Romsics Imre

Néprajz a kalocsai Viski Károly Múzeumban

1988–2019

INTÉZMÉNY- ÉS GYŰJTEMÉNYTÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÁS

A Viski Károly Múzeum 1963-tól kezdődően a Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Igazgatósága szervezeti keretén belül a Kalocsai Sárköz tájmúzeuma volt. 2012. január 1-én a megyei szervezet állami tulajdonba, majd 2013. január 1-én a Viski Károly Múzeum Kalocsa Város Önkormányzata fenntartásába került.[1] A múzeum megtartotta gyűjtőterületét, jelenleg a Kalocsai Sárköz területi múzeumaként végzi feladatait.

Kalocsa Város Önkormányzata 2013. szeptember 12-én a 223/2013. számú határozatával módosította a múzeum Alapító Okiratát, melynek értelmében a Viski Károly Múzeum telephelyei lettek 2014. január 1-től a volt városi gyűjtemények, a Nicolas Schöffer Gyűjtemény, a Városi Galéria és a Népművészeti Tájház.

Kalocsa Város Önkormányzata 2017. január 26-án a 10/2017. számú határozatában a Viski Károly Múzeum telephelyévé tette a Zsinagóga épületét, mely Vinczellér Imre festőművész állandó kiállítását fogadta be. Az épületet 2017. június 24-én nyitottuk meg, neve Kalocsai Képtár.

Az összevont intézmény neve Viski Károly Múzeum Kalocsa, amely 5 telephelyből áll:

• Viski Károly Múzeum
• Nicolas Schöffer Gyűjtemény
• Népművészeti Tájház
• Városi Galéria
• Kalocsai Képtár

A múzeum a gyűjteményeit 6 gyűjteménybe és 4 segédgyűjteménybe rendezve őrzi:

Gyűjtemények: 1. Néprajz, 2. Régészet, 3. Történettudomány, 4. Természettudomány, 5. Képzőművészet, 6. Numizmatika

Segédgyűjtemények: 1. Történeti Dokumentációs Gyűjtemény, 2. Adattár, 3. Fotótár, 4. Könyvtár

A szervezeti változásokkal és a személyi állomány növekedésével párhuzamosan bővült a gyűjtemények száma. A régész-muzeológus alkalmazása után nagy számban növekedett a régészeti tematikájú dokumentáció, ezért 2005. január 15-én megnyitottuk a Régészeti Adattárat. A városi gyűjtemények integrálásával két újabb gyűjtemény alakult. Az egyesítést megelőzően 2013. május 2-án nyitottuk meg a Népművészeti ház leltárkönyvét. Az addig leltározatlan állományt Romsics Imre tárta föl és leltározta be. 2014-ben gyűjtöttük össze a városban szétszórt képzőművészeti anyagot, amelyekből megszerveztük a Városi Képzőművészeti Gyűjteményt. Leltárkönyvét 2014. június 17-én nyitottuk meg.

A megyei múzeumi szervezet széthullása nem érintette a Viski Károly Múzeum gyűjtőterületét. A megye területének korábbi felosztása szerint végezzük feladatainkat. A Kalocsai Sárköz, mint történeti és földrajzi egység területi múzeumaként – kiegészítve a volt Kalocsai Járás É-i részeivel – a településeken fölmerülő néprajzi tematikájú feladatok tanácsadója és szakértője a múzeum néprajzkutatója. A közeljövő feladatai és tervei közé tartozik a gyűjtőterület településein megnyitott tájházak hálózatba szervezése.

SZAKALKALMAZOTTAK

Az 1980-as évek közepén kettő néprajz-történelem szakos muzeológusa volt a kalocsai múzeumnak. Dr. Bárth János az ELTE-n, Nagy Angéla a debreceni KLTE-n végzett. Nagy Angéla 1987 végén távozott az intézményből, helyére Romsics Imre érkezett 1988. december 1-én, aki földrajz-népművelés szakon szerzett diplomát a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szakát végezte el. Dr. Bárth Jánost megyei múzeumigazgatóvá nevezték ki 1990. december 1-én, miután Kecskemétre költözött. Egy ideig még ellátta a kalocsai igazgatói feladatokat, de muzeológiai munkát már nem végzett. Ettől az időponttól kezdődően egy évtizeden keresztül a néprajzi végzettséggel is bíró Romsics Imre volt az egyetlen muzeológus, aki egyedül gondozta a 6 gyűjteményt és a 4 segédgyűjteményt.

Rövid idejű próbálkozások után a múzeum 2001. január 1-től alkalmazhatott régész-muzeológust, aki egyedül a régészeti gyűjtemény gondozását vette át.

A városi gyűjtemények betagozódásával párhuzamosan egy művészettörténész-muzeológussal gyarapodott a szakalkalmazottak száma, aki a városi tulajdonú újonnan szervezett képzőművészeti gyűjtemény mellett a Viski Károly Múzeumban nem végez feladatokat.

1999-től kezdődően alkalmaz a múzeum gyűjteménykezelőket, eleinte egyet, később kettőt. A gyűjteménykezelőknek szakirányú végzettsége nincs, számos tevékenységük mellett legfőbb feladatuk a néprajzi gyűjtemény rendezése volt. Istella Tímea teremőr 2016-ban szerzett bizonyítványt a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjtemény- és raktárkezelő tanfolyamán. Feladata a Történeti dokumentációs gyűjtemény rendezése.

A megyei múzeumi szervezet széthullása után a megemelkedő adminisztrációs feladatok miatt a korábbi gyűjteménykezelők nem tudják teljesíteni a munkaköri leírásokból rájuk háruló teendőket. Réz Ildikó gyűjteménykezelő kizárólag gazdasági- és személyi ügyekkel foglalkozik. Takács Hajnalka gyűjteménykezelő a hivatali és ügyintézői teendők mellett végzi az elkerülhetetlen gyűjteményi feladatokat, elsősorban a néprajzi anyag kapcsán.

Romsics Imre etnográfus múzeumigazgató 250 tudományos tanulmányt írt 1987–2019 között. Ezek közül 16 könyv szerzője és 39 kötet szerkesztője volt. Mindezek mellett 20 db térképet tervezett és jelentetett meg, saját fényképfelvételei közül 209 db-ot publikált. Néhány kivételtől eltekintve többségük Kalocsával és a kalocsai szállásokkal foglalkozik. Több olyan könyvet adott ki, amelyek a helyi jelentőségük mellett országos érdeklődést és elismertséget kaptak.

A Viski Károly Múzeum 2000-ben az Év múzeuma 1999 pályázaton elnyerte az ICOM Magyar Nemzeti Bizottsága különdíját, 2003-ban pedig az Év Múzeuma 2002 díjat. A múzeumigazgató, Romsics Imre szakmai munkáját is számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Akadémiai Bizottsága I. díját (1993), Honismereti Emléklapot a honismereti mozgalomban végzett kiemelkedő munkáért (1998), a Tudomány Napja alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Akadémiai Bizottságától a Dél-Magyarország kiemelkedő tudományos teljesítményt nyújtó kutatója elismerést (1999), a Honismereti munkáért érdeméremet (2001), a Pécsiné Ács Sarolta-díjat (2003), a Pulszky Károly-díjat (2004), a Gróf Széchenyi György-díjat (2005), a Kalocsa Város Tudományos Munkáért Tóth Mike-díjat (2016), Emléklapot a folyamatos és kiemelkedő honismereti munkáért (2016), valamint a Bél Mátyás-díjat (2018)

INFRASTRUKTURÁLIS HELYZET

1970. november 1-én a Viski Károly Múzeum elhelyezésére adták át az 1885-ben elkészült Belvárosi Elemi Népiskola épületét a Szent István király út 25. szám alatt. A pincéből, földszintből és emeletből álló épületet hatalmas belméretű padlás fedi.

1995 nyarán kezdődött meg a múzeum épületének teljes felújítása. Az első esztendőben a gerendázat megerősítése és részleges cseréje mellett új héjazatot kapott a tető. Ugyanakkor új vakolatot és új színt kapott az épület Szent István király úti és Eötvös utcai homlokzata, melynek keretében visszaállítottuk az eredeti architektúrát, eltávolítva a korábbi elnagyolt vakolatokat. A külső fölújítás 1996-ban fejeződött be az udvari és a hátsó homlokzat tatarozásával. A külső felújítást megelőző esztendőben épült ki az épület egészét lefedő villámhárító rendszer.

1996-ban kezdtük meg a belső terek felújításának több éven át tartó folyamatát. Az első esztendőben a bejárati folyosó betonborítását cseréltük ki esztétikus mészkőburkolásra. 1997-ben a régi, elavult, részlegesen kiépített üzemen kívüli riasztórendszer helyébe új, teljes körű riasztást építettünk ki, amely már rendőrségi összeköttetéssel is rendelkezett.

2003-ban a földszinti folyosó kiállítótere kapott új mészkőborítást. Felújítottuk a teljes villamos hálózatot, mellyel együtt a kiállítóterekben energiatakarékos és tárgykímélő világítást alakítottunk ki. Teljesen felújítottuk a restaurátorműhelyt és a vendégek mellékhelyiségét. Teljes körű volt a belső terek festése és mázolása

1997-ben kezdtük meg a raktározási kapacitás bővítését és azok bútorainak beszerzését. Az első évben SALGO rendszerrel a könyvtári befogadóképességet növeltük duplájára, s a térképek tárolására alkalmas fémszekrényeket vásároltunk.

1998-ban az üveglemezek és a negatívok tárolására vásároltunk fémszekrényeket. Az olajjal kezelt és savmentes tasakokba csomagolt állomány jelentős néprajzi értéket képvisel.

1999-ben a régészeti- és a cserépraktár (néprajzi) polcrendszerét építettük ki, ezzel párhuzamosan elkülönítettük a néprajzi anyagtól a régészeti, a történeti és a képzőművészeti gyűjteményeket. Újabb fémszekrények megvásárlásával teljes körűvé vált a történeti dokumentációs állomány nagy méretű darabjainak, fényképeinek, valamint a fotótár állományának elfogadható körülmények közötti tárolása. Ezekkel együtt különítettük el és költöztettük új helyre a gyűjteményrészeket és a könyvtárat.

2002-ben építettük ki a 19 m² alapterületű új textilraktárunkat, amelyben a néprajzi gyűjtemény legértékesebb darabjait őrizzük. A szűk dobozokba zsúfolt textileket kiszabadítottuk, számukra két új 6x2x1 m-es tárolórész épült. A két szintesre alakított polcrendszer földszintjén 42 db 119×95 cm-es és 42 db 78×95 cm-es fiókot helyeztünk el. Az emeleten a függesztve tárolandó ruhadaraboknak alakítottunk ki akasztórendszert. A tárolóhelyeket savmentes MDF lapokból alakítottuk ki, melyeket réz zsanérokkal és réz csavarokkal szereltünk össze. A vászonneműeket kettő darab korábbi fiókos szekrényben helyeztük el. A fityuláknak és a kalapoknak egy régi szekrényt burkoltunk be savmentes papírral, amelyeket egyesével, műanyag virágcserepekre fordítva tárolunk. Az új tárolókapacitás kiépítése után új raktárrendet alakítottunk ki. Elkülönítve őrizzük a különböző típusú textileket, azon belül a kalocsai népművészet korszakainak megfelelően rendeztük az egységeket. Külön fiókokat kaptak a Kalocsán kívüli, egyéb sárközi települések.

2003-ban a restaurátorműhelyben, a teremőri pihenőben és az irodák előterében építettünk polcrendszert, amely 30 m²-rel bővítette tárolókapacitásunkat. 2004-2005-ben az Adattár és a Könyvtár új polcrendszere 38,5 m²-es tárolókapacitás növekedést eredményezett, az igazgatói iroda új galériája pedig 20.000 kötet könyvtári tétel befogadását tette lehetővé. Az újabb raktárak kiépítésekor 2 db 10-10 fiókos rajztároló szekrényt építettünk be, amelyben többek között helyet kaptak a nagyobb méretű, papír alapú néprajzi tárgyak is. A filmek tárolásához újabb 2 db fémszekrényt állítottunk be.

2005-ben fejeztük be a néprajzi raktárak új rendjének kialakítását, melynek alkalmával megkezdtük annak revízióját is. A revízió tapasztalatai alapján 2010-ben kisebb módosításokat végeztünk a raktárak polcrendszerében, hogy ésszerűbben tudjuk rendezni a gyűjteményt. Mindezekkel együtt összeállítottuk a tárgyak számítógépes adatbázisát, amely mutató a néprajzi gyűjtemény összes darabjának raktári elhelyezését dokumentálja.

A néprajzi gyűjteményt tehát 4 raktárban őrizzük. A pinceraktár D-i traktusában vannak a nagyobb méretű, nehéz, nehezen mozdítható tárgyak.

A nagyraktárban, külön polcokra helyeztük el a bútorokat, a fa-, üveg-, bőr-, gyékény-, szalma- és fém tárgyakat. Egyes összetartozó gyűjtemények – csizmadia, mézeskalácsos, klumpakészítő, ács stb. – külön rendben, együtt található.

A cserépraktárban őrizzük a fazekastermékeket, fajtánkénti elkülönítéssel. A textilraktár a textilek tárolóhelye.

Mindegyik raktárban mérjük a páratartalmat és a hőmérsékletet, amelynek adatait számítógépes rendszerben őrizzük. A raktárak a pinceraktár kivételével megfelelő körülményeket biztosítanak a tároláshoz.

GYŰJTEMÉNYI ADATOK

Néprajz	7 495
Természettudomány	6 297
Régészet	27 143
Történet	510
Numizmatika	7 415
Képzőművészet	781
Történeti dokumentáció	9 661
Fotó	37 743
Adattár	1 895
Könyvtár	15 721

A néprajzi gyűjteményben külön raktárban, raktári egységben őrizzük a cserép és kerámia tárgyakat (cserépraktár), a textileket (Textilraktár), a bútorokat (Nagyraktár, Pinceraktár, Közművelődési terem) és a nagyobb méretű, nehezen mozgatható tárgyakat (Udvari szín).

A néprajzi gyűjtemény legértékesebb része a textilgyűjtemény, amelynek többsége a kalocsai hímzés, viselet, lakástextil emlékeit őrzi. Kisebb része a környező Sárközi települések anyaga. A textilgyűjteményben összesen 3000 db tárgyat őrzünk. Látványos, s történeti szempontból értékes a 200 db bútor, melynek többsége kalocsai termék, de megtalálhatók komáromi, hartai, nádudvari, bajai darabok is. Külön raktárban őrizzük az 1400 db cserép- és kerámia edényt és egyéb használati tárgyat. Többségük kalocsai termék, de számos olyan darab is található, amelyek a Kalocsai Sárköz területén voltak használatosak, de más tájakon készültek, mint pl. a bajai és a gyűdi korsók, vagy a csákvári fazekak. A nagyraktárban őrizzük a többi néprajzi anyagot, amelyeket néha anyaguk, néha funkciójuk szerint csoportosítva tároljuk: kulacsok, mosófák és mángorlók, világítóeszközök, szövés-fonás eszközei stb. Csoportokban, együtt őrizzük a különböző műhelyek eszközkészletét: kékfestő, csizmadia, mézeskalácsos, kötélgyártó stb. Ezek mindösszesen 2900 db tárgyból állnak.

A néprajzi gyűjtemény 1988. december 31-én 6456 db beleltározott tárgyat tartalmazott. Az eltelt három évtized alatt 1.040 db-bal nőtt a leltározott állomány. Ehhez föltétlenül hozzá kell számolnunk azt a közel 1.000 db leltározatlan darabot, amelyek néhány nagyobb gyűjtésből, származnak. Ezek mindegyike jól dokumentált. Nagy mennyiségük és a néprajzos muzeológus nagy leterheltsége miatt tolódik leltárba vételük.

Az újabb gyűjtések is nagy figyelmet fordítottak a kalocsai hímzésre, viseletre és dokumentálására, de a korábbi hímzett és ünneplős darabok mellett a többi textileket („hétköznaplós, valahova mönős”) is igyekezett archiválni. Ezért szereztük meg meg – két OTKA pályázat segítségével – egész ruhaegyütteseket. Megvásároltuk a szegény családból származó Romsics (Karács) Sándorné Markó (Róka) Erzsébet ruhatárát, amelyben alig vannak hímzett darabok. Megvásároltuk a nagyon gazdag Romsics (Szele) Antalné Vén (Vénpál) Borbála ruhatárát, amely teljes egészében megmaradt, s alkalmas a kalocsai népviselet egészének bemutatására – koronként, évszakonként, az esztendő rendjében stb.

A népművészeti gyűjtések már nemcsak a tradicionális emlékek gyűjtésére szorítkoztak, hanem lényeges figyelmet fordítottak a népi iparművészet alkotásaira. Múzeumba került a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet mintakészlete, Romsics (Karács) Lászlóné Kerekes (Szarka) Erzsébet Népművészet mestere mintái, hímestojásai, de ide tartozik Czár János fafaragó, Népművészet mestere, népi gyermekjátékainak hagyatéka is. Ehhez a körhöz tartozik az alsómégyi és a szakmai plébániák liturgikustextileinek gyűjteménye.

A kalocsai textilek gyűjtése mellett a többi sárközi településről is gazdagítottuk gyűjteményünket. Így bekerültek textilek a református Foktőről és Dunaszentbenedekről, a tót Miskéről, a sváb Hajósról, a Fölvidékről kitelepített hajósiaktól stb.

Begyűjtöttünk számos olyan tárgyegyüttest, amelyek egy-egy darabjához hasonló tárgy megtalálható volt ugyan a gyűjteményben, de együttesen jellemző lenyomatai egy-egy foglalkozásnak, iparnak, csoportnak stb. Így került a gyűjteménybe Bényi János és Tóth István juhászok eszközkészlete, egy ácsműhely, Borsodi Benő klumpakészítő, Czár János fafaragó, Baradlai Sándor kőműves műhelye stb.

A darabonként megszerzett tárgyak esetében is figyeltünk arra, hogy a változatok és a szép tárgyak mellett begyűjtsünk olyan darabokat, amelyek hiányoztak a korábbi beszerzésekből. Ezért vásároltuk meg Dr. Bánszky Pál művészettörténész Homokmégyről származó ládáját, amely a kalocsai céhes iparosok alkotása, s amelyből csak 6 db-ot őriznek a magyarországi közgyűjtemények. A bútorok közül hiányoztak az egyszerű kivitelű tárolók, mint a kenyérpolc, a pitvar polca, a kéményalja gerendái a ráakasztott rudakkal, az elsőház rúdja, a hosszúpad, vagy a fonott és tapasztott terménytároló-hombár.

Egy-egy tárgy néprajzi értéke mellett egyéb szempontból is kiemelkedik, mint például az Ordasi Besenczi Sándor helytörténeti kutató kopjafája, egy Lourdesből származó Máriát ábrázoló úti-emlék, Szakmár első bírájának használati tárgyai, az elpusztult csillagosi Mária-kép kegyképe, a kiscsertői Tóth János öregapjának subája stb.

A néprajzi tárgyak mellett néprajzi szempontból igen fontos és jelentős anyagokat gyűjtöttünk az egyéb gyűjteményekbe, segédgyűjteményekbe. A képzőművészeti gyűjtemény jelentős mennyiségű r. Gábor Lajos és d. Pintér József alkotással bővült. Egyikük sem tartozott ez élvonal béli festők közé, de egyedül ők festették meg a két világháború közötti népéletet. Ebbe a gyűjteménybe tartoznak az egyetlen kalocsai naiv festőtől származó festmények is, melyek az 1980-as évekből valók.

Igen jelentős mennyiségű archív fotó került be a Történeti dokumentációs gyűjteménybe. A korábban megvolt 199 db fénykép mellé 3815 db-ot leltároztunk be az elmúlt három évtizedben. Ezek a felvételek elmaradhatatlan kellékei a népviselet kutatásának.

A fotógyűjtemény gyarapodása is jelentős volt, ami szintén a népviselet szempontjából érdekes, de a felvételek nélkülözhetetlenek a népi iparművészet kutatásában, a népélet változásának feltérképezésében is. A fotótárban 13.411 db negatívot és 4072 diapozitívot őriztünk 1989. december 31-én. A gyűjtemény néprajzi szempontból is kiemelkedő külön-gyűjteményei voltak Travnik Mariska, Bogdán Dezső, Cselényi József, Gábor Lajos, Solymár Iván, Szittyavári József és Vadas Ernő fölvételei. A három évtized alatt 16.917 darabbal nőtt a negatívok, 3.345 db-bal a diapozitívok száma. A külön gyűjtemények Gábor Lajos, Madarász Dezső, Lovassy Ákos, Dinnyés Sándor, Urbán Simon, Csincsák Endre, Bogdán Dezső és Rechner István felvételével gyarapodtak. Részben leltározatlan Kovács László festő- és fotóművész 2004-ben megvásárolt, 16.000 db-os hagyatéka. Leltározásra vár Farkas Gábor (137 db 2005-ből), Faragó György (1748 db 2016-ból), Benke Ferenc (30.000 db 2018-ból), Sági Jenő (24.000 db 1999-ből) és Rádi György (8.000 db) fotóhagyatéka.

A Viski Károly Múzeum Néprajzi gyűjteménye nyitott, rendszeresen gyarapítjuk vásárlások és ajándékozások útján.

NYILVÁNTARTÁSI ÉS DIGITALIZÁLÁSI HELYZET

A 7.495 db leltározott néprajzi tárgy mellett közel 1.000 db leltározatlan néprajzi tárgyat őriz a Viski Károly Múzeum. A leltározott állományt 5 db leltárkönyvben tartjuk nyilván:

1. kötet: 66.1.1. – 73.66.8.
2. kötet: 73.67.1. – 78.35.4.
3. kötet: 79.1.1. – 89.13.1.
4. kötet: 90.1.1. – 2010.4.4.
5. kötet: 2011.1.1. –

A 4. kötet nem teljes. Az új típusú leltárkönyvek bevezetése miatt a 2010. december 31-i lezárás után új kötetet nyitottunk.

Az összes néprajzi tárgyunk rendelkezik leírókartonnal is. Emellett tárgymutató segíti a tájékozódást.

A tárgyak dokumentáltsága igen változó. Tömegesen találhatók olyan tárgyak, amelyek esetén kizárólag a gyűjteményezés adatai szerepelnek a leltárkönyvben és a leírókartonokon. Ennek értelmében a gyűjtemény részben hasznosítható tudományos céllal, számos tárgynak csak esztétikai és technikatörténeti értéke van.

Az újabb gyűjtések igyekeznek föltárni a tárgyak életét, ami viszont technikai nehézségekbe ütközik. A ma még föllelhető klasszikus értelemben vett néprajzi tárgyak tulajdonosai nem képesek, nem tudnak elegendő információt adni. Ez azt jelenti, hogy többségében a népi iparművészet körébe tartozó tárgygyűjtések alkalmasak csak a dokumentálhatóságra.

A Viski Károly Múzeum 2015-ben vásárolta meg a MúzeumDigitár nevű, felhő alapú adatkezelő programot. 2020 elején a múzeum leltározott állományának 1/3-ad része már nyilvánosan is elérhető volt. A néprajzi gyűjteményt teljes egészében digitalizáltuk, ami megkönnyíti a múzeumi feldolgozást. A digitális állomány részben helyettesíti a korábban összeállított mutatókat, másrészt újabb lehetőségeket nyitott meg a gyűjtemény föltárása és tudományos feldolgozása terén. A program alkalmas a leírókartonok szerkesztésére is, ezért a néprajzi gyűjtemény kartonállománya teljes egészében rendelkezésre áll. Ezzel szemben az állomány fotózása még nem kezdődött meg, ezért a néprajzi gyűjteményből csak 300 db szerepel a nyilvánosan elérhető tárgyak között. A néprajzi szempontból fontos gyűjtemények és segédgyűjtemények egésze digitalizált, azok túlnyomó többsége a nyilvánosság számára is – a törvényi keretek között – rendelkezésre áll. A történeti dokumentációs gyűjtemény archív fotóállománya, a Fotótár és az Adattár egésze elérhető a MúzeumDigitár felületén.

Mindezek mellett megközelítőleg 20.000 db olyan digitalizált fotót birtoklunk, amelyek leltározatlanok, de néprajzi szempontból figyelemre méltó felvételeket tartalmaznak. A kalocsaiak kínai missziójának albuma mellett helytörténeti jelentőségű Faragó György és Kovács László fotóanyaga, valamint Romsics (Beke) Ignác családjának fotóalbumai.

A leltározatlan állomány túlnyomó többsége Romsics Imre utóbbi két évtizedben tett gyűjtéseinek eredménye. Ezekkel mindegyike gyűjtőfüzetekben jól dokumentált, leltározásuk során rendelkezésre állnak a szükséges információik.

ARCHÍVUMI ÉS KÖNYVTÁRI GYŰJTEMÉNYEK

A Viski Károly Múzeum 1.895 leltározott adattári tételt őriz. Ennek többsége helytörténeti jelentőségű, de igen jelentős a néprajzi vonatkozású tematikája is. Ezek legtöbbjét Bárth János és Romsics Imre múzeumigazgatók néprajzi gyűjtései adják. Mellettük számos helytörténeti kutató néprajzi vonatkozású gyűjtése és tanulmánya gazdagítja az Adattárat.

Romsics Imre több száz mintalapot gyűjtött az elmúlt két évtizedben, amelyek mindegyike a kalocsai népművészet író- és pingálóasszonyainak alkotása. E dokumentumokból hozzuk létre a közeljövőben a Néprajzi dokumentációs gyűjteményt, mely külön leltárkönyvet és külön tárolóhelyet kap. Ezek a mintalapok a kalocsai szellemi örökség tárgyiasult megnyilatkozásai.

A Viski Károly Múzeum 15.721 kötet könyve és periodikája a múzeumi gyűjteményekhez kapcsolódóan számos tudományterületet képviselnek. A múzeum gyűjteményének sajátossága és küldetés nyilatkozatából következő elkötelezettsége természetszerűen eredményezte a néprajzi témájú kötetek súlyát. A néprajzi és a helytörténeti tematika mellett nagy hangsúlyt fektetünk a múzeumi kiadványok beszerzésére, amelyet jelentős könyvkiadásunkra alapozott cserekapcsolatok révén szervezünk. A pénzügyi lehetőségek következményeként egyre kevesebb lehetőség nyílik a könyvtár vásárlás útján történő gyarapítására. Ez alól kivételt képeznek a szakfolyóiratok, amelyek között ott található az Ethnographia és az ActaEthnographia is. A múzeumi és az intézeti évkönyveket a cserekapcsolatok útján szerezzük be.

LEGFONTOSABB KIADVÁNYOK

A Viski Károly Múzeum jelentős könyvkiadással büszkélkedhet. A múzeum három könyvsorozatot tart fenn, de számos sorozaton kívüli füzetet, könyvet és egyéb kiadványt is megjelentet.

A könyvsorozatok:

• Kalocsai Múzeumi Értekezések: 3-4 ívnél hosszabb tudományos művek
• Kalocsai Múzeumi Közlemények: 3 ívnél rövidebb tudományos művek
• Kalocsai Múzeumi Kiskönyvtár: Kiállításokhoz kapcsolódó füzetek

A sorozatokon kívüli könyveink a különböző szempontokból kiemelkedő tudományos munkákat jelentetik meg. Az elmúlt három évtizedben 32 db könyvet és 16 db füzetet adtunk ki. Ezek mellett megjelentettünk 2 db audio CD-t, 2 db térképet, 1 db memóriakártyát és több képeslapot. A kiadványokat a Viski Károly Múzeum és a Kalocsai Múzeumbarátok Köre közösen adja ki. A tudományos igénnyel megírt könyveink és füzeteink között a néprajzi tematika is megjelent.

• Bárth János: Népek, életformák, hagyományok a Kalocsai Sárközben. Második kiadás. Kalocsa, 1988. Kalocsai Múzeumi Kiskönyvtár 4. (Szerk.: Bárth János)
• Romsics Imre: „Ember, egész ember akarok lenni…” Doromlási Pintér József. Kalocsa, 2006. Kalocsai Múzeumi Közlemények 5. (Szerk.: Romsics Imre)
• Romsics Imre (Szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai Kalocsa, 1993. november 15-19. Kalocsa, 1994. Kalocsai Múzeumi Értekezések 1. (Szerk.: Romsics Imre)
• Romsics Imre – Kisbán Eszter (Szerk.): A táplálkozáskultúra változatai a 18–20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutási konferenciájának előadásai Kalocsa, 1995. október 24-26. Kalocsa, 1997. Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. (Szerk.: Romsics Imre)
• Fehér Zoltán: Šumo, šumo, visokasi. Erdő, erdő, de magos vagy. Dusnoki népdalok. Kalocsa, 2000. Kalocsai Múzeumi Értekezések 5. (Szerk.: Romsics Imre)
• Pécsiné Ács Sarolta: Népi gyermekjátékok Kalocsa környékén. Kalocsa, 2002. Kalocsai Múzeumi Értekezések 6. (Szerk.: Romsics Imre)
• Kuczy Károly – H. Tóth Tibor: A kalocsai pota nyelvjárássziget. Kalocsa, 2002. Kalocsai Múzeumi Értekezések 7. (Szerk.: Romsics Imre)
• Fehér Zoltán: Mondták a régi öregek. Kalocsa, 2004. Kalocsai Múzeumi Értekezések 9. (Szerk.: Romsics Imre)
• Romsics Imre: Az Öreg-köröszt. Útmenti keresztek Homokmégyen. Kalocsa, 2007. Kalocsai Múzeumi Értekezések 10. (Szerk.: Romsics Imre)
• Schőn Mária – Müller János: Holzäpfelbäumilein. Vadalmafácska. Hajós német népdalkincse. Kalocsa 2014. Kalocsai Múzeumi Értekezések 15. (Szerk.: Romsics Imre)
• Fehér Zoltán: Bátya települése és népi építészete. Kalocsa, 2017. Kalocsai Múzeumi Értekezések 18. (Szerk.: Romsics Imre)
• Romsics Imre (Szerk.): Hagyomány – szellemi kulturális örökség – népies rendezvény. Pillanatképek a mai népművészetről Néprajzi konferencia Kalocsa, 2017. július 5–7. Kalocsa, 2018. Kalocsai Múzeumi Értekezések 19. (Szerk.: Romsics Imre)
• Romsics Imre (Szerk.): Molnár János Éneköskönyvecköje. Bátyai kéziratos kántor és zarándokkönyv. Kalocsa, 2019. Kalocsai Múzeumi Értekezések 20. (Szerk.: Romsics Imre)

Sorozaton kívüli kötetek

• Bárth János: Szállások, falvak, városok. A magyarság települési hagyománya. Kalocsa, 1996.
• Romsics Imre: Kalocsa anno… Kalocsai fotográfiák. Kalocsa, 1999.
• Romsics Imre: Élő népművészet Kalocsán. Kalocsa, 2002.
• Bárth János: Kétvízközi népismeret. Kalocsa, 2005.
• Romsics Imre: Szarka Vëra a kalocsai népművészet mestere. Kalocsa, 2019.
• Romsics Imre: Vëra Szarka Master of the Kalocsa Folk Art. Kalocsa, 2019.
• Romsics Imre (Szerk.): Kalocsai kiskocsmában (Vasárnap este a bálban) című audio CD programfüzetében megjelent – Romsics Imre: A kalocsai szállások táncélete. Kalocsa, 2002.
• A Viski Károly Múzeum jelentette meg három kötetét a Bács-Kiskun megyei múzeumi kutatások című konferenciának, melyekben több néprajzi tematikájú tanulmány is szerepel.
• Romsics Imre – Wicker Erika (Szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997. Kalocsa, 1998.
• Romsics Imre – Wicker Erika (Szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998. Kalocsa, 1999.
• Romsics Imre (Szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 2017. Kalocsa, 2020. július 3.

A cím szerint fölsorolt könyvek mellett a régészeti és a történeti tematikájú kiadványok is számos néprajzi érdeklődésre is számot tartó fejezettel, részlettel, adattal szolgálnak.

A saját kötetek mellett Bárth János és Romsics Imre néprajzkutató igazgatóknak több kötete jelent meg más kiadóknál is.

ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK, JELENTŐSEBB IDŐSZAKI TÁRLATOK

A Viski Károly Múzeumban látható az ország egyik legöregebb állandó kiállítása. 1981-ben nyitott meg Bárth János Népek, életformák, hagyományok a Kalocsai Sárközben című néprajzi és helytörténeti tematikájú tárlata. A kiállításokat 2001-ben Romsics Imre újította föl, változatlanul hagyva annak berendezését. A tárlat a Kalocsai Sárközben élő népcsoportok történetét és néprajzi értékeit mutatja be, de leghangsúlyosabb részei a kalocsai pota néprajzi csoport népéletét tárja a közönség elé.

A kiállítás installációja – régisége ellenére – ma is látványos. 2003-ban audió-, 2020-ban okostelefonokkal olvasható tárlatvezető rendszerrel (QR-kóddal) bővítettük.

Új állandó néprajzi kiállítást a régóta tervezett múzeumbővítéssel egyidőben rendeznénk. Az évek óta halogatott, a jelenlegi ismereteink szerint tervezhetetlen bővítés elodázza az új tárlat tervezését és fölépítését. Az állandó kiállítás megújítása sürgető feladat lenne!

Bárth János hét időszaki kiállítást rendezett 1989–1992 között. Kalocsa népművészetét mutatta be Szimferopolban (1989), Kircheim unter Teckben (1990), Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában (1991), valamint Skiveben (1992). A keceli Travnik képeket Kalocsán és Kecskeméten állította ki.

Romsics Imre 47 időszaki kiállítást rendezett 1993–2020 között, amelyek közül 23 volt néprajzi tematikájú. Kalocsa népművészetét mutatta be Nyíregyházán (1995), Kecskeméten (1995), Tokyoban, Osakában, Sizuokában és Fukuokában (1996), Budapest–Pesterzsébeten (1998), Győrben (1999), Nyíregyházán (2008), és Budapesten (2015) Székelykeresztúron (2015).

A Viski Károly Múzeum időszaki kiállításaiban számos témát dolgozott fel: fazekasság (1993, 2000), múzeumi gyűjtemények (1997, 1999), élő népművészet (2001, 2007), Duna-menti Folklórfesztivál (2014).

Kiállítást rendezett a két világháború közötti népéletet festő, az idáig elfelejtett d. Pintér József műveiből (2005). A régészeti és történeti tematikájú kiállításaiban is rendszeresen helyet kaptak a néprajzi vonatkozású tárgyak: Honfoglalás kori köznép temetője Homokmégyen (2000), A városvédő városépítő (2006), Déli szlávok a Kalocsai Sárközben (2008), Mozaikok a kalocsai zsidóság életéből (2009), „Üzenet a jövőbe” Postatörténeti emlékek a Viski Károly Múzeum gyűjteményeiben (2012).

A helyi néprajzi értékekből rendezett kiállítást Hajóson (1997) és Homokmégyen (1998, 2008). A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban rendezte meg a Paprika a népművészetben című kiállítást 1999-ben.

Romsics Imre tervezte és rendezte a dunaszentbenedeki tájházat 2007-ben, majd 2012-ben nyitotta meg saját tájházát Homokmégyen.

INTÉZMÉNYI KÜLDETÉS, KONCEPCIÓ VÁLTOZÁSAI, JELENTŐS TUDOMÁNYOS PROJEKTEK

A Viski Károly Múzeum nagyon röviden fogalmazta meg küldetés nyilatkozatát: „A Viski Károly Múzeum Kalocsa a város és környéke természeti, régészeti és történeti emlékeinek gyűjtése mellett a legfontosabb és kiemelt küldetésének tartja a tradicionális kalocsai paraszttársadalom, a pota néprajzi csoport kulturális emlékeinek gyűjtését, megőrzését, átörökítését.”

A rendelkezésre álló infrastrukturális és személyi lehetőségek korlátok közé zárják a fejlesztés irányultságait. A megfogalmazott küldetésnyilatkozatból viszont egyenesen következik, hogy a kalocsai népművészetre alapozott újabb törekvések tárgyiasult emlékeinek gyűjtése elkerülhetetlen feladata a Viski Károly Múzeumnak.

A Viski Károly Múzeum Kalocsa muzeológusai szerteágazó szakmai kapcsolatainak kell biztosítani a tudományos- és gyűjteményi munka zavartalanságát. A személyes kapcsolatok mellett, azzal párhuzamosan számos intézményi együttműködés segíti és biztosítja az országos és nemzetközi tudományos életben való részvételünket, mint: az MTA Néprajzi Intézete, az MTA Zenetudományi Intézete, az MTA Régészeti Intézete, a thübingeni egyetem, az ELTE Néprajz Tanszéke, az ELTE Folklór Tanszéke, a Szegedi Tudományegyetem Néprajz Tanszéke, a Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszéke, a Szegedi Tudományegyetem Régészet Tanszéke, a Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Régészeti Osztálya, a Kiskunsági Nemzeti Park, a Jelenkutató Alapítvány, a Thürr István Múzeum, a Thorma János Múzeum, a Kiskun Múzeum, a Kecskeméti Katona József Múzeum.

A múzeum és a muzeológusok több szakmai szervezetben tartanak fenn tagságot: Magyar Néprajzi Társaság, Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület, Györffy István Néprajzi Egyesület, Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Akadémiai Bizottsága, Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége.

A Viski Károly Múzeum számos formális és informális kapcsolatot alakított ki a múzeumokkal, az intézetekkel és az egyetemekkel. Az együttműködések leglátványosabban a konferenciaszervezésekben és a konferencia részvételekben nyilvánulnak meg. Romsics Imre 1993–2019 között 18 konferenciát szervezett. 6 db konferencia a múzeumi tudományok egészét érintette, tehát néprajzi témák is szerepeltek azokon. 5 db konferencia tisztán néprajzi tematikájú volt: Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciája (1993. november 15–19.), A Táplálkozáskultúra változása a 18–20. században (1995. október 24–26.), Tájház születése Dunaszentbenedek (2006. október 12.), Néprajzos-muzeológusok szemináriuma (2009. október 5–7.), Hagyomány – szellemi kulturális örökség – népies rendezvény. Pillanatképek a mai népművészetről (2017. július 5–7.).

Ugyan ezen időszakban Romsics Imre 197 tudományos konferencián vett részt, melyek között 100 konferencián előadást is tartott, az alkalmak túlnyomó többségében néprajzi tematikával.

A Viski Károly Múzeum néprajzi kutatásainak leíratlan koncepciója szerinti elsődleges célja a kalocsai szellemi kulturális örökséghez tartozó tematikák mind teljesebb föltárása, végső soron egy kalocsai népművészeti monográfia megírása.

A NÉPRAJZI TERÜLETEN DOLGOZÓK SZEREPVÁLLALÁSA A MÚZEUMPEDAGÓGIAI, ISMERETÁTADÁSI, OKTATÁSI TERÜLETEN

A Viski Károly Múzeum 1997-ben indította el múzeumpedagógiai programjait. Az időszakonként bővülő kínálat végső célja az összes iskolai korosztály számára kiépítendő programsorozatok fölépítése. 2002-ben új formák, új technikák felé fordult a múzeum, ekkortól jelentősen bővült kínálata.

A múzeumpedagógiai terveink alapvetése, hogy igazodjon a célközönség tananyagához, segítve, esetleg helyettesítve a tanórákat. A fejlesztések és a múzeumpedagógiai foglalkozások végső célja, hogy megismertessük a múzeum küldetésében megfogalmazott népcsoport hagyományos kultúráját, rámutassunk a történeti korok értékeire, megerősítsük az egyének lokálpatriotizmusát, szülőföldhöz kötődését.

A múzeumpedagógiai foglalkozásokat a múzeum tudományos kutatásaira alapozzuk. A foglalkozások mindegyike kizárólag a helyi kultúrát, a helyi szokásokat mutatja be. A múzeumi környezetben, muzeális tárgyakkal szemléltetett foglalkozások nem csak a tudás bővítését segítik elő, hanem láthatóan nagyobb hatásfokot lehet elérni az információk rögzülésében.

A múzeumpedagógiai programok mindegyikét Romsics Imre néprajzos múzeumigazgató építette föl, s az óvodások programjainak kivételével mindegyiket maga vezette három évtizeden keresztül. A Viski Károly Múzeum 2016-ban vehetett föl múzeumpedagógust. A sorozatos személyi változás ez idáig nem tette lehetővé a múzeumpedagógiai programok átadását, annak várható időpontja csak 2020-ban következhet el.

A Viski Károly Múzeum gyűjtőterületének települései kisebb-nagyobb mértékben igénylik a néprajzos-muzeológus segítségét. Két nagyobb területen, a tájházak és a helyi kiadványok kapcsán érkeznek rendszeres megkeresések. Mindkét területen számos probléma jelentkezik, de egy-egy kivételtől eltekintve az alapprobléma az, hogy a koncepciók kialakítása, sokszor a megvalósítás után kérnek véleményt. A pályázatokhoz kötött beruházások miatt a legtöbb esetben már nincs lehetőség a beadott tervek módosítására sem.

Mindezen tapasztalatok eredményeként egy informális hálózat kiépítését tervezzük –várható alakulási ideje 2020–2021 –, amelyben a múzeum szakmai tanácsadóként szerepelne a környezetében lévő tájházak segítése céljával.

A kapcsolatok harmadik területe a helyben rendezett időszaki kiállítások bemutatása. A megszaporodó tájházak az ilyen igények háttérbe szorulását eredményezték az utóbbi évtizedben.

Gyakoribb kérése a környező településeknek előadások bemutatása, ünnepi beszédek tartása, maguk rendezte kiállítások megnyitása. Számos alkalommal érdeklődnek régi hagyományok után, amelyekre alapozva igyekeznek fölépíteni az újabban divatos fesztiváljaikat.

A múzeum gyűjtőterületének 18 települése közül Dunaszentbenedek, Homokmégy, Hajós, Miske, Újtelek, Dusnok, Ordas, Foktő, Bátya élt ezekkel a lehetőségekkel.

FILIÁK, TÁJHÁZAK, KIÁLLÍTÓHELYEK

Kalocsa Város Önkormányzata 2014. január 1-én a Viski Károly Múzeum intézményi keretébe szervezte az önálló működési engedéllyel rendelkező Népművészeti Tájházat. Az elmúlt évtizedekben kiépült gyakorlat következményeként nem történt meg, nem történhetett meg a tájház múzeumi integrációja.

---