Szőcsné Gazda Enikő

Néprajzkutatás a Székely Nemzeti Múzeumban

1988–2018

INTÉZMÉNYTÖRTÉNETI ÖSSZEGZÉS

A Székely Nemzeti Múzeum 1879-es megalakulása óta a Székelyföld területének bemutatását, kutatását, tárgyainak gyűjtését tűzte ki célul, ez a fő feladatköre napjainkig fennmaradt. Vegyes gyűjtemény, amely történelmi, régészeti, képzőművészeti, természetrajzi és régi könyv gyűjteménnyel rendelkezik, az intézményhez és filiáihoz szabadtéri részlegek tartoznak.

Az 1989-es romániai forradalom idején a Székely Nemzeti Múzeum Kovászna Megyei Múzeum néven működött, közvetlenül a Kulturális Minisztériumhoz tartozott, filiái a csernátoni múzeum (1973-tól), a kézdivásárhelyi múzeum (1971-től) és a kisbaconi Benedek Elek Emlékház (1972-től) voltak. A nyolcvanas években megyei múzeummá korlátozták, így a tágabb Székelyföld területéről való gyűjtést nyíltan nem vállalhatta. 1990-től Kónya Ádám került a múzeum élére, aki rögtön a Székely Nemzeti Múzeum történelmi névnek és küldetésének az újravállalását kezdeményezte. Az intézmény történelmi nevét 1993-ban a Kovászna megyei prefektusi hivatal betiltotta, ám 1994-től ideiglenesen engedélyezték a régi nevét. 1998-ban az önkormányzati törvény a Megyei Tanács hatáskörébe rendelte a múzeumot, ekkor véglegesítették újból a Székely Nemzeti Múzeum nevet.

Az intézmény a román múzeumi besorolás szerint napjainkig regionális múzeum maradt, mely Székelyföld egészéről gyűjti a tárgyakat, fenntartását viszont azóta is Kovászna Megye Tanácsa biztosítja. Más múzeumokkal ellentétben a filiái nem önállósultak, az intézmény napjainkig fenntartja a megyei múzeumi hálózatot. A forradalom előtt is meglévő kézdivásárhelyi és csernátoni részlegek (ma Incze László Céhtörténeti Múzeum, illetve csernátoni Haszmann Pál Múzeum) mellett a zabolai Pro Museum Egyesülettel kötött partnerségi szerződés nyomán, 2004-es minisztériumi engedéllyel a Csángó Néprajzi Múzeum, és a Gaál Mózes Egyesülettel kötött partnerségi szerződés nyomán ugyancsak 2004-ben az Erdővidék Múzeuma lett a Székely Nemzeti Múzeum újabb külső részlege. Az intézmény a több évtizedes régiós gyűjtési lemaradásokat próbálja helyreállítani.

MÚZEUMI ERŐFORRÁS

Az 1989-es decemberi fordulat után az egész múzeum történetében változás állt be, ez a néprajz részleget is érintette. Az elemzett harminc esztendőről összesítve elmondható, hogy 1991–1994 októbere között nem volt szakképzett néprajzos muzeológus, azóta 2018-ig többnyire két muzeológus dolgozik párhuzamosan a részlegen. A nyilvántartási, műtárgyrendezési munkálatokat nagyon megnehezíti, hogy az intézménynek nincs fényképésze, adattárosa, és a néprajzi részlegnek 2005-től csupán egyetlen szakképzett textil szakos restaurátora van.

Az elmúlt 30 esztendő szakemberei

Dr. Gazda Klára (sz. 1944.)1967-től az SZNM néprajzos muzeológusa, magyar tanári végzettségét 1975-ben Budapesten néprajzi doktorátussal egészítette ki. 1991-ben a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem néprajz szakán előadó tanár. Román középfokú nyelvtudása van. Egész pályája alatt 6 könyv, 2 kiállítási katalógus, 7 könyvszerkesztés, 1 egyetemi jegyzet, 1 könyvfejezet, 68 tanulmány, 13 megemlékezés/néprajzos ismertetés, 11 könyvismertetés, 2 publikált kérdőív szerzője. A múzeumtól való elkerülése után munkásságát 2003-ban az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Bányai János-díjjal, 2015-ben a Magyar Néprajzi Társaság Györffy István-emlékéremmel, 2019-ben a Kriza János Néprajzi Társaság Életműdíjjal tüntette ki.

Moldovan Nicolae (1920–2017) tanító, 1971. októbertől 2005-ig volt a múzeum alkalmazottja. Szakmai képzettsége nem volt, román és magyar nyelven beszélt. Az 1990 utáni éveiben nyugdíjasként alkalmazták újra, szakmai díjakban nem részesült. 2 könyv és 20 tanulmány szerzője.

Szőcsné Gazda Enikő (sz. 1968.,2005-ig Gazda Enikő) 2004-ben került a Székely Nemzeti Múzeumhoz, 1994-ben a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen magyar–német, 1995-ben pedig néprajz szakot végzett. 2011-ben a Debreceni Egyetemen védte meg PhD fokozatát. 2001-től részlegvezető, 2008-tól a romániai Kulturális Minisztérium műtárgyszakértője kerámia, textil kategóriákban. Román, német és francia nyelvtudással rendelkezik. 9 könyv, 119 tanulmány, cikk, közlemény, 11 szerkesztett kötet szerzője, 23 kiállítás (ebből 2 néprajzi alapkiállítás, 3 pedig több helyszínen bemutatott vándorkiállítás) rendezője, több könyv fotóanyagának válogatója. Munkásságát 2011-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Bányai János-díjjal, 2016-ban a Népi Hagyományok Alapítvány és a Néprajzi Múzeum Bátky Zsigmond-díjjal tüntette ki.

Demeter Éva (sz. 1974.) 2001-től 2007-ig volt a néprajzi részleg muzeológusa. A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen néprajz szakot végzett, a budapesti ELTE BTK tárgyi néprajz tanszékének doktori képzésén abszolutóriumot nyert. Magyar, román, angol nyelvtudással rendelkezett. 2 könyv és 12 tanulmány szerzője.

Kinda István (sz. 1981.)2007-től a néprajzi részleg muzeológusa. A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen néprajz szakot végzett, 2010-ben védte meg a Debreceni Egyetemen PhD fokozatát. 11 kötet, 92 tanulmány, cikk, közlemény, 22 szerkesztett kiadvány, 17 dokumentumfilm, 15 kiállítás kötődik a nevéhez. Munkásságát 2010-ben az Erdélyi Múzeum Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya Debüt-díjjal, 2014-ben az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottsága Fiatal Kutatói Díjjal, 2017-ben pedig az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Bányai János-díjjal tüntette ki.

Both Noémi Zsuzsanna 2018-tól történész muzeológus végzettséggel úgyszintén a részleghez tartozik. Tanulmányait a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen végezte, és 2019-ben ugyancsak ott védte meg PhD fokozatát. Magyar, román és angol nyelvtudással rendelkezik, 28 tanulmány, cikk, közlemény szerzője.  

Lázár-Prezsmer Kinga Katalin 2005-től a néprajzi részleg textilszakos restaurátora. 2010-ben végzett a szebeni Lucian Blaga Egyetem restaurátor szakán.

INTÉZMÉNYI INFRASTRUKTURÁLIS HELYZET

1988-tól kezdődően a Székely Nemzeti Múzeum központi épületében 3 állandó kiállítási terem, valamint egy szűkebb szabadtéri kiállítási tér áll a néprajzi részleg rendelkezésére. A gyűjtemények raktározása számára 6 terem, 1 folyosó és 1 gyűjteményi elkülönítő biztosított, illetve egy restaurátori iroda található. Raktáraink, tereink a zsúfoltság következtében áttekinthetetlenek voltak, két raktárban talajvízproblémákkal küzdött az intézmény. A zsúfolt raktárhelyzet miatt az intézménynek nincs egyelőre látványraktára, a 2018-ban indított EU-s korszerűsítési pályázat fogja reményeink szerint a raktárhelyzetet, látványraktárokat, kiállítási terek korszerűsítését megoldani.

GYŰJTEMÉNYI ADATOK

A múzeum néprajzi részlege 2020-ig 17.000 körüli tárgyat és egy kb. 5000 dossziényi néprajzi adattárat tartalmazott. 2012-től a részleg gondozása alá került a teljes múzeum fotótékája, amely az elmúlt évek nagy gyarapodásainak köszönhetően közel 150.000 felvételt számlál (negatívok, papírképek, képeslapok), ez a tár viszont nem pusztán néprajzi felvételekből áll. A gyűjtemény több tárgycsoportba tagolódik: bútor- és háztartásgyűjtemény (670), kerámiagyűjtemény (6000 körül), textilgyűjtemény (3000 körül), viseletgyűjtemény (1200 körül), gyermekjáték-gyűjtemény (2400 körül), népi mesterségek és foglalkozások tárgyállománya (3500 körül), népszokások tárgyállománya (1037).

A gyűjtemény az utóbbi években elég jelentős gyarapodáson ment át, 1988–2018 közt 2437 néprajzi tárgy adatai kerültek be a néprajzi leltárokba.

NYILVÁNTARTÁSI ÉS DIGITALIZÁLÁSI HELYZET

Az utóbbi esztendők hatalmas gyarapodása miatt a műtárgygyűjtemények 85%-a nyilvántartásba került, de nagy lemaradásaink vannak a 2010-ben létrehozott Néprajzi dokumentumtár és a 2012-ben hozzánk került fotótéka nyilvántartásaival. Nyilvántartásaink jelentős része bekerült a számítógépes nyilvántartásba.

A műtárgyak leírókartonjainak nagy része papíralapú, a román minisztérium által a múzeum rendelkezésére bocsátott, román nyelvű digitális adatbázisba (Doc-Pat rendszer) 1500 körüli tárgy adatait töltöttük fel. A Román Kulturális Minisztérium elindította a tárgyak műkincsi besorolását, ami több szempont alapján elvégzett komplikált osztályozási rendszer alá vonja a tárgyakat. A legértékesebb, legritkább tárgyak muzeológusaink által összeállított szakértői dossziéit minisztériumi bizottság ellenőrzi, jóváhagyja vagy elutasítja. Ennek alapján közel 350 néprajzi tárgyunk került fel a Minisztérium által működtetett www.cimec.ro adatbázisba.[1]

Intézményünk néhány tárggyal más intézmények által indított adatbázisban is jelen van. Kereshetőek vagyunk néprajzi tárgyainkkal a www.hungaricana.hu portálon, megjelenünk a Néprajzi Múzeum által összeállított Festett famennyezetek, templomi faberendezések állami és egyházi fenntartású közgyűjteményekben c. online gyűjteményi katalógusban (https://famennyezet.neprajz.hu/).

Intézményünk saját honlappal rendelkezik, a www.sznm.ro honlapunk „Gyűjtemény”, azon belül „Műtárgyaink” ablakában néprajzi tárgyakat, a https://www.sznm.ro/fototeka.php ablakban fotótárunk több mint 3000 felvételét lehet nézegetni, vagy keresők segítségével kutatni.

ARCHÍVUMI, KÖNYVTÁRI GYŰJTEMÉNYEK

A Székely Nemzeti Múzeum vegyes gyűjteményeket tartalmaz, így több mint 200.000 darabot számláló tudományos könyvtárral rendelkezik, melynek viszont csak töredéke néprajzi kötet. A könyvtárunk kiemelten jelentős gyűjteménye a Siculica gyűjtemény, vagyis könyvtárosaink fokozott figyelemmel gyűjtötték össze a régi és újabb székelyföldi kiadványokat. A könyvtár néhány jelentősebb nemesi család 19. századi könyvtárára alapozott (Aporok, Csereyek). A múzeumnak valamikor jelentős levéltára is volt, amelyet az 1960-as években átvittek a Román Nemzeti Levéltár Kovászna Megyei Fiókjához, és jóformán csak az intézményi levéltárat hagyták meg a könyvtár birtokában. Az évek szerint iktatott intézményi levéltár számos érdekes iratot tartalmaz egészen az 1970-as évekig.

2006-tól fogalmazódott meg az az igény, hogy a részleg irodáiban fellelhető régi feljegyzésekből, gyűjtésekből alakítsunk egy néprajzi adattárat, ezeknek a gyűjtéseknek az anyagát azóta jelentősen kiegészítettük kutatói adattárakkal, hagyatékokkal és a muzeológusok újabb gyűjtéseivel, vásárlásaival. Ez a néprajzi és helytörténeti adattár tehát a tárgyalt periódusban jött létre, és dinamikusan fejlődik azóta is.

LEGFONTOSABB KIADVÁNYOK

A Székely Nemzeti Múzeum a rendszerváltás előtt Aluta néven publikálta saját évkönyvét, ez a sorozat 1990 után Acta (Siculica) néven jelent meg, első periódusában a múzeum háttérintézményeként működő Délkeleti Intézet égisze alatt. 2006-ban az Acta (Siculica) a Székely Nemzeti Múzeum és a Csíki Székely Múzeum közös kiadványa volt. 2007-től ismét önállósult, azóta Acta Siculica néven jelenik meg. Évkönyvünk helyet ad a múzeumi alkalmazottak tudományos publikációinak, ezenkívül a tágabb székelyföldi, illetve vidékünkkel foglalkozó kutatókat is megszólítja, így vidékünk jelentős tudományos műhelyének számít. Az évkönyvek főszerkesztője Boér Hunor (2007-ig, ill. 2018–19) Kinda István (2008–2015) és Tóth-Bartos András (2016–17).

A múzeum és a hozzá tartozó külső részlegek tudományos ismertetései kisebb méretű kézikönyvsorozatban jelennek meg. E turisták által is keresett, több nyelven elérhető kiadványsorozatban a részlegeket azok kurátorai ismertették, az egyes kötetek pedig többszöri kiadást értek már meg: Székely Nemzeti Múzeum (szerk. Kinda István, 2011, ill. 2013), Székely National Museum (szerk. Kinda István, 2014), Muzeul Național Secuiesc (szerk. Kinda István, 2014), A Székely Nemzeti Múzeum és gyűjteményei (szerk. Kató Zoltán, 2005). A Székely Nemzeti Múzeum (DVD, 2011), illetve Székely Nemzeti Múzeum 1875–2000 (szerk. Boér Hunor–Toró Attila, CD, 2001, frissített kiadás 2004). A külső részlegeket külön kötetek ismertetik: A csernátoni Haszmann Pál Múzeum (D. Haszmann Orsolya, 2013), A Csángó Néprajzi Múzeum és gyűjteményei (Kinda István, 2014), Az Incze László Céhtörténeti Múzeum és gyűjteményei (Dimény Attila, 2018).

Kiadványok néprajzi témával/témában

A múzeum kiadványai mindig kiemelt figyelemben részesítették a néprajzi témákat. A Székely Nemzeti Múzeum Füzetek sorozat keretében két néprajzi kiadvány jelent meg: Demeter Éva: A ház címere: Háztetődíszek (2007), illetve Demény István Pál: Háromszéki és kalotaszegi ácsolt ládák (szerk. Szőcsné Gazda Enikő, 2004). Önálló néprajzi kiadványként még a következő kötetek jelentek meg:

Balassa M. Iván
2016   Székelykapuk egykor és ma (szerk. Szőcsné Gazda Enikő).

Fulga, Ligia–Gazda Enikő–Farkas Irén
1997–1998   Centre de olari din Sud-estul Transilvaniei – Fazekas központok Délkelet-Erdélyben.

Kinda István
2011   Hagyományok béklyójában. Tanulmányok a falusi életmódok és kényszerstratégiák témaköréből
2016   Homokkőbe faragott múlt. Havadtő régi sírkövei (a Pro Havadtő Egyesülettel közös kiadvány)

Nagy Sándor
2018   Kispalástos küzdelem (1887–1966) (s. a. r. Kinda István, a Pro Havadtő Egyesülettel közös kiadvány)

Roediger Lajos
2012   Kászonszék és Háromszék néprajzos szemmel (s. a. r. Szőcsné Gazda Enikő).

S. Lackovits Emőke–Szőcsné Gazda Enikő (szerk.)
2007   Népi vallásosság a Kárpát-medencében I-II. Sepsiszentgyörgy–Veszprém.

Szőcsné Gazda Enikő
2010   Székelyföldi sgrafitto kerámia.
2010   Ceramica zgrafitată din Ținutul Secuiesc.
2013   Erdélyi csipkék. Kiállítási katalógus.

A Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutatásának története szempontjából még kiemelt jelentőségű a múzeum 125 éves évfordulójára kiadott könyvsorozat, amely a két világháború közötti néprajzkutatásra, a Székely Nemzeti Múzeum skanzenjére vonatkozó fontos írásokat, adattárat tartalmaz: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum százhuszonöt éves évfordulójára I-III. (szerk. Wolf Tamás az 1–2. kötetet 2002 és Boér Hunor a 2–3. kötetet 2004).

Részlegeink külön önálló kiadványairól a részlegek beszámolóiban olvashatnak.

ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK, JELENTŐSEBB IDŐSZAKI TÁRLATOK

Állandó kiállítás

A rendszerváltást a Székely Nemzeti Múzeum három teremben elhelyezett állandó kiállítással érte meg, mely Gazda Klára és Moldovan Nicolae munkája nyomán jött létre 1983-ban. Ez az alapkiállítás a székelyföldi mesterségeket és foglalkozásokat tekintette át, főbb tematikai egységeit egy 1968-as igazgatói vállalás határozta meg. E kiállítás számos fontos látványeleme között külön kiemelnénk a mesterségek tárgykészlete közé beékelt 1760-as barátosi kazettás mennyezetet, valamint a három szobabelsőt (vargyasi-felsőrákosi magyar, hétfalusi csángó-magyar és bodzafordulói román enteriőröket), valamint a rövid kitekintést a székelyföldi szokásvilágra több viselettel és egy lakodalmas szekérrel. Ennek az alapkiállításnak az első, ősfoglalkozásokkal kapcsolatos termét 2007-ben, a második termét 2016-ban cserélte le a munkaközösség. Utolsó termét, mely a barátosi mennyezetet és a három szobabelsőt tartalmazta, 2019-ben a múzeum Európai Uniós alapokból megvalósítandó felújítási munkálatainak elkezdődésével bontatta le az igazgatóság.

A két felújított néprajzi alapkiállítást a pénzhiány miatt viszonylag nagy késéssel valósítottuk meg, mivel ezek létrehozását pályázati forrásokkal sem lehetett segíteni. 2007. június 1-én nyílt meg a Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk. Gyermekvilág Székelyföldön címmel az első felújított alapkiállítás, mely a múzeum híres játékgyűjteményéből nyújtott válogatást. Az egytermes tárlatot a gyermekkorhoz fűződő szokásokkal, viseletekkel, kisebb enteriőrökkel dúsítottuk fel. 2016-ban szintén életkorokra, szokásokra koncentrálva hoztuk létre a „Még felöltözködöm innepi gúnyámba…” Viselet, textil, hozomány Székelyföldön című második állandó kiállítást, mindkét új tárlat Szőcsné Gazda Enikő tervei alapján jött létre Kinda István és Lázár-Prezsmer Kinga segítségével. Az első Damokos Csaba, a második Musát Arnold és Éltes Barna látványtervei alapján készült.

Időszaki tárlatok

Időszaki tárlatainkévi rendszerességgel kerültek megrendezésre a Székely Nemzeti Múzeum időszaki kiállításokra fenntartott termeiben. A legfontosabb kiállítások közül kiemelnénk a következőket: 

1990-ben megrendezett Ikonkiállítás (rendezte Gazda Klára és Moldovan Nicolae) a Veszprémi Múzeummal együtt szervezett Népi vallásosság a Kárpát-medencében konferencia kísérőrendezvényeként nyílt meg, nagy sikerét a kommunista időszakban tiltott vallási élet feltárásának köszönhette.

1996-ban Kónya Ádám igazgató főszervezésével, Szőcsné Gazda Enikő és Kakas Zoltán közreműködésével nyílt meg a Virághímes bútoraink című festettbútor-kiállítás, mely a múzeum gyűjteménye mellett több magángyűjtő műtárgyait is felvonultatta.

1997-ben öt múzeum közreműködésével szerveztük meg a komoly kutatásra alapozott Délkelet-erdélyi kerámiaközpontok című vándorkiállítást (Ligia Fulga, Szőcsné Gazda Enikő, Farkas Irén szervezésében). A kiállítás első állomása Sepsiszentgyörgy volt, majd Csíkszeredában, Brassóban került bemutatásra. 2003-ban elnyerte a szakmai kiállítások legsikeresebbikének odaítélt ICOM-díjat.

2000-ben az Immár a tavasznak elértük kezdetét. Húsvét Székelyföldön című kiállításunkat Kakas Zoltán, a múzeum gyűjteménykezelőjeként tevékenykedő neves írott-tojás-gyűjtő kezdeményezte, Szőcsné Gazda Enikő és Moldovan Nicolae kapcsolódott be a kezdeményezés megvalósításába.

2001-ben nagy visszhangot váltott ki a Népi világítóeszközök tárlat (Szőcsné Gazda Enikő, Kakas Zoltán szervezésében), mely több múzeum tárgyain keresztül történeti kontextusba helyezte a Székelyföld és Erdély ebből a csoportból származó tárgyait.

2008-ban a “Naptol virít, naptol hervad a rózsa…” Feliratos falvédők című kiállítás Kinda István tervei alapján jött létre Lázár-Prezsmer Kinga és Szőcsné Gazda Enikő közreműködésével, és jelentős közönségsikert hozott a múzeum számára.

2008–2009-ben a veszprémi Lackó Dezső Múzeummal való együttműködés és testvérmúzeumi kapcsolat részeként jött létre az Ünnepek és találkozások II. című vándorkiállítás (S. Lackovits Emőke és Szőcsné Gazda Enikő tervei alapján, Schleicher Veronika és Kinda István közreműködésével), mely előbb Veszprémben, majd a Székely Nemzeti Múzeumban került kiállításra.

2011-ben A sár mesterei címmel Kinda István készített formabontó kiállítást a nagyborosnyói téglavetőkről.

2013-ban újabb jelentős közönségsikerű vándorkiállítás jött létre. Az Erdélyi csipkék című tárlat Szőcsné Gazda Enikő elképzelése, forgatókönyve alapján, Daczó Enikő és Lázár-Prezsmer Kinga látványtervével, Kinda István és Tankó Zoltán közreműködésével valósult meg. Vándoroltatása során a tárlat Székelyudvarhelyen, Kézdivásárhelyen és Marosvásárhelyen került bemutatásra.

2015–2018 között a Székely Nemzeti Múzeum munkatársának, Kinda Istvánnak, valamint Miklós Zoltánnak, Szőcs Leventének, Vajda Andrásnak és Kolumbán Zsuzsannának a kurátorságával került sor az utóbbi idők legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltott vándorkiállítására, mely a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum égisze alatt jött létre. Az Anna. Asszonysors a XX. században című tárlat sajnos nem jutott el a Székely Nemzeti Múzeumba még, eddig Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Tarisznyás Márton Múzeumban volt megtekinthető.

2016-os kiállításaink közül a Szőcs Fülöp Károly, a gyűjtő című kiállítást emelnénk még ki (kurátor Szőcsné Gazda Enikő), mely egy legendás székelyföldi származású fogarasi műgyűjtő tárgyaiból, érdeklődési köréből villantott fel szász hímzéseket és viseleteket, magyar és román üvegtárgyakat, kerámiát.

AZ INTÉZMÉNY KÜLDETÉSÉNEK VÁLTOZÁSAI, JÖVŐKÉPE, FEJLESZTÉSÉNEK LEHETSÉGES IRÁNYAI

Az utóbbi harminc esztendőben a Székely Nemzeti Múzeum részben visszatért az eredeti küldetéséhez: egész Székelyföldet kívánta átfogni, bemutatni, a székelyföldi tudományosság szervezésébe aktív szerepet kívánt játszani. Ez a misszió az 1989-es forradalmat követő közvetlen periódusban nagy nehézségekbe ütközött: vissza kellett építeni a kommunista időszakban elvesztett bizalmat. Hivatalos nevének újbóli használatával együtt a Székely Nemzeti Múzeum újból szélesebb hatókörű regionális múzeum szerepét vette fel.

A néprajzi részlegen belüli változtatásokat 1990-ben Gazda Klára indította el, aki hatalmas gyűjtőakcióval, tudatosan kezdte el az elhanyagoltabb népművészeti tárgyállomány fejlesztését (Lőrinczi Etelka tojásgyűjteménye, csíkmenasági, mezőfelei gyűjtés). 1991 és 1994 között megtorpant ez a kezdeményezés. Gazda Klára a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem újonnan induló néprajz szakján vállalt oktatói feladatokat, 1991 és 1994 ősze között egyetlen tárggyal sem bővült a részleg. 1997–98-ban szintén az ő közvetítésével került a múzeumhoz Deák Ferenc, Demeter Éva és Bokor Zsuzsa akkori egyetemi hallgatók nívós moldvai csángó tojásgyűjtése, ezzel tágabb tudományos háttérbe kerülhetett a Székely Nemzeti Múzeum írott-tojás-gyűjteménye.

1994 őszétől 2005-ig a tudatos gyűjteményépítésre nem nagyon volt lehetőség a vásárlási keretek csaknem teljes hiánya miatt, ekkor a visszafogott mértékű vásárlásokat a Székely Nemzeti Múzeum Alapítvány pénzéből tudtuk csupán megvalósítani, az ekkori szerzeményeink így majdnem mind az Alapítvány leltárába kerültek. Az 1990–2001 közti gyűjteménybővítési koncepció a teljesen hiányzó polgári tárgykultúra gyűjtésére irányult: így került a múzeum tulajdonába egy kovásznai kézimunkázó család több száz darabot számláló kézimunka-állománya, ez már jelezte a későbbi csipkekiállítás megvalósításának a lehetőségét.

2005-ig jól követhető a gyűjtemény alakulásán a muzeológusok terepmunkája: Szőcsné Gazda Enikő Csíkdánfalván, Kovásznán, Gorzafalván, Kakas Zoltán gyűjteménykezelő Sóvidéken, Barcaságban, Demeter Éva a moldvai csángó közösségek körében végzett gyűjtéseket, ezeknek a tárgyi lenyomatai láthatók a gyűjtemény bővítési irányvonalán (kerámia, textilek, kopjafák, írott tojások).

Tudatos gyűjtőmunkára és gyűjteménygyarapításra csupán 2005-től volt lehetőség. Ekkortól Szőcsné Gazda Enikő a háziipari mozgalmak, a polgári lakáskultúra, a változó hagyományok tudatos begyűjtését és kutatását, Kinda István pedig a népi kismesterségek tárgyállományának, technikájának az alapos dokumentálását tűzte ki célul. Jelentős szerzeményeink közt tartjuk nyilván a nagyajtai Kisgyörgy család 1989 előtt működtetett családi gyűjteményének nívós anyagát.

A tudatos építkezés a néprajzi és helytörténeti fotótár feldolgozásának az irányában is elindult, 2008-ban Szőcsné Gazda Enikő és Kinda István közös pályázatával multifunkcionális, muzeális célokra kifejlesztett szkennerhez jutott hozzá az intézmény, amelynek segítségével a fotótéka nagyobb mértékű feldolgozására került sor. A nagy mennyiségű fotóanyag feldolgozásával nem pusztán a múzeum belső publikációit, de a Székelyfölddel foglalkozó kutatók könyveinek a vizuális anyaggal való ellátását, segítését is nyíltan felvállaltuk.

A székelyföldi embereknek az állami levéltárral szembeni bizalmatlansága miatt és egyes muzeológusok történeti érdeklődésének köszönhetően bontakozott ki előttünk az újabb fejlesztési irányvonal: sok jelentős néprajzi és helytörténeti hagyaték sodródott veszélybe emiatt. Ez a felismerés indította el az adattárak bővítésének a gondolatát. Ez óriási gyarapodást idézett elő már az elmúlt években is a részlegen. Bekerült néhány tanári hagyaték mellett Albert Ernő néprajzkutató személyi gyűjtése és az általa közel 30 éven át irányított néprajzi gyűjtőkör megközelítőleg teljes anyaga (8 fm terjedelmű), Szabó Judit népmesekutató szakmai hagyatéka (4 fm), Demeter Lajos helytörténész szerteágazó gyűjtése, a sepsiszentgyörgyi Téglás kézimunkabolt mintagyűjteménye, Valter Éva damaszttervező-művész rajz- és mintaanyaga stb. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az adattári anyagunk óriási bővülése miatt adattárosok alkalmazására lesz szükség.

Változások körvonalazhatók a digitalizálás terén is. Egyelőre az intézmény nem rendelkezik adattárossal és informatikussal, de az adatbázisaink fejlesztése nélkülözhetetlen a gyűjtemény tudatosabb, szakszerűbb feldolgozása érdekében.

Kiállítási tereink, raktáraink átalakításában reményeink szerint a Székely Nemzeti Múzeum 2018-ban elindított EU-s korszerűsítési pályázata fog jelentős változásokat eredményezni. A teljes felújításon áteső épület belső tereit részben látványraktárakká alakítjuk át, és a felújítási időszak végére teljesen megújuló állandó kiállításokkal fog a részlegünk is jelentkezni.

MÚZEUMPEDAGÓGIA, ISMERETÁTADÁS, OKTATÁS, IGÉNY AZ ETNOGRÁFUSI MUNKÁKRA

A Székely Nemzeti Múzeum két múzeumpedagógust foglalkoztat, akiknek munkássága jelentősen hozzájárul a múzeum látogatószámának intenzív növekedéséhez. A múzeumpedagógusok elsősorban a környékbeli iskolahálózat számára szerveznek célirányos foglalkozásokat, melyek leginkább a kiállítások tematikájához alkalmazkodnak.

A muzeológusok és múzeumpedagógusok együttműködnek a kiállításokhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai akciók kivitelezésében, sok esetben egy-egy adott időponthoz kapcsolódó, nem kiállításokhoz kötődő tevékenységbe is bekapcsolódnak.

A muzeológiai kompetenciákat elsősorban a Múzeumok éjszakája nagyrendezvényein próbáljuk minden korosztályt megszólító formában a múzeumpedagógia szolgálatába állítani. Néprajzos muzeológusaink több előadást tartottak a Múzeumok éjszakáján. Időnként közvetítő szerepet játszunk a kézművesek és a múzeumpedagógusok között, így került sor például szövést, fonást, téglavetést bemutató foglalkozásokra, restaurátoraink segítségével kerámiaedény-díszítést, rececsipke-készítést, kéregedény-készítést nézhettek, próbálhattak ki a látogatók. Kinda István az általa elkészített, népi mesterségekről szóló nívós dokumentumfilmekkel állandó jelleggel segíti a múzeumpedagógiai tevékenységeket.

Az ismeretek átadása leginkább konferenciákon, tudományos vagy ismeretterjesztő előadásokon zajlik. Néprajzosként rengeteg megkeresést kapunk a különböző önképzőköröktől, kézműves egyesületektől. A környék kézművesei és a néprajzos muzeológusok között is szoros együttműködés alakult ki, mintagyűjtés céljából gyakran járnak be csoportok a múzeumba, és sokszor tartunk szakelőadásokat a Míves Házban, a Szorgos Kezek Kézimunkakörnél, a Hagyományok Háza erdélyi kirendeltségének a rendezvényein, részt veszünk a kiállításmegnyitókon stb.

Szoros a kapcsolat a sajtóval is, ismeretterjesztő cikkekkel gyakran jelentkezünk a különböző, környékbeli médiafórumokon.

Az etnográfusi munkára nagyon nagy az igény. Intézményünk muzeológusai részt vesznek a határon kívüli és belüli társintézmények műtárgyainak az azonosítási munkálataiban, szaktanácsadásban. Székelyföld területén lévő civil szervezetekkel kötött partnerség keretében szakdokumentációval hozzájárultunk néhány jelentősebb műtárgyegyüttes Erdélyi Örökség Bizottság elé való felterjesztésében: Kinda István a havadtői faragott sírköves temetőt terjesztette fel, Szőcsné Gazda Enikő a székelykapuk Erdélyi Értéktár Bizottság elé való terjesztésén kívül elkészítette a székelykapuk Unesco védnökség alá helyezéséhez szükséges dokumentációt, elindult néhány híresebb népszokás (apácai kakaslövés, szörcsei szánozás) romániai szellemi örökségi listára való felterjesztésének a folyamata is.

FILIÁK, TÁJHÁZAK, KIÁLLÍTÓHELYEK

Már a bevezető részben jeleztük, hogy a Székely Nemzeti Múzeumnak jelenleg a következő, néprajzi gyűjteményekkel is rendelkező filiái vannak:

1. Kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum
2. Csernátoni Haszmann Pál Múzeum
3. Zabolai Csángó Néprajzi Múzeum és Tájház
4. Erdővidék Múzeuma, Barót.

A Székely Nemzeti Múzeum udvarán szabadtéri részleg látható, benne egy Csíki házzal, mely az alcsíki tájegység menasági kistájáról, Pottyond faluból került be.

---