Gyöngyössy Orsolya – Vincze Klára

A Csongrádi Információs Központ Csemegi Károly Könyvtár és Tari László Múzeum néprajzi gyűjteménye

1989–2020

INTÉZMÉNY- ÉS GYŰJTEMÉNYTÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÁS

A 19. század közepétől elsősorban amatőr gyűjtők, főként helyi értelmiségiek létesítettek kisebb-nagyobb magángyűjteményeket Csongrádon. Ezek közül kiemelkedő fontosságú Kertész László polgármester régészeti, madártani- és tojásgyűjteménye. Időközben figyelemreméltó iskolai természetrajzi kollekciók is létesültek. A 20. század első felében Farkas Sándor (1862–1926) gyógyszerész és Dr. Tari László (1901–1982) fogorvos, amatőr régész folytattak jelentős tárgygyűjtéseket Csongrádon és környékén. A több ezres nagyságrendű múzeumi gyűjtemény 1956-ban kapott végleges elhelyezést, az Iskola utca 2. szám alatt. A Csongrádi Múzeum eklektikus stílusú épületét 1900 tájékán építtette Moletz ügyvéd. Az intézmény 1988-ban vette fel Tari László amatőr régész, helytörténész nevét, aki értékmentő munkásságával méltó köztiszteletnek örvendett Csongrádon.

A múzeumnak néprajzi, történeti, régészeti, természettudományi, iparművészeti és képzőművészeti gyűjteményei vannak. 1986-tól 2005-ig a múzeum helytörténésze Erdélyi Péter történelem tanár volt. 2008 óta a feladatot Fodor Péter helytörténész, történelem tanár látja el. A régészeti gyűjteményt 2018-ig a szentesi Koszta József Múzeum régészei felügyelték. 2018 óta Mellár Balázs régész kezeli a gyűjteményt, félállású alkalmazásban. A néprajzi gyűjtemény 1956-tól a Múzeumbaráti Kör tagjainak köszönhetően gyarapodott, majd Juhász János vezetésével 1976-tól 1982-ig tematikus gyűjtés kezdődött. Ezt folytatta 1983 után Dr. Szűcs Judit néprajzkutató–múzeumigazgató, az intézmény – sokáig egyetlen főállású – muzeológusa, ki nagy lendülettel végezte a paraszti gazdaság, háztartás, lakberendezés, mezővárosi iparok szerszámainak, termékeinek, a vízi- és kubikos élet tárgyainak gyűjtését.  

Dr. Szűcs Judit 2009-ben nyugdíjba ment. Ugyanezen évben Ujszászi Róbert történész – numizmatikus, majd Dr. Tóth István történész – muzeológus vette át helyét. 2012-ben ismét Ujszászi Róbert irányította az intézményt. 2012 év végétől a Tari László Múzeum nem tartozik a Csongrád Megyei Múzeumok, ezen belül a szegedi Móra Ferenc Múzeum fennhatósága alá. Az intézményt Csongrád Város Önkormányzata vette át, szervezetileg a Csongrádi Információs Központ – Csemegi Károly Könyvtárral vonták össze. Az összevont intézmények vezetője 2013-tól Illés Péter magyar irodalom szakos tanár lett, ezzel egy időben Németh Dóra kulturális mediátort nevezték ki helyettesének. 2013 óta a múzeum etnográfusa Vincze Klára. 2019-ben nevezték ki igazgatóhelyettesnek Dr. Gyöngyössy Orsolya néprajzkutatót, ki korábban az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport munkatársa volt.

A megyei múzeumi hálózat megszűnésének következményeként 2013 óta az alapvető működési-fenntartási költségeken túlmutató pénzügyi keret (műtárgyvásárlás, kiállítások rendezése, rendezvények lebonyolítása, táborok megszervezése kiadványok megjelentetése) lecsökkent, viszont célzott és szigorúbb éves költségvetési tervezéssel, fontossági sorrend felállításával a fenntartó kiszámíthatóan biztosítja a működéshez szükséges pénzügyi fedezetet. Az önkormányzati támogatás mellett állami pályázatok vagy cégek, magánszemélyek által tett felajánlások teszik lehetővé egyes kiadványok megjelenését, az állagvédelmi és restaurálási munkák ellátását, valamint műtárgyak vásárlását.

ERŐFORRÁS-ELEMZÉS

• Dr. Szűcs Judit néprajzkutató, múzeumigazgató (1983–2009-ig). Nyelvtudás: orosz, felsőfok „C”. Elismerések, díjak: Miniszteri Dicséret (1976), Művelődési Minisztérium   Közművelődésért (1991), Csongrád Megyei Közgyűlés Alkotói Díja (1996), Móra Ferenc Múzeum Tömörkény díja (2003), Csongrád város Önkormányzata Képviselő-testülete Közművelődési díja (2007), Pro Urbe Csongrád díj (2017). m143 db publikáció.
• Illés Péter könyvtár- és múzeumigazgató (2013 – jelenleg is). Nyelvtudás: angol, középfok „C”
• Dr. Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató, igazgatóhelyettes (2019 – jelenleg is) Nyelvtudás: angol, középfok „C”, német, középfok „C”. 67 db publikáció
• Vincze Klára néprajzkutató (2013 – jelenleg is) Nyelvtudás: német, középfok „C”. 22 db publikáció

INTÉZMÉNYI INFRASTRUKTURÁLIS HELYZET

Az intézménynek helyet adó épület egykori polgári házból lett részlegesen átalakítva. Az „L” alakú főépület tornácos belső udvart fog közre. Az udvarra és a főépületbe fedett kocsibehajtón keresztül lehet bejutni. Az előtérből kisebb fogadótér és egy irodahelyiség nyílik, melyet az 1970-es években toldottak a főépülethez. A bejárattal szemben található az időszaki kiállítótér, melynek helyiségei 28 m² és 30m² nagyságúak. Az állandó kiállítás összesen öt helyiségben lett kialakítva, a néprajzi kiállítás két termet foglal el („Csongrád népélete”). Egy kiállítótér 35–40 m³ nagyságú.

A belső udvari tornácról nyílik a 2016-ban átadott, klimatizált múzeumi foglalkoztató terem, mely a Széchenyi 2020 program keretei között valósult meg. A fejlesztésekben érintett épületrész egykor a néprajzi és történeti gyűjtemény kisebb tárgyainak, a néprajzi és történeti adattárnak, valamint a régi könyvek tárának adott otthont. A terem kialakításával egyidőben az épületrész raktári funkciója megszűnt, viszont zárható, kivilágított üveges szekrényekben jó állapotú néprajzi és történeti tárgyak bemutatására nyílt lehetőség, kisebb látványtár formájában.

A raktárból kikerült tárgyak a bezárt Síp Utcai Általános Iskola (Dob utca 4–8.) épületének tantermeibe kerültek. Az adattárak és a fotótár a múzeum udvarában található, különálló épületben került elhelyezésre, salgó polcos rendszeren. A régi könyvek a múzeum Gyöngyvirág utcai (7/A) régészeti raktárába kerültek.

A múzeum főépületében található továbbá egy külön bejáratú kerámiaraktár, valamint modul textilraktár, utóbbi a padláson lett kialakítva. A modul textilraktár a Néprajzi Múzeum (Balázs György) szakmai segítségével, Dr. Szűcs Judit irányításával jött létre 2006-ban.

A nagyobb tárgyak, bútorok elhelyezése a közelmúltban többször változott, a gyűjteményt több alkalommal költöztették. A 2000-es évek elején a tárgyak az egykori Ifjúsági Ház nagytermébe, onnan pár évvel később a régi laktanya földszinti helyiségeibe kerültek. A Síp Utcai Általános Iskola bezárásával a gyűjteményt az iskola tantermeibe szállították. Az összesen körülbelül 400m² alapterületű termekben a hőmérséklet és a páratartalom szabályozása nem biztosított. A néprajzi tárgyak jelentős része állagmegóvó kezelést igényel, ehhez az intézmény folyamatosan keresi a pályázati lehetőségeket.

A múzeum tájházában (Gyökér utca 1.) kiállított néprajzi tárgyakat és textíliákat rendszeresen tisztítják, kezelik.

A Gyöngyvirág utcai régészeti raktár 2007-ben létesült, önálló raktárépület.

2012 előtt a szükséges állományvédelmi feladatokat a szegedi Móra Ferenc Múzeum restaurátorai látták el. A Megyei Múzeumi hálózat megszűnése óta évente egy alkalommal látogatják meg az intézményt: a tárgyak tárolására használt helyiségekben és a kiállítóterekben megmérik a páratartalmat, módszeresen vizsgálják a tárgyak állapotát, tanácsokat adnak és javaslatokat tesznek. 2018-ban Darabos Judit, a szentesi Koszta József Múzeum munkatársa hetente egy munkanapon konzerválta a tárgyakat. Az intézmény közfoglalkoztatott alkalmazottai voltak segítségére, akik az állományvédelmi munkatárstól megtanulták az alkalmazott vegyszerek használatát, a szükséges munka menetét. Jelenleg folyamatban van a néprajzi tárgyak kezelése, a tárgyak csoportosítása, a selejtezési lista összeállítása.

A helyi Önkormányzat 2018–2019-ben egy nyertes TOP (barnamezős beruházás) pályázat keretei között az egykori csongrádi laktanya tiszti épületének felújításába kezdett, melynek földszintjén múzeumi raktárhelyiség kap helyet. A tervezett raktárban a tárgyak salgó polcrendszeren lesznek tárolva, a festményeket gördülő festménytároló állványokra, a fotókat fiókos fotószekrényekbe helyezik. A tárgyak méltó tárolása, valamint a fűtés kérdése megoldódik, a megfelelő páratartalom és szellőzés biztosítása továbbra is kérdés marad. A tárgyak állományvédelmi kezelésére külön helyiség fog szolgálni.

A néprajzi gyűjteményben kubikostalicskák, kubikos viselet és kubikos hám rekonstrukciók vannak. Az állandó kiállításban két női viselet rekonstrukció látható: az egyik, az ünneplő ruhás nőalak egy 1860-as fotó, a másik egy 1880 körüli fekete esküvői ruha alapján készült.

GYŰJTEMÉNYI ADATOK

• Régészeti gyűjtemény: 41.000 műtárgy, nyílt gyűjtemény
• Történeti gyűjtemény: 29.000 műtárgy, nyílt gyűjtemény
• Történeti adattár: 1200 dokumentum, nyílt gyűjtemény
• Képzőművészeti gyűjtemény: 110 db műtárgy, lezárt gyűjtemény
• Iparművészeti gyűjtemény: 59 db műtárgy, lezárt gyűjtemény
• Természettudományi gyűjtemény: 74 db műtárgy, lezárt gyűjtemény
• Néprajzi gyűjtemény: 15.603 db műtárgy, nyílt gyűjtemény
• Néprajzi adattár: 899 dokumentum, nyílt gyűjtemény

A néprajzi gyűjtemény tárgyai az alábbi főbb gyűjteményi egységekbe sorolhatók:

• Házberendezés: háztartás, bútor, világítás, viselet, személyes tárgyak, lakástextília
• Gazdálkodás: földművelés, szőlészet, borászat, állattartás, juhászszerszámok és pásztorfaragások, méhészet
• Vízi élet, hajósok: halászat, kubikosság
• Iparosok és termékeik: fazekas, bognár, takács, talicskakészítő, szabó, asztalos, kötélgyártó, szíjgyártó, kovács, takács, szitaszövő, drukkoló műhely, késes, cserépedények
• Kisebb egységek: vallásos népélet (többsége fotó), gyermekjátékok, hangszerek
• Fényképek

NYILVÁNTARTÁSI ÉS DIGITALIZÁLÁSI HELYZET

A néprajzi tárgyakat 1956 óta rögzítik leltárkönyvbe. A gyűjteménynek hat lezárt és egy megkezdett leltárkönyve van. Az intézménynek 2019 év végén 15.603 beleltározott néprajzi műtárgya volt. A néprajzi adattár egy lezárt és egy megkezdett leltárkönyvében 899 dokumentum szerepel.

2016–2017-ig intézmény közfoglalkoztatásban dolgozó munkatársai végeztek digitalizálási munkákat. Összesen körülbelül 3000 darab, vegyes témájú diakép lett digitalizálva. A Múzeum Digitárba körülbelül 500 darab néprajzi tárgy található. Az intézmény 2018-ban 8024 darab üveg diaképet digitalizáltatott, NKA pályázatból.

ARCHÍVUMI, KÖNYVTÁRI GYŰJTEMÉNYEK HELYZETE

A Múzeum könyvtárának 8500 leltározott kötete van, melyek java része szakkönyv, kisebb része szépirodalmi kötet. A könyvtári gyűjteménynek három lezárt, egy nyílt leltárkönyve van. Kutatók vagy magánszemélyek részére könyv kölcsönzése lehetséges.

LEGFONTOSABB KIADVÁNYOK

A Tari László Múzeum 1998 óta rendszeresen megjelenteti „Múzeumi Füzetek Csongrád” című tudományos folyóiratát, melyben Csongrádhoz köthető helytörténeti, régészeti és néprajzi írások találhatók. A legutóbbi, 9. szám 2016-ban, több év kihagyás után jelent meg. A sorozat megjelentetését az NKA támogatja, szerkesztője: Dr. Szűcs Judit.

2001-ben jelent meg a múzeumban őrzött kilenc Kossuth-levél hasonmás kiadása „A csongrádi Kossuth-levelek” címmel. Szerkesztette: Dr. Szűcs Judit. Ujszászi Róbert: Kami. Zentai Kálmán élete és munkássága c. képzőművészeti kötete 2014-ben jelent meg.

2017-ben Dr. Szűcs Judit néprajzkutató 70. születésnapja alkalmából Dr. Gyöngyössy Orsolya és Fodor Péter „Sodrásban” címmel köszöntő kötetet állítottak össze. A kiadványban pályatársak, barátok tisztelegtek írásaikkal az ünnepelt előtt.

2018-ban Ujszászi Róbert „Piroska István (1886–1912) élete és munkássága” címmel adta ki a csongrádi festőművész munkásságát bemutató könyvét.

Kiállításvezető katalógusok

• 1984: Ópusztaszer NTE Csongrádi Halászház leírása
• 1985: A Gyökér utcai tájház ismertetése
• 2004: A Tari László Múzeum Állandó kiállításainak leírása (német és angol nyelven is)

ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK, JELENTŐSEBB IDŐSZAKI TÁRLATOK

1974-től 1994-ig volt megtekinthető a múzeum „Kubikosok” című állandó kiállítása, mely az ország egyetlen ilyen témájú állandó kiállítása volt. Az új állandó kiállítás három szakaszban készült el, a megvalósulás ütemét a nyertes NKA pályázatok finanszírozása szabta meg. A „Föld gyermekei, bronz fiai. Bronzkori földművesek, harcosok és kézművesek emlékei Csongrád megyében” című régészeti egységet 2000 decemberében adták át. Az állandó kiállítás helytörténeti része 2001-ben nyílt meg „Csongrád évszázadai. Várostörténeti mozaikok a 11. századtól a 20. századig”, a harmadik egység pedig 2002-ben került átadásra, „Csongrád népélete” címmel. Rendezője Dr. Szűcs Judit volt, kinek szegedi és szentesi kiállításrendezők segítették munkáját.

A néprajzi kiállítás a „vízi élet” egységgel kezdődik, az állandó kiállítás negyedik termében. A várost a Tiszazuggal 1896–1919-ig összekötő hajóhíd és az egyik, 19. század végéig működő vízimalom maketten jelenik meg. A halászat kisvízi szerszámai is makettek formájában láthatók – ezeket Maszlag János csongrádi halász készítette az 1950-es években. A település lakóinak a folyóvízhez kötődő foglalkozásai, mint a halász, a hajókormányos, társszakmaként az ács, a vízi molnár és a kubikos mind teret kapott a kiállításban. Az elmúlt 200 év tájökológiai változásait bemutató térképek központi helyre kerültek.

A kubikosokat szerszámaikkal, használati eszközeikkel idézték meg. A vízi életet záró tárlót Dr. Katona Imre néprajzkutató emlékének szentelték (1921–2001). Az elismert népéletkutató, Csongrád jeles szülöttje előtt fényképfelvételekkel, kitüntetésekkel, emlékplakettekkel tisztelegtek.

Az ötödik, egyben utolsó teremben az alföldi, paraszti tárgyi kultúra főbb területei tekinthetők meg. Az állattartás és a félszilaj pásztorkodás tárgyainak két tárlót rendeztek be. A tárlóban elhelyezett tárgyak közül kiemelkedik a tiszafüredi faragott nyeregváz és cserény-részlet. A víziélet és a gazdálkodás frízképeinek többsége Kalmár Margit csongrádi tanítónőnek az 1930-as és 1940-es években készült felvételei.

A „zöldség, gyümölcs, szőlő és bor” című egység a háromszintes szőlőművelési rendszert mutatja be. A nagyméretű, középorsós szőlőprés mögött színes képek, előtte szerszámok, tároló- és szállítóedények idézik meg a szőlőbeli munkákat.

A kiállítás a mezőváros iparainak bemutatásával folytatódik. Középen a céhes ipar 19. századi emlékeit jelentő dokumentumok és tárgyak: tanulólevél, vándorkönyv, néhány kékfestő minta és mézeskalács dúc látható. Egy 1870-ben készült, festett képekkel díszített szűcs céhzászló frízként lett elhelyezve, ugyanitt látható egy rokokó céhláda is.

A következő tároló válogatást mutat be a 20. század elejéig jellemző kismesterségek, mint a szitaszövő, asztalos, kádár, fazekas, késes, kötélgyártó és pék szerszámaiból. A paraszti gazdaságokat kiszolgáló iparok közük a legfontosabbat: a kovács eszközeit külön vitrinben helyezték el.

A kiállítás végén a látogató a helyi viseletről és reprezentatív lakástextíliákról kap áttekintést. Két női viselet-rekonstrukció is készült: az egyik, az ünneplő ruhás nőalak egy 1860-as fotó, a másik egy 1880 körüli fekete esküvői ruha alapján készült.

Az állandó kiállítás létrehozásában közreműködtek: Szabó Gábor régész (ELTE Régészettudományi Intézete), Erdélyi Péter helytörténész, Dr. Szűcs Judit néprajzkutató, múzeumigazgató, Medgyasszay Béla fotóművész, Kiss László, Szávics Iván és ifj. Dömötör Mihály fotóművészek, Vígh László restaurátor (Szentes), Magyar András kiállításrendező (Szeged), Katkóné Bagi Éva és Szabó Tamás restaurátorok (Szeged).

Időszaki tárlatok

Az időszaki kiállítások rendjének kialakításában a múzeumvezetők a változatosság elvét tartották, és tartják szem előtt napjainkban is. A hangsúlyosan helytörténeti és néprajzi témájú, saját gyűjteményen alapuló kiállítások mellett természettudományi, általános régészeti, néprajzi, magyar történelmi, képzőművészeti tárlatok tekinthetők meg. A vándorkiállítások anyagát jellemzőben a Dél-alföldi régió múzeumaiból és a fővárosból kölcsönzi az intézmény.

• 1988: Népi játékszerek Csongrád megye múzeumaiból; Matyó népművészet; Tari László emlékkiállítás
• 1989: Régészeti ásatások Csongrádon 1978–1988
• 1990: Hódmezővásárhely népi kerámiája; Régi könyvek – könyvritkaságok a helyi múzeumból; „Terülj, terülj asztalkám…”; Országcímer – városcímer
• 1991: Élet a Tiszán
• 1992: Kettős rítusú bronzkori temető a Tisza partján. Falusi kerámiaművesség a Kr. e. II. évezred közepén a Duna-Tisza közén
• 1993: Kárpátmedence ásványai; Gyermekélet Makón és környékén; 70 éve lett újból város Csongrád
• 1994: Kossuth és Csongrád; Dr. Piroska János élete és pályája; Tari Márta iparművész mézeskalács képei
• 1995: A fényképész ipar története Csongrádon; Bihar író fia: Szabó Pál
• 1996: „Nagyrét vizinek a fele hal vót” halászati kiállítás; Moldvai magyarok évszázadai
• 1997: „Cifra gúnya, fakilincs…” viselet- és textíliakiállítás; Fényképek az első világháború idejéből (Tekulics Sándor felvételei)
• 1999:110 éves a csongrádi sajtó; Tolnay Klári kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész életműkiállítása
• 2000: Csongrád néprajza fotókon és tárgyakon; Szent István vármegyeszékhelye: Csongrád; Mindennapi kenyerünk. Mozaikok a kenyér történetéből
• 2001: 150 év a csongrádi közoktatás történetéből; Gyermekélet, gyermekjátékok
• 2002: Népi hímzések és szőttesek a Maros mentén. Börcsök Attila néprajzgyűjtő kiállítása
• 2003: Magyarország és Erdély négy évszázad térképein. Válogatás Szántai Lajos térképgyűjteményéből; Bretagne-i partok halászai. Fotókiállítás a franciaországi Breton Múzeum gyűjteményéből
• 2004: „Mindig tiszta színeket használtak.” A magyarországi horvátok népviselete; Évfordulók: 300 éves az egyházközség. 25. Csongrádi Napok
• 2005: Bozó Mihály nyomdász és könyvkötő és Dudás Lajos tanár és helytörténész hagyatéka; Római kori kenyér és lakoma képekben; Bálint Sándor hagyatéka
• 2006: A tenger ékszerei II.; Ötvös-Szabó család gyűjteményei; „Mindez a miénk” – a Dicsővári, Pintér és Szöllősy családok élete; Ásványok világa
• 2007: Nagyanyáink kézimunkái; Csongrádi mézeskalácsosok: Maszlagné Csüllög Erzsébet és Csüllögné Balogh Judit; „… A budai pasa … belekezd vala hidat rakni …” A Tisza hódoltság kori átkelőinek régészeti kutatása Szolnokon; Hangoltságban. Népi és egzotikus hangszerek Csák László gyűjteményéből
• 2008: „Kinek a jobb keze bal, az jót sose hall!” – Balkezesek egy jobbkezes világban; Kőbezárt titkok – őslénytani vándorkiállítás; Évezredek öröksége (Csongrád régészeti emlékei)
• 2009: Bölcsőtől az iskolapadig. Baba, mackó és más játékok; Városi, egyesületi és céhzászlók Temesvárról – zászlótörténeti vándorkiállítás; A rendszerváltás Csongrádon; A moldvai csángók évszázadai
• 2010: A magyar himnusz kultuszának nyomában; Az amerikai magyarság fotós históriása: Albók János; A csongrádi Feketevár; „Egy orvos, akinél a kultúrák találkoznak.” Prekolumbián kerámiák. Válogatás Diczfalusy Egon gyűjteményéből; Szilke, tányér, csupor. Vincze Lászlóné Huszár Klára emlékkiállítása
• 2011: Csongrád a második világháborúban;„…nem fogad be engem se falu, se város” A csongrádi kubikosság története
• 2012: „Ághrólszakadth Nagy Árpád” a csongrádi ötvösség és grafika hőskora; Építettünk, védtünk, alkottunk – műszakiak a Tisza mentén; „A” Piroska János – a csongrádi táj festője; A lemez lejárt?! Válogatás Csák László hanglemezgyűjteményéből
• 2013: Vincze László emlékkiállítás (fényképész és fafaragó); „Nyitástól takarásig” szőlészet-borászat és borászok Csongrádon; Az utolsó szó jogán – Nagy Imre élete és halála
• 2014: 7 magyar mester – Rippl-Rónai József, Gulácsy Lajos, Derkovits Gyula, Szőnyi István, Egry József, Bernáth Aurél, Kernstok Károly. Válogatás dr. Radnai Béla műgyűjteményéből; Földön, vízen, levegőben – motorok mindenhol. Technikatörténeti kiállítás, válogatás Koronczai Krisztián járműgyűjteményéből; „Az ezüst”. Válogatás a Tari László Múzeum és a Koszta József Múzeum gyűjteményéből; Csongrád az első világháborúban
• 2015: Jégkorszak kiállítás; Add a kezed! – A kéz mindig kéznél van; „A boldogító igen” – Esküvő a 20. században; Lóránt János Demeter Munkácsy-díjas festőművész, Érdemes Művész és Lous Stuijfzand képzőművész kamarakiállítása; A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szak Kósa János osztályának művésztelepi kiállítása; Csongrádiak a sportvilág csúcsán
• 2016: Háziszappanytól az arczkenőcsig. Paraszti tisztálkodás – polgári divat; 60 éves a Csongrádi Múzeum; Szakrális kiállítás; Délvidéki Magyar Golgota 1944–45
• 2017: Az év műtárgyai 2016; „Terelgeti nyáját, fújja furulyáját…” Pásztorkodás és pásztor élet a 19-20. században Csongrádon és környékén; „Hova leszáll a Nap éji nyugvóra” Honfoglaláskori motívumok fafaragásokon; Évszázados tradíciók – A Dr. Oetker múltja és jelene
• 2018: Végtelen sokféleség – A rovarok birodalma; Száz éve született Csehpál János festőművész; A háború pillangói – Fejezetek a prostitúció történelméből; Az origami csodálatos világa; A szódavíz – egy magyar kultuszital
• 2019: Közkinccsé tétetik! – A bronzkori hajtűtől a bélyegalbumig; „Jó lesz az még valamire!” Újrahasznosítás a paraszti kultúrában és napjaink társadalmában; Retro Csongrád – az 1960-as, 70-es, 80-as évek retro érzése; Nagytemplom 250

INTÉZMÉNYI KÜLDETÉS, TUDOMÁNYOS PROJEKTEK, EGYÜTTMŰKÖDÉSEK

A Tari László Múzeum intézményi küldetési nyilatkozatában területi múzeumként vállalja, hogy Csongrád város szellemi és tárgyi értékeit felkutatja, a gyűjteményei alapján feldolgozza, megőrzi. A feltárt javakat fenntartható módon a közösség, valamint a szakma számára elérhetővé teszi, miközben aktív társadalmi szereplőként lép fel a kultúra és az oktatás területén. Az intézmény elhivatottan hozzájárul a helyi identitás erősítéséhez, állandó kiállításaival a helyi értékek bemutatására törekszik, ismeretterjesztő előadásoknak ad otthont és időszaki kiállításokat is szervez.

Az intézmény kiemelt feladata, hogy elősegítse Csongrád város történetének, régészetének, néprajzi, kulturális hagyományainak, gazdasági és természeti adottságainak megismertetését. Fontos feladata, hogy szervezze, valamint helyet biztosítson a szabadidő hasznos eltöltését szolgáló rendezvényeknek, kluboknak, szabadidős foglalkozásoknak, befogadja és segítse a civil szervezetek működését, tevékenységét.

Az intézmény más közművelődési, oktatási és közgyűjteményi intézményekkel is összehangolja tevékenységét, velük szakmai kapcsolatok ápolására törekszik. A fogyatékkal élők és a hátrányos helyzetű csoportok számára külön szolgáltatásokat nyújt.

A múzeumnak nemzetközi kapcsolatai jelenleg nincsenek.

A múzeumi gyűjtemény fejlesztésének lehetséges iránya a néprajzi gyűjtemény bővítése régi viseletekkel, népi bútorokkal, műhelyekkel, kerámiákkal, a gazdálkodás eszközeivel, lakástextíliákkal. Egy-egy időszaki kiállítás megrendezése idején tematikus tárgyak gyűjtésére vonatkozóan az intézmény felhívást tesz közzé. A tárgyakat kölcsönbe vagy ajándékba kapja a múzeum. A felajánlott tárgyak átvételekor döntő szempont a leendő műtárgy állapota. Annak megvizsgálása is szükséges, hogy a gyűjteményben található-e, és ha igen, mennyi és milyen állapotú az adott tárgytípusból.

A NÉPRAJZOS TERÜLETEN DOLGOZÓK SZEREPVÁLLALÁSA A MÚZEUMPEDAGÓGIAI, ISMERETÁTADÁSI, OKTATÁSI TERÜLETEN

2014 óta dolgozik intézményünkben Németh Dóra kulturális mediátor, aki rendszeresen tart múzeumpedagógiai foglalkozásokat. 2015-ben a Herman Ottó tanösvényhez kötődően halászattal kapcsolatos gyermekfoglalkozásokat szervezett Csongrád minden iskolájában.

2016 után az új múzeumpedagógiai foglalkoztatóteremben interaktív tábla segítette a rendhagyó középiskolai órák megtartását. Ugyanitt a gyerekek beöltözhettek kubikosnak, janicsárnak, tematikus feladatlapokat kaptak. A kézműves foglalkozások közül kiemelném a 2017-es pásztorkodás kiállításhoz kapcsolódó ostorfonást.

A múzeum udvarán kialakított kemencében több alkalommal készült házi kenyérlángos, jellemzően a Múzeumok Éjszakája programsorozat keretei között.

2018 nyarán a Retro Csongrád kiállításhoz kapcsolódóan retro-kvíz feladatlapok készültek gyerekek és felnőttek részére.

2018 év végén nyílt a Nagytemplom 250. kiállítás. Rendezője Dr. Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató, igazgatóhelyettes volt, aki az óvodásoknak tematikus színezőket, fejtörőket, feladatlapokat készített. Az általános és középiskolás korosztály számára műtárgynyomozó feladatot állított össze.

Milyen igény van az etnográfus tudására a régióban?

1984-ben Dr. Szűcs Judit néprajzkutató-múzeumvezető rendezte be az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban található csongrádi halászházat. Az 1990-es években Dr. Szűcs Judit két külső kiállítást rendezett: Orosházán „Élet a Tiszán” címmel, Szentesen pedig Forgó Edittel közösen a „Cifra gúnya, fakilincs” című időszaki tárlatot. Szakértőként segítette Szegváron az állandó kiállítás megújítását, 2009 után pedig a makói állandó kiállítást véleményezte. Ugyancsak Dr. Szűcs Judit szerkesztette az „Eleven kis falu – Jászszentlászló” című tanulmánykötetet. Tanulmányokat írt Békéscsaba, Szegvár és Mindszent monográfiájába.

FILIÁK, TÁJHÁZAK, KIÁLLÍTÓHELYEK

• Ópusztaszer Nemzeti Történelmi Emlékhely csongrádi halászház: átadva 1984-ben. Elrendezés: szoba, konyha, pitvar, kamra. Néprajzi tárgyak száma: 220 db.
• Csongrád, Gyökér utcai tájház: átadva: 1985-ben. Elrendezés: konyha, „söntés”, „pitar”, szoba, kamra, kisház vagy öregház. Néprajzi tárgyak száma: 364 db.
• Csongrád, Belvárosi Kézműves házak: átadva: 2015-ben. Halászház, Textiles ház, Fafaragó ház, Kosárfonó ház, Kovácsműhely, Borház, Mézeskalács ház, Fazekas ház, Rejtekhely. Néprajzi tárgyak száma: 194 db.
• Csongrád, Népek Háza Babamúzeum: átadva 2017-ben. Néprajzi tárgyak száma: 360 db (leltározatlan) népviseletes baba.

---