Shah Gabriella – Fodor Miklós – Gulyás Gábor – Kovácsné Kis-Simon Éva – Steib Janka

Néprajz a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban

1988–2018

INTÉZMÉNY- ÉS GYŰJTEMÉNYTÖRTÉNET

A Dornyay Béla Múzeum jogelőd intézményei a Nógrád Megyei Munkásmozgalmi Múzeum (1959–1980), a Nógrádi Sándor Múzeum (1980–1991), valamint a Nógrádi Történeti Múzeum (1991–2012).

A múzeumok 1962-es decentralizációjakor a megyei múzeumi szervezet vezetését a balassagyarmati Palóc Múzeum látta el 1969-ig, amikor a salgótarjáni Nógrád Megyei Munkásmozgalmi Múzeum lett a megyei múzeumigazgatóság központja. Egy évvel később a megyei múzeumhálózat átszervezésekor az egyes szakgyűjteményeket szétosztották a megyei intézmények között, a Palóc Múzeumban csak a néprajzi anyag maradt. A megyei múzeumi igazgatóságok megszűntével a Magyar Nemzeti Múzeum alá került.

Salgótarjánban Dornyay Béla gimnáziumi tanár vetette fel először a múzeumi gyűjtés gondolatát 1927-ben. A harmincas évek közepén a városháza három vitrinjében helyezték el az addig összegyűjtött tárgyakat. Hivatalosan 1959-ben létesült múzeum a megyeszékhelyen az egykori Szluha-Jankovich kúriában, megyei munkásmozgalom, bánya- és ipartörténet, valamint munkatörténet gyűjtőkörrel. 1963-tól Belitzky János vezetésével a munkáséletmód, illetve az 1848 utáni politika- és társadalomtörténet kutatása is az intézmény feladatává vált. Az 1969–1970-es hálózatfejlesztési koncepció következtében a megyei múzeumigazgatóság Salgótarjánba költözött, és a már említett szakosodás miatt fokozatosan a megye új- és legújabbkori történetének bemutatása vált a salgótarjáni múzeum elsődleges feladatává.

1971-ben került a megyei szervezetbe a Pásztói Múzeum és Romkert, ahová a természettudományos kiállításokat csoportosították, de a rovargyűjteményt a következő évben átadták a Magyar Természettudományi Múzeumnak. A régészeti és bányászattörténeti kiállítás 1975-ben a szécsényi múzeumban kapott helyet, miután két évvel korábban befejeződött a Forgách-kastély felújítása. 1960-ban nyílt meg Horpácson a Mikszáth Kálmán Emlékház, 1964-ben Csesztvén a Madách Imre Emlékmúzeum és a hollókői Palócház. 1971-ben szlovák nemzetiségi kiállítást hoztak létre Bánkon. 1980-ban készült el Salgótarján központjában az új múzeumépület, ekkor vette fel Nógrádi Sándor nevét a múzeum – az épület 2005-ben műemléki védettséget kapott – az esemény alkalmából új kiállítás nyílt Munkásélet Nógrádban a XIX-XX. században címmel.

Az 1980-as évek elején kezdték el a nemzetközi kapcsolatokat kiépíteni a besztercebányai Középszlovákiai Múzeummal, a Losonci Múzeummal és a Losonci Képtárral. Az 1965-ben megnyitott Salgótarjáni Bányamúzeum 1993-ban került megyei fenntartásba, így a Nógrádi Történeti Múzeum irányítása alá. Az 1970-es években alakult ki a gyűjtemények felosztása: történeti tárgyi, történeti dokumentációs, művelődéstörténeti, képzőművészeti és irodalomtörténeti gyűjtemény, valamint a segédgyűjtemények (könyvtár, adattár, fotótár, térképtár). Jelenlegi állandó kiállítása 2000-től látogatható. 2006-ban nyílt meg a múzeum Képtára, mely a Mihályfi-gyűjteményt mutatja be. Ez a gyűjtemény a 20. század elején alkotó, kiemelkedő magyar festők, grafikusok (pl. Derkovits Gyula, Gulácsy Lajos, Rippl-Rónai József) alkotásait tartalmazza.

2013-tól megyei hatókörű városi múzeumként működik. 2014-ben felújításra került a tanácsterem, mely kiállítások fogadására is alkalmassá vált. 2015-ben nyílt meg az Üvegváros – Öblösüveggyár történeti és üvegművészeti tanulmányi raktár, mely elsősorban a Salgótarjáni Öblösüveggyár történetét és termékeit mutatja be 360 m²-en. 2018-ban megerősödtek a múzeum lengyel kapcsolatai. 2018-ban átadásra került a Képzőművészeti tanulmányi raktár és egy oktatótér, mely fotókiállítások rendezésére és vetítésekre alkalmas. Kialakításra került egy műtárgyfotózásra alkalmas fotóstúdió is.

A Dornyay Béla Múzeumhoz tartozik a Bányászati Kiállítóhely is.

Az intézmény vezetői: Gajzágó Aladár (1959–1962), Belitzky János (1963–1969), Szabó Béla mb. (1969–1970), Molnár Pál (1970–1975), Horváth István (1975–1982, 1987–2000), Praznovszky Mihály (1982–1987), Limbacher Gábor (2000–2003), Szvircsek Ferenc mb. (2003), Kovács Anna (2003–2008), Szirácsik Éva (2008–2013), Shah Gabriella (2013-tól).

A Dornyay Béla Múzeum illetékességi gyűjtőköre: Nógrád megye.

Megyei hatókörű városi múzeumként történeti (tárgyi és dokumentum), ipar- és technikatörténeti, képzőművészeti, irodalomtörténeti, numizmatikai, régészeti és néprajzi gyűjtőkörökkel rendelkezik. Emellett jelentős a művelődéstörténeti anyaga is. Az Adattár nincs szakáganként szétválasztva. A régészeti és néprajzi gyűjtemény 2013-ban jött létre.

A múzeum a szervezeti váltást követően 2013-tól rendelkezik néprajzi gyűjtőkörrel, amely új feladatok elé állította az intézményt. Tekintve, hogy néprajzos muzeológus 2016 szeptemberétől dolgozik a múzeumban, a néprajzi gyűjtemény kialakítása ekkor kezdődött el. Új, kialakuló gyűjteményként kiemelkedően fontos, hogy a gyűjtemény és a szakág megfelelően képviselve legyen a múzeum munkájában és a rendezvények, kiállítások, előadások, valamint az ezekhez kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozások által közelebb kerüljön a látogatókhoz, a megye és az ország tudományos áramlatába is bekerüljön, aktív részesévé válhasson.

ERŐFORRÁS-ELEMZÉS

2016. szeptemberétől dolgozik néprajzos muzeológus az intézményben.

Név: Steib Janka
Végzettsége: néprajz mesterszakos bölcsész.
Végzés helye: Debreceni Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Néprajzi Tanszék.
Végzés éve: 2011.
Nyelvtudás: német és angol nyelvből középfokú nyelvvizsga.
Publikációk száma: 6
Rendezett kiállítások száma: 3
Évente átlagosan publikált munkák száma: 1
Fő kutatási területe: a bányászat életmódra gyakorolt hatásának kutatása a Nógrádi szénmedence településein, a változásoknak a tárgyi kultúrára, kiemelkedően a népviseletre gyakorolt hatásának vizsgálata.
2019. szeptemberétől a gyűjteménnyel foglalkozók száma egy gyűjteménykezelővel gyarapodott.

Név: Fodor Andrea
Végzettsége: magyar alapszakos bölcsész, mozgóképkultúra és médiaismeret minorral.
Végzés éve: 2014.
A Magyar Nemzeti Múzeum által meghirdetett gyűjteménykezelői tanfolyam elvégzése folyamatban van.
Nyelvtudás: angol nyelvből középfokú nyelvvizsga.

INTÉZMÉNYI INFRASTRUKTURÁLIS HELYZET

Infrastruktúra

A múzeum épülete és környezete

Salgótarján a Tarján patak szűk völgyében, mintegy 8 km hosszan, észak-déli irányban elhúzódó megyei jogú város. A Karancs, a Medves és a Cserhát hegységek veszik közre. Éghajlata jellemzően kontinentális.

A múzeum épületét 1975-ben Magyar Géza tervezte, 1980 októberében, a Múzeumi hónapban ünnepélyesen adták át. A tervező a múzeum épülete mellé raktárbázist is megálmodott, ami forrás hiánya miatt nem épült meg. Emiatt a gyűjteményi raktárak a múzeum épületének alagsorában kaptak helyet. Az 1990-es évek közepén a fenntartó Nógrád Megyei Önkormányzat mintegy 500 m²-es alagsori területet vásárolt meg a múzeum épületével szomszédos ingatlanban, ahol újabb gyűjteményi raktárak kerültek kialakításra. A két helyszínen összesen 1000 m²-n őrizzük műtárgyainkat. A kiállítóterek az épület földszinti és emeleti szintjén 1200 m² területet foglalnak el. A gyűjteményi raktárakban és a kiállítóterekben mintegy 200.000 műtárgyat őrzünk, illetve mutatunk be.

A múzeum épülete északnyugat-délkelet tájolású, a főúttal párhuzamosan, a városközpontban található. Környezete aszfalttal borított, a város egyik legnagyobb útkereszteződése határolja. A szomszédos ingatlanokon Salgótarján legimpozánsabb, betonból készült magasházai, a Garzonházak épültek meg. A sötét színű aszfalt, a betonból épült környezet, a nagy forgalom, a szűk völgyben elnyúló 8 km hosszú város, a téli hónapokban szükségből használt tüzelőanyag, az uralkodó széljárásra merőleges völgy erősítik az urbanizációs környezet káros hatásait:

• légszennyezés: ülepedő, szálló por – szemcsemérettől függ káros hatásuk, lehet toxikus is, illetve gázok: szén-dioxid (CO₂), szén-monoxid (CO), nitrogén-oxidok (NO), kén-dioxid (SO₂), freonok, ózon (O₃). A légszennyezők a területet lepelszerűen vonják be, feldúsulásukat segíti a város földrajzi elhelyezkedése, az uralkodó széljárás nem tudja átöblíteni a völgyet, a légkör alsó 200 métere alatt maradnak a szennyeződések, szélcsendben gyakran kialakul a téli London típusú és a nyári Los-Angeles típusú szmog. A magas páratartalmú, esős időben a légszennyezők kimosódnak, nedves ülepedés alakul ki, savas eső formájában rombolja a környezetet.
• városi hősziget: a múzeum épületét sötét színű nagy kiterjedésű aszfaltozott felületek és nagyméretű betonépületek határolják. A fák lombozata vagy egyéb árnyékolók nem csökkentik a Nap besugárzását, a hőmennyiséget tárolja a vastag beton felület, az éjszakai órákban sem tud lehűlni a környezet, hőkandalló alakul ki. A rövid- és hosszúhullámú sugárzást a múzeum külső betonfalát borító pirogránit díszburkolat tárolja, és folyamosan sugározza a hőszigetelés nélküli emeleti kiállítóterekbe.
• a városközpont közúti és vasúti közlekedése a rossz minőségű utak miatt a múzeum környezetében a terület rezgésterhelése jelentős.

Salgótarján napi időjárási viszonyait és a légköre állapotát bemutató mérési adatokat tartalmazó táblázatokat az Országos Meteorológiai Szolgálat (www.met.hu), a Szlovák Hidrometeorológiai Szolgálat (www.shmu.sk), az Időkép (idokep.hu/automata/ omme_salgotarjan), az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat (levegominoseg.hu/ automata-merohalozat) honlapján lehet nyomon követni.

A tágabb műtárgykörnyezet, a)
Raktárak

A múzeum épülete alatti, alagsori gyűjteményi raktári terület alapterülete mintegy 500 m², belmagassága 3 m. A főúttal párhuzamosan elhelyezkedő épület alagsorát a múzeum épületéből teherlifttel, lépcsőházból és a Múzeum tér alatti látszó betonnal kialakított térből, rakodórámpán, kétszárnyú vasajtón lehet megközelíteni. A központi térből nyíló műanyagból készült ajtókon lehet bejutni a négy szakraktárba. Az egyenes falakkal határolt, vakolt, műanyagalapú, diszperziós festékkel festett 170 m² és 60 m² alapterületű terekben a Történeti, a 70 m² alapterületű térben Régészeti gyűjtemény foglal helyet. Padozatuk 20×20 cm-es műkő lappal burkolt. 2018. december hónapban átadásra került az alagsor korábbi raktári területeinek fejlesztésével megvalósított Látványtár. A 60 millió Ft értékű beruházással összesen 300 m² alapterületen három tér újult meg. A Látványtár, valamint a hozzá kapcsolódó oktatótér és fotóstúdió műhely egyenes falakkal határolt, gipszkartonnal burkolt, diszperziós műanyagfestékkel festett, kerámia lapokkal burkolt területek. A múzeumépület kivitelezésekor a gyűjteményi szakraktárak mennyezetére csővezetékeket, kábellétrákat, levegőztető rendszert szereltek. A Látványtár kivitelezésekor a terület mennyezetén látható csővezetékeket átvizsgálták, cserélték, majd álmennyezettel burkolták. A műtárgyak számára megfelelő légállapotot telepített légkezelő berendezés biztosítja. A raktárak fűtése távfűtéssel, radiátorokkal biztosított. A bejövő hőmennyiséget szabályozó szelepeket 2018. évben cseréltette a fenntartó. A Látványtár mesterséges megvilágítása LED-ekkel, a többi raktári terület megvilágítása neoncsövekkel történik. Az utcafrontra nyíló keskeny (50×100 cm) ablakok szigeteltek, az ablakok előtti épületdíszek nem engedik a természetes fényt a raktárakba. Számítógépes hálózati végpontokat, WIFI AP-t, füstérzékelőt, kamerarendszert csak a Látványtárban, illetve annak előterében lehet találni. A Régészeti gyűjtemény szakraktárát a Történeti tárgyi gyűjtemény raktári területéből lehet megközelíteni, azzal egy légterű. Fűtőtesteket nem építettek be a kivitelezők. Padozata 20×20 cm-es műkő lap. Az ablaktalan térbe természetes fény nem jut be. Az egyenes és ívelt falazata vakolattal burkolt, diszperziós műanyag festékkel fedett. A vakolat néhány helyen elválik a falazattól. A bejárati ajtó előtti rámpa jelentős emelkedése, illetve lejtése miatt balesetveszélyes. 2019-ben a Járásszékhely Múzeumok szakmai támogatása keretében Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatával közösen pályázatot nyújtottunk be a Régészeti és a Történeti tárgyi II. raktár felújítására. (A döntésre még várunk.)

A 2015. május 30. napján átadott Üvegváros Tanulmányi raktár a múzeum emeleti, 360 m² alapterületű, volt kiállítóterében található. Belmagassága 4,5 m. Padozata fűrészelt, polírozott mészkő lapból készült. Falazata beton, a burkolata fenyőanyagú lécre rögzített, diszperziós műanyagfestékkel festett gipszkarton. A természetes fény műtárgykárosító hatását a felülvilágító ablakok ablakszemeinek multifunkciós fóliával történő kasírozásával, valamint árnyékoló rendszer telepítésével akadályozzuk meg. A tervezett fényerejű mesterséges megvilágítás LED gyöngyökkel és UV-szűrős derítőfénnyel történik. A terület légkezelését telepített klímával, szellőztető berendezésekkel lehet megvalósítani. A műtárgyak biztonságát mozgásérzékelők, kamerák, füstérzékelők garantálják.

A raktárak telítettsége változó, gyűjteményenként 70–150%-os:

Gyűjtemény megnevezése	Anyagfajta	Raktár telítettsége (%)
Grafikai (Látványtár)	papír	70
Festmény (Látványtár)	vászonra, fa alapra festett rétegek	80
Történeti	bútor, textil, fém, papír	150
Történeti	fém, fa, papír	120
Régészeti	kerámia, fém, csont	130
Történeti (Tanulmányi raktár)	üveg, papír, fa, fém	70

A gyűjteményi raktári területen elhelyezett termo-higrométerek (hair) és mobil elektronikus mérőeszköz (ELSEC 764) összesített adatai:

Időszak	Hőmérséklet (ºC)	Páratartalom RH (%)	Harmatpont (ºC)	Fény mennyisége (lux)	Káros sugárzás (mikrowatt/lum)
Téli	17–23	35–50	5.9–8.3	0–350	0–12
Nyári	21–24	50–60	10.2–13.9	0–350	0–12

A tágabb műtárgykörnyezet, b)
Kiállítóterek

A múzeum kiállítóterei az épület földszinti és emeleti területein helyezkednek el. A földszinti három tér a Kisgaléria, a Képtár és a Tanácsterem.

A Kisgaléria egyenes falakkal határolt, 140 m² alapterületű, 3m belmagasságú egyetlen tér. Vakolt falazata strukturált felületű, vizes diszperziós festékkel festett. Padozata fűrészelt, polírozott mészkő lap. Fűtés nincs a területen. Az épületen belül elfoglalt védett tér fűtésére nincs is szükség, mert a mért hőmérséklet egész évben 18–21°C. Az ablaktalan tér megvilágítása derítő, vezető fénnyel, valamint kiemelő fénnyel történik. A fogyasztók csak részben UV-szűrősek. Mozgásérzékelővel és füstérzékelővel nincs felszerelve a terület.

A Képtár egyenes falakkal és nagy méretű (140×60 cm) ablakokkal határolt, 3 m belmagasságú egyetlen tere 150 m². Padozata kerámialappal burkolt felület. Fűtése távfűtéssel, radiátorokkal történik. A 2006-ban felújított múzeumi terület biztosítja a műtárgyak számára optimális műtárgykörnyezetet: a klimatizált, porszűrt, természetes fénytől védett, UV-szűrővel ellátott mesterséges megvilágítású, kamerával, mozgásérzékelővel, füstérzékelővel, modern installációval ellátott tér garantálja a bemutatott műtárgyak állapotának megőrzését és biztonságát.

A Tanácsterem egyenes falakkal határolt, gipszkartonnal burkolt, diszperziós festékkel fedett, 40 m² alapterületű, 3m belmagasságú terének padozata kerámia lap. Fűtése távfűtéssel, radiátorokkal lehetséges. A 2013-ban felújított térbe természetes fény nem jut be, mert a keskeny (40×50 cm) ablakok fényszűrése multifunkciós fóliával és szalagfüggönnyel történik. A teret UV-szűrővel ellátott mesterséges fény világítja meg. Mozgásérzékelővel és füstérzékelővel nincs felszerelve a terület.

A múzeum kettő, emeleti kiállítótere egyforma alapterületű, négyzetes tér, mérete 18×18 m. Az I. számú kiállítótér belmagassága 5 m, a III. számú belmagassága 3.5 m. Padozatuk fűrészelt, polírozott mészkőlap. Az egyenes betonfalakkal határolt terek burkolata fenyőfából készített, lakkozott faburkolat. A III. számú tér faburkolatát strukturált, diszperziós festékkel fedett rétegelt lemez borítja. Fűtésük távfűtéssel, radiátorokkal történik. A természetes fény felülvilágító ablakokon jut a terekbe. A világítóablakok alatti és a polikarbonát anyagú álmennyezet feletti térbe vaskonzolokra szerelt neoncsövekkel lehetséges a belső terek mesterséges megvilágítása. Nappal az infravörös tartományba tartozó sugarak – leginkább a nyári időszakban – az árnyékolás nélküli tereket és a kiállított tárgyakat nagyon magas, mintegy 30–38ºC-ra melegítik. A nap sugárzó energiájának ultraibolya sugárzása nem roncsolja a terekben látható tárgyakat, mert a polikarbonát lapok anyagukban UV-szűrős gyártásúak. Az 1980 októberében átadott területek épületgépészeti berendezéseit nagyobb volumenben nem újították fel. Intenzív esőzések alkalmával a felülvilágító ablakok korrodált vasszerkezete és az ablakszemek kikeményedett tömítése miatt a csapadékvíz befolyik a térbe. Az I. kiállítótérben felépített állandó kiállítás installációja elöregedett. A vitrineken kívüli, szabadon bemutatott műtárgyak felületén a terek porszűrésének hiánya miatt rövid időn belül porosodás figyelhető meg. A hősugárzásnak kitett III. számú kiállítóteret hat darab telepített klímával lehet hűteni. A terekben bemutatott műtárgyak biztonsága mozgásérzékelőkkel lehetséges, riasztás esetén külső vállalkozó vonulószolgálata öt percen belül a helyszínre érkezik.

A kiállítóterekben elhelyezett termo-higrométerek (hair), telepített adatgyűjtős mérőeszközök (TEST 160) és mobil elektronikus mérőeszköz (ELSEC 764) összesített adatai:

Időszak	Hőmérséklet (ºC)	Páratartalom RH (%)	Harmatpont (ºC)	Fény mennyisége (lux)	Káros sugárzás (mikrowatt/lum)
Téli	17–23	35–50	5.9–8.3	0–2587	0–12
Nyári	21–38	15–60	6.9–12.8	0–12548	0–12

A tágabb műtárgykörnyezet, c)
Garzonház alatti külső gyűjteményi raktári terület

A folyosóról nyíló, összesen kilenc raktár vaslemezből készült ajtóval zárható. Az egyforma méretű nyolc raktár 3×7 m méretű, 21 m² alapterületű, a bútorraktár pedig 6×10 m méretű, 60 m² alapterületű, belmagasságuk 3 m. A folyosóról nyíló, kettő sorban elhelyezkedő raktári egységek oldalfalai 50×120 cm méretben áttörtek. Az áttöréseket perforált, porszórt festésű vaslemez borítja, biztosítva a raktárak átszellőzését. A raktárak tere a folyosó térfoglalásával összesen 1500 légköbméter. A 20×20 cm-es méretű műkő lap borítású folyosó mennyezetére az élelmiszerraktár kialakításakor kábellétrákat, csapadékvíz elvezető csöveket, nyomó-vezetékeket szereltek. A múzeum a terület megvásárlását követően biztonságosabb, műanyagból készült csövekre cseréltette a régi csőrendszert. A csőrendszer legutóbbi felülvizsgálatát 2017 nyarán kérte az intézmény restaurátora a fenntartó Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatától. A Városüzemeltetési Iroda épületgépésze szemlézte a területet, véleménye szerint a csőhálózat jó állapotú, várhatóan a közeljövőben havária nem alakul ki a vezetékek meghibásodása miatt.

A hőmérsékletre is vonatkozó éves mérési értékek kicsi hőmérsékletingadozást mutatnak. A hőmérséklet értéke 17–22ºC között ingadozik, téli hónapokban tartósan 17ºC, a nyári hónapokban tartósan 22ºC. Feltételezem, a raktári terület épületen belüli elhelyezkedése miatt lehet viszonylag állandó hőmérsékleti értékeket mérni. A raktárakat határoló egyenes falazat szomszédos a Garzonház hőközpontjával és a hőközpont megközelítését lehetővé tevő szervizfolyosókkal. A fűtési időszakban a hőközpont és a szervizfolyosók hőmérséklete a falazaton keresztül melegíti a gyűjteményi raktárak levegőjét.

A légnedvesség éves mérési értékeit, azok ingadozását a táblázatokból tudjuk leolvasni. A korábban kézzel írt táblázatok mellett, 2017-ben elektronikusan (Excel-táblázat) is rögzítésre kerültek a mérési értékek. 2018-tól TESTO 160 mérőeszköz is méri és rögzíti a relatív páratartalmat. A készülék forgalmazója az eredményeket a jogosultsággal rendelkezők számára felhő alapú szolgáltatással teszi elérhetővé. A gyakori mérések adataiból látszik, hogy egész évben jellemzően 40–60% a raktári terület relatív páratartalma. Az ingadozás oka lehet a múzeumi gyűjteményi raktári terület feletti élelmiszerbolt takarításához használt felmosó víz szivárgása a vakolt födémszerkezeten keresztül, a bolt működéséhez szükséges nyomóvezetékek meghibásodása a téglafalazatban, a meghibásodott hűtőpultok kondenzvizének szivárgása a padozaton keresztül vagy az épületek mellett található tér szigetelésének rossz állapota. A tégla és betonelemek tárolják a nedvességet és lassan kipárologtatják az alagsori területekbe. Pályázati lehetőségeket kihasználva nagy teljesítményű, mobil párátlanító berendezéseket vásárolt a múzeum. A hűtve szárító berendezések alkalmazásával eddig sikerült elkerülni a raktár és a műtárgyak mikrobiológiai károsodását.

Az ablak nélküli szakraktári területekre természetes fény nem jut be. A területeket és a folyosót a mennyezetre, illetve az oldalfalra szerelt foglalatokba csavarozott hagyományos, nem UV-stoppos izzólámpák világítják meg, a kisebb méretű raktárakban kettő, a nagyobb méretű raktárakban négy fogyasztó található. A fényforrásokból a mérés helyére jutó fény mennyisége változik a műtárgyak síkjában. A fényforrás felőli mérés értéke attól függ, milyen messze van a tárgy a fényforrástól. A mért érték 0–250 lux között szóródik. A fényforrásokból a műtárgyakra jutó ultraibolya sugárzás értéke 0–3 mikrowatt/lumen. A raktári területek mesterséges megvilágítása egész évben összesen mintegy ötszáz óra.

Az 1500 légköbméter mennyiségű raktári terület szellőzése korábban gravitációs szellőztetéssel történt. A kivitelezés alkalmával kettő nagy méretű szellőzőaknát építettek az alagsor és a tetőszerkezet közé. A levegő mozgását úgy biztosították, hogy raktári területenként egy vagy több, ráccsal fedett kisméretű aknát nyitottak az utcaszintre. Az élelmiszerbolt tulajdonosváltása miatt 2014-ben a boltot felújították, a szellőzőaknákat befedték. Az egyeztetés nélküli építészeti munkák kivitelezése után megszűnt a múzeumi terület szellőzése. A tulajdonossal történt érdekegyeztetés után, az új tulajdonos saját költségén vállalta a szellőzést biztosító cső beépítését. A légcserét a csőbe épített axiális ventilátor gyorsítja. A kisméretű szellőzőaknák raktárak felőli részére porszűrővel ellátott fémdobozokat szereltek. A porszűrők éves gyakoriságú cseréje biztosítja, hogy nagy mennyiségű por ne kerüljön a raktári területre. A terület légmennyiségének átöblítése pillanatnyilag elegendő mértékű, mert a raktári területek falazatán, padozatán, műtárgyak felületén, illetve a papíralapú csomagolóanyagokon sem találtam mikrobiológiai fertőzésre utaló jeleket.

A raktárak telítettsége változó, gyűjteményenként 80–140%-os:

Gyűjtemény megnevezése	Anyagfajta	Raktár telítettsége (%)
Grafikai	papír	80
Festmény	vászonra, fa alapra festett rétegek	130
Szobor	fém, fa	80
Történeti	bútor, textil, fém	140
Történeti	fém, fa, papír	120
Történeti	papír	110
Történeti	papír	130
Régészeti	kerámia, fém	120
Régészeti	kerámia, fém	130

A gyűjteményi szakraktári területen elhelyezett termo-higrométerek (hair), telepített adatgyűjtős mérőeszközök (TESTO 160) és mobil elektronikus mérőeszköz (ELSEC 764) összesített adatai:

Időszak	Hőmérséklet (ºC)	Páratartalom RH (%)	Harmatpont (ºC)	Fény mennyisége (lux)	Káros sugárzás (mikrowatt/lum)
Téli	18–19	45–50	5.9–8.3	0–250	0–5
Nyári	21–22	50–60	10.2–13.9	0–250	0–5

A szűkebb műtárgykörnyezet bemutatása, a)
Múzeum épülete alatti alagsori szakraktári terület

Gyűjtemény megnevezése	Anyagfajta	Műtárgyak elhelyezése
Grafikai (Látványtár)	papír	fiókos fémszekrény, savmentes papírból készített palliumok és mappák
Festmény (Látványtár)	vászonra, fa alapra festett rétegek	E2 besorolású bútorlapból készített szekrények, függesztés fémrácsra, falra függesztett
Történeti, Néprajzi	bútor, textil, fém, papír	nyitott polcrendszer, zárt textilszekrények, papír hullámlemezből stancolt dobozok, savtartalmú selyempapír, molinó textil, agro fátyolfólia
Történeti	fém, fa, papír	gurulós nyitott polcrendszer, alátét polietilén fólia, hullámlemezből stancolt dobozok, savtartalmú selyempapír
Régészeti	kerámia, fém, csont	nyitott polcrendszer, műanyag láda, stancolt hullámlemezből hajtogatott tárolódobozok, savtartalmú papírzacskók
Történeti (Tanulmányi raktár)	üveg, papír, fa, fém	zárt, üvegezett polcrendszer, üveg és fémpolcok, stancolt hullámlemezből készített dobozok

A szűkebb műtárgykörnyezet bemutatása, b)
Garzonház alatti szakgyűjteményi raktári terület

Gyűjtemény megnevezése	Anyagfajta	Műtárgyak elhelyezése
Grafikai	papír	zárt grafikai szekrény, savtartalmú selyempapír, savtartalmú csomagolópapír
Festmény	vászonra, fa alapra festett rétegek	gurulós, lapozható fémrácsokon függesztve
Szobor	fém, fa	nyitott polcrendszer
Történeti	bútor, textil, fém	földön tárolt bútorok, E2 besorolású bútorlapból készített zárt textilszekrények, molinó textilzsákok, savtartalmú csomagolópapír, vállfa
Történeti	fém, fa, papír	zárt fém- és fa szekrények, nyitott fémpolcok, savtartalmú csomagolópapírok
Történeti	papír	nyitott fémpolcok, zárt papírdobozok, savtartalmú palliumok, csomagolópapírok
Történeti	papír	nyitott fémpolcok, zárt papírdobozok, savtartalmú palliumok, csomagolópapírok
Régészeti	kerámia, fém, csont	nyitott polcrendszer, műanyag láda, stancolt hullámlemezből hajtogatott tárolódobozok, savtartalmú papírzacskók
Régészeti	kerámia, fém, csont	nyitott polcrendszer, műanyag láda, stancolt hullámlemezből hajtogatott tárolódobozok, savtartalmú papírzacskók

A kulturális javak megfelelő (optimális) műtárgykörnyezetét biztosító és a környezetet ellenőrző eszközök, berendezések

Megnevezés	Darab
Telepített légtechnika	1
Telepített klíma	14
Defensor PH 14/15	4
Secco Proof	4
Midea MDDG-30	7
Supair-lux SA-200	2
ELSEC 764	1
Fluke 971	2
Testo 610	1
Testo 540	1
RS mini UV meter	1
Hajszálas higrométer	8
Testo 160	3
TFA Klimalogg Pro	3

Műtárgyraktárak felmérése, a)
Garzonház alatti raktári terület

Raktár	Alapterület (m)	Polc mérete (cm)	Polcfolyóméter (fm)
Szobor	4×9	100×50	56
Üveg (volt)	4×9	100×50	95
Kályha	4×9	100×50	35
Térkép, numizmatika	4×9	100×50	70
Bútor	10×11
Iskola	4×9	100×50	60
Grafika	4×9	Fiókos szekrények: 70×100 80 db 140×100 37 db	80 52
Dokumentum	4×9	100×50 Fiókos szekrények: 140×100 37 db	60   52
Dokumentum	4×9	100×50	60
Festmény	9×7
Előkészítő	10×9
Összesen (polc)			436
Összesen (szekrény)			184
Összesen			620

Műtárgyraktárak felmérése, b)
Múzeum épülete alatti raktári terület

Raktár	Alapterület (m)	Polc mérete (cm)	Polcfolyóméter (fm)
Látványtár	10×10	140×100 (üveg) 70×100 (szekrény) Fiók (140×100)	30 36 78
Tárgyi II.	10×7	Gurulós (100×60) Gurulós (120×60) Fix (100×60)	120 110 50
Tárgyi I.	14×12	100×80 100×60 Fiókos szekrények: 140×100 10 db 100×70 20 db 100×80 24 db 250×160 7 db	107 192   14 20 24 17.5
Régészet	10×8	100×60	89
Fotótár	5×3	100×60	45
Összesen (polc)			779
Összesen (szekrény)			153.5
Összesen			932.5

• Raktárban őrzött leltározott tárgyak száma: 220.999 db (2018)
• Raktárban őrzött leltározatlan tárgyak száma: 14.888 db (2018)

Régészeti gyűjtemény:

• leltározott anyag: 2753 db (2014.08.19–2019.05.)
• gyarapított anyag: 77 tétel, 43.950 db (2017-ig)

A múzeum fizikai jellemzői, fejlesztései és fejlesztésének lehetőségei

A Dornyay Béla Múzeum Salgótarján központi részén helyezkedik el, s ez a kiemelt szerep szükségessé teszi azt, hogy mindig gondozott legyen. A Múzeum tér 2013–2014-ben felújításra került Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának egy európai uniós pályázata révén, s ez már egy rendezett környezetet biztosít. Ugyanekkor az Önkormányzat saját költségvetésből a múzeumépület pirogránit burkolatának javításait is elvégezte. A tér és környékének felújítása kedvezően befolyásolta a város lakói és a városba érkező turisták múzeumhoz való viszonyát is, hiszen egy esztétikus környezetben bárki szívesebben tölti el az időt. A múzeum egy látogatóbarát szemlélet kialakításával még inkább hozzá tud járulni egy pozitív kép kialakításához.

A múzeum kiállítóterei a múzeumépület emeletén és földszintjén, 1339 m²-en látogathatók. A földszinten található az ún. Kisgaléria és a 2006-ban, az Alfa program keretében megvalósult Képtár, ahol az országos hírű Mihályfi-gyűjteményt mutatjuk be. E helyiség 2013 decemberében – műtárgyvédelmi és biztonsági szempontokat szem előtt tartva – felújításra került, melynek köszönhetően tágabb tér áll a látogatók rendelkezésére a műalkotások megtekintéséhez. Itt fogadjuk alkalmanként a kiemelt kiállításokat is, melyeknél nagyon szigorú műtárgyvédelmi előírásoknak kell megfelelnünk. Az emeleten a Nógrád az újkorban című állandó kiállítás és két időszaki kiállítások fogadására szolgáló kiállítótér helyezkedik el. Ebből az egyik teret 2015-ben egy 100.000.000 forintos TIOP pályázati támogatásból és intézményi önerőből Üvegváros–Öblösüveggyár történeti és üvegművészeti tanulmányi raktárrá alakítottunk át, ahol az öblösüveggyártás 120 éves történetét mutatjuk be. A földszinten található a tanácskozó terem, ezen kívül az irodák és a mellékhelyiségek és egyéb kiszolgáló terek. A múzeumépület alagsorában raktárhelyiségek vannak: a tárgyi raktár, a fotónegatívtár, a képzőművészeti átmenőraktár és egy tömörítő raktár. 2014-ben a felújítás és karbantartási munkák még a múzeumhoz tartoztak, ennek következtében hatékonyabban tudtuk az épületen belüli átalakításokat elvégezni. 2015-től már a Salgótarjáni Költségvetési Intézmények Gazdasági Szolgálata végzi a felújítási, karbantartási feladatokat, s bár jó kapcsolatot ápolunk a szervezettel, de egyetlen hátránya azonban mégis van: a kellő mennyiségű humánerőforrás hiánya, hiszen nekik a város más intézményeinek karbantartási feladatait is el kell látniuk.

A fogadótér

A Dornyay Béla Múzeum épületének földszintjén megfelelő közönségfogadó tér (125 m²) áll rendelkezésre. A fogadótér átalakítása 2014-ben készült el, új világosabb portapultot készítettünk, ülőhelyeket alakítottunk ki, s elhelyeztünk egy nagyméretű képernyőt, melyen folyamatosan tájékoztatjuk látogatóinkat az aktuális hírekről, eseményekről. A portán két kamarakiállítás is áll: az egyik a Dornyay Béla emlékfal, ahol a névadónkra emlékezünk, a másik az aktuális ünnepekhez, évfordulókhoz kapcsolódó műtárgyak bemutatására alkalmas. Visszajelzések alapján egy kellemes hangulatú helyiség várja a vendégeket. Folyamatos igényként merült fel egy kávézó kialakítása is, mely szintén hozzájárulna egy látogatóbarát környezet és egy nyitottabb múzeum megteremtéséhez. Ez viszont nagyobb volumenű épületátalakítást igényel, illetve vendéglátó vállalkozó bevonása is szükséges.

A Tanácsterem felújítása

2014-ben történt meg a Tanácsterem felújítása. A cél az volt, hogy többfunkciós helyiséget kapjunk, mely méreténél fogva kisebb kiállítások fogadására alkalmas, emellett megtarthatja tanácsterem funkcióját, s konferenciák, múzeumpedagógiai foglalkozások, egyéb előadások helyszínéül is szolgálhat. A terem teljes építészeti felújítása révén, beépített vetítővel, hangfalakkal felszerelve, igényes térben várjuk a látogatókat.

A kiállítóterek felújítása

A nyertes TIOP pályázatnak köszönhetően 2015-re a II. számú emeleti kiállítóterem egy modern látványraktárrá és tanulmányi raktárrá alakult át, ezáltal pedig megfelelő körülményt tudunk biztosítani az üveggyűjteményünk műtárgyainak.

A nagyméretű kiállítóterek nem minden kiállítás fogadására alkalmasak. A vándorkiállítások és a nagy költségű tárlatok kisebb tereket igényelnek, ezért a III. számú emeleti kiállítótér esetében az optimális helykihasználás mindenképpen szükséges. Több kiállításnál már ezt mozgatható paravánokkal megvalósítottuk, a teret felosztottuk kisebb egységekre. További cél, hogy ún. mobilparavánokat és egyéb modern térelválasztó eszközöket is beszerezzünk, hogy a tér nagyobb építési munkák nélkül is igényesen átalakítható legyen. A múzeum esetében a kiállítási infrastruktúra (paravánok, posztamensek) felújítása megtörtént, több új installációs eszközt vásároltunk, gyártattunk le, így már nem okoz gondot, ha több teremben van időszaki kiállítás. A kiállítóterekben törekszünk a műtárgyvédelmi és biztonsági előírások betartására és megfelelő kialakítására.

Gyűjteményi raktárak

A múzeumépület alagsorában az alábbi raktárhelyiségek találhatók: a történeti tárgyi és néprajzi (200 m²), a képzőművészeti átmenőraktár (200 m²) és egy tömörítő raktár (80 m²), fotónegatívtár raktára (20 m²). 2018-ban kialakítottunk egy régészeti raktárt is, mely kisebb mennyiségű régészeti lelet befogadására alkalmassá vált. A múzeum épületén kívül elhelyezkedő raktárbázis (a Garzonház alatti raktár) összesen 640 m² hasznos alapterületű. Részletezve: előkészítő (150 m²), bútorraktár (150 m²), képzőművészeti (100 m²) és 8 db 30 m²-es gyűjteményi raktár. A múzeumi raktár területét tekintve telített. Új gyűjtőkörökkel bővült a múzeum feladata, ezért szükséges a műtárgyvédelmi követelményeknek megfelelő raktározási kapacitásunk növelése. A raktárrendezéseknek és tömörítéseknek köszönhetően fel tudtunk szabadítani helyeket, új szekrényeket készíttettünk, melyek nagyobb mennyiségű műtárgyat fogadhatnak be, de a megnövekedett műtárgyállomány számára a hely mégis kevésnek bizonyul. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata 2018-tól rendelkezésünkre bocsátotta az egykori Pénzügyi és Számviteli Főiskola két emeleti szintjét raktározási célokra.

Hatalmas előrelépés azonban az, hogy egy sikeres EFOP pályázatnak köszönhetően az alagsori részt, a lépcsőházat és három raktárt (a képzőművészeti, a fotóstúdió, illetve egy harmadik, korábban installációk elhelyezésére szolgáló raktárt) közel 60.000.000 forintból fel tudtunk újítani. Az EFOP-4.1.9-16 A múzeumi és levéltári intézményrendszer tanulást segítő infrastrukturális fejlesztései című pályázat keretében egy olyan tanulmányi raktár kialakítása volt a cél, ahol a múzeum képzőművészeti gyűjteményének jeles darabjaival és a történelmi dokumentumtár videótárának anyagával ismerkedhetnek meg a gyerekek olyan foglalkozássorozat keretében, amely kapcsolódik a köznevelési intézmények alaptantervéhez és a szaktárgyak tanmenetéhez is. Az alagsori gyűjteményi raktárakat korszerű, mai igényeket kielégítő terekké alakítottuk. A projekt keretében összesen 200 négyzetméter alapterületű, 30 fő befogadására alkalmas tanulmányi raktár és egy további oktatótér jött létre. A nagyobb helyiségben ma is a képzőművészeti gyűjtemény található, azonban a tárolási és kiállítási körülmények nem feleltek meg a mai kor követelményeinek. A szomszédos helyiségben a digitalizáció és műtárgyfotózás folyik, mely a mai múzeumi szakmai tevékenységek egyik legfontosabb pillére, hiszen elvárás, hogy minden kiállított tárgy megfelelően digitalizálásra és valamilyen digitális platformon bemutatásra is kerüljön. A korábbi állapotában ezen helyiségünkben csak nagyon nagy kompromisszumok árán volt megoldható a megfelelő színvonalú digitalizálási munka, így a projekt keretében fejlesztettük e területet annak érdekében, hogy a digitalizálási szaktevékenységünk is bevonható legyen a múzeumpedagógiai tevékenységünkbe. Célunk volt, hogy a Dornyay Béla Múzeumban őrzött rendkívül értékes és különleges képzőművészeti gyűjtemény jobban hasznosuljon az oktatásban, a ritkán látható állományokhoz való hozzáférési lehetőség szélesebb legyen, és elérhetővé váljanak a digitalizált kulturális örökségi értékek, illetve az oda látogatók megismerkedjenek a digitalizálás különféle folyamataival. Ezáltal a múzeum tovább erősítheti közösségi szerepét. A tanulmányi raktár jellegénél fogva egyszerre lát el gyűjteményi raktári és részleges kiállítási funkciót, melyhez hozzátartozik a múzeumpedagógia területe is. Célunk továbbá az is, hogy a tárgyak raktározása mellett felkeltsük az emberek érdeklődését a képzőművészet, a fotó- és filmművészet iránt, és megismertessük velük a múzeumi munkánkat. A tanulmányi raktárban a múzeum képzőművészeti gyűjteményének legértékesebb műveit, az ún. Mihályfi-gyűjteményt, Balázs János roma származású festőművész és Földi Péter Kossuth-díjas festőművész alkotásait mutatjuk be. A fejlesztésbe bevont terekbe korszerű állományvédelmi, műtárgytároló rendszereket, biztonsági eszközrendszert, szükséges installációt helyeztünk el. A fotógyűjteményünk jeles darabjait pedig digitalizálás után kiállítások formájában mutatjuk be az oktatótér falain.

Egyéb karbantartási, felújítási munkák

A már több mint három évtizede működő központi fűtés hatalmas költségmegterhelést jelent az intézmény számára, hiszen a nyílászárók sem szigetelnek megfelelően. A Dornyay Béla Múzeum éves dologi kiadásainak legnagyobb hányadát a fűtés közüzemi költségek teszik ki. A fűtési rendszer költséghatékony racionalizálásához energetikusok bevonása szükséges, és mielőbbi megoldást kell találni erre a problémára. Az SKIGSZ-szel (Salgótarjáni Költségvetési Intézmények Gazdasági Szolgálata) közösen 2018-ban elkezdődött a radiátorszelepek cseréje.

Ezenkívül problémát jelent még a világítás is. Sem a kiállítóterek, sem a szolgálati helyiségek világítása nem felel meg a követelményeknek, tűz- és balesetveszélyesek. Időszerűvé vált a teljes villamos hálózat felújítása, modernizálása.

A tetőszerkezet állapota jelentette eddig a legnagyobb problémát, mivel az elöregedett szigetelés miatt az emeleti kiállítóterek beáztak. Az SKIGSZ-szel együttműködve a III. számú kiállítótér tetőszigetelését átmenetileg megoldottuk, de hosszú távon mindenképpen gondolkodnunk kell egy tetőcserén. A II. számú kiállítótér tetőszigetelése az Üvegváros projektünk keretében valósult meg. Ide klímaberendezést is szereltünk. Az I. számú kiállítótér azonban teljes felújítást igényel. Ezt majd egy Kubinyi Ágoston Program keretén belül kiírt állandó kiállítás megújítása kapcsán szeretnénk megvalósítani vagy egyéb forrást találni rá. A csapadékvíz elvezető rendszert 2014-ben felújítottuk.

Az elöregedett szennyvízelvezető eternitcsövek cseréjét megoldottuk, így a szennyvíz a raktárhelyiségekbe már nem szivárog be. Az épület felújítása apró lépésekben, több ütemben valósítható meg továbbra is. A múzeum ablakainak a festése folyamatban van, a lábazat rendbetétele az épületet is megszépítené.

A Bányászati Kiállítóhely felújítása

A Kubinyi Ágoston Program I. üteméből elnyert pályázat keretén belül a mai kornak megfelelő igényes bemutatóteret kívántunk létrehozni. A földalatti bányarész nagyon sok látogatót vonz az ország különböző területeiről, de rengeteg külföldi látogató is érkezik. A visszajelzések mindig nagyon pozitívak, a látogatók szívesen térnek vissza. A földalatti rész 2005-ben került felújításra az Alfa program segítségével. A földfelszíni állandó kiállítás 1995-től látogatható, állapota az idők során megkopott és két éves munka után, 2018-ban adtuk át a mai kornak megfelelő kiállítást.

Az épület felújítása során (burkolás, szigetelés, ablakcsere) elsődleges szempontunk a műtárgyvédelmi előírások betartása volt.

A Kubinyi Ágoston Program 2016. évi sikeres pályázatának köszönhetően az I. ütem keretében a Bányászati Kiállítóhely teljes belső építészeti felújításon ment keresztül. A II. ütem keretében a Bányászati Kiállítóhely földfelszíni kiállítása újult meg teljesen, a III. ütemben pedig a 7. terem, a bányamentők munkásságáról szóló kiállítás fog megvalósulni.

GYŰJTEMÉNYI ADATOK

A gyűjtemények

A Dornyay Béla Múzeum mint megyei hatókörű városi múzeum az alábbi gyűjtőkörökkel rendelkezik: történeti (tárgyi és dokumentum), ipar- és technikatörténeti, képzőművészeti, numizmatikai, régészeti és néprajzi. Az utóbbi két gyűjteményt 2013-ban hoztuk létre. Emellett jelentős a művelődéstörténeti és irodalomtörténeti anyag is.

A múzeum történeti tárgyi gyűjteménye Nógrád megye 19–20. századi történetének tárgyi emlékeit őrzi. Jelenleg több mint 10.000 db tárgyat tartalmaz. A gyűjtemény túlnyomó részét – a múzeum gyűjtőkörének megfelelően – a szénbányászatra és a nagyiparra, az ipari- és bányamunkásság életmódjára vonatkozó műtárgyak alkotják a munkaeszközöktől a gyáripari termékeken át a kolónialakások és a panellakások berendezéséig. Alapításától kezdve jelentős részét képezik a gyűjteménynek a politikatörténet tárgyi emlékei. A történeti dokumentációs gyűjtemény több gyűjteményegységre tagolódik: dokumentumtár, plakát- és röplapgyűjtemény, brosúragyűjtemény, fényképtár, fotónegatívtár, képeslevelezőlap-gyűjtemény, film- és hangtár. Politikatörténeti profilunknak megfelelően jelentős a múzeum sajtótörténeti, különösen megyei vonatkozású sajtótörténeti emlékanyaga, valamint az igazolványtár. A gyűjteményben összesen több mint 70.000 műtárgy található, melyek az elmúlt százötven esztendő megyei történelmének máshol nem fellelhető, komplett írott és képi dokumentációs anyagát képezik.

A Dornyay Béla Múzeum képzőművészeti gyűjteménye mintegy ötezer darabos. Gyűjtőkörünknek megfelelően elsődlegesen a hazai kortárs képzőművészet alkotásait gyűjtjük, országos és megyei viszonylatban egyaránt. A képzőművészeti gyűjtemény ezen belül több nagyobb egységre bontható. A legnagyobb és művészettörténeti szemmel legunikálisabbnak tekinthető gyűjteményegységünk a közel nyolcszáz darabos Mihályfi-gyűjtemény, mely az 1970-es évek végén került Nógrádba. Gyűjtőkörünk másik fontos profilja a kortárs megyei, illetve a megyéhez kötődő alkotók festményeinek, grafikáinak, plasztikáinak gyűjtése. Ez a sokszínű, sokrétű gyűjtemény véleményünk szerint átfogó képet rajzol a 20. és a 21. század hazai képzőművészetéről, felsorakoztatva a századelő nagy klasszikusait és a kortárs avantgárd képviselőit egyaránt, ugyanakkor hűen érzékelteti megyénk és városunk művészeti életét, jól reprezentálva egy-egy helyi alkotó életművének főbb állomásait is.

Az irodalomtörténeti gyűjteményben Bérczy Károly mellett Ferenczy Teréz, Lisznyai Kálmán, Komjáthy Jenő, de a szécsényi kötődésű Krúdyak és Krúdy Gyula hagyatéka is megtalálható lánya, Krúdy Zsuzsa ajándéka által. Különösen jelentősnek tartjuk Balázs János anyagát, melyet komplexnek is nevezhetünk, hiszen festményei, grafikái mellett a múzeum őrzi vallomásos prózai írásait, verseit kézirat formájában.

A Dornyay Béla Múzeum legújabb szakága a régészet. Gyűjtőköre Nógrád megye területére terjed ki.

A Néprajzi gyűjtemény

A Dornyay Béla Múzeum a szervezeti váltást követően 2013-tól rendelkezik Néprajzi gyűjteménnyel. Néprajzos muzeológus 2016 szeptemberétől dolgozik az intézményben.

Friss gyűjteményként kiemelkedő feladat a gyűjteménygyarapítás, amely többnyire ajándékozás, valamint vásárlás és gyűjtés útján történik.

A gyűjtemény anyagának egy részét képezik azok a néprajzi tárgyak, amelyek más gyűjtemények anyagában voltak megtalálhatók a múzeumban. A történeti tárgyi gyűjteményben évek során felgyűlt néprajzi anyag feltérképezése fontos része a munkának. 2018-ban a viseleti darabok tanulmányozása és a néprajzi gyűjteménybe való átleltározásuk is megtörtént. A múzeum adattára nincs szakáganként elkülönülve.

A múzeum gyűjtőterülete Nógrád megye. A gyűjtemény tartalmaz népviseleteket, a fonás-szövés eszközeit, női kézimunkákat, népi bútorokat, a gazdálkodás, háztartás eszközeit. A gyűjtemény jelenleg csekély mérete összesen 205 darab tárgy 27 tételszámon.

Nyílt gyűjteményként a következő években továbbra is folyamatos feladat a néprajzi gyűjtemény bővítése, fejlesztése, a néprajzi tárgyak gyűjtése, kutatása, illetve bemutatása.

A gyűjtemény 2017-ben a népviseletek, népi textíliák tárolására alkalmas, műtárgyvédelmi szempontoknak megfelelő tárolószekrénnyel gazdagodott.

NYILVÁNTARTÁSI ÉS DIGITALIZÁLÁSI HELYZET

Tudományos feldolgozás, publikálás, nyilvántartás

A tudományos feldolgozás és publikálás is a gyűjtemények mind szélesebb körű megismertetéséhez járul hozzá. De ezt a célt szolgálják az állandó és időszaki kiállítások, a közművelődési programok és a kulturális javak digitalizálása is. Feladatai teljesítése érdekében a múzeum közalkalmazotti szakmai munkakörben dolgozó munkatársai tudományos kutatómunkát végeznek. A tudományos kutatás elsődlegesen a tudományos munkakörben dolgozók feladata. A múzeum munkatársainak tudományos kutatómunkája elsődlegesen a múzeum gyűjteményeiben őrzött kulturális javak megóvására, feldolgozására, publikálására és bemutatására, illetve közművelődési és múzeumpedagógiai hasznosítására irányul. Külső kutatásnak minősül a más tudományos intézményben, illetve bármely külső helyszínen végzett kutatómunka és tudományos célú adat- és információgyűjtés. A kutatási tevékenységet folytató munkatársak a külső kutatást kutatónap keretében végzik.

A szakmai dolgozók kiemelt feladata a leltározás, a nyilvántartásba vétel, hiszen az állami támogatást is ennek függvényében kapja a múzeum.

2018-ig a Dornyay Béla Múzeumban őrzött műtárgyállomány összesen mintegy 221.000 darabot számlál. Ebből kb. 139.000 darab forrásértékű dokumentum, 22.000 darab régészeti, 12.000 darab tárgyi gyűjteményi anyag, 5700 darab numizmatikai, 9300 darab irodalomtörténeti, 10.000 darab fénykép, 8000 darab adattári dokumentum, 6000 darab képzőművészeti alkotás.

Digitalizálás és on-line adatbázisok

Nélkülözhetetlen, hogy egy múzeumunknak on-line adatbázisa legyen, hiszen a szélesebb nagyközönség már webes platformokon értesül leggyorsabban mindenről. Idén megújítottuk a honlapunkat, melyet mindig frissülő információkkal töltünk fel. Innen elérhető az on-line adatbázisunk is, melyre Salgótarján Megyei Jogú Várossal közösen pályáztunk 2015-ben a Járásszékhely Múzeumok Szakmai Támogatása keretében. A MúzeumDigitár nevű rendszer segítségével múzeumunk (csakúgy, mint más köz- és magángyűjtemények) bemutathatja és ezáltal a nagyközönség és kutatók számára is elérhetővé teszi gyűjteményei darabjait az interneten. A rendszer házon belüli használatával pedig megoldhatjuk a gyűjteménykezelési és nyilvántartási feladatokat. A MúzeumDigitár felhőalapú technológiára épül, rendkívül felhasználóbarát, plusz informatikai beruházás nélkül indítható. Európában is számtalan múzeum használja. A MúzeumDigitárba történő adatbevitel folyamatos munkát igényel. 2019 februárjáig 4776 darab műtárgy látható a rendszerben, ez minden gyűjtőkört érint. Törekszünk arra a jövőben, hogy a gyűjteményeink mind nagyobb mértékben, s ha ez lehetséges, teljes egészében bekerüljenek az adatbázisba. Emiatt nagyon fontos a gyűjtemények minél hatékonyabb digitalizálása, hiszen ez mind a kiállítások tervezésében, mind a gyűjtemények virtuális bemutatásában, valamint műtárgyvédelmi szempontból egyaránt segítséget jelent. Ezen kívül szükséges azért is, mivel a műtárgyak kölcsönzésénél már fotódokumentációt kell mellékelni a szerződéshez.

A Dornyay Béla Múzeumban őrzött műtárgyállomány digitalizálásának és elektronikus nyilvántartásának minél teljesebb körű megvalósulása a legfontosabb feladataink közé tartozik. Az európai kulturális örökség előtt álló egyik legnagyobb kihívás az analóg formában lévő dokumentumok digitalizálása, a digitálisan született dokumentumok hosszú távú megőrzésének biztosítása és e tartalmak felhasználóbarát szolgáltatása. Ennek megfelelően és a 2012/2015. (XII. 29.) Korm. határozatban elfogadott Digitális Jólét Programban, illetve a köznevelési, a szakképzési, a felsőoktatási és a felnőttképzési rendszer digitális átalakításáról és Magyarország Digitális Oktatási Stratégiájáról szóló 1536/2016. (X. 13.) Korm. határozat alapján készült Magyarország Digitális Oktatási Stratégiájában megfogalmazott célokhoz szorosan kapcsolódva készítettük el a múzeum Digitalizálási stratégiáját.

A múzeum műtárgyállományának digitalizálása évek óta tart, részint belső, részint külső szakemberek bevonásával bizonyos gyűjteményegységek már feldolgozottak. 2011-ben az akkor még a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet teljes fényképgyűjteményének digitalizálására és publikálására kiírt Nemzeti Kulturális Alap pályázatának nyomán fényképtári gyűjteményünk felkerült a Palóc Múzeum Digitális Fotótárába (mintegy 9000 darab). Az utóbbi években azonban a digitalizálás terén hatalmasat léptünk előre. Éves beszámolóink már erősen növekvő tendenciát mutatnak. Ez az emelkedés annak köszönhető, hogy van már a múzeumunknak az SKIGSZ-en keresztül egy fotós, dokumentumfilmes szakembere. Jelenleg a történeti tárgyi gyűjtemény üveggyűjteménye, a fényképtár, a képeslevelezőlap-gyűjtemény, a történeti dokumentációs gyűjtemény bizonyos részei, illetve a képzőművészeti gyűjtemény egyes részei (Mihályfi-gyűjtemény) digitalizáltak. A történeti tárgyi gyűjtemény esetében az üveggyűjtemény digitalizálásának az eredménye egy nagy üvegművészeti album, a Mihályfi-gyűjtemény esetében pedig egy reprezentatív katalógus. Teljes egészében digitalizálásra kerültek a videótár VHS, illetve 16 mm-es filmtekercsei is. A 16 mm-es filmek többek között bányabiztonsági és egyéb ipari munkavédelmi oktató filmek az 1960–1970-es évekből. A digitalizáció az új bányászattörténeti kiállításhoz való előkészítő munka része is egyben. Balázs János festőművész és költő képzőművészeti és irodalmi hagyatéka is teljes egészében digitalizálásra került. A Mihályfi-gyűjteményről szintén nyomdai minőségű fotók készültek. 2016-ban az MNV Zrt. országosan elindította a Nemzeti Kulturális Vagyonlenyomat 1. fázisát, mely a Dornyay Béla Múzeum esetében a teljes leltárkönyvállományt és 500 db képzőművészeti alkotás digitalizálását jelentette. A Bányászati Kiállítóhely földfelszíni kiállítása kapcsán újabb filmek kerülnek hamarosan a múzeumba digitalizálásra, mert a mátranováki és a nagybátonyi egykori bányászok filmeket, fényképeket, diákat, térképeket ajánlottak fel nekünk, ugyanide mintegy 300 darab írott dokumentum- és fényképanyag kerül digitalizálásra a gyűjteményünkből, melyek az ott kialakítandó IKT alkalmazásokon (interaktív térkép, adatkezelő) lesznek hozzáférhetők a látogatóközönség számára. A történeti dokumentumtár Dornyay Béla hagyatékának digitalizálása is a 2018–2019-es évek feladata. Másik kiemelkedően fontos anyag az ún. Gábler hagyaték. 1981-ben a múzeumba került Gábler Vilmos 783 darab üvegnegatívja, melyeket 1900-as évek fordulójától kezdve készített Salgón, Somoskőn, s az acélgyár környékén, de fotói között megtalálhatók családi ünnepek, illetve a korabeli Salgótarján is. 2019-ben a legnagyobb digitalizálási projektünk ennek feldolgozása. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával meg tudjuk valósítani a teljes Gábler hagyaték digitalizálását, és kiállítás formájában be tudjuk mutatni a felújított raktárunk oktatóterében.

2018-ig összesen 38.307 darab a Dornyay Béla Múzeum digitalizált műtárgyainak száma, ebből 2018-ban 1275 darabot digitalizáltunk.

ARCHÍVUMI, KÖNYVTÁRI GYŰJTEMÉNYEK

A Dornyay Béla Múzeum szakkönyvtára helytörténet, régészet, képzőművészet, néprajz témakörben gyűjti a kiadványokat. A gyarapodás elsősorban cserekiadványokból, illetve ajándékok útján valósul meg. A Dornyay Béla Múzeum beleltározott könyvtári állománya 17.841 db kiadvány. A könyvtár rendelkezik Corvina elektronikus katalógussal. A múzeumi kiadványok egy része (111 db) digitalizált formában megtalálható a Hungaricana oldalán.[1]

A Dornyay Béla által írt kiadványokat kiemelten kezeljük, savmentes kartondobozban tároljuk egyenként elkülönítve. A kiadványok (21 db) digitalizált formában megtalálhatók a MúzeumDigitárban.[2]

A múzeumi könyvtár néprajzi gyűjteménye mintegy 300 db kiadványból áll.

LEGFONTOSABB KIADVÁNYOK

Az intézményben zajló tudományos feldolgozó, elemző tevékenység kapcsán fontos a múzeum szakmai-tudományos kompetenciáinak bemutatása. Továbbra is törekszünk saját kiadású kiadványok megjelentetésére, de kiemelten fontos, hogy ezek igényes kivitelűek és szakmailag pontosak legyenek. Fontos feladatunknak tekintettük, hogy egy új kiadványstruktúrát alakítsunk ki, mely figyelembe veszi a különböző korosztályok igényeit. Évről évre kiadjuk a múzeumi évkönyvet, melyben a Dornyay Béla Múzeum és szakmai dolgozói, a társintézmények és egyéb nógrádi illetőségű külsős kutatók az elmúlt évi kutatásaikat publikálják. A megyével foglalkozó kutatások támogatója és ösztönzője is egyúttal évkönyvünk. Az utóbbi években igyekeztünk egy bizonyos, ám nem szigorúan vett tematikát adni az évkönyveknek. Így tisztelegtünk R. Várkonyi Ágnes történész, Praznovszky Mihály irodalomtörténész, egykori múzeumigazgató előtt is, idén pedig dr. Horváth István korábbi múzeumigazgató emléke előtt.

Nélkülözhetetlennek tartottuk, hogy jelenjenek meg gyűjteményi katalógusok és online is elérhető adatbázisok, valamint hogy az 1980 óta a múzeumban lévő Mihályfi-gyűjteménynek legyen egy katalógusa, hiszen ez idáig nem jelent meg, holott ez hiánypótló. Innen tájékozódik a szakma, hogy milyen gyűjteményi anyaggal rendelkezik a múzeum, mit lehet kölcsönkérni kiállításokra. A Mihályfi-gyűjtemény pedig megérdemli, hogy országszerte, sőt hazánkon kívül is megismerjék, milyen nagyszerű anyaga van Salgótarjánnak. Feldolgoztuk a gyűjteményt, és a múzeum kiadásában megjelent a reprezentatív katalógus. Ugyancsak gyűjteményi katalógusként jelentettük meg az Üvegváros című albumunkat, mely a történeti tárgyi gyűjtemény üveganyagát sorakoztatja fel. Nagyobb példányszámban újra kiadtuk Balázs János képzőművészeti és irodalmi anyagát felvonultató albumunkat.

A könyvek kiadására a 2013–2018 éves időszakban nagy hangsúlyt fektettünk. Az érdeklődőket a kiállításaink és a kiadványaink által tudjuk „értesíteni” legújabb kutatási eredményeinkről. A kiadványainknál az egységes megjelenésre törekedtünk. Kisméretű kiadványainknál a helytörténetre koncentrálunk, míg a nagy, albumszerű könyveinket a gyűjteményeinkre alapozzuk. A múzeumpedagógiai foglalkoztató füzeteknél pedig igyekeztünk, hogy kis méretű, gyerekek kezébe való kiadványok legyenek.

Shah Timor dokumentumfilmessel közösen több filmet is készített Shah Gabriella igazgató, mely a múzeum gyűjteményeihez kapcsolódik. Kezdeményezésére elindított az intézmény egy stúdióbeszélgetés sorozatot a múzeum videótára számára, melyen archiváljuk Salgótarján és Nógrád megye jeles személyeinek életútját. Ezek a hiánypótló kezdeményezések a jövő kutatói számára nagy értéket jelentenek majd. Eddigi interjúalanyok között szerepelt például Földi Péter Kossuth-díjas festőművész, Dr. Fancsik János egykori kórházigazgató, Dr. Nováki Gyula és Dr. Feld István, Mezősiné Kozák Éva régészek, Szarvas György 1956-os szemtanú. Ennek folytatása a jövő évek folyamatos feladata.

2013–2018 között megjelent kiadványaink: Mihályfi-gyűjtemény (2014), Salgótarjánról diákoknak (2014), Életre-Való (2014), “Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születhettem” – Zenthe Ferenc és Salgótarján (2015), Virágszirmok, madárszárnyak – Meidzsi kori japán fametszetek (2016), Balázs János album (újra kiadva), Vár a város felett (2016), Üvegváros (2016), Nógrád megye várai (2017) (Castrum Bene Egyesülettel közös kiadásban), 34. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat kiállítási katalógusa (2017), Kifestő Balázs János festményei alapján (2017), Játssz velem a múzeumban! (2017). Folyamatban van: A hit és a hatalom házai – Középkori templomok és várak Nógrád megyében c. album (2019).

Dokumentumfilmek: Barangolás Nógrád megye régészeti múltjában (2013), Dornyay Béla Múzeum (2014), Gaál István salgótarjáni gyökerei (2014), Mazsola – Az A21 dízelmozdony története (2016), Dornyay Béla Múzeum (2017), A csillag-igazgató vén remete – Balázs János művészete (2017), Középkori templomok Nógrád megyében, „…a sors hátán utazom” – Balázs János hangoskönyv.

ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK, JELENTŐSEBB IDŐSZAKI TÁRLATOK

A Dornyay Béla Múzeum 2013 előtt nem rendelkezett néprajzi gyűjtőkörrel, 2016 óta van státusz néprajzos muzeológus munkakörre.

1989–2009 között a múzeumban látható időszaki néprajzi kiállítások: 1989 – Közös tető alatt, 1996 – A népi textília szépsége, 1997 – Báránykáim, báránykáim…, 2007 – Törékeny varázslatok – Míves Tojás Múzeum anyaga, 2007 – Palóc népviselet egykor és ma – a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria kiállítása, 2009 – Mária szobor ruhái – kegytárgyak a szentkúti templomból.

Állandó kiállítások esetében a Bányászati kiállítóhely 2018-ban megújított, A nógrádi szénbányászat története (1848–1992) című földfelszíni kiállítása tartalmaz néprajzi elemeket, többek között az 1930–50-es évek bányászotthon enteriőrjében, emellett a bányász hagyományok témájában.

2016 óta rendezett időszaki néprajzi kiállítások:

„Kivetkőzéstől beöltözésig”

A Dornyay Béla Múzeum „Kivetkőzéstől beöltözésig” című időszaki kiállításának megvalósítására 2017-ben beadott és 2018-ban nyert pályázati támogatást a Nemzeti Kulturális Alaptól 800.000 forint összegben. A 2017. őszén beadott pályázat munkálatai már 2016 őszén megkezdődtek, ugyanis előzménye a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Képzési Központja által szervezett, „Kiállítás-rendezés A-tól Z-ig: az ötlettől a megvalósításig a közoktatás szolgálatában”, 2016. szeptember 26–november 24. között megrendezett továbbképzés volt. Ennek záródolgozata alapján készült el a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum „Kivetkőzéstől beöltözésig” című időszaki tárlatának kiállítási terve. A kiállítás a muzeológia eszközeivel mutatta be a nógrádi szénmedencében azt a változást, amelyet a 19. század végétől, a 20. század elejétől a bányászat, valamint annak következtében kialakult iparosodás, fejlődés hozott a vidék lakóinak életébe – középpontba állítva az öltözködést. A kiállítás során Salgótarján és a környékén található, a bányászat hatása alatt álló települések lakosságának kivetkőzés előtti ruhadarabjain, valamint a bányászok által használt ruhadarabokon keresztül – korabeli fényképek segítségével – a látogató eljuthatott a hagyományok tovább éléseként ma is használt öltözetdarabokig. A kiállítás legfőbb célja az ismeretek bővítése mellett a lokális identitás erősítése volt, a hagyományok iránti erősebb kötődés érzésének fokozása a helyi általános iskolás és középiskolás diákokban, fiatal felnőttekben.

„Találkozások – Néprajz és a 20. század Nógrád megyei képzőművészete”

A „Találkozások – Néprajz és a 20. század Nógrád megyei képzőművészete” című időszaki kiállításban a találkozásoknak többféle olvasatát is megtapasztalhatta a látogató. A cím egyfelől két terület, a képzőművészet és a népművészet, másrészt alkotások kapcsolódását is jelölte. A művészettörténész és néprajzos muzeológus kollégák által közösen rendezett kiállítás 20. századi Nógrád megyei műveket állított egymás mellé, illetve előzményeket is megjelenített. Bemutatott olyan megyei kötődésű alkotásokat, melyeken megjelennek népi motívumok, témák. A képek és szobrok mellett, azokhoz kapcsolódva néprajzi tárgyakat is láthatott az érdeklődő, amelyek sok esetben magyarázták, segítették az értelmezést, esetleg elgondolkodásra késztették a látogatót. A kiállítás anyaga egyrészt a múzeum gyűjteményeire épült, emellett további művek Czinke Ferenc özvegye, valamint Csohány Kálmán özvegye jóvoltából kerültek kiállításra. Képzőművészeti alkotások mellett találkozhattunk a kiállításban Czinke Ferenc által gyűjtött néprajzi tárgyakkal is. Célunk volt újszerű megközelítésben bemutatni két, első pillantásra különbözőnek tűnő terület, a modern képzőművészet és a hagyományos népművészet egymásra reflektálását.

INTÉZMÉNYI KÜLDETÉS

Intézményi küldetés, koncepció változásai, jelentős tudományos projektek

A Dornyay Béla Múzeum küldetésnyilatkozatában megfogalmazottak szerint az intézmény elsődleges célja, hogy Salgótarján és Nógrád megye tudományos, kulturális és művészeti örökségének őrzője és közvetítője legyen. Múzeumunk feladata, hogy felkutassa, összegyűjtse, tudományosan feldolgozza, bemutassa városunk és megyénk területén található történelmi, régészeti és néprajzi emlékeket. Gyarapítsa a megye történetében, kultúrájában és gazdasági életében jelentős szerepet játszó személyek és intézmények tárgyait, hagyatékát, különös tekintettel a nógrádi iparmedence gazdaság- és társadalomtörténetére. Meghatározó feladata továbbá a modern és kortárs képzőművészeti alkotások gyűjtése, s a nemzeti kultúrkincs részeként való őrzése. Meggyőződésünk, hogy múzeumunk a tanulásnak, az ismeretátadásnak és a szabadidő eltöltésének magas színvonalú kínálatot nyújtó színtere. Célunk, hogy a széles körben végzett kutatási eredményeinket, a kulturális és a szellemi örökség javait kiállítások, kiadványok, előadások, múzeumpedagógiai foglalkozások és kutatószolgálatunk révén megismertessük az érdeklődő nagyközönséggel és a különböző szakterületek kutatóival helyi, országos és nemzetközi szinten. Fontosnak érezzük, hogy látogatóink több szempontból is megismerjék a múzeum gyűjteményeit, Salgótarján és Nógrád megye történetét, szerepét a magyar művelődéstörténetben. Kultúraközvetítő, közművelődési tevékenységünkkel hozzá kívánunk járulni az egész életen át tartó tanulás folyamatához. Ezért hangsúlyt helyezünk munkatársaink képzésére is, az ő szakértelmük múzeumunk sikerének a záloga. Munkánk során nemcsak megyei, országos és határon túli múzeumokkal tartunk fenn szoros kapcsolatot, hanem a kulturális terület egyéb képviselőivel, illetve az idegenforgalmi ágazattal is. Munkatársaink múzeumi tevékenységük során betartják az etikai szabályokat, a törvényi és ágazati rendelkezéseket. Kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy látogatóink múzeumunkra mint a nemzeti örökség ápolójára tekintsenek. A múzeum stratégiai célja, hogy a küldetését a bel- és külföldi társintézményekkel, valamint a közönség legszélesebb rétegeivel történő együttműködése, kreativitása, eddigi, valamint jövőbeli eredményessége révén betöltse, hozzájárulva ezzel a közönség és a múzeumot létrehozó és fenntartó közösség jólétéhez és életminőségéhez.

2013-ban a megyei múzeumi igazgatóságok országosan megszűntek, a múzeumok fenntartói a városok lettek. Így a salgótarjáni múzeum Salgótarján Megyei Jogú Város fenntartásába került át. A múzeum neve is megváltozott, a Nógrádi Történeti Múzeum helyett Dornyay Béla Múzeum lett. Névadója, Dr. Dornyay Béla, helytörténeti kutató, középiskolai tanár, aki az 1920-as években már több kísérletet tett a múzeumalapításra Salgótarjánban. Az intézmény feladatköre mint megyei hatókörű városi múzeum a régészettel és a néprajzzal bővült. Ez létszámnövekedést is jelentett, egy régész került át a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumból Salgótarjánba. A néprajzi státuszt 2016-ban töltötte be Steib Janka muzeológus, addig a történeti tárgyi gyűjteményért felelős Balogh Zoltán történész gondozta az újonnan magalakuló gyűjteményt.

A Dornyay Béla Múzeum kiemelt célja, hogy a múzeum nyitott, barátságos, látogatóközpontú múzeummá váljék, ez mind tudományos, mind ismeretterjesztő, mind pedig infrastrukturális szinten értendő. Az intézmény értékőrző alapfunkciója kiegészül széles körű kultúraközvetítő szereppel is. A munkatársak igyekeznek minden korosztályt megszólítani, számukra rendszeres minőségi programajánlatot biztosítani. Rendszeres kiállításaink (Tavaszi Tárlat, Rajztriennálé, Mihályfi-gyűjtemény, Balázs János-életmű) sora rendre kiegészül időszaki tárlatokkal, s nemcsak képzőművészeti jellegűekkel, hanem irodalomtörténetivel (Móra Ferenc), néprajzival (palóc folklór), gyártörténetivel (rimai bemutató) vagy éppen színháztörténetivel (Komlóssy Erzsébet) is. Nagyon fontosnak tartja a múzeum, hogy minőségi, de populárisabb témájú kiállításokkal is megszólítsa a közönséget, hogy így szoktassa rá a múzeumlátogatásra akár már kiskortól kezdve a gyerekeket (például: Rodolfo vagy Süsü, Böbe baba és társai bábkiállítás). Alkalmanként egy-egy reprezentatív alkotószemélyiség munkásságának részletei is a közönség elé kerülnek. Kifejezett kuriózumnak számított például 2018 tavaszán Henri de Toulouse-Lautrec néhány művének Salgótarjánba hozatala. Az intézmény jól használja fel a pályázatok adta lehetőségeket, ezért is tud figyelemre érdemes kiadványokat, igényes katalógusokat, könyveket megjelentetni, filmeket készíteni. Az utóbbi időszakban sokat javultak az épületen belüli feltételek, mind a kollektíva, mind a raktárakban őrzött műtárgyak, mind pedig a közönség számára.

Az utóbbi években kezdődött el a gyűjteményi anyagok szélesebb körben történő publikálása. A Mihályfi-gyűjteményt és az üveggyűjteményt reprezentatív albumban mutatja be az intézmény, és a digitális adatbázis feltöltése is folyamatos. A nemzetközi kapcsolatok elsősorban a szlovákiai múzeumokkal erősek. Poprád, Losonc múzeumaival a kapcsolat állandó. Az üveggyártás és üvegművészet témaköre határon átnyúló kutatásokra ad lehetőséget (Losonc: Nógrádi Múzeum és Galéria). A lengyel kapcsolatok a bányászat és a régészet területén erősödtek meg 2018-ban.

A Néprajzi gyűjtemény jövőképe, fejlesztésének lehetséges irányai

Tekintve, hogy néprajzos muzeológus 2016 szeptemberétől dolgozik az intézményben, a gyűjtemény gyarapítása, további kialakítása alapvető és kiemelkedő feladat.

A gyűjtemény szakszerű nyilvántartásának vezetése, a beleltározott néprajzi tárgyak fotózása, a leírókartonok készítése és a digitalizálás folyamatosan előttünk álló feladatok.

A gyűjteménnyel való munka fontos részét képezi az állományvédelem, a műtárgyak megfelelő tárolása, megőrzése. Terveink szerint a Nemzeti Kulturális Alap felé idén benyújtott pályázat lehetőséget biztosíthat négy néprajzi tárgy restaurálására 2020 végéig. A Néprajzi gyűjtemény esetében az egyik legfőbb, kitűzött cél a műtárgyvédelmi szabályzatnak megfelelő, szakszerűen berendezett gyűjteményi raktár kialakítása, amely mérete minimum 100 m².

A következő években is kiemelkedően fontos a szakmai konferenciákon, továbbképzéseken való részvétel.

Az elkövetkező időszakban is tervben van a nógrádi bányavidék életmódjának, a tárgyi világ változásának kutatása, a megye néprajzi értékeinek feltárása, bemutatása publikálás, kiállítások, előadások által.

Legfőbb távlati cél, hogy 10 éven belül a Néprajzi gyűjtemény értékes és sokrétű gyűjteményi anyaggal és saját raktárral rendelkező, kutatható, a látogatók számára minél több témában és szempontból bemutatott gyűjtemény lehessen, emellett a szakág megfelelően képviselve legyen intézményen belül és kívül, megyei és országos szinten egyaránt.

A NÉPRAJZOS TERÜLETEN DOLGOZÓK SZEREPVÁLLALÁSA A MÚZEUMPEDAGÓGIAI, ISMERETÁTADÁSI, OKTATÁSI TERÜLETEN

Intézményen belül ünnepekhez, rendezvényekhez kapcsolódó néprajzi előadások színesítik a múzeum programjait – ilyen volt például az adventi néprajzi előadás a múzeum képeslapgyűjteményére épülve, vagy a Múzeumok Éjszakáján aktuális témában tartott néprajzi előadás. Emellett tartalmasabbá tudjuk varázsolni a múzeumi programokat például táncházakkal a néprajzos kolléganő néptáncos múltjának köszönhetően. Ilyen alkalomra nyílt lehetőség a múzeumi nyári táborban, valamint eseményekhez kapcsolódóan, például március 15-én. A visszajelzések alapján bebizonyosodott, hogy a múzeumi foglalkozásokon a legkisebbek számára maradandó élményt okoz a néptánccal való megismerkedés. A Múzeumok Éjszakájának évek óta kiemelkedő programja a Bányászati Kiállítóhely előtt a Nógrád és Ifjú Nógrád táncegyüttesek által tartott táncház, tűzugrás.

Intézményen belül továbbá a tárlatvezetések és az ahhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozások során nyílik alkalom részletesebb beszélgetésre a látogatókkal – kicsikkel-nagyokkal egyaránt. A Kivetkőzéstől beöltözésig című időszaki néprajzi kiállításba 2018 tavaszától általános iskolás osztályok érkeztek Salgótarjánból és a környező településekről (például Karancsságról, Karancslapujtőről) megtekinteni a kiállítást, valamint részt venni a hozzá kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozáson. A nyári szünet beköszöntével táborozók programját gazdagította, óvodás csoport is megtekintette, valamint a Dornyay Béla Múzeum II. számú nyári táborának is egyik helyszínét adta a kiállítás. Emellett két helyi egyesület is igényt tartott tárlatvezetéssel történő megtekintésére. A 2018. június 23-án megrendezett Múzeumok Éjszakájának is nagy sikerű programját jelentette, hiszen a nagyszámú érdeklődőnek köszönhetően a kiállításban folyamatos beöltöztetés, múzeumpedagógiai foglalkozás, tárlatvezetés zajlott. A látogatók visszajelzései, valamint a vendégkönyv bejegyzései alapján a kiállításnak rendkívül pozitív visszhangja volt: minden korosztály érdeklődéssel fogadta a tárlatot, a beöltözési lehetőség pedig teret biztosított a kiállítótérben való örömteli kikapcsolódásnak és tanulásnak. Az iskolákban tanóra keretében bevezetett néptáncoktatás, népdaléneklés miatt a gyerekek közül sokan otthonosan érezték magukat a tárlatban, a nyugdíjas korosztály számára pedig nagy örömet jelentett a gyermekkori/fiatalkori emlékeik felelevenítése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy ilyen kiállítás a fiatalabb és az idősebb generációk számára egyaránt remek kapcsolódási pontot jelenthet a múltunkhoz és a ma is élő hagyományokhoz. A Találkozások – Néprajz és a 20. század Nógrád megyei képzőművészete című időszaki kiállításban az óvodások nyelvére lefordított tárlatvezetés/beszélgetés során a gyerekek rengeteg kérdést tettek fel a kiállított néprajzi tárgyakról, amelyek közül sokat most láttak életükben először. Megtanultuk együtt a nevüket, funkciójukat. A kiállítás rávilágított arra is, hogy nem csupán a legfiatalabbak, de a középiskolás korosztály számára is sokszor fejtörést okoz egy-egy néprajzi tárgy funkciójának kitalálása.

Intézményen kívül egyrészt néprajzi előadásokra érkezik igény. A Novohrad–Nógrád Geoparkkal évek óta jól kiépített kapcsolata van a Dornyay Béla Múzeumnak. Ezt is bizonyította a 2019-es évben, Szent Iván éjjelén a Salgói várban tartott néprajzi előadás. Helyi egyesületek szintén igényt tartanak néprajzi témában előadásokra, például a klubnapjukhoz kapcsolódóan. Másrészt szakértőként van igény az etnográfus tudására. Ilyen felkérés érkezett az Artcolony Cered Nemzetközi Kortárs Művészteleptől az elmúlt években. Néprajzi témát feldolgozó 2018-as szimpóziumukban a múzeumból kértek fel néprajzost a művésztelepen szakértőként való közreműködésre. Emellett a Nógrád táncegyüttes produkcióinak létrehozásában, a néprajzi háttér felrajzolásában, valamint a népviseletek színpadra állításában is szükség volt az elmúlt években néprajzos szakember jelenlétére: többek között a Palóc Madonnák és a Karbidlámpa ég minálunk című előadásokban, amelyekkel az együttes a Néptáncosok Országos Bemutató Színpadán kiválóra minősült.

FILIÁK, TÁJHÁZAK, KIÁLLÍTÓHELYEK

A salgótarjáni földalatti bányamúzeumot az 1937-ben mélyített József-lejtősakna épségben megmaradt vágatrendszerében alakították ki. A múzeum 1965-ben nyílt meg a nagyközönség előtt, Európában a második eredeti bányában kialakított múzeumként. 1986-ban a volt bányatiszti lakás épületében adták át a felszíni bányászati kiállítást. Ugyanebben az évben nyitotta meg kapuit a bányaszállítást bemutató skanzen az épület mellett. A múzeum 1993-ig a Nógrádi Szénbányák fenntartásában működött, akkor Nógrád Megye Önkormányzatához került, és a Nógrádi Történeti Múzeum (ma Dornyay Béla Múzeum) kiállítóhelyeként működött tovább. 1995-ben megújult a külszíni géppark, és átadásra került a felszíni új történeti kiállítás, mely az államosításig tekintette át a nógrádi szénbányászat történetét. 2000. december 1-jén avatták fel a külszíni géppark új egységét a lejtősakna bejárata előtt. 2001 augusztusában egy méretarányos aknatorony felállításával bővült a géppark. 2005 februárjában nyitották meg a hiteles műszaki és élményszerű elemek bevonásával felújított állandó földalatti kiállítóhelyet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Alfa programjának támogatásával. 2012-től az intézmény fenntartója a Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és 2015-től újra a Dornyay Béla Múzeum kiállítóhelyeként működik. A múzeum az önkormányzat által benyújtott és támogatást nyert Kubinyi Ágoston Program két pályázatának köszönhetően, intézményi önerőből, illetve önkormányzati forrásból a földfelszíni állandó kiállítást teljeskörűen felújította. 2018. év végétől egy mai kornak megfelelő új kiállítás várja a látogatókat A nógrádi szénbányászat története (1848–1992) címmel. Salgótarján Megyei Jogú Város jóvoltából a Bányászati Kiállítóhelyhez került egy újabb épület, mely a közeljövőben megvalósuló fejlesztések során újul majd meg és kap funkciót.

---