Ferenc ifjúkori verseit, félegyházi gyermekkorát, amikor a keresztelői anyakönyvben rátalált a bejegyzésre, mely a szülők lakhelyét mutatta, de az nem a Daru utcai ház volt. A kutató felkereste az épületet, mely már teljesen át volt alakítva, istállóként használták. Mezősi közbenjárására a város megvásárolta a házat, rekonstruálta a korabeli lakóépületet, majd 1972. február 8-án megnyitották, mint Móra Ferenc Emlékházat. 1979-ben Móra születésének századik évfordulóján kiállítást nyitottak, mely hosszú ideig, 2012-ig változatlanul állt. Akkor a Kiskun Múzeum munkatársai megújították és kibővítették a tárlatot.

A háromosztatú parasztházba belépve a pitvarrészben a ház történetét lehet megismerni, majd a tisztaszobában tablókiállítás vezeti végig a látogatót Móra Ferenc életútján. A szabadkéményes konyhában a kenyérsütés tárgyi emlékei láthatók, a másik szobában szűcsműhely lett berendezve, a szülőkre emlékezve.

A Móra Ferenc Emlékház először a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet részeként működött, majd 1993-tól Kiskunfélegyháza város tulajdonába került, a műtárgyakkal együtt. Működtetését folyamatosan a Kiskun Múzeum végezte, majd 2013-ban a városhoz kerülő Kiskun Múzeum filiáléja lett.

Petőfi Sándor Emlékház

Kultuszápolás e helyhez kötődik legkorábban, hiszen a ház homlokzatára 1861-ben elkészült az emléktábla, de a neves költőhöz kapcsolódó kiállítóhely csak 1993-ban nyílt meg itt. E ház helyén állt az az épület, melyet Petőfi szülei 1824-1830 között béreltek és a félegyházi tartózkodásuk idején laktak. 1993-ban nyílt az első kiállítás az épületben, miután az államosított bérlakásokból kiköltöztették a lakókat. Az emlékszoba a kiskunfélegyházi Petőfi-kultuszt mutatta be.

Az egykori lakóház 2013 után a Kiskun Múzeum kezelésébe került és megkezdődött a méltó Emlékház kialakítása. 2018-ra nyerte el végleges formáját, így két nagy egységben 8 állandó kiállítás, emellett közösségi tér, időszaki kiállító terem és Versek terme fogadja a látogatókat.

A Petőfi-kultuszhoz kapcsolódó tárlatok:

• Petőfi emléke és kultusza Kiskunfélegyházán (2017-ben nyílt)
• Petőfi nyomában jártak… a félegyházi Petőfi-kutatók
• Fekete János helytörténeti kutató emlékszobája
• Versek terme (30 Petőfi vers olvasható)

Művész-tér:

• Szántó Piroska, Dulity Tibor, Morell Mihály, Bodor Miklós és Faragó József alkotásai

Az 1993-ban megnyílt Petőfi Emlékszoba Kiskunfélegyháza város tulajdonában és fenntartásában működött, 1996-ig a Petőfi Sándor Városi Könyvár működtette. 1996-tól a Kiskun Múzeum kezelésébe került, majd 2013-tól a Kiskun Múzeum filiáléja.

Bugaci Pásztormúzeum (közérdekű muzeális kiállítóhely)

A bugaci puszta, a megőrzött pásztorvilág már a XX. század elején felkeltette a kutatók és az idegenforgalmi szakemberek érdeklődést. 1965-ben Lükő Gábor néprajzkutatót, a Kiskun Múzeum akkori igazgatóját kérték fel, hogy készítsen egy tervezetet a bugaci puszta és pásztorvilág bemutatására, szabadtéri kiállítás megvalósítására. Akkor ez a tervezet, csak részben valósult meg. 1975-ben a Kiskunsági Nemzeti Park megalakulásakor épült meg a pusztán a leendő kiállítóhely épülete, melyben megnyílt még abban az évben a „Pásztormúzeum”. A kiállítás műtárgyanyagát a Kiskun Múzeum adta. A tárlat a több mint 40 év alatt elöregedett. 2017-ben indult a kiállítás felújítása, melyet a Kiskun Múzeum munkatársai végeztek. A tárlat újra gondolva mutatja be a puszta állattartás, pásztorélet emlékeit, helyi és környékbeli gyűjtések alapján, gazdag tárgyi anyaggal. A kiállítás 2018/19-ben készült el.

A kiállítást a Kiskunsági Nemzeti Park üzemelteti. A Kiskun Múzeum, gyűjtőterület és a műtárgyanyag kapcsán szakmai feladatokat lát el.

---