Nagy Adrienn

Néprajz a gyulai Erkel Ferenc Területi Múzeumban

1989–2019

INTÉZMÉNY- ÉS GYŰJTEMÉNYTÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÁS

A gyulai Erkel Ferenc Múzeum az ország egyik legrégebbi múzeuma, a magyarországi vidéki múzeumok közül harmadikként jött létre 1868-ban. A múzeum az 1874 – 1920 közötti időszakban, az országban ötödikként megalakult megyei múzeumként működött. Fennállása eddigi 150 esztendeje alatt mind a gyűjtemények, mind pedig ezek gondozói, őrzői, kezelői sok megpróbáltatáson mentek át. A múzeum helyzetének alakulására ugyanis mindig befolyással voltak a pénzügyi lehetőségek, a történelmi helyzet, a társadalmi-politikai akarat, valamint a múzeumért felelősök ambíciói, tervei, hozzáállása.

Az 1989 óta bekövetkezett változások az Erkel Ferenc Múzeumban

1993-ban a korábban a városhoz került kiállítóhelyek működtetése visszakerült az Erkel Ferenc Múzeumhoz. Ezekhez csatolták még a dr. Bene Lajos gyűjteményéből időközben kialakított Városi Képtárat, valamint a Lajos Ferenc és kortársai grafikai gyűjteményt. Amikor a megyei múzeumigazgató 1993-ban dr. Havassy Pétert nevezte ki pályázat útján az intézmény igazgatójává, gyakorlatilag tehát újra egységes volt a gyulai múzeumi hálózat, minden kiállítóhely (az Erkel Ferenc Emlékház, a Kohán Képtár, a Ladics-ház, a Dürer Terem, a Lajos Ferenc Gyűjtemény és a Városi Képtár) a megyei kezelésben lévő Erkel Ferenc Múzeumhoz tartozott, amely működéséhez városi támogatást is kapott. A Dürer Terem a múzeum régészeti, történeti, néprajzi és képzőművészeti gyűjteményeinek kiállítóhelye volt.

Az intézmény történetében azonban negatív fordulópont érkezett a 2001. évvel, ugyanis 2001. január elsejétől az összes kiállítóhely visszakerült a városhoz, ugyanakkor az irodák és a gyűjtemények továbbra is megyei tulajdonban működtek. Maradt a Dürer Terem, ott folyamatosak voltak a kiállítások 2005-ig. Ezzel együtt, dr. Havassy Péter igazgató vezetésével a múzeum összes munkatársa több éven át a vár új állandó kiállításának koncepcióján dolgozott. Az új állandó kiállítás 2005 májusában nyílt meg. Ezzel egy időben a város saját múzeumot hozott létre, tekintve, hogy a megye nem adta át a város kezelésébe az Erkel Ferenc Múzeumot. Az új, városi Corvin János Múzeum igazgatója dr. Havassy Péter, az Erkel Ferenc Múzeumvezetője pedig Martyin Emília néprajzos lett.

A gyulai, városi fenntartású Corvin Múzeum megalapítása szükségessé tette a városi és a megyei fenntartású múzeum közötti feladatmegosztást. Ekkor megtörtént az Erkel Múzeum és a Corvin Múzeum közötti átadás-átvétel, tisztázódtak az együttműködés feltételei. Az Erkel Ferenc Múzeum munkatársai az átmeneti időszakban is részt vettek a várkiállítás rendezési munkálataiban, jelentős tárgyi anyag kölcsönzésével. A városi muzeális egységek összekapcsolása céljából 2005. január 1-jén létrejött Corvin János Múzeum működése tehát alapjaiban megváltoztatta a megyei kezelésben maradt Erkel Ferenc Múzeum helyét, szerepét, tevékenységi körét. Az új helyzetben az utóbbinak nem volt önálló kiállítóhelye, s gyűjteményei nagy része városi tulajdonban lévő raktárakban került elhelyezésre. Az Erkel Ferenc Múzeum a teljes gyűjteményi törzsanyaggal és a muzeológusi szakembergárdájával a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának kötelékében maradt 2012. december 31-ig. A Corvin János Múzeum a fenntartó önkormányzat döntése alapján 2011-ben megszűnt.

A megyei múzeumi szervezet megszűnését követően, 2013 januárjától az Erkel Ferenc Múzeum is a város kulturális nonprofit vállalkozásának fenntartásába került át, majd 2014-ben megkapta a területi múzeum besorolást. Ettől az időszaktól kezdve biztosítja Gyula város összes muzeális és gyűjteményi egységének a történeti hitelesség feltételeként szükséges szakmai hátterét. 2016 januárjában meghatározó változás történt, amikor az Erkel Ferenc Területi Múzeumot, a muzeális kiállítóhelyeket és gyűjteményeket fenntartó nonprofit kft. működtetésébe került a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont is. A Békés megye és a térség legkorszerűbb és leglátogatottabb kiállítóhelyeként bevezetett látogatóközponttal együtt összesen hat múzeumi egység szakmai működtetésében működnek közre az Erkel Ferenc Területi Múzeum muzeológus szakemberei.

A megyei múzeumi szervezet megszűnésének hatása a néprajzi területre

A megyei múzeumi szervezet 2012 decemberében történt megszűntetésének hatásait két oldalról lehet vizsgálni. A szervezet működésének hosszú ideje alatt, az általa támogatott gyűjtéseknek, régészeti feltárásoknak köszönhetően jelentősen gyarapodott gyűjtemény, a beérkezett műtárgyak a szervezet megszűnése után itt maradhattak a gyulai múzeum tulajdonában. Számos publikálási (Békés Megyei Múzeumok Közleményei), kiállítás-rendezési lehetőség adódott, illetve a nemzetközi kapcsolatokban való részvétel is szorgalmazva volt.

Gazdasági oldalról nézve, a korábban fennálló anyagi függés a szervezet megszűnésével átalakult. Mivel újra a város tulajdona lett a múzeum, a gyulaiak jobban maguknak érezhették az intézményt, azonban ezzel egy időben egy szerepváltás volt érzékelhető, hiszen a különböző kulturális rendezvények lebonyolításában való részvétel a kollégák szinte minden idejét lekötötte, így a tényleges múzeumi szakmai munkára kevesebb idő és energia jutott.

ERŐFORRÁS-ELEMZÉS

A néprajzi gyűjteményt 1983-tól 2013-ig Martyin Emília gondozta. Az ő munkájának eredményeként született meg és gyarapodott a múzeum Román Nemzetiségi Néprajzi Gyűjteménye. A különböző átszervezések, elvonások következtében a szakmai munkához a kérdéses időszakban legtöbbször nem voltak biztosítottak a személyi feltételek. Noha néprajzos munkatársa folyamatosan volt az intézménynek, hol régészből, hol gyűjteménykezelőből vagy restaurátorból volt hiány. Czeglédi Imre nyugállományba vonulása után, 1990-től 1993-ig dr. Németh Csaba lett az intézmény megbízott igazgatója. Jelenleg a múzeumban dolgozók száma 4 fő, melyből 1 régész, 1 történész-gyűjteménykezelő, 1 néprajzos-muzeológus és 1 adminisztrációs munkatárs.

Martyin Emília 1983-tól 2005-ig az Erkel Ferenc Múzeum néprajzos muzeológusa, majd 2005-től 2013-ig a múzeum igazgatója volt. Végzettsége magyar nyelv és irodalom szakos

középiskolai tanár és etnográfus. Számos szakmai szervezetben tölt be tisztséget: a Magyarországi Románok Kutatóintézete alapító tagja, a néprajzi szekció vezetője, a Magyar Néprajzi Társaság Nemzetiségi Szakosztályának titkára, a Román Etnológiai Társaság (ASER) tagja, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága megyei referense, a Pulszky Társaság tagja, a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteménye tárgyi- és dokumentumanyagának kezelője. Folyamatosan publikál: 4 önálló, 7 társszerzőkkel írt kötet, 157 tanulmány, cikk, 63 kiadvány (könyv, folyóirat, tankönyv) szerkesztése kapcsolódott 2019-ig a nevéhez. Munkáját több kitüntetéssel ismerték el: Pro Ethnographia Minoritatum (Magyar Néprajzi Társaság, 2005), A Nemzeti Kulturális Örökség Arad Megyei Igazgatósága kitüntetése (2005), Pro Cultura Minoritatum Hungariae (Magyar Művelődési Intézet, 2012) Nemzetiségekért Díj (Emberi Erőforrások Minisztériuma, 2016)

Martyin Emíliát Rokszin Renáta néprajzos muzeológus követte a múzeumban 2013-ban, aki jelenleg szülési szabadságát tölti. A Szegedi Egyetemen táncantropológia mesterszakon végzett, román felsőfokú, valamint francia és angol középfokú nyelvvizsgával rendelkezik.

Nagy Adrienn Rokszin Renátát helyettesítve, 2017 októberétől tölti be a néprajzos munkakört az Erkel Ferenc Múzeumban. A Debreceni Egyetem néprajz mesterszakán muzeológia szakirányon végzett. Angol felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik.

Az Erkel Ferenc Múzeumot működtető Erkel Ferenc Kulturális Központ és Múzeum Nonprofit Kft kiállítóhelyekért felelős ügyvezető igazgatója Fekete-Dombi Ildikó, a múzeum szakmai vezetője Liska András régész.

INTÉZMÉNYI INFRASTRUKTURÁLIS HELYZET

A múzeum 1868 óta őrzött és folyamatosan gyarapodó törzsanyagának az értékéhez és jelentőségéhez méltó elhelyezését a 20. század közepe óta nem sikerült megoldani. 1966 óta az Erkel Ferenc Területi Múzeum jelenlegi otthonául szolgáló épület (Kossuth utca 17.), az egykori kertészlak két utcai helyiségében a történeti gyűjteményt, a néprajzi gyűjtemény egy részét, a történeti dokumentációs anyagot és az adattárak anyagát őrizzük. Az épület keskeny folyosóján a múzeum páratlan szakirodalmi ritkaságokat tartalmazó könyvtárát, kb. 3000 db pénzérmét őrző numizmatikai gyűjteményét és a város múltját legteljesebben dokumentáló, archív fotótárát helyeztük el.

Az épületben 1994-ben korszerű biztonsági rendszer kiépítése történt, illetve jelentősen bővült a múzeum technikai felszereltsége. A 2005 – 2009. tartó időszakban pályázaton elnyert összegekből megtörtént a múzeum raktárépületének teljes vízmentesítése, felújítása, és szintén pályázat útján légszárító berendezések beüzemelésére került sor, így jelentősen javultak a műtárgyak körülményei, megoldódott az itt tárolt anyag műtárgyvédelme.

A várbeli, műtárgyak tárolására alkalmatlan földszinti raktárakban tárolt, főként nagyobb méretű néprajzi tárgyakat 1992-ben átköltöztették az Almásy-kastély cselédszárnyába, ami csak ideiglenes megoldást jelenthetett, tekintve, hogy a cselédszárny helyiségei sem voltak alkalmasak erre a célra. 1997-ben hosszabb távú, mégis időszakos megoldásként a cselédszárnyból a nagyobb méretű néprajzi tárgyak, és a régészeti anyag egy része átköltözhetett a gyulavári iskola régi, Rajk László utcai épületébe, amely be tudta fogadni az időközben elindult, nagyberuházásokhoz kötődő régészeti ásatások anyagát is. Később, az itt tárolt tárgyak a 2010. április 6-9 közötti időszakban költöztek előbb a megyei kórház tüdőszanatóriumának használaton kívüli konyhájába és raktáraiba, majd néhány év múlva a belvárosban álló, egykori tüdőgondozó Kossuth utcai szárnyába. Itt a három földszinti terem biztosított helyet a múzeum néprajzi gyűjteményében lévő nagyobb méretű bútoroknak, valamint teherszállító eszközök, szétszerelt állapotban lévő szekerek és a régészeti gyűjtemény egy részének. 2019 tavaszán azonban az állami tulajdonú épületet megvásárolták, az ott raktározott tárgyakat rövid határidővel el kellett szállítani az épületből, s egyúttal egy másik helyen elhelyezni. Az új raktárépület az egykori városi vágóhíd egyik üresen álló szárnya lett, mely továbbra sem jelent megnyugtató megoldást a műtárgyak raktározására.

A gyulai múzeum legrégebbi, és legtöbb egyedi nyilvántartott műtárgyát őrző egysége, a régészeti gyűjtemény legnagyobb része, valamint a néprajzi gyűjtemény teljes kerámiaanyaga 2016 novemberéig az egykori városi galéria, a Dürer Terem (műtárgyak tárolására gyakorlatilag alkalmatlan) pincéjében volt igen méltatlan körülmények között. A kifejezetten kiállítóhelyként épült Dürer Terem megromlott statikai állapota és a folyamatos beázások miatt már évek óta üresen állt, csak a pincéjében volt elhelyezve a múzeum törzsgyűjteménye. 2016 decemberében a lebontásra ítélt épületből a régészeti és néprajzi gyűjteményt a közeli, egykori I. sz. Iskola „B” épületébe költöztettük át (Gyula, Károly Róbert utca 4.) azzal, hogy a Dürer Terem lebontását követően a gyűjtemény elhelyezésére is megnyugtató megoldás születik.

Jelenlegi helyzetünk szerint továbbra is várunk a megfelelő épületre, mely kiváltaná a vágóhíd épületét és az 1-es iskolai raktárunkat. A múzeumépület raktárai és munkaszobái korszerű, füstérzékelőkkel is ellátott riasztó berendezéssel védettek. Ugyanakkor jellemző, hogy a polcok túlzsúfoltak, a hőmérséklet ingadozik.

GYŰJTEMÉNYI ADATOK

A múzeumi gyűjtemények összetételének és darabszámának alakulása természetes módon teljes mértékben összefüggött a múzeum adott években jellemző gazdasági helyzetével, illetőleg a mindenkori intézményvezető lehetőségeivel, szakmai ambícióival. A múzeum gyűjtőköre a történeti, néprajzi, régészeti, numizmatikai, képzőművészeti (lezárt), iparművészeti (lezárt).

Gyűjtőterülete Gyula, Elek, Kétegyháza, Újkígyós és Szabadkígyós közigazgatási területe. A néprajzi gyűjtemény részét képező román anyag egységet alkot a Munkácsy Múzeumban lévő román gyűjteményrészekkel, hiszen ezek elhelyezése a mindenkori raktározási lehetőségek függvénye volt. Így tehát az Erkel Ferenc Múzeum román nemzetiségi tárgyi anyaga, általános adattára és hangzós anyag tára a Békés megyei román bázismúzeum szerves része. A gyűjtések az 1989-et megelőző időszakhoz hasonlóan folyamatosak voltak. Továbbra is a kerámia és a textilművesség anyaga a legkiemelkedőbb gyűjteményrész az Erkel Ferenc Múzeumban. A néprajzi gyűjtemény gyarapodása az alábbiak szerint alakult:

1990	2000	2012	2018
8776 db	9318 db	10154 db	10394 db

Legfontosabb gyűjteményi egységek, 1989 óta történt jelentősebb gyarapodások

Sík Ferencnek, a Gyulai Várszínház egykori művészeti vezetőjének főként néprajzi tárgyakat tartalmazó hagyatéka 1997-ben került a múzeumhoz. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező tanyáján gyűjtötte össze a paraszti élet használati tárgyait, népies ihletésű dísztárgyakat, vagy a polgári bútordarabot. A 427 darab tárgy önálló gyűjteményként szerepel a múzeumi nyilvántartásban.

2004-ben múzeumunk megvásárolt egy teljes gyertyakészítő műhelyt. A gyertyaöntés eszközanyaga Marosán György hagyatéka, aki több évtizeden keresztül tevékenykedett Gyulán, mint gyertyaöntő mester. A megvásárlásra felkínált anyag teljes, magában foglalja az öntőringet, a kifőző üstházakat, öntő katlant, vörösréz öntő kalapot, mázsát súlyokkal, öntőkanalat, szűrőket, kidolgozó asztalt, mérleget, daraboló bárdokat, vaskéseket, gyertyavágó késeket, támasztó faékeket, tepsiket, gyertyabélnek való fonalat, valamint viaszt és kifőzött gyertya anyagot. A teljes eszközkészlet használatra alkalmas állapotban van. Továbbá, a hagyaték részét képezi a kismesterségre, valamint a családra vonatkozó kisebb dokumentumanyag.

Rendkívül jelentős a román tárgyi- és szellemi anyag gyűjtése a magyarországi román néprajzi táborok keretében, mely 1983 és 2000 között zajlottak, Martyin Emília jelentős közreműködésével:

• 1989 Román Néprajzi Tábor – Létavértes
• 1994 Román Néprajzi Tábor-Nyíradony
• 1995 Nemzetiségi Néprajzi Tábor – Elek
• 1997 Nemzetközi Multikulturális Kutatótábor – Elek
• 1997 Román Néprajzi Tábor – Méhkerék
• 1998 Néprajzi Tábor – Bedő

Az Erkel Ferenc Múzeum az elmúlt években részben saját forrásból, részben ajándékozás útján tudta gyűjteményét gyarapítani. Gyakoriak a felajánlások, ugyanakkor megfigyelhető, hogy ezek az adományozások főként a 20. század második felében készült textíliákat jelentenek.

NYILVÁNTARTÁSI ÉS DIGITALIZÁLÁSI HELYZET

Az 1989-től 2018-ig tartó időszakban naprakész nyilvántartásra törekedtek a múzeum munkatársai, bár a személyi feltételek hiányossága miatt nehezen tudták ellátni a több szakágra vonatkozó anyag, az adattárak és segédgyűjtemények gyarapításának, nyilvántartásának, revíziójának, a kutatómunkának, a kutatószolgálat munkálatait. A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatásával 2005 és 2006 között történt meg a Magyarországi Román Kisebbség Országos Bázismúzeuma hangzós anyagának, illetve Erdős Kamill ciganológus folklórgyűjtéseinek CD-n történő archiválása.

2015-től pályázati forrásból négy egymásra épülő múzeumi digitalizációs alapfeladat és szolgáltatás megvalósítása történik. Ehhez a MúzeumDigitár múzeumi gyűjteménykezelő és publikációs rendszer segítségét vesszük igénybe. Az online rendszerben eddig 562 db tárgyunk szerepel digitális formában. A projekt révén az intézményünk nagyobb mértékben bekapcsolódhat a múzeumi informatikai technológiák házon belüli hasznosításába, folytathatja és teljesebbé teheti a gyűjtemények tárgyainak számítógépes nyilvántartását.

Az Erkel Ferenc Múzeum több mint tíz gyűjteménye közül eddig a régészeti, a képzőművészeti, Erkel, valamint Sík gyűjtemény leltárkönyvei érhetők el excel-táblázatban, illetve digitális formában. Adminisztratív munkakörben alkalmazott kollégánk fő feladata gyűjteményeink digitalizálása, a leltárkönyvek begépelése. A múzeum néprajzi, valamint történeti gyűjteményének leltárkönyveinek begépelése jelenleg is tart. A teljes néprajzi műtárgyállomány revíziójára 2013-ban került sor, amikor a megyei szervezetből való kiválás megtörtént.

ARCHÍVUMI, KÖNYVTÁRI GYŰJTEMÉNYEK

Az Erkel Ferenc Múzeum több mint 14000 kiadványt számláló könyvtárral és értékes anyagot tartalmazó segédgyűjteményekkel (adattárak, fotótár, hangzós anyag gyűjtemény) is rendelkezik. A múzeum nyilvántartásában szereplő hangfelvételek felülmúlhatatlan értéket képviselnek a néprajzi, nyelvészeti, népköltészeti, népzenei kutatások számára. A 40 db hangszalagon és 276 kazettán hallható gyűjtések, valamint az újabb gyűjtéseket tartalmazó, digitális formában megőrzött felvételek számos magyar, román és cigány néphagyományt, szokást, hiedelmet őriznek meg.

Gyűjtemény	Állomány, 1990	Állomány, 2009	Állomány, 2019
Könyv	7376	13 314	14 538
Fotó	13 560 negatív	13 984 negatív, 3 172 pozitív	13 984 negatív, 3 850 pozitív
Mozgófilm		410 méter	410 méter
Videófelvétel		300 perc	300 perc
Hangfelvétel		171 610 perc	171 610 perc

LEGFONTOSABB KIADVÁNYOK

• 1989: Erdős Kamill, Cigánytanulmányok. Szerk. Bencsik János, Gyula.
• 1993: Németh Csaba, A gyulai múzeum százhuszonöt esztendeje. Intézménytörténeti vázlat. Gyula.
• 1995-től kezdődően, a Dürer Teremben rendezett kiállításokhoz kapcsolódóan dr. Havassy Péter elindította a Gyulai Katalógusok sorozatot, amely később az Erkel Múzeum gyűjteményi anyagának bemutatásával bővült:
• Áldás, békesség. Emlékek Gyula és környéke reformátusságának életéből (Gyulai katalógusok 1. Gyula, 1995)
• Zúduló sasok. Új honfoglalók – besenyők, kunok, jászok – a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)
• Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)
• Küzdelem és megbékélés. Kiss György kiállítása (Gyulai katalógusok 4. Gyula, 1997)
• Síkban és térben. Oroján István kiállítása (Gyulai katalógusok 5. Gyula, 1998)
• Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)
• A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)
• Világnak világa. Egyházak a Körösök vidékén (Gyulai katalógusok 8. Gyula, 2000)
• Napfényben gyantacsöpp. Szűcs Árpád festészete (Gyulai katalógusok 9. Gyula, 2000)
• Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)
• Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről (Gyulai katalógusok 11. Gyula, 2002)
• Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)
• Kőrös-menti évezredek. Régészeti ökológiai és településtörténeti kutatások a Kőrös-vidéken Bóka Gergely, Martyin Emília (Gyulai katalógusok 13. Gyula, 2008)
• Agyagba zárt hétköznapok: a 15-17. századi fazekasság emlékei a gyulai várból / Szalai Emese (Gyulai katalógusok 14. Gyula, 2018)
• 1994-2012 Izvorul című évente megjelent néprajzi füzetsorozat:
• Izvorul, Revistă de etnografie şi folclor, Nr. 14. – Nr. 33. (Forrás, néprajzi folyóirat, 14. – 33. szám) Gyula

ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK, JELENTŐSEBB IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK

Dr. Havassy Péter igazgatása alatt, 1995-ben indult útjára az a program, melynek keretében az időszaki kiállítások rendezésére rendelkezésre álló Dürer Teremben jelentős, főként régészeti és képzőművészeti, de történeti és néprajzi kiállítások bemutatására is sor került. A tematikus kiállítások legfőbb érdeme az volt, hogy az ország legkülönbözőbb múzeumaiból kölcsönzött anyagokat együtt láthatta az érdeklődő közönség. Bemutatását minden esetben önálló kötetként megjelentetett katalógus kísérte. A katalógusokban nem csupán a kiállított műtárgyak részletes ismertetése szerepelt, hanem az adott téma szakértőinek tollából számos tanulmány, komoly, szakmai értékelés is publikálásra került. A kiállítások és a publikációk országos szintű szakmai elismerést és figyelmet hoztak a gyulai múzeum számára.

Néprajzi vonatkozású kiállítások 1989 és 2019 között:

• 1992: Arad megyei román népművészeti kiállítás
• 1993: A múzeum fennállásának 125. évfordulója tiszteletére rendezett kiállítás
• 1996: Jász-Nagykun-Szolnok megye népművészete
• 2005: A sokajkú régió című néprajzi kiállítás a Dürer teremben
• 2018-2020 Kincsek Őrzője – 150 éves a gyulai Erkel Ferenc Múzeum, Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont időszaki kiállítótermeiben.

TUDOMÁNYOS PROJEKTEK, EGYÜTTMŰKÖDÉSEK, JÖVŐKÉP

A nemzetközi együttműködések kapcsán megemlítendő, hogy az intézmény néprajzos munkatársa 2004 – 2009 között öt, az Arad Megyei Múzeummal közös PHARE CBC projektben vett részt, melyek keretében terepmunkát végzett, tanulmányokat írt, kiállítások rendezésében, konferenciák szervezésében, és a projekthez kapcsolódó honlapok anyagának összeállításában vett részt. A 2009. évtől új feladatként jelentkezett a nagyváradi Körös-vidéki Múzeummal való együttműködés, melyben jelentős szerep hárult az Erkel Ferenc Múzeum munkatársaira.

A tárgyalt időszakban, 2013-ig folyamatosak voltak a közös kutatások a nagyváradi és az aradi múzeum néprajzos munkatársaival. A gyűjteményfejlesztés kapcsán tudjuk, hogy helyük van a kortárs tárgyaknak a múzeumi gyűjteményben, de a szocializmus tárgykultúrája is figyelmet kíván, aminek gyűjtésében igen le vagyunk maradva. Azonban a gyűjtemény gyarapítására vonatkozó tevékenységünket korlátozzák a raktározási problémáink, a helyhiány és a nem megfelelő klimatikus viszonyok.

A jövőben bővülhet múzeumunk kiállítóhelyeinek száma egy újabb ingatlannal, mely egykoron alispáni lakként működött. Az értékes épület nemrégiben került a város vagyonkezelésébe, s várostörténeti kiállításnak adhat otthont. Az ezzel kapcsolatos koncepció kialakítása az elkövetkező idők feladata lesz. Ezen kívül lehetőségünk nyílhat egy bázisraktár kialakítására, melyhez az egykori városi vágóhíd épületegyüttesét használnánk fel, hiszen egyik szárnya már múzeumi raktárként működik.

A NÉPRAJZOS TERÜLETEN DOLGOZÓK SZEREPVÁLLALÁSA AZ ISMERETÁTADÁSBAN, MÚZEUMPEDAGÓGIÁBAN

Az utóbbi években fellendülő múzeumpedagógia az ezredfordulón, illetve az azt megelőző években, múzeumunkban érthetően még gyerekcipőben járt. Esetünkben, az 1990-es években, a muzeológusi és a pedagógusi szerepkör találkozása a könyvtárakban vagy az általános iskolákban tartott néprajzi témájú előadások keretében történt meg. Martyin Emília néprajzi órákat tartott a méhkeréki és gyulai román általános iskolások és a gyulai román gimnázium tanulói számára. Ezen túl, a nyári néprajzi táborok megvalósulásával, az ismeretátadási terület egy sajátos programjával a táborban részt vevő középiskolás diákok bekapcsolódhattak a múzeumi munkába, egyúttal megismerhették a lakóhelyük hagyományait.

A 2005-től jelentkező speciális helyzetünk miatt, a gyulai vár, majd később az Almásy-kastély állandó kiállításának létrejöttével a múzeumpedagógiai tevékenységeink az említett kiállítóhelyekhez kapcsolódnak. Itt meg lehet említeni a Múzeumok éjszakája, a Múzeumok Majálisa és a Múzeumok Őszi Fesztiválja kezdeményezésekhez való csatlakozásunkat. Az ezekhez köthető programok lebonyolításában ugyancsak az Erkel Ferenc Múzeum munkatársai vesznek részt. Ugyanezen együttműködés jóvoltából jött létre a Gyula kirándul elnevezésű program, mely az „utazó múzeum” gyakorlatához kapcsolódik. Kezdetben a Múzeumok Őszi Fesztiválja kezdeményezésére utaztattuk ősszel a kiállítóhelyek profiljához kapcsolódó játékokat, a másolat fegyvereket, a jelmezeket, a megyei általános iskolai intézményekbe, majd a program sikerességén felbuzdulva, azóta tavaszonként is megrendezzük ezeket a kirándulásokat, hogy hírül vigyük Gyula város értékeit.

A Gyulai Ifjúsági Központtal együttműködésének köszönhetően több alkalommal igény volt etnográfus jelenlétére például diákoknak szóló vezetett tematikus beszélgetések alkalmával, melyeknél a mai világgal kontrasztot képezve került szóba a paraszti társadalom működése, vélekedése bizonyos kérdésekről (párválasztás, nők helyzete különböző korokban).

Az ismeretátadási területhez kapcsolódik a Gyula TV 2018-ban indult televíziós adása, mely rövid, néhány perces blokkokban, az egyes gyűjteményekért felelős muzeológusokat meginterjúvolva mutatja be a jelentősebb műtárgyakat, érdekességeket. Örülünk, hogy ezzel nagyobb nyilvánosságot kapnak ez egyes tudományterületek, illetve a múzeumunk.

A múzeum közművelődési feladatai között hangsúlyos szerepet kapott az 1950-es évektől működő, 40 tagot számláló, az Erkel Ferenc Múzeum Barátainak Egyesülete néven bejegyzett múzeumbaráti körrel való együttműködés. Az egyesület a 2012-es évvel szűnt meg. A múzeumbaráti körök létrehozásának ma már országos kiterjedéssel bíró ötlete a gyulai Erkel Ferenc Múzeumból indult, az akkori igazgató, Dankó Imre jóvoltából. A múzeumügyet pártoló tagokból álló kör számára negyedévenkénti, a múzeumi munkához kötődő népszerűsítő előadások, múzeumlátogatások, különféle kulturális programok szerveződtek, hiszen egyik alapfeladata a múzeumi munka megismertetése és népszerűsítése volt. A néprajzos muzeológus szakértői munkájára külső kiállítások rendezésében is többször volt igény. Ezek a következőek voltak:

• 1994-ben a sarkadi Márki Sándor Múzeum népviseleteket bemutató kiállítása
• 1997-ben a méhkeréki néptáncegyüttes 50. évfordulója alkalmából rendezett kiállítása
• A Gyulavári Almásy-kastély kiállítótermeiben nemzetiségi szobák kialakítása
• 2006-ban a kenderfeldolgozás eszközanyagát bemutató tárlat rendezése az MROÖ Dokumentációs és Információs Központjában
• 2018-ban Marosán György gyulai gyertyaöntő munkássága előtt tisztelgő kamarakiállítás