Habi Csilla

Néprajz a kunszentmártoni Helytörténeti Múzeumban

1988–2018

INTÉZMÉNY- ÉS GYŰJTEMÉNYTÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÁS

Az 1960-as években kezdődött a településen a Helytörténeti Gyűjtemény szervezése. Turcsányi István és Józsa László, valamint több lelkes segítő kitartó munkájának köszönhetően a gyűjtemény 1985-ben megkapta a múzeumi rangot.

Az 1990-es évek elején a gyűjteménnyel kapcsolatos tennivalók közül a nyilvántartás rendbetétele volt a legégetőbb. A nyilvántartás kialakítása mellett folyamatos volt a múzeumban lévő leltározatlan anyag állományba vétele is. Külső raktár ebben az időszakban még nem állt az intézmény rendelkezésére. A tárgyakat így kénytelenek voltak az irodákban felállított polcrendszereken, illetve a kápolnába behelyezett polcokon tárolni. A pincében és a padláson lévő tárgyak pedig a magas, illetve alacsony páratartalom miatt nem voltak ideális helyen. Az önkormányzat 1996-ban bocsátott először rendelkezésre épületet erre a célra. Azóta többször is át kellett pakolni a gyűjteményt, mivel állandó raktárépülettel nem rendelkezik az intézmény továbbra sem. Jelenleg a múzeum egy volt iskolaépületet kapott meg több évre az önkormányzattól.

A Helytörténeti Múzeum gyűjtőterülete a Tiszazug kistérség és Kunszentmárton, melyek néprajzi, történeti emlékeit őrzi, dolgozza fel. A Tiszazug-kutatás (1971-84) évei alatt elsősorban néprajzi, ipartörténeti szempontból mérték fel és vizsgálták a települést és a Körös túloldalán elterülő kistájat, a Tiszazugot. Ekkor még a műhely-együttesek (múzeum híján) a szolnoki Damjanich János Múzeum raktáraiba kerültek, de ráirányították a figyelmet arra, hogy a település gazdag iparos múltja további gyűjtést, feldolgozást igényel és érdemel.

Az 1990-es évek elején még csak születőben volt a múzeum későbbi gyűjtési koncepciója,

nemcsak a kézműves kismesterségek emlékeit kutatták fel, mint pl. a cukrászét, hanem többek között a cserkészek, tűzoltók, helyi zsidóság történetének relikviáit is.

1994-ben indult újra a múzeumban a településen és környékén még meglévő kézműves műhelyek felkutatása, felmérése, megmentése. A következő években folyamatosan vásárolta fel a múzeum az egyébként pusztulásra, széthullásra ítélt műhelyeket (többnyire szerszámokkal, gépekkel, iratokkal, fényképekkel, termékekkel együtt). Lényegesnek volt a műhelyek kiválasztásánál, hogy milyen mély gyökerekkel bírt a településen, a térségben. Kihalófélben lévő mesterség emlékeiről van-e szó, melynél halogatni nem lehet a tárgyak, dokumentumok megszerzését. A 2000-es évek elején a tematikai szempontok is egyre nyomatékosabban érvényesültek. Egy-egy rokon mesterségekből álló szakmacsoport területére próbáltak koncentrálni a gyűjtés, vásárlás előkészítésekor.

A múzeum néprajzi, kézművesipar-történeti, történeti gyűjteménye mellett[1]  a helytörténeti gyűjtésből kiemelkedő a fotódokumentációs anyag több mint 10 ezer darab üvegnegatívja.

A múzeum 1985-ben készült állandó kiállítását 1993-tól folyamatosan, cellánként építették újjá, központi szerepet szánva a város kézműves múltjának. Kunszentmártonban, mint a térség ipari és kereskedelmi központjában, tradicionális iparágak alakulhattak ki, ahol a családtagok örökölték egymástól a műhelyt és a mesterségbeli tudást. Már 1986-ban felmerült a terv egy kismesterség-múzeum kialakítására kisipari, háziipari kiállításokkal. Az épület adottságai (apró börtöncellák) a gyűjtemény jellegén túl szintén az önálló műhelykiállítások berendezését indokolták.

A tárlat 2004 őszén nyílt meg Mesterek és mesterségek címmel. Területe hét cellából, két folyosóból, valamint az udvari színből állt. Helytörténeti, régészeti vonatkozásokon túl megismerkedhetnek a látogatók a helybéli kismesterségek történetével, eszközeivel, termékeivel. Többek között megtekinthető az ország egyetlen múzeumban berendezett cukrászműhelye s egy igen gazdag felszereltségű rézműves műhely, mely a Tiszántúlon egyedülálló. A kézműves mesterségek bemutatásánál a szabadban helyezték el a szűcs- és a fazekasmesterség munkafolyamatainak bizonyos fázisait (az alapanyagok előkészítését, pl. tisztítását, szárítását), melyeket eredetileg is ott végeztek a mesterek. A műhelyekben a nyersanyagtól, az első munkafolyamattól a késztermékig részletesen mutatták be az adott mesterség szakmai fogásait. A kiállítások rendezésénél a tárgyak (szerszámok stb.) funkciójuknak megfelelően lettek elhelyezve, azt a hatást keltve, hogy a műhelyből éppen most ment ki valamiért a mester.   

A 2006-os árvíz ismét veszélyeztette a múzeum épületét, így az állandó kiállítás egy részét le kellett bontani, és biztonságba helyezni a víz elől, majd az épület rendbehozása után lehetett újra berendezni a cellákat. 2011-ben az ún. ALFA program keretein belül megújult az állandó kiállítás. Interaktív elemekkel tették még élvezhetőbbé a látogatók számára, valamint a régészeti anyag is új helyet kapott a folyosókon lévő vitrinekbe beépítve, valamint két új műhely került megvásárlásra (kötélgyártó és kádárműhely), amelyek az udvaron kaptak helyet. A kiállítás ekkor kapta a „Hajdan volt mesterek – mesterségek hajdanán” címet.

A 2012-es intézményi átszervezés után a Helytörténeti Múzeum egy Általános Művelődési Központ tagintézményévé vált. Míg a helyi kulturális intézmények között ez még szorosabb együttműködést eredményezett, addig a megye többi múzeumával a kapcsolat és együttműködés fellazult.

2014-ben készült el, TIOP beruházás keretén belül a tanulmányi raktárunk, melynek kiállítása az „Elfeledett Tiszazug” címet kapta. A látványraktár három egybenyíló teremből áll. A gyűjtemény a két nagy tudományág szerint (néprajz, történelem) van szétválasztva, s ezeken belül szintén tematikus egységek lettek kialakítva. A tanulmányraktár kialakítása lehetőséget adott a gazdag gyűjtemény olyan darabjainak bemutatására is, amelyek kiállítási koncepcióinkba eddig nem fértek bele. A történeti kiállítás keretén belül mutatjuk be pl. a paraszt-polgári lét emlékeit, a vallási élet tárgyait (társulatok, egyletek) valamint a város és a vidék történetét. A néprajzi kiállítás tárgyai közé a hagyományos paraszti gazdálkodás, a paraszti lakáskultúra, táplálkozás, viselet, textil és a gyermekjátékok tárgyai kerültek be.

ERŐFORRÁS ELEMZÉS

Dr. Pusztai Gabriella 2012-ig volt múzeumigazgató, majd összevont intézményi igazgató, ezt követően történész-muzeológusként dolgozik. Hegedűs Krisztián általános igazgatóhelyettes, történész-néprajzos-muzeológus. Harangozóné Tóth Éva, múzeumandragógus-múzeumpedagógus, Vass-Bathó Beatrix természetvédelmi mérnök, Habi Csilla pedig gyűjteménykezelő, történész muzeológusként dolgozik az intézményben.

A múzeumban végzett munka számos alkalommal került elismerésre: Poroszlai Ildikó-emlékérem (2017), Jász-Nagykun-Szolnok Megye Turisztikai Értéke (2017), Múzeumok Éjszakája Nívódíj (2016), Múzeumpedagógiai Nívódíj (2014, 2017)

INTÉZMÉNYI INFRASTRUKTURÁLIS HELYZET

A Helytörténeti Múzeum jelenleg két épületben működik. Az egykori Nagykun Kerület börtöne (Kerületiház u. 8.) ad helyet állandó- és időszaki kiállításoknak. A volt várnagyi lakban (Kerületiház u. 4.) pedig tanulmányi raktár kapott elhelyezést. A múzeumtól pár száz méterre található az ideiglenes raktár egy volt iskolaépületben, melyet a múzeum hosszú távra kapott meg Kunszentmárton Város Önkormányzatától.

A börtönépület alkalmassá tétele a múzeumi gyűjtemény befogadására, kiállítások rendezésére, és az épület teljes körű felújítása az 1990-es évektől folyamatosan történt. Az épület az 1990-es évek közepére katasztrofális állapotba került. Az egyik legnagyobb problémát az épületet ellepő könnyező házigomba jelentette. A múzeum és a Műemlékvédelmi Hivatal határozottan kérte a város vezetésétől a további fertőzés megállítását. Az önkormányzat, az épület tulajdonosa 1996-ban végre úgy határozott, hogy pályázatot ad be a múzeum helyreállítására. 1998. november elejétől kezdték meg a 2003 júniusáig tartó felújítási munkálatokat. Új elektromos hálózatot építettek ki, új lámpatestekkel, a termekbe lapradiátorokat szereltek fel. Lekerültek a tetőről a korhadt cseréplécek, törött cserepek, a falak egy részén vakolatcserét hajtottak végre. Mellékhelyiségeket alakítottak ki az épületben, s elkészült a vendégszoba. Az elkorhadt parkettát felszedték, s szinte valamennyi helyiség új burkolatot kapott. Meglehetősen sok bontással járt 1999-ben a gomba elleni védekezés. Az épületben a szakemberek – a gombafonalak után haladva a falban és a faanyagokban – leszedték a vakolatot, a padozat betonburkolatát, s azonnal elégettek, megsemmisítettek minden fertőzött anyagot, beleértve ajtókat, ajtókereteket, a lépcsőt, a gyűjtemény egyes tárgyait. Az ezt követő helyreállításra ekkor még nem volt lehetősége az önkormányzatnak. A múzeumot ebben az állapotban érte az árvíz.

A víz elöntötte az alagsort, később pedig a földszintre vezető lépcsők tetejéig duzzadt, veszélyeztetve az egész épületet. Búvárok segítségével a további vízfolyást sikerült meggátolni, a gyűjteményt pedig ideiglenes raktárba helyezték. A városnak két év múlva állt elegendő pénz a rendelkezésére, hogy az árvízkárokat teljesen helyreállítsa. Az alagsorban új burkolatot raktak le, a falakat és az aljzatot speciális betonréteggel, vakolattal vonták be, mely bizonyos víznyomásnak ellenáll. 2003 első felében az NKÖM támogatásával a múzeum külsőleg is megújult. Ugyancsak a minisztériumnak köszönhető az időszaki kiállítótermek rendbetétele, ahol végre sikerült megoldani a falak szellőzését, épségük hosszú távú megőrzését. Lezajlott a külső raktári tárgyak levédése gomba és egyéb kártevők ellen (könnyező házigomba, a közönséges és dacos kopogóbogár, házicincér, reves korhadás). A magas páratartalom problémáját pedig falátvágásos módszerrel, valamint tetőszigeteléssel oldották meg 2007 és 2008 folyamán. 2009-ben pedig az épületben kiépítettek egy levegőszárító rendszert, mely nagyban hozzájárult a falak száradásához és az ideális páratartalom eléréséhez.

A tanulmányi raktárunk TIOP beruházás keretén belül 2014-ben készült el. A megvalósítási koncepció műtárgyvédelmi, biztonságtechnikai, hosszú távú hasznosítási és fenntarthatósági realitások figyelembevételével került kialakításra. Itt is falátvágással oldották meg az épület szigetelését, a falak vizesedése ellen. Az ablakok és ajtók cseréje is megtörtént. A tanulmányi raktár belső kialakításánál figyelembe lettek véve a megfelelő műtárgyvédelmi követelmények, mely magába foglalta a megfelelő relatív páratartalom és hőmérséklet optimalizálást, a világításhoz fényerő szabályozóval ellátott, ultraibolya-sugárzásmentes, kevés hőt termelő lámpák lettek tervezve. A tanulmányi raktárban kapott helyet egy zárt raktárrész is, ahol tömörített, de nem zárt polcrendszeren van elhelyezve a tisztított, konzervált anyagok egy része. Itt főleg az érzékenyebb gyűjteményi darabokat tároljuk. 

A külső raktár helye az évek alatt többször is változott, végleges megoldás sajnos továbbra sincs. Jelenleg egy volt iskolaépületet bocsátott az önkormányzat a múzeum rendelkezésére hosszú távra, amely négy teremből áll. A néprajzi gyűjtemény egy jelentős része is itt kap helyet. A körülmények nem ideálisak, de a tárgyak viszonylag védve vannak. Az épületben nincs fűtés, világítás és víz sem. A nagyméretű ablakokat csomagolópapírral lettek eltakarva, a természetes fény elleni védekezés céljából. A páratartalom az év nagy részében optimális, amit folyamatos ellenőrzéssel tudunk felügyelni. Az épületben a múlt év végén kiskártevő elleni gázosítást hajtottunk végre a fa tárgyak védelme érdekében.

GYŰJTEMÉNYI ADATOK

A Kunszentmártoni Általános Művelődési Központ Helytörténeti Múzeumában az elmúlt három évtizedében a következő gyűjteménycsoportok alakultak ki:

• Néprajzi gyűjtemény (középpontban a tiszazugi kézműves műhelyek tárgyaival, dokumentumaival)
• Történeti gyűjtemény (középpontban Kunszentmárton város és a Tiszazug történetére vonatkozó tárgyakkal, dokumentumokkal)
• Adattári gyűjtemény
• Könyv- és folyóirat gyűjtemény
• Archív fotó- és negatívgyűjtemény
• Képzőművészeti gyűjtemény

A gyűjtemények anyaga szerinti felbontás:

A néprajzi, történeti tárgyi gyűjtemény mintegy 60 %-a anyagát tekintve fa és fém. Mintegy 10 %-a textil, 5 %-a bőr, 10 %-a kerámia, valamint 15 %-a egyéb anyagokból áll (üveg, márvány, gipsz, műanyag stb.). Az adattári, könyv- és folyóirat gyűjtemény anyaga kizárólag papír. Az archív negatívgyűjtemény üveglapon eltérő technikával készült negatív képek. Celluloid negatívjaink szintén elhelyezést kaptak ebben a gyűjteményben. A gyűjtemény nyílt. A gyarapodás főként ajándékozásból származik, esetenként alkalmunk nyílik egy nagyobb tárgyegyüttes megvásárlására is, támogatásokból. A legutóbbi ilyen gyarapodásunk egy 221 darabból álló Bozsik Kálmán kerámiagyűjtemény megvásárlása volt, melynek leltározása jelenleg zajlik.

2018-ban készült el a múzeum digitalizálási terve, mely alapján felmérés készült a fellelhető tárgyak számáról. A tételszámok nem azonosak a tárgyak számával.

• Néprajzi tárgyi gyűjtemény: 6244 tétel
• Történeti tárgyi gyűjtemény: 3043 tétel
• Üvegnegatív gyűjtemény: 9622 tétel
• Adattár (történeti/általános): 36 618 tétel
• Könyvtári gyűjtemény: 12035 tétel

NYILVÁNTARTÁSI ÉS DIGITALIZÁLÁSI HELYZET

A kunszentmártoni múzeumban az alábbi leltárkönyveket használjuk:

• Szakleltárkönyv a történeti, a néprajzi, a numizmatikai, az irodalom- és a színháztörténeti tárgyi és dokumentum-, valamint a műszaki és technikatörténeti dokumentumanyag nyilvántartására;
• Szakleltárkönyv a műszaki és technikatörténeti tárgyi anyag nyilvántartására;
• Szakleltárkönyv a tudományos forrásértékű, eredeti (történeti, néprajzi, irodalomtörténeti stb.), illetve a művészi alkotásnak számító fényképanyag nyilvántartására.

A segédgyűjtemények nyilvántartására szolgáló leltárkönyvek:

• Adattári leltárkönyv,
• Adattári fénykép-leltárkönyv,
• Kiállítási segéd- és technikai eszközök leltárkönyve.

A múzeumban már a 2000-es évek közepétől felmértük a gyűjtemény digitalizálásának szükségességét. Akkoriban problémát jelentett, hogy a megyei múzeumi szervezeten belül sem volt egységes elképzelés ennek menetéről. Minden múzeum saját elképzelései alapján vágott bele a munkába. 2008-tól kezdtük el a papír alapú leltárkönyveink excel táblába rendezését. Az excel táblák bővítése azóta is évről évre zajlik, párhuzamosan a papír alapú nyilvántartással. Gyűjteményünk kb. 60 % excel táblázatban digitálisan elérhető. 2017-es év fontos feladata az excel adatbázis revíziója, a felvitt tételek helyességének ellenőrzése, valamint bővítése. Fontos lépés volt az adattár digitalizálásának megindítása, amelyet közfoglalkoztatottak bevonásával végeztünk. 2012-2014 között kialakított múzeumi látványtár alapvetése volt, hogy a gyűjteményi anyag minél nagyobb részét digitálisan is elérhetővé tegyük. Ennek megvalósítására költséghatékonyságból egy saját fejlesztésű nyilvántartási programot helyeztünk üzembe. A jelleg is működő szoftver az interneten is hozzáférést biztosít a gyűjteményekhez. Fejlesztése nem megoldott, gyakran meghibásodik és nem kompatibilis a fejlettebb rendszerekkel, így a metaadatok közvetlen importálása nagyobb adatbázisokba (pl. EUROPEANA) nem lehetséges. 2018-ban pályázati támogatásból sikerült beszereznünk a MúzeumDigitár gyűjteménykezelő szoftvert, amelyre az adatok feltöltése folyamatosan zajlik. Célunk, hogy idővel minden tárgyunk és egyéb anyagunk felkerüljön a rendszerbe, hogy a papír alapú leltárkönyveket ki tudjuk váltani. Kis múzeum révén a digitalizálás menet lassan és döcögősen halad, nem tudunk elegendő időt fordítani erre a tevékenységre egyéb feladataink mellett.

ARCHÍVUMI, KÖNYVTÁRI GYŰJTEMÉNYEK HELYZETE

A múzeum könyvtári gyűjteménye mintegy 12 035 tételt számlál és folyamatosan bővül. Helyhiány miatt azonban savmentes dobozokban, szakszerű nyilvántartással a külső raktárban vagyunk kénytelenek a könyvek egy nagy részét tárolni. Emiatt külső hozzáférésük és hasznosításuk nem megoldott. Legfontosabb kiadványunk a Tiszazugi Füzetek. 

ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK, JELENTŐSEBB IDŐSZAKI TÁRLATOK

Állandó kiállítások

• „Hajdan volt mesterek – mesterségek hajdanán.” A múzeumban a város és a mellette elterülő kistáj, a Tiszazug tárgyi, szellemi kultúrájának emlékeit őrizzük, melyek színe- javát az állandó kiállítás mutatja be. Vendégeink bepillanthatnak a város gazdag múltjába, a hajdan itt élt népcsoportok életébe, a tömlöc hétköznapjaiba. A település gazdag iparos múltja ösztönözött minket arra, hogy a 19. század végéről, a 20. század első évtizedeiből még megmaradt kézműves műhelyeket megmentsük a széthullástól, s celláinkban ismét élővé varázsoljuk. Eddigi gyűjtésünkből jelenleg hét műhely látható. Gazdag felszereltségű cukrász- és rézműves műhelyünk, szűcs-, szitás, fazekas-, cipészműhelyünk és egy fotóműterem-labor az épület emeleti, földszinti celláiban kapott helyet.
• „Elfeledett Tiszazug” – Tanulmányi raktár

Jelentősebb időszaki kiállítások

• Ez sör! – A sernevelőtől a sörgyárig
• Mézes gondolatok
• Volt egyszer egy Pannónia
• Polgári világ, míves világ
• A rács két oldalán
• Évszázados tradíciók – A Dr. Oetker múltja és jelene
• Egy édes történet – Édesipari emlékek a Helytörténeti Múzeum gyűjteményében

INTÉZMÉNYI KÜLDETÉS, KONCEPCIÓ, TUDOMÁNYOS PROJEKTEK, EGYÜTTMŰKÖDÉSEK, FEJLESZTÉSÉNEK LEHETSÉGES IRÁNYAI

A múzeum szervezőként irányította a 2005-ben induló nemzetközi rendezvénysorozat, a „Határok nélkül” Kézművesség Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Háromszéken, a Sajó völgyében és Burgenlandban című programsorozatot 2011-ig. 2019 decemberében indul a múzeum koordinálásával egy Erasmus+ program a felnőtt tanulás témájában, több külföldi partner bevonásával, ezzel növelve a nemzetközi együttműködést is, valamint két magyar partnerrel (Túri Fazekasmúzeum, Martfű Városi Művelődési Központ és Könyvtár), ami által regionális együttműködés is kialakul intézményeink között. 

A gyűjtemény fejlesztés szempontjából továbbra is fő cél a kézműves műhelyek, ipartörténeti, egyesületi emlékek gyűjtése. Területi feladatkörünket is erősítve alakítjuk kapcsolatainkat a térség óvodáival. A helyi óvodákon kívül egyre szorosabb az együttműködés Csépával és Öcsöddel. A folyamat további építése kiemelt fontosságú célunk. A múzeum és az óvoda részéről országos konferenciákon is bemutatjuk elért eredményeinket. Műtárgyvásárlásra a múzeumnak csak pályázati források által van lehetősége.

Néprajzi gyűjtemény

A tervezett éves gyarapodás a szórványos kiegészítő gyűjtések mellett lehetséges, általában ajándékozás útján. A gyarapodásnak ez az iránya a gyűjtemény továbbépítését szolgálja.

Tematikus gyűjtésekkel a még fellelhető, a múzeum állandó kiállításának, eszköz anyagának, valamint a mesterségekre vonatkozó dokumentumoknak a feltérképezésére. A Tiszazug és Kunszentmárton településeiről a még meglévő műhelyek felkutatása, megvásárlása pályázati úton.

A történeti gyűjtemény gyarapítása

Családi hagyatékok ajándékozás útján. Intézményünk önerőből nem, vagy alig tud vásárolni.

Gyűjteményeinkről elmondható, hogy az ajándékozással bekerülő művek száma a műkereskedelmi árak miatt nem jelentős. A felajánlás nem tervezhető előre, de a jókedvű adományozók muzeális értékű felajánlását mindig szívesen fogadjuk. A fentnevezett okok miatt gyűjtésünk előre tervezhetősége nehezen megoldható. A gyűjteményeink fejlesztése elsősorban a pályázati lehetőségektől függ. Sikeres pályázatok esetén szeretnénk a már meglévő tárgycsoportokat úgy bővíteni, hogy a hiányzó műtárgytípusok megszerzésére fókuszálunk.

Pályázatok és állami támogatás útján tudtuk gyarapítani a műhelyeinket az utóbbi években, valamint egy borbélyműhely megszerzése is lehetségessé vált ily módon. Legutóbbi szerzeményünk pedig egy 221 darabból álló Bozsik-kerámia gyűjtemény, melyre az Emberi Erőforrások Minisztériumától kaptunk támogatást, és amely megszerzésével a múzeum rendelkezik az ország legnagyobb Bozsik-kerámia gyűjteményével.

Az adattári gyűjteménybe is családi hagyatékok ajándékozás útján kerülnek. A könyvtári és folyóirat gyűjtemény az ajándékozás mellett cserepéldányokkal gyarapszik, vásárlásra ritkán adódik lehetőség.

A NÉPRAJZOS TERÜLETEN DOLGOZÓK SZEREPVÁLLALÁSA A MÚZEUMPEDAGÓGIAI, ISMERETÁTADÁSI, OKTATÁSI TERÜLETEN

Néprajzos munkatársaink szorosan együttműködnek a múzeumpedagógus kollégánkkal a múzeumpedagógiai foglalkozások szakmai hátterének kidolgozásában. A tanulmányi raktárunkban bemutatott anyag döntően a néprajzi gyűjteményünkből került ki, így az ehhez kapcsolódó foglalkozások megalkotásában elengedhetetlen volt a közös munka.

---