Néprajz a szeghalmi Sárréti Múzeumban és a Nagy Miklós Városi Könyvtár és Sárréti Közérdekű Muzeális Gyűjteményben

Kele József

Néprajz a szeghalmi Sárréti Múzeumban és a Nagy Miklós Városi Könyvtár és Sárréti Közérdekű Muzeális Gyűjteményben

1989–2020

INTÉZMÉNY- ÉS GYŰJTEMÉNYTÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÁS

Az 1989-ben megjelent Néprajz a magyar múzeumokban (Szerk.: Selmeczi Kovács Attila és Szabó László) című áttekintésben Dr. Grin Igor, akkori megyei múzeumigazgató ismertette a Békés megyei múzeumokban folyó néprajzi tevékenységet. Azóta három évtized telt el, a múzeumok esetében ezen az időszak alatt számos alapvető – néha káros, mind a mai napig meghatározó erejű – változás következett be. Dr. Grin Igor terjedelmi megkötések miatt pár gondolattal lépett át a megyei múzeumi szervezetbe nem betagozódott szeghalmi Sárréti Múzeum tevékenységén.

A szeghalmi gyűjteményt Szeghalom Nagyközségi Tanácsa 1963-ban alapította. A kezdetektől Miklya Jenő előbb egy személyben, majd másodmagával végezte a gyűjtő, feldolgozó tevékenységet 1978-ig, amikor egy fő gyűjteménykezelővel gyarapodott a személyzet. 1984-ben a Helytörténeti Közgyűjtemény tájmúzeumi rangot kapott, gyűjteményének reprezentatív voltára hivatkozva. A kezdeti gyűjtésektől meghatározó volt előbb Szeghalom közigazgatási területéről, majd a Kissárrét községeiből a néprajzi tárgyi emlékek, a távolabbi (XVIII századi) és közelebbi múlt népéletének, eszközvilágának felgyűjtése, kiállításokon való, mind rendszerezettebb bemutatása (a gyűjteményegyüttesek egyre teljesebbé válásával). Meg kell jegyezni, hogy néha a szakértelem hiányából fakadóan és a „mennyiségi szemlélet” hatására olyan tárgyak, tárgytöredékek is duzzasztották a gyűjteményt, melyek leselejtezése egyre sürgetőbb feladat, részben mert muzeális értéket nem képviselnek, vagy nem gyűjtőkörbe tartozók.

Szakvégzett néprajzos csak 1986-ban került a múzeumba, L. Sinkó Rozália személyében. Ettől kezdve a ritka, hiánypótló tárgyi gyűjtés kezdődött, mellette a néprajzos a szellemi kultúra területén is gyűjtéseket végzett, illetve a megyei szervezet, kutatómunkájában is dolgozott. A néprajzos 1989-1994 között GYESEN volt, miközben vezetőváltás is bekövetkezett. A néprajzos státuszra az új vezető, múzeumi ismeretekkel és gyakorlattal nem rendelkező személyeket alkalmazott, ami a gyűjtési, feldolgozási tevékenységet ismét esetlegessé, kampányszerűvé degradálta, visszatérve a kezdeti időkhöz.

A múzeum 1992. január 1-től a Békés Megyei Múzeumi Szervezet tagja lett. Ezen időtől éves rendszerességgel raktárállapot felmérés történt szakrestaurátorok részvételével. Ekkor történt meg a raktári állomány szétválasztása néprajzi és történeti egységekre. A megyei szervezet anyagi forráshiányait kezdetben úgy próbálta pótolni, hogy a tagmúzeumok településeivel tárgyalást kezdett a fenntartási költségek nagyobb arányú felvállalásához. Szeghalom Önkormányzatával 1998-ban kezdődtek a tárgyalások, melyek nem vezettek eredményre. 2000-ben a megyei szervezet felmondott az alkalmazottaknak, a múzeumi gyűjteményt pedig átadta a városnak.

A gyűjtemény vezetésével Szeghalom, a friss néprajzos végzettségű Nagy László Andrást bízta meg, akinek ekkor még nem volt múzeumi gyakorlata. Segítőinek két közmunkán alkalmazott, hasonlóan múzeumi gyakorlati ismeretek nélküli személyt vettek fel. Utóbbiak helyére egy év után két korábbi múzeumi dolgozót alkalmaztak. Ezt sürgette az is, hogy az egyik raktárbérleményt felmondták és az ott őrzött néprajzi tárgyakat (több mint háromezer tételt) át kellett „menekíteni” az amúgy is zsúfolt törzsépületbe. A következő években egyszerre kellett új, tematikus raktárrendet kialakítani, a szükséges tárgyi preventív konzerválást is elvégezni, illetve a korábbi kiállítások (termeik a költöztetés miatt raktárként szolgáltak) helyén új, tájreprezentáns kiállítást kialakítani. A kiállításokat három év alatt önerőből és külső önkéntes segítők bevonásával sikerült megvalósítani. A látogatók az ősmesterségektől (halász-pákász-pásztor) a földműves nép gazdálkodásán és életmódján keresztül a falusi mesterségekig ismerkedhettek meg a Sárrét néprajzi múltjával, amit Szeghalom történetének bemutatása egészített ki. Két év után ezeket a bemutatókat is be kellett zárni, mert Szeghalom Önkormányzata pályázaton támogatást nyert az épület felújítására, aminek következtében a tárgyi és dokumentum gyűjtemény ismét ömlesztett költöztetés áldozata lett.

Négy esztendővel később a Sárréti Múzeum megszűnt, mint közérdekű muzeális gyűjtemény összevonásra került a Nagy Miklós Városi Könyvtárral.

INFRASTRUKTURÁLIS HELYZET

A 2011-ben összevont intézmény jelenleg is két épületben van elhelyezve. A törzsépületben (Könyvtárral közösen) mintegy kétszáz négyzetméteren 2012-ben megnyílt a Sárréti mesterségek címmel a korábbi kiállítás helyhez adaptált, bővített változata, amelyben 1400 tárgy és dokumentum került bemutatásra, valamint ebben az épületben nyert elhelyezést a múzeum dokumentum, adattári és fotótári gyűjteménye, továbbá könyvgyűjteményének és kézikönyvtárának jelentős része (utóbbiak rendszerezésére több kísérlet történt, kevés eredménnyel, ami a kutathatóságot nehezíti). A tárgyi gyűjtemény 2007-től többszöri teljes költöztetésen esett át, jelenleg a revízióval párhuzamosan profiltisztító selejtezés, illetve a szükséges konzerválási munkák folynak. Mindezt megnehezíti, hogy Nagy László András 2016-ban megvált az intézménytől, az őt váltó néprajzos Hajdú Klára pedig jelenleg GYESEN van, így ez utóbbi feladatok egy főre hárulnak.

Külön kihangsúlyozandó, hogy a gyűjtemény fél évszázados története során a raktározási helyzet soha nem volt megoldva, természeti kártételek (beázás, penészfertőzés stb.) mellett számos emberi kár érte a tárgy-együttest (lopások, rongálások), mely során országos és nemzeti jelentőségű tárgyak tűntek el, vagy rongálódtak meg. A raktárhelyzet megoldása egyre sürgetőbb feladat. Mindezek mellett ki kell hangsúlyozni, hogy a károk és hiányok sohasem lettek dokumentálva, mert az intézmény átadások alkalmával és vezetőváltáskor csak szúrópróba szerű tárgyellenőrzés történt (legtöbbször előre megbeszélve, hogy mely tárgyakról legyen szó). A néprajzi gyűjteményben teljes revízióra 1999-ben került sor, illetve ezt megelőzően a könyvgyűjteményben 1986-ban. A megtörtént részleges revíziók eredményeit azonban – hiába lett jegyzőkönyvezve – megsemmisítette egy következő teljes körű, kampányszerűsége miatt ismételten ömlesztett költöztetés. A fő cél az volt, hogy a tárgyi gyűjtemény valahol fedél alatt legyen.

GYŰJTEMÉNYI ADATOK

Törzsgyűjtemény megoszlása 2005. december 31-én[1] az alábbiakat mutatta: A gyűjtemény 4936 történeti tárgyat, 16446 történeti dokumentumot, 5798 történeti és helytörténeti fényképfelvételt, 4441 néprajzi tárgyat, 923 néprajzi fényképet tartalmazott. A segédgyűjteményekben az Adattár egységesen kezelt, 1761 tételt foglal magába. A könyvtári állományban 15797 tétel volt ekkor nyilvántartva, egységesen kezelve a folyóirat, kézikönyvtár és a történeti könyvgyűjtemény egységeivel.

Az intézmény státuszában bekövetkezett változás után a történeti gyűjtemény zárt gyűjteménnyé lett nyilvánítva. A néprajzi gyűjtemény pedig tervszerűen (vásárlás útján) nem gyarapítható, így fejlesztése, kiegészítése véletlenszerű. Mindezek előre vetítik, hogy tudományos igényű kutatási-gyűjtési koncepció (mint korábban a pásztorélethez kapcsolódóan) nem dolgozható ki. A néprajzi állandó kiállításon huszonhárom gazdálkodási és mesterség, foglalkozás teljes eszközanyagát tudjuk bemutatni, ugyancsak teljes a sárréti lakáskultúrát bemutató tárgyi anyag.

NYILVÁNTARTÁSI ÉS DIGITALIZÁLÁSI HELYZET

A muzeális gyűjtemény 2010-től (Sárréti Múzeum) kezdett áttérni a papír alapú nyilvántartás mellett a digitális nyilvántartásra. 2016-ra a teljes történeti, néprajzi és fénykép gyűjtemény leltárkönyveit sikerült digitalizálni, jelenleg még fényképfelvételek nélkül, melyek a revízióval párhuzamosan készülnek. Leírókarton nyilvántartásunk részlegesen készült el, 5500 tételt számlál, melyből 1500 karton néprajzi tárgyfotóval van ellátva. 2010-től leltári bejegyzés nem történt, az esetlegesen bekerülő néprajzi anyag, egy egységes letéti jegyzékben van nyilvántartva, mert esetleg a korábbi tulajdonos igényt tarthat még rájuk. (Ez nem váltja ki a korábbi Gyarapodási naplót)

LEGFONTOSABB KIADVÁNYOK

L. Sinkó Rozália kutatásaihoz kapcsolódóan több tanulmányt jelentetett meg a Békés Megyei Múzeumok Közleményeiben. Füzesgyarmat népi táplálkozása (1987), Az emberélet fordulóihoz kapcsolódó hiedelmek (1994), Füzesgyarmat házassági kapcsolatai (1996). A Dobozi tanulmányok című kötetben a Népi lakáskultúra Dobozon tárgykörben jelent meg publikációja, illetve Dömötör Sándorral közösen gyűjtötték a Békés megyei cigány meséket és mondákat (Loló, 1990).

Szarka Sándorné az építészet területéről jelentetett meg publikációkat, mint a Füzesgyarmati kapuk (1998) és Az épületek fadíszei (2000). Nagy László András a Békés Megyei Múzeumok Közleményeiben, az állatgyógyászat tárgykörben a Veszett Daru címen jelentetett meg tanulmányt (2005). Jelenleg konkrét néprajzi publikációs tevékenység nem folyik.

TUDOMÁNYOS MUNKA, EGYÜTTMŰKÖDÉSEK

1993. augusztus 23-24-én, a múzeum alapításának 30. évfordulójára a Sárréti Múzeum Baráti Kör kétnapos Sárrét-kutatás Konferenciát rendezett. A meghívott előadók: Dr. Dankó Imre, Dr. Szabó Ferenc, Dr. Csorba Csaba, Dr. Bencsik János, Dr. Bellon Tibor és az érintett harmincnégy településen működő múzeumok, tájházak, honismereti szakkörök képviselői voltak.

Számos külső kutatóhellyel tartjuk a kapcsolatot, mint a Mezőgazdasági Múzeum, Debreceni Egyetem. Kutató szolgálatunkat évente tíz-tizenöt kutató, ugyanannyi felsőfokú tanulmányait folytató hallgató és öt-tíz középiskolai pályázat író veszi igénybe. A szükséges dokumentum feltárás azonban jelentős többletmunkát igényel, a már említett irat-, fotó- és adattári gyűjteményben kialakult rendezetlenség következtében.

KIÁLLÍTÁSOK, MÚZEUMPEDAGÓGIA

Állandó kiállítások:

  • Pákászok, pásztorok világa (Forgatókönyv: Nagy László András) 2002.
  • Nyitva az ajtóm, bejöhetsz! – földművesek világa (forgatókönyv: Nagy László A. – Kele József) 2003.
  • „Mesterek uccája” – falusi mesterségek (forgatókönyv: Nagy László András – Kele József) 2004.
  • Szeghalom ezer éve (forgatókönyv: Kele József) 2004.
  • Sárréti mesterségek (forgatókönyv: Nagy László András, Kele József, Hajdu Klára) 2012.
  • Simay nagygazdaház – népi-polgári lakáskultúra (forgatókönyv: Kele József) 2011.
  • Mundérba bújt történelem – Túri János magángyűjteménye (forgatókönyv: Kele József) 2011.

Időszaki kiállítások:

  • Táj, ember, idő 2001. – előtanulmány az állandó kiállításhoz
  • Szűcs Sándor élete – munkásságának bemutatása (vándorkiállítás).
  • Dédszüleink gyermekkora – gyermekélet, gyermekjátékok az év minden szakában.
  • A Sebes-Körös regéje – életmódváltás és folyószabályozás.
  • Ahogyan azt Szeghalmy látta – A Sárrét száz évvel ezelőtt.

A kiállításokhoz kapcsolódóan gyermekfoglalkozások készültek, melyeket az iskolai oktatásban is hasznosítani lehet. Így kukorica kóró és csutka játékok készítése és kötélsodrás, illetve kemencében való sütés. A sárréti tájat ismertető előadásokat tartunk tematikus sétával, melyekhez feladatlapokat állítottunk össze.

KÜLDETÉS, JÖVŐKÉP

„Az egykori kettős mocsár földrajzi területéhez kötődő települések ökológiai, történeti, néprajzi, mentalitástörténeti és kulturális folyamatainak feltárása, az ehhez kapcsolódó dokumentumértékkel bíró tárgyak és egyéb forrásanyagok felkutatása, gyűjtése és bemutatása. A Sárréti Múzeum mint területi szerepkörrel bíró intézmény szakmai segítséget nyújt a gyűjtőköréhez kapcsolódó helyi (muzeális és művelődési) intézmények, honismereti körök, kulturális egyesületek tevékenységéhez. Az intézményi alaptevékenységen kívüli városi közművelődési feladatokban a múzeum az amatőr művészek, kézművesek felkarolásával vesz részt. Kiállítóhely biztosításával, kiállítás-rendezéssel. Találkozók lebonyolításával.” – Így fogalmazta meg Nagy László András 2005-ben a múzeum küldetését.

Az intézmény, bár státusza és ezzel együtt múzeumi mozgástere teljesen megváltozott, illetve az utóbbi a Sárrétről Szeghalomra korlátozódott, mégis, a meglévő gyűjteményére támaszkodva – előnyben a környező települések hasonló intézményeivel – minimális személyi szakellátottsága ellenére a Sárrét népéletének bemutatására mind a mai napig a legelhivatottabb, melynek igyekszik a lehetőségek mellett eleget tenni. Az erre vonatkozó koncepció a mostani helyzetben még nem lett írásban egységesen megfogalmazva, de annak részletei már a gyakorlatban megvalósultak. Ilyenek a „kivitt kiállítások” melyeket más intézményekben rendezünk időszakonként, a gyakorlati gyermekfoglalkozások, a rendszeres tájismertető előadások, az élő „személyes élménnyé tévő” tárlatvezetések, az egynapos városismertető programok, minden korosztály bevonásával.

Ahhoz, hogy ezt a kifelé nyitott, közönségbarát múzeumot zavartalanul lehessen működtetni, még mindig a teljes revízió, profiltisztítás és végleges, állandó, tematikus rendben lévő raktár kialakítása az elsődleges, súlyponti feladat. Jelenleg nem, vagy csak távoli cél a „látványraktár” kialakítása, egyelőre egy átlagos, áttekinthető, biztonságos raktárra van szükség, amilyenek más múzeumokban már húsz-harminc éve megvalósultak, vagy eredendően adottak voltak. Ugyanez vonatkozik a segédgyűjteményekre is, melyek digitalizálása még a jövő feladata. A raktározási gondokon sokat segít az állandó kiállítások üzemeltetése, mert a több mint kilencezer tárgyból a kiállításokon közel kétezer eredeti tárgy (1904 db. leltározott és 82 leltáron kívüli – letéti) szerepel.


Jegyzet

[1] A nyilvántartás szerint, a többszöri költözés előtti állapot. Jelenleg a revízió még folyamatban van. Egyedül a könyvgyűjtemény profiltisztítása történt meg 3600 tétel selejtezésével 2006-ban. Az összevont adattári gyűjtemény 60%-a, mintegy ötezer lapnyi terjedelemben néprajzi témákat dolgoz fel. Ez utóbbin belül K. Nagy Lajos kétezer oldalnyi gyűjtése és tanulmányai a kiemelkedő elemek.