Csiszár Attila

Néprajz a Soproni Múzeumban

1989–2020

INTÉZMÉNY- ÉS GYŰJTEMÉNYTÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÁS

2007-ben a megyei múzeumi szervezet fenntartója, Győr-Moson-Sopron Megye Önkormányzata a tagintézményeknek létszámcsökkentést írt elő. Ennek esett áldozatul a Csornai Múzeum és a kapuvári Rábaközi Múzeum. Az utóbbi gyűjteményei az ez év nyarán végrehajtott átadás-átvételi revízióval a Soproni Múzeumhoz kerültek, az intézmény pedig annak kiállítóhelyeként működött tovább. Ugyanebben az évben a Múzeum fertőszéplaki tájházainak kezelését a fenntartó utasítására a fertődi Porpáczy Aladár Szakképző Iskola és Általános Művelődési Központ vette át.

2013-ban, a megyei múzeumi szervezet megszűntével a tagintézményeket a területileg illetékes önkormányzatok vették át. Így került a Rábaközi Muzeális kiállítóhely (hat év múltán) Kapuvár Város, a Soproni Múzeum pedig Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának fenntartásába. Az átszervezés a fertőszéplaki kiállítóhely 2007-ben kialakult státusát nem érintette.

A megyei szervezeti forma felbomlásával a tagintézmények közötti, korábban szoros együttműködésnek is vége szakadt, illetve alkalomszerűvé vált. A Néprajzi Munkacsoport tevékenysége megszűnt,[1] mint ahogy az általuk szervezett és a megyei néprajzi gyűjtemények anyagából rendezett kiállítások sorozatának sem lett folytatása. A megszűnt megyeiek helyében régiós kapcsolatok azóta sem alakultak ki.

ERŐFORRÁS-ELEMZÉS

A Soproni Múzeumban dr. Domonkos Ottó nyugdíjba vonulása (1989) után Kücsán József egyedül látta el a Néprajzi Gyűjtemény feladatait.[2] 2007. január 1-jével Perger Gyula megyei múzeumigazgató Csiszár Attila néprajzos muzeológust Kapuvárról a második, betöltetlen soproni néprajzos státuszra helyezte át. Kücsán József 2014 októberében nyugdíjba vonult. Ezt követően Csiszár Attila 2018 októberéig egy személyben végezte a Néprajzi Gyűjtemény gondozását. A 2008 óta betöltetlen gyűjteménykezelői státuszra a Helytörténeti Gyűjteményből ekkor helyezták át ifjabb Nemes Andrást.

AZ INTÉZMÉNY INFRASTRUKTURÁLIS HELYZETE

2007 őszén a dr. Domonkos Ottó által rendezett Kézművesség – Népművészet című állandó kiállítást az annak otthont adó Lenck-villa életveszélyes állapota miatt le kellett bontani, és mind a kiállítás anyagát, mind pedig az itt tárolt raktári anyagot az Erzsébet utcai volt zeneiskola épületében kijelölt ideiglenes raktárba kellett költöztetni. Az épület 2008-ban megindult rekonstrukciója azonban elakadt, így az ideiglenesnek gondolt állapot tartósnak bizonyult. A fennálló körülmények között az elvárható és szükséges raktári rendet nem lehet visszaállítani, ami erősen korlátozza a gyűjtemény hozzáférhetőségét és kutathatóságát. A Néprajzi Gyűjtemény kisebb része még három további raktárban található. Ezek közül az egyik Csatkai utcai raktár állapota elfogadható, bár a tárgyak elhelyezése zsúfolt, a másik Csatkai utcai és a Magyar utcai raktár azonban az épületek műszaki állapota miatt műtárgyak tárolására kevéssé alkalmas.

A NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY

A Néprajzi Tárgygyűjtemény összetétele az elmúlt két évtizedben jelentősen nem változott. A kisipari műhelyek gyűjteménye két, a környéken jelentős kádármesterséget reprezentáló műhellyel gyarapodott. Ezek közül az egyik a hagyományos kéziszerszám készlettel rendelkező, nagyméretű, sörgyári hordók javításával is foglalkozó Bokor-féle műhely teljes anyaga, a másik egy kisebb megrendelői kör számára dolgozó, már gépeket is használó falusi, sopronkövesdi kádár hagyatéka. Említésre méltó egy Kapuvárról a Múzeumba került középpolgári hagyaték. A tisztviselő-hivatalnok família 1930 körül épült lakóházának szinte teljes felszerelése került ajándékozás révén a gyűjteménybe, a bútoroktól a lakástextíliákon és a konyhai edényeken át a használatból már kikerült, de gondosan félretett korabeli villanykapcsolókig, konnektorokig bezárólag.

A Néprajzi Gyűjtemény a leltárkönyvek adatai alapján jelenleg 17 090 tárgyat számlál.

NYILVÁNTARTÁS ÉS DIGITALIZÁLÁS

A gyűjtemény digitalizálásának előkészítéseként folyamatban van a néprajzi szakleltárkönyvek Excel-táblázatba gépelése, amely alapja lehet egy tervezett számítógépes nyilvántartás adatbázisának. A Néprajzi Adattár 2615 tételt számlál. Ennek nagy részét a dr. Domonkos Ottó által nyugdíjba vonulása után a Múzeumnak átadott, főként a kézművesség kutatásával kapcsolatos dokumentációs anyag teszi ki.

ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK, JELENTŐSEBB IDŐSZAKI TÁRLATOK

A Kézművesség – Népművészet című állandó kiállítás 2007-es kényszerű lebontása óta a Múzeumnak egy néprajzi kiállítása van. Ez a Bécsi utcai úgynevezett „Pékház”, amely egy iparos – gazdapolgári életmódot folytató pékmester műhelyéből, lakásából, és a ház alatti borospincéből áll.

A Múzeum 2010-ben sikeresen pályázott a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) Alfa Programja keretében, és két ütemben támogatást nyert a Rábaközi Muzeális Kiállítóhelyen egy új állandó kiállítás megrendezésére. Még ebben az évben sor került a régi, mind installációjában, mind pedig tematikájában elavult, többször átalakított állandó kiállítás lebontására. A program első ütemeként elkészültek a kiállítás tervei, és valamennyi tárgy, állapotától függően, konzerválásra, illetve restaurálásra került. A kiállítóterek felújítása után, 2011-ben a közbeszerzési eljárás nyertese, az ABT 2000 Kft Szőke Imre vezetésével, Csiszár Attila forgatókönyve alapján elkezdte az új kiállítás kivitelezését. A néprajzi anyag két termet foglal el. Hitelességét tekintve újragondolva, visszakerült az régi kiállítás parasztszobája, kiegészítve egy konyha enteriőrrel. A másik teremben a kapuvári népviselet, valamint a Sopron megyei Nagyerdő keleti peremén települt falvak faragó hagyományai kerültek bemutatásra.

2018-ban újra elkezdődtek a Soproni Múzeum Deák téri épületének, a Lenck-villának a felújítási munkái. Az ide tervezett kiállításnak egyelőre az előkészületei zajlanak.

TUDOMÁNYOS PROJEKTEK, KUTATÁSOK

Kücsán József néprajzos muzeológus korábbi, a Fertő mente, és a soproni külvárosok építészetére irányuló kutatásai után a 19. század eleji Sopron gazdasági és társadalomnéprajzi vizsgálata került előtérbe. Ennek eredményeit a Soproni Szemlében és az Arrabonában publikálta.[3] Mindezek mellett egyre intenzívebben kezdett foglalkozni Sopron város történeti topográfiájával. Ezzel kapcsolatos részeredményeit a Soproni Szemlében,[4] valamint a Dávid Ferenc 73. születésnapjára szerkesztett tanulmánykötetben publikálta. Kutatásainak összegzéseként részt vett a soproni Városatlasz összeállításában.[5]

Csiszár Attila 2007-től Sopronban folytatta Kapuváron megkezdett anyagi kultúra kutatásait.[6]. A 2000-es években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Néprajzi Gyűjtemény, mindenekelőtt a tárgygyűjtemény már csak alkalomszerűen gyarapítható, tervszerű fejlesztésére alig van lehetőség. A gyűjtemény nem tekinthető lezártnak, de mivel a raktárak befogadó képessége véges, a felbukkanó, vagy a múzeumnak felajánlott tárgyak esetében mérlegelnünk kell, hogy azok szükségesek-e, mennyiben egészítik ki a meglevő anyagot. Mivel a jelenkor kutatása, napjaink életmódja tárgyainak gyűjtése egyelőre nem szerepel(het) a Múzeum tervei között, egyre inkább előtérbe kerül az eddig felhalmozott (jobb szó híján) „klasszikus”, a paraszti életmódot dolumentáló néprajzi anyag feldolgozása. Ehhez elengedhetetlen a történeti-néprajzi kutatások folytatása, a levéltári források feltárása. A kutatási metodikában egyszerre kell, hogy jelen legyen a szinkron és a diakron vizsgálati módszer: A terepmunka, az elmúlt évtizedekben végzett adatgyűjtések mellett a levéltári források segítségével a vizsgált jelenségek időbeli változásait is meg lehet ragadni. Egy ilyen kutatás eredményeképpen készült el a Rábaköz parasztságának anyagi kultúrájáról szóló tanulmány.[7] Hasonló szempontú, a helyszíni adatgyűjtéseken, a történeti forrásokon és a közgyűjtemények, mindenekelőtt a Soproni Múzeum Néprajzi Gyűjteményének anyagán alapuló kutatás lehetősége körvonalazódik a Fertő mente 18–19. századi anyagi kultúráját tekintve is.

ISMERETÁTADÁS

Közművelődési szakembert 2006-tól kezdődően alkalmaz a Múzeum. Elsőként Kuslics Katalin volt az, aki rendezvényszervezés mellett múzeumpedagógiai foglalkozásokat is szervezett gyerekek számára. A „Macskakő Gyerekmúzeum” létrehozásával rendszeressé váló foglalkozásokhoz a néprajzi szakkönyvtár és az adattár nyújt alkalmanként segítséget, illetve a Néprajzi Gyűjtemény anyagából kölcsönzünk bemutatás céljára tárgyakat.

---