Szilágyi Dániel

A Hansági Múzeum néprajzi gyűjteménye

1988–2020

INTÉZMÉNY- ÉS GYŰJTEMÉNYTÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÁS

1882-ben alapították a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egyletet. 1913-ban jutott gyűjteménye önálló épülethez. Ebben az esztendőben kezdődött a katalogizálás. A régészeti gyűjtemény fokozatosan kiegészült néprajzi, természettudományi, hadtörténeti és helytörténeti műtárgyakkal is. 1914-1921 között az egylet működése szünetelt, a múzeum zárva volt, a kiállítást felszámolták. 1923-ban, Moson vármegye beolvasztásával egyidejűleg az intézményt a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelete vette át. Felmerült a múzeum megszüntetésének lehetősége is a gyűjtemények a tervezett győri múzeumba való beolvasztásával. 1944-45-ben, a harcokban megsérült az épület, és elveszett vagy megsemmisült számos – többek között néprajzi – műtárgy.

1950-ben felszámolták az egyletet, államosították a gyűjteményt. Azóta üzemel Hansági Múzeum néven. A névválasztás nem volt túl szerencsés, hiszen a 27 településnyi gyűjtőterületből csak Jánossomorja és Lébény külterületének egy részét fedi le a Hanság, a többi a Mosoni-sík és Szigetköz területére esik[1].

1950-1962 között a Mosonmagyaróvári Városi Tanács üzemeltette. 1961-ben átvette a megye. 1953-tól rendelkezik önálló néprajzi gyűjteménnyel. 1976-tól bír néprajzos muzeológus státusszal.

1961 december 13-tól[2] 1990-ig a Győr-Sopron Megyei Múzeumi Igazgatósághoz, 1990-2012-ig pedig a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósághoz tartozott. „A muzeális intézmények klasszifikációját bevezető 1997. évi törvény nyomán a Hansági Múzeum előbb regionális-, majd területi múzeum státuszt kapott. 2007-ben a fenntartó Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat az intézmény szakmai besorolását közérdekű muzeális gyűjteményre változtatta, majd 2009-ben ismét területi múzeum lett.”[3] 2011-ben a megyei igazgatóság a múzeum státuszát tervezte megváltoztatni. „Ugyanis a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat forráshiányra hivatkozva 2011-ben nagymértékű létszámleépítést hajtott végre az intézményeiben. Ez a döntés egyet jelentett volna a Cselley-ház bezárásával és a múzeum muzeális gyűjteménnyé való »lefokozásával«, végül ellehetetlenülésével. De a város kiállt a múzeum mellett: megmentéséért a térség civil szervezetei aláírásgyűjtésbe kezdtek. Az összegyűjtött 4145 aláírással félszáz tüntető vonult a győri múzeum elé.”[4] Ennek eredményeként a múzeumot már 2012-ben átvette a mosonmagyaróvári önkormányzat.

Igazgatói:

• Pusztai Rezső régész (1950-1953, 1956-1986)
• Uzsoki András (1955-1956)
• Figler András (1986-1990)
• Szentkuti Károly (1990-2012)
• Székely Zoltán művészettörténész (2012-2020)
• Czuppon Tamás (2020-)

Néprajzos muzeológusok:

• Ács Anna (1976-1987)
• F. Tóth Zsuzsanna (1987-2000)
• Városi Ágnes (2000-2006; 2013-2014)
• Géber József (2007-2011)
• Simon Ervin (2012)
• Prikler Szilvia Beatrix (2017)
• Szilágyi Dániel (2018-)

ERŐFORRÁS-ELEMZÉS

A múzeum jelenleg négy szakmuzeológussal: művészettörténésszel, néprajzossal, régésszel és történésszel rendelkezik, valamint egy segédrestaurátorral, egy gyűjteménykezelővel, egy múzeumpedagógussal és két közönségkapcsolati munkatárssal egészül ki. A múzeumpedagógus jelenleg vállalkozói szerződéssel dolgozik.

Ezeken kívül két pénzügyi munkatárs, egy takarító és nyolc teremőr része a csapatnak.

	művészettörténész, igazgató	néprajzos	régész	történész
tudományos fokozat	PhD folyamatban
végzettség	művészettörténész, történész	etnográfus muzeológia spec. kulturális örökségvédelmi szakember – folyamatban	régész	történész, kulturális antropológus, pedagógus
nyelvtudás	német középfok C	angol középfok C	angol, olasz,	angol középfokú c és német alapfokú c
díjak, elismerések	Szilárdfy Zoltán jutalomdíj 1996, MTA Veszprémi TB által kiírt tudományos pályázaton I. díj 2001, GyMS Megyei Múzeumok Igazgatósága, Barkóczi-díj 2004, GyMS Megye Emlékérme 2008, GyMS Megye Közművelődéséért Dr. Kovács Pál-díj 2015
egyéb tapasztalat képesítés	történelemtanár, vezetőképző	Múzeum menedzser (MOKK), közösségi animátor (NAKVI), e-tanácsadó (NIIFI), esélyegyenlőségi tanácsadó (TKKI)		történelem tanár

Az alkalmazottak révén a múzeum megfelelő kapcsolathálóval rendelkezik az egyes szakterületeken, a megyei közgyűjteményi szakterületeken és a gyűjtőterületen a közigazgatás, a kultúra és a közoktatás területén egyaránt.

INTÉZMÉNYI INFRASTRUKTURÁLIS HELYZET

Épületállomány, telephelyek, raktári helyzet

A Hansági Múzeum több épületegységből áll. Székhelye az ún. Cselley-ház a város főutcáján. Az anyaépület a Mosonvármegyei Múzeum, ami az első önálló hajléka volt az intézménynek. Az ún. határőr laktanya a külső raktára. A múzeum kezelésében áll még a Habsburg kripta, mint kiállító hely.

Mosonvármegyei Múzeum

Az épület 1912-ben épült, mint a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet Múzeuma. Az eltelt száz esztendőben kisebb felújítások voltak, de jelentősebb rekonstrukció 2014-15-ben zajlott. Ekkor a belső udvart befedték, ami multifunkcionális helyiséggé alakult át, helyet biztosítva az időszaki kiállításoknak is. A külső homlokzat, a bejárati lépcső és a kert is megújult.  A vizesblokkokat 2019-ben újították fel.

Pincéje és padlása eszközraktár, a kiállítótérben a múzeum területi történeti állandó kiállítása látogatható (régészet, néprajz, történelem), valamint a régész és gyűjteménykezelő irodája itt található. Az épület nem akadálymentes.

Cselley-ház

Az 1970-es években lefolytatott műemléki feltárás után felújított középkori épületet 1982-ben kapta meg a múzeum. A Fő utca felé eső rész a tényleges műemlék. A Bástya utca felőli hátsó épülettel egy merőleges épületszárny köti össze. Az épület az irodák mellett több állandó kiállításnak is helyet ad. A pincében a római kőtár található. Az emeleti kiállítótermekben 17-19. századi enteriőrök (A táblabíróvilág otthonai), és „1989-től látogatható Dr. Gyurkovich Tibor főorvos egykori magángyűjteménye, amely a XIX-XX. századi magyar piktúra remekműveit vonultatja fel”. A földszinten a műgyűjtő volt unokaöccse, a Kossuth-díjas Gyurkovics Tibor emlékszobája látogatható. „Bár a költőnek nem volt családi kötődése Mosonmagyaróvárhoz, mégis azt kívánta, hogy szellemi hagyatéka nagybátyja gyűjteménye mellett kapjon helyet”. Az emlékszobát teljessé tevő „minigalériájában a művészbarátok által Gyurkovics Tibornak ajándékozott vagy ajánlott műalkotásokból láthatnak válogatást. Többek közt Amerigo Tot, Melocco Miklós, Gyulai Líviusz, Szász Endre művei tekinthetők meg.”[5]

A Cselley-ház ad otthont az adattárnak, a helytörténeti raktárnak, a képzőművészeti raktárnak, a könyvtárnak, a restaurátor műhelynek, a foglalkoztató műhelynek, a néprajzi műtárgyak egy részének és az irodák többségének.

A foglalkoztató helyiségben múzeumpedagógiai foglalkozások zajlanak, de a múzeumpedagógiai anyagok egy részét is itt tárolják.

Az udvaron egy melléképület áll, amiben két helyiség van. Az egyik a történész iroda és az adattár helyisége, a másik könyvtári és néprajzi raktár. A múzeumi periodikák jelentős része itt áll, a néprajzi műtárgyak közül pedig a textilek, viseletek és a gyermekjátékok.

A látogatóknak az egyes kiállítási egységek között lépcsőzniük kell, mivel az épületrészek közt szintkülönbség van. Az épület nem akadálymentesített. Ennek kivitelezésében nehézséget jelent a műemlékvédelmi státus is. A vizesblokkok 2019-ben felújításon estek át.

Habsburg kripta

„Habsburg Frigyes főherceg, tábornagy, a monarchia hadseregének egykori főparancsnoka az 1920-as években magyaróvári uradalmában telepedett le, itt élt és lett a város első polgára (virilistája)”.

A Magyaróvár történelmi belvárosában álló Szent Gotthárd plébániatemplom alatt található kriptát a város 1932-ben felajánlotta a Habsburg-család számára. „Két évvel később Albrecht főherceg fogott hozzá a családi sírbolt kialakításához. Kovács István városi főépítész tervei alapján a külső, új lejáratot Péter György helyi kőszobrász készítette el. Az új kapuzatot a Habsburgok bronzból készült, kőkeretes címerével ékesítették s a kripta boltozatos tereit is átalakították. Itt lelt végső nyughelyet Habsburg Frigyes (1856‒1936) főherceg és felesége, Croy-Dülmeni Izabella (1856‒1931) főhercegné. A kripta két szélső fülkéjében vörös márványból kifaragott katafalkra helyezték a főhercegi pár kettősfalú fémkoporsóját. Mindegyik koporsó két oldalán egy-egy fehér márványurna áll. A középső fülkében, díszes kovácsoltvas rács mögött kapott helyet az egyetlen tömb tardosi vörös márványból faragott oltár. A márványoltár Becket Tamás, Canterbury szent érseke és Szent Adalbert püspök vértanú ereklyéit rejti magában.”[6]A kripta látogathatóságát a múzeum biztosítja 2011-től.

A látogatószám növelés érdekében tervezett fejlesztések esetén komoly problémát jelentenek az épületek környezeti adottságai. A Mosonvármegyei Múzeum impozáns épülete, benne a fő állandó kiállítással és a rendszeresen rendezett időszaki kiállításokkal – csak gyalogosan közelíthető meg. Sajnos a város fejlődése során a városvezetés nem fordított kellő figyelmet a múzeum megközelíthetőségére. Az évtizedek során nőtt a gépjármű forgalom, ehhez igazodott a közlekedési fejlesztés. A 2000-es évekre előállt az a helyzet, hogy a múzeum körül, és még a közvetlen közelében sem lehet parkolni busszal. Személyautóval egy közeli bevásárló központ mélygarázsában, illetve a kórház melletti parkolóban, ami viszont rendszerint zsúfolt, és fizetős. Külön problémát jelent, hogy az egyik kapu már használaton kívül van, hiszen a közlekedés változása óta onnan gépjárművel már nem lehet behajtani. A másik kapu szűk, rosszul tervezett, rosszul kivitelezett. 2019-ben egy szekrényeket bemutató néprajzi időszaki kiállítás alkalmával a teherautó nem tudott behajtani, a megállni tilos zónában, a forgalmat feltartva állt le, s onnan gyalog kellett a műtárgyakat behordani. Az ilyen problémák a kiállítástervezést is befolyásolhatják, hiszen rákényszerítik a muzeológust, hogy csak olyan kiállítást tervezzen, ami ilyen körülmények között megvalósítható.

Ugyanez a helyzet a Cselley-ház körül is. A Fő utcán csak kicsivel lentebb van parkoló, szintén zsúfolt és fizetős. Busz parkolása nem lehetséges. Az épület mögött, a Bástya utcában olykor még a múzeumban dolgozóknak is gond a parkolás, szintén a zsúfoltság miatt.

A Cselley-háznak szintén nincs a teherszállításra alkalmas bejárata, a műtárgyszállítás itt is probléma.

Külső raktárak

• Futura: A városi önkormányzat kezelésében lévő mai Futura Interaktív Természettudományi Élményközpont épülete, a 300 éves Futura magtár első emelete 2001-től adott otthont a múzeum néprajzi és régészeti gyűjteményének. A néprajzi gyűjtemény itt rendezetten volt elhelyezve. A város terve és pályázata alapján 2008-2012 között élményközponttá alakították át, így a múzeum gyűjteményeit innen 2010-ben ki kellett költöztetni.
• A „határőr laktanya”: Az egykori határőr laktanya (amely az 1956-os események helyszíne is volt) egyik épületének egyik szárnyát 2008-ban kapta meg a múzeum a várostól. A néprajzi műtárgyak jelentős része, többek között valamennyi bútor, szerszámok, kézműves eszközök, általában a nagyobb méretű műtárgyak és jelentős feldolgozatlan régészeti anyag áll a raktárban. Az épület nem felel meg a múzeumi raktári követelményeknek. Nincs áram. Nincs víz. Nincsenek nyitható nyílászárók.
  Műtárgyvédelmi szempontból nincs biztosítva a temperálás, a páratartalom. Áram híján ezek alternatív módon sem pótolhatók. Nincsenek jól elzárható külön helyiségek, mert nincsenek belső ajtók sem. Munkavégzés szempontjából sem megfelelő, hiszen nincs fűtés, nincs mosdó, nincs világítás. Nincs riasztórendszer. Az épület szárnyán belül a pincében és a földszinten vannak a raktározott műtárgyak. Az emelet és az épület többi szárnya elhagyatott. A gyűjtemény nem áll rendezetten, de a néprajzos munkatársak lajstromba vették a helyiségeket, és leltári szám alapján a műtárgyak visszakereshetők.
  2018 júliusában az épület tetőszerkezete leégett[7]. A nyomozás nem járt eredménnyel, tehát nem derült ki, hogyan, mitől keletkezett a tűz, esetleg milyen további óvintézkedéseket lehetett volna tenni. A romos tetőszerkezetet és az így lengőfallá vált oromzati timpanont az önkormányzat elbonttatta[8]. A födémet letakarították. Helyére semmilyen megoldás nem került, azóta ázik az épület, mivel nincs tetőzete. Az tűzeset után elkövetkező hónapokban a tűzivíz szüremlett át a mennyezeten, majd kisebb őszi és inkább a jelentősebb mennyiségű téli csapadék. A tűzeset után félévvel megkezdődött a műtárgyak penészesedése. Ennek ad hoc dokumentálása (fényképezése) megtörtént, de semmilyen eredményes megoldás nem született. Mivel nincs áram az épületben, nem lehetett tartós megoldást találni a páratartalom biztosítására. A szellőztetés sem megoldható, mert valamennyi ablakszárny utólag újraszerelt: zár nélküli beszögelt, becsavarozott ablakok vagy üvegtáblák, amelyek nem nyithatók. Valamint a legtöbb ablak elé és mögé fóliát feszítettek, hogy minél kevésbé sikerüljön bedobni az ablaküvegeket az utca felől, amire a korábbi években sajnos volt példa.
  Tekintettel arra, hogy a fenntartó önkormányzat és a Piarista Gimnázium, Általános iskola és Óvoda között megállapodás született, miszerint ez az ingatlan átadásra kerül új oktatási központ kialakítása érdekében, az önkormányzat nem kívánt semmilyen megoldást finanszírozni ebben az épületben. Ezzel egyidőben megkezdődött az új raktárhelyszín keresése, ami elsősorban különféle önkormányzati kezelésben lévő, de alkalmatlan ingatlanok megtekintését jelentette. 2020-ig megoldás nem született.
  Az „állományvédelem szempontjainak megfelelő tér: a kulturális javak tárolására és kiállítására alkalmas, műtárgyakra káros anyagot nem tartalmazó levegőjű, szabályozott, egyenletes hőmérsékletű, páratartalmú és megvilágítottságú tér, amely a megelőző állományvédelem feladatainak ellátásához szükséges pára-, hő- és fénymérő eszközökkel ellátott, biológiai kártevőktől mentes, és lehetővé teszi a kulturális javak biztonságos megőrzését és mozgatását”.[9]

ÁLLOMÁNYVÉDELEM, REKONSTRUKCIÓ

A néprajzi műtárgyak jelentős része a külső raktárban áll, 2018 óta sínylődik. Itt semmilyen állományvédelem nincs. A jelenlegi néprajzos munkatárs 2018 júniusában kezdett a múzeumban dolgozni. Akkor egy bejárást tartott a restaurátor kollégával, és megállapításra került, hogy a raktár száraz, károsodás nincs. Ez a tűzeset után változott.

A textilek, viseletek a Cselley-házban lévő néprajzi raktárban állnak. A 2000-es évek elején a textilek részére a múzeum vásárolt egy nagyméretű, fiókos, fém tárolószekrényt. Hengeres szekrény nem áll rendelkezésre. A védelem itt megfelelő.

A néprajzi irodában szintén vannak beleltározott műtárgyak. Elsősorban sérülékenyebb kisméretű műtárgyak, pl. kegytárgyak (medálok, olvasók, szentképek).

Műtárgyvédelmi kezelésen valamennyi fatárgy átesett, preventív műtárgyvédelmet kaptak a textilek és viseletek.

Az utóbbi 30 évben 1 db festett szekrény esett át teljes restauráláson. A kiállításra kerülő tárgyak szükség esetén részleges restauráláson esnek át.

Tekintettel arra, hogy a múzeum értékes képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkezik, az elmúlt évtizedben nagyobb hangsúlyt kapott a képzőművészeti restaurálás. A néprajzi mellett a helytörténeti gyűjteménynél is szükséges esetenként a műtárgyrestaulás.

GYŰJTEMÉNYI ADATOK

Témájában vegyes, egyaránt érinti a lakáskultúrát, foglalkozásokat (mézeskalácsos, kötélverő, asztalos, fazekas-kályhás, aranyász, halász stb.), gazdálkodást, viseletet, gyermekjátékokat, népi vallásosságot stb.

A gyűjtemény az 1956-os leltározással kezdődik, több mint 160 db tárggyal, ami a gyűjteményen belül jelentősnek mondható mennyiség per év, de ezek zöme a korábbi évtizedek gyűjtőmunkájából maradt. Az 1950-es, 60-as években a gyűjtemény egyenletesen bővült. Az 1980-as években esetlegesebben, volt amikor nagyobb tárgycsoportot sikerült gyűjteni, volt amikor csak 1-2 tárggyal gyarapodott a gyűjtemény. Az 1990-es évektől a műtárgyvásárlás gyérült.

Az 1959, 1967, 1972, 1975, 1984-1985, 1987, 1989, 1991, 1998, 2018-2019 évben nem történt bejegyzés. Összesen kb. 2800 db tárgyból áll a néprajzi gyűjtemény.

Külön gyűjteményi egységek nincsenek. Jelentősebb műtárgycsoportot jelent például a bútorgyűjtemény, többek között jellegzetes kisalföldi szekrénytípusával. Értékesek a foglalkozásokon belül az aranymosás eszközei vagy a Zemplenszky fazekas és kályhás dinasztiától gyűjtött, örökölt műtárgycsoport.

Legnagyobb probléma a raktározás. A jelenlegi súlyos penészkárosodáson túl a múzeum általános problémája, hogy valamennyi épületét kinőtte. Nem elég új raktárat keresni, hanem hosszútávon érdemes lenne egy jóval nagyobb raktárat kialakítani, hogy a gyűjteményeket fejleszteni lehessen. 2019-ben már a múzeumpedagógiai vagy az installációs eszközöknek ugyanúgy nincs megfelelő helye, mint a műtárgyaknak. A műtárgygyűjtés nem folytatható addig, amíg nem lesz megfelelő raktár. 2020 tavaszán még nem lehet tudni, hogy hová költözik majd a gyűjtemény és ott mennyi hely lesz.

NYILVÁNTARTÁSI ÉS DIGITALIZÁLÁSI HELYZET

A nyilvántartáson belül problémát jelent a nem mindig megfelelő leltározás. Ez adott esetben a méretezést is jelenti, pontosabban a nem koherens méretvételeket tárgycsoportonként, például a szekrények esetében olykor zárópárkánnyal, vagy párkány nélkül vett méretek. A műtárgyak leírása sem megfelelő olykor, érzékelhető az is, hogy nem mindig néprajzos készítette a leltározást.

A leírókartonok nagy hányadában hiányzik a fotó. Ahol van, ott is többégben már csak az ezredforduló körül, kisfelbontású digitális fényképezővel készített, és egyszerű írólapra nyomtatott fotók kerültek a leírókartonra. Ezek egy része mára már megfakult, vagy eleve olyan minőségű, hogy beazonosításra nem alkalmas.

A leírás sok műtárgynál részleges, pontatlan. A műtárgyak élettörténete a leírókartonokon nincs vezetve, noha számos műtárgy szerepelt már kiállításban, kiadványban.

Itt nagy feladat lesz a leírókartonok kiegészítése pótkartonokkal (adatbázisban és papíron egyaránt), a megfelelő pontosításokkal, korrekciókkal, adott esetben a leltárkönyv bejegyzéseire is hivatkozva, illetve az eredeti kartonokra kerülő műtárgyfotókat megjeleníteni. Az adattári írott és fénykép anyag néprajzi rekordjairól mutató készült.

A digitalizálás a Hansági Múzeumban az ezredfordulón kezdődött. 2019-ig az alábbiak történtek: a leltárkönyvekről készült Excel adatbázis, a műtárgyak 90%-a lett digitális fényképezőgéppel lefotózva, változó minőségben, a múzeumban egy közös meghajtón vannak fönt a leltárkönyvek Excel fájljai, a műtárgyfotók, és minden jelentősebb anyag, amit a munka során közösen használnak a munkatársak. A leírókartonok és az adattári anyag nem került digitalizálásra semmilyen formában. A leltárkönyv átírása Excelbe gépelési hibákkal történt. Ennek szűrése, javítása 2018-ban megkezdődött.

A Hansági Múzeum 2019-ben csatlakozott a MúzeumDigitárhoz. Első fázisként a néprajzi gyűjtemény anyaga került föl, ami nagy előrelépést jelent a digitalizálásban. A KDS 2019 mintaprojekthez való csatlakozással pedig elkezdődött a műtárgyak minőségi fotózása.

ARCHÍVUM, KÖNYVTÁRI GYŰJTEMÉNYEK

Az adattári anyag rendezett. A fotóanyag többnyire rendezetlen. Ennek rendezése rendkívül nagy feladat, ami humánerőforrást igényel. Szükséges lenne a digitalizálása is.

A múzeum könyvtára egyszerre szakkönyvtár és kvázi műtárgygyűjtemény, tekintettel arra, hogy az 1590-es évektől kezdődően rendelkezik anyaggal. Néprajzi anyaga nem a legteljesebb, de ezt a jelenlegi néprajzos muzeológus digitális kiadványok, cikkek beszerzésével próbálja pótolni.

LEGFONTOSABB KIADVÁNYOK

• Moson Megyei Műhely
• A Hansági Múzeum Évkönyve

ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK, JELENTŐSEBB IDŐSZAKI TÁRLATOK

A Mosoni síkság története régészeti, helytörténeti, néprajzi állandó kiállítás az 1990-es években lett megrendezve. Azóta is áll, igaz közben több kisebb módosítás történt.

A néprajzhoz tartozó két terem egyikében a céhek története látható. Ugyanennek a helyiségnek egyik falára került egy nagy méretű freskótöredék, aminek máshol nem talált helyet a múzeum.  A másik teremben az eredeti kiállításban szerepelt a halászat és az aranymosás, ami a 2000-es évek végén kikerült, és helyébe három nagyméretű, 4 oldalú üvegvitrinben 1-1 pár nemzetiségi (horvát, magyar, német) viseletbe öltöztetett bábu került installációval. Ezzel szemben egy enteriőr látható egy fél lakószobával és egy fél kamrával.

Az eredeti kiállítás bevezető szakasza is megváltozott. A bejárati előtér egyik fele jelenleg raktári célokat szolgál, a másik fele a látogatók megfelelő fogadására lett átalakítva.

2020-ban már érzékelhető az állandó kiállításban, hogy a múzeum nem rendelkezik elég térrel. A kiállítás – legalábbis a néprajzi része mindenképpen – koncepciójában, installációjában, elrendezésében már elavult.

A Hansági Múzeum évente több időszaki kiállítást rendez, 1-2 évente néprajzi témájú tárlatra is sor kerül. A legutóbbi 2019 nyarán a szëkrӛny – szökrönytől szekrényig c. interaktív kiállítás volt látogatható.

INTÉZMÉNYI KÜLDETÉS

A küldetésnyilatkozat és a stratégiai tervek jelentősebben 2012-től, az igazgatóváltástól változtak. A küldetésnyilatkozat megfogalmazza, hogy egyszerre kell a lokális identitástudatot, helyi művelődési igényeket kielégíteni és másfelől a térség turisztikai vonzerőjének növeléséhez hozzájárulni. Talán időszerű lenne a küldetésnyilatkozat megújítása, jobban megfogalmazva benne, hogy nem csak kielégíteni kell igényeket, hanem kialakítani, serkenteni. Továbbá a diszciplínák és a muzeológiai ágak, és az azok közötti kapcsolatok kihangsúlyozását, valamint érdemes lenne megfogalmazni, hogy a múzeum az egy hiteles hely.

2018-ban egy pályázat révén sikerült forrást szerezni arra, hogy Mosonmagyaróvár kárpát-medencei testvérvárosainak, Szenc (SK), Beregszász (UK), Sepsiszentgyörgy (RO) múzeumaival lehessen találkozót szervezni, a kapcsolatokat kiépíteni, mélyíteni.

Mivel a gyűjtőterület részben a történelmi Moson vármegye, így ausztriai partnerekkel is jó kapcsolatot tart fenn a múzeum.

A néprajzi gyűjtemény jelenleg nem rendelkezik jövőképpel. Egyelőre a megfelelő raktári állapotra vár, és majd ennek függvényében lesz célszerű fejlesztési irányokat meghatározni.

SZEREPVÁLLALÁS MÚZEUMPEDAGÓGIAI, ISMERETÁTADÁSI, OKTATÁSI TERÜLETEN

Tekintettel arra, hogy a múzeum humánerőforrása csekély, valamennyi munkatárs közreműködik a legtöbb programban. Így a néprajzos muzeológus is részt vesz több múzeumpedagógiai és más foglalkozáson, a többi kollégával egyetemben. Ezenkívül alkalmanként meghívást kap egy-egy településre ismeretterjesztő előadások tartására.

Közreműködik a pályázatfigyelésben és pályázatírásban. 2019-ben pályázatot készített, amit a múzeum nyújtott be a Közösségi akciók – A kulturális múlt, jelen és jövő megismertetése programokon és közösségteremtő rendezvényeken keresztül c. TOP-CLLD programba.

A múzeum rendszeresen megjelenik a helyi sajtóban a muzeológusok, a múzeumpedagógus és a közönségkapcsolati munkatársak közreműködésével.

A múzeum támogatást nyert a Kulturális intézmények a köznevelés eredményességéért EFOP-3.3.2-16-00328 pályázati kiíráson, így 2018-tól jóval gazdagabb programkínálattal rendelkezik. Minden hónapban megjelenik a partnerségbe bevont települések valamely oktatási intézményében kihelyezett programokkal. Ezen programokat a múzeumpedagógus, a közönségkapcsolati és a muzeológus munkatársak közösen hajták végre.

FILIÁK, TÁJHÁZAK, EGYÜTTMŰKÖDŐ MUZEÁLIS ÉS NEM MUZEÁLIS INTÉZMÉNYEK, KIÁLLÍTÓHELYEK

A Hansági Múzeumnak nincsenek filiái, viszont a gyűjtőterületen belül több muzeális és nem muzeális gyűjtemény kialakításában közreműködött, azok fenntartóival együttműködik.

Muzeális intézmények a gyűjtőterületen

• Jánossomorjai Helytörténeti Gyűjtemény – muzeális intézmény: Jánossomorján (akkor még csak Mosonszentjánoson) először 1969-ben hozták létre a Helytörténetei Gyűjteményt a Tanácsháza egyik helyiségében.  Ez volt az első magyarországi német nemzetiségi gyűjtemény. 1979-ben egy mosonszentpéteri heidebauer házba költözött, így vált „tájházzá”. Egyébként e lakóház másolata a szentendrei Skanzen Kisalföld tájegységében áll, ez a X-5-ös ház.
  Az épület a 1990-es évek végére életveszélyessé vált, a gyűjteményt újra költöztetni kellett. (Később az épületet az önkormányzat értkesítette, ma is lakóház.) 1998-ban a heidebauer házból a város központjába, az egykori mozi épületébe helyezték át. Itt, az épületet a Német Kisebbségi Önkormányzattal megosztva használta. Nem foglalt túl sok helyet a 9 tabló és 4 vitrin, ami a kiállítást jelentette. Viszont a kialakításában már közreműködött több muzeológus. 2007-ben ide került a könyvtár, s evégett a gyűjteményt meghatározatlan időre bezárták. Végül 2013-ra sikerült egy bérelt ingatlanon új épületet felhúzni, és ott elhelyezni jelenlegi helyére a gyűjteményt. Ekkor kapta meg a működési engedélyt, mint a Jánossomorjai Helytörténeti Gyűjtemény, ami jelenleg a Balassi Bálint Művelődési Ház alá tartozik.
  A “Három falu, egy város” – Jánossomorja az évszázadok tükrében című régészeti, néprajzi és településtörténeti állandó kiállítás tervezését, kialakítását a Hansági Múzeum néprajzos munkatársa vezette. A kiállítás régészeti és néprajzi anyagának egy részét a Hansági Múzeum kölcsönözte.

Muzeális szakmai besorolással nem rendelkező gyűjtemények

• Tűzoltó Múzeum: A Tűzoltó Múzeumot a mosonmagyaróvári városi Tűzoltóság megalakulásának 115. évfordulójára (1994-ben) avatták fel. A múzeumot a város tűzoltói rendezték be. A 2018 őszén a tárlatot felújították a Hansági Múzeum történészének közreműködésével.
• Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának gyűjteményei: Eketörténeti kiállítása, a Mezőgazdasági Múzeum szakmai segítségével 1983-ban nyílt. Az Intézménytörténeti Múzeuma és Élettani Gyűjteménye a magyaróvári várban a felújítási munkálatok miatt 2019-2020-ban nem volt látogatható. Az 1.3 Mrd forintos támogatásból több múzeumi funkció is megvalósul (múzeumpedagógiai foglalkoztató, ajándékbolt, kiállítóterek, vetítőterem, interaktív termek), amelyek egyelőre inkább konkurenciát jelentenek a Hansági Múzeumnak.
• Lébény: A lébényi „falumúzeum” vagy „helytörténeti gyűjtemény” 1980 lett megalapítva, mint az akkori Lenin MGTSZ Agrártörténeti Gyűjteménye. A gyűjtemény Gazdálkodás a Hany peremén a XIX. században című kiállításának a Hansági Múzeum néprajzi gyűjteménye számos műtárgyat kölcsönzött. A rendszerváltás után gyakorlatilag Lébény Nagyközség Önkormányzata működtette, de a jogutód TSZ volt a fenntartója. A Hansági Múzeum néprajzos munkatársa 2000-ben és 2006-ban szakfelügyeletet tartott a helyszínen. Már 2000-ben megállapította, hogy a műtárgyak károsodnak, a kiállítás minősége pedig sokat romlott, alkalmatlan a látogatásra. Mivel a helyzet nem változott, 2006 után kezdeményezték, hogy a kölcsönzési szerződést bontsák fel, a műtárgyak kerüljenek vissza a Hansági Múzeumba.
  2009-ben már maga az épület vált annyira veszélyessé, hogy amikor az önkormányzat tervezte az épület felújítást, azt a szakvéleményt kapta az építészektől, hogy sürgősen bontsák el az épületet, mert veszélyes. Az akkori Agrártörténeti Gyűjtemény helyén ma játszótér áll. Ekkorra a Hansági Múzeum műtárgyai visszakerültek Mosonmagyaróvárra. 2018-19-ben Lébény Város Önkormányzata egy másik, impozáns épületet újított fel, terveik szerint itt szeretnék elhelyezni a „helytörténeti gyűjteményt”. A gyűjtemény jogi háttere még nem tisztázott.
• Levél: A Sváb Ház – Helytörténeti gyűjteményt 2011-ben alakította ki a Levél Barátainak Egyesülete, az önkormányzat által megvásárolt helyi védettségű, 1897-ben épült heidebauer lakóházban. Nincs állandó nyitvatartása. A melléképületek nem részei a tájháznak, ez az önkormányzat telephelye. A kiállításban a Hansági Múzeum néprajzi gyűjteményéből is látható néhány műtárgy.
• Máriakálnok: Pályázati forrásból létesült a Falumúzeum 2008-ban, egy ikerház egyik felében, azzal a céllal, hogy bemutassa „a régi sváb családok mindennapjait”[10]. 2014-től kiegészült az addig a magyaróvári várpincében álló Szigetköz élővilágát, az aranymosást és a halászatot bemutató kiállítással, az ikerház másik felében. A kiállítást a Hansági Múzeum kezeli, a Szigetköz kiállítást a Hansági Múzeum néprajzos munkatársa rendezte, elsősorban a néprajzi gyűjtemény anyagából.
• Nemzetiségi „tájházak”: A hegyeshalmi Német Nemzetiségi Önkormányzat által kialakított heidebauer „Tájház” A bezenyei községi tanács, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége kezdeményezésére 1978-ban megvásárolta az ún. Wurcz-házat, a község legrégebbi lakóházát, amiben horvát „tájházat” alakítottak ki. Az épület állapota elhanyagolt.
• Kimle: A kimlei Helytörténeti Gyűjtemény évek óta zárva van. Az önkormányzat 2019-ben új kiállítás tervezésébe kezdett a teljesen felújított épületben. A tervezébe bevonták a Hansági Múzeum néprajzos és történész munkatársait. A TOP-1.2.1-15 kódszámú felhívásra benyújtott „Interaktív és aktív turizmus fejlesztése Kimlén” című projekt részeként felújított Csónakházban, a Hungarikum Bizottság támogatásával alakította ki az önkormányzat a Timaffy László emlékének szánt, 2019 szeptember 20-án nyílt kiállítást. A kiállítást a Hansági Múzeum néprajzosa és történésze rendezte, a Hansági Múzeum Timaffy László emlékkiállítás anyagára támaszkodva.

---