Magyari Márta

Néprajz a debreceni Déri Múzeumban

1988–2018

INTÉZMÉNY- ÉS GYŰJTEMÉNYTÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÁS

Az 1990-es évek közepétől az akkori megyei múzeumigazgató, Selmeczi László több kisebb múzeumi egység, tájház, kiállítóhely működtetését adta át előzetes tárgyalások után a helyi önkormányzatoknak (Tiszacsege, Álmosd, Bakonszeg, Nagykereki). A települési önkormányzatok és a múzeum között ezután is megmaradt a szakmai kapcsolat, hiszen számos helyen a Déri Múzeum leltárában szereplő tárgyak voltak, s vannak kiállítva, azonban ennek a kapcsolatnak az intenzitása és a minősége már nem a régi, s az aktuális helyi viszonyok függvényében nagyon különböző. Mindenesetre a helyben élő gondnokok, takarítók ezzel kikerültek a megyei múzeumi szervezet alkalmazottainak köréből.

Hajdú-Biharban a debreceni Déri Múzeumon kívül öt múzeumi egység tartozott a múzeumi szervezet keretébe (hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum, hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum, püspökladányi Karacs Ferenc Múzeum, balmazújvárosi Semsey Andor Múzeum és a berettyóújfalui Bihari Múzeum). Ezek mindegyikében van, ugyan különböző méretű, de kvalitásos, rendezett néprajzi gyűjtemény is. A legtöbb helyen dolgoztak etnográfus végzettségű szakemberek, s a Déri Múzeum néprajzi gyűjteményének munkatársaival és egymással is intenzív, szoros kapcsolatban voltak. A megye területén, de a megyei múzeumi szervezeten kívül létrejött muzeális intézményekkel (Hajdúdorog, Ebes, Hajdúnánás) hivatalos, intézményes kapcsolata a Déri Múzeumnak nem volt. Ezek az intézmények csupán személyes és laza szakmai szálakon csatlakozhattak a megyei közgyűjteményekhez.

A megyei múzeumi szervezetek felbomlása után a megye területén működő muzeális intézményekkel a szoros együttműködés megszakadt, a szakmai és a személyes kollegiális kapcsolat is jelentősen veszített intenzitásából. Napjainkban az figyelhető meg, hogy a megye területén működő muzeális intézmények (a magángyűjteményekre épülő kiállítóhelyeket is ideértve, mint pl. Létavértes és Nagyrábé) – egy jelentős mértékű átrendeződés következtében, talán egyfajta demokratizálódási folyamat részeként – egyenlő távolságra kerültek a megyei múzeumtól. A Déri Múzeum mint megyei hatókörű városi múzeum néprajzi területen is törekszik a szakág összefogására. Tapasztalatunk, hogy a továbbképzések, szaktanácsadás iránt a kisebb, fiatalabb gyűjtemények részéről nagyobb az érdeklődés, mint a több munkatársat foglalkoztató, jelentősebb múlttal rendelkező múzeumok esetében.

ERŐFORRÁS-ELEMZÉS

A Déri Múzeum néprajzi gyűjteményének vezetője 1992-ig, nyugdíjba vonulásáig dr. Varga Gyula volt, aki múzeumi működése idején védte meg kandidátusi értekezését (1984). Utóda V. Szathmári Ibolya, majd Magyari Márta, mindketten egyetemi doktorok. 1988–2012 között dolgozott a gyűjteményben dr. Vajda Mária, aki PhD fokozattal rendelkezik. Az 1980-as évek végétől 2014-ben bekövetkezett haláláig volt a gyűjtemény munkatársa Petrovszki Ildikó. Gyűjteménykezelőként ugyancsak az 1980-as évek végétől 2014-ig Tóthné Jablonkai Mária, majd 2014-től 2019-ig Drabik-Rácz Hajnalka dolgozott.

Jelenleg három szakalkalmazott tartozik a gyűjteményhez, Csordás Zsolt frissen szerzett néprajzos diplomával gyűjteménykezelő, P. Szászfalvi Márta muzeológus, PhD fokozat szerzése folyamatban van, Magyari Márta muzeológus-tárvezető, aki 2015-ben Móra Ferenc-díjban részesült.

INTÉZMÉNYI INFRASTRUKTURÁLIS HELYZET

A Déri Múzeum néprajzi gyűjteményének raktárai a 2010 nyarán megkezdett épületfelújítás következtében a múzeum épületéből kiszorultak, s az adattár kivételével, amely a történeti gyűjtemény munkatársaival közösen használt irodában van elhelyezve, az összes műtárgyat két ideiglenesen raktári célra átvett ingatlanban tároljuk. Az egyik ingatlan a főépület közvetlen közelében található a Múzeum utca 4. szám alatt. Az eredetileg a Nemzeti Bank számára emelt patinás épület azonban jelenleg meglehetősen rossz állagú. A műtárgy raktározásra igénybe vett tereknek csak egy része zárható, vannak más gyűjteményekkel „közösen” használt területek, ugyanakkor ebben az épületben biztosított a 24 órás vagyonőrzés. Dexion-Salgó polcokkal viszonylag jól ellátottak ezek a raktárak. A kerámia gyűjtemény az épületben eredetileg kialakított polcos galériás raktárban és annak előterében, egy nagyobb méretű szobában fém polcokon van elhelyezve. A textil raktárban (ez sajnos külön nem zárható, nem szakaszolható), az 1960-as évekből származó szekrények mellett újabb fémszekrényeink is vannak. A síktextileket hengerelve tudjuk tárolni. A rossz körülmények ellenére a raktárakat áttekinthető tematikus rend jellemzi.

A gyűjtemény másik raktára a fő épülettől viszonylagosan távol, de még a belvárosban található, egy egykori iskola szintén nem túl jó állagú épületében. Itt a nagyobb mezőgazdasági eszközöket és a kézműves mesterségek emlékanyagát tároljuk. A körülményekhez képest átlátható tematikus egységekben 3 különálló helyiségben. Ebben az épületben polcok eredetileg nem voltak. 2019 végén birtokba vettük az épület egy negyedik helyiségét, ekkor ide új polcrendszert építtettünk be a háztartási eszköz gyűjtemény részére. Tervben van, pályázati támogatást nyertünk rá, hogy 2020-ban a legnagyobb alapterületű mesterség raktárunkban egy galériás polcrendszert alakítunk ki.

Látványraktárunk nincs.

A múzeum állományvédelmi felelősével napi kapcsolatban vagyunk, gyűjteménykezelőnk a műtárgykörnyezeti méréseket heti rendszerességgel elvégzi, és az adatokat rögzíti. Sajnos raktárainkban a páratartalom szélsőértékei jellemzőek. A pincei helyiségekben a magas páratartalom miatt állandó küzdelmet folytatunk a penészesedéssel, más raktárakban pedig az alacsony páratartalom a fa tárgyak száradását okozza. Törekszünk arra, hogy a fényre, porra érzékeny tárgyakat műtárgybarát csomagolóanyagokkal takarjuk, molinó vászonból varrt zsákokat és agro fátyolfóliát használunk.

GYŰJTEMÉNYI ADATOK

A Déri Múzeum néprajzi gyűjteményének leltárában közel 30.000 tétel szerepel. A gyűjtemény elkülönült egysége a Déri György-gyűjtemény, amely több mint 2000 darab jelentős egyedi értékkel bíró népművészeti tárgyat tartalmaz a Kárpát-medence egész területéről.

A műtárgyak tematikus csoportjainak megfelelően a gyűjtemény a paraszti gazdálkodás ágainak reprezentálása mellett az ősfoglalkozások (gyűjtögetés, népies vadfogás, halászat) tárgyi emlékeiből is jelentékeny kollekcióval rendelkezik. Debrecenben a Hortobágy közelsége miatt mindig fokozott figyelmet kapott a pásztorok világának tanulmányozása, a gyűjtemény közel 1000 darab a pásztorművészet körébe sorolható műtárggyal rendelkezik.

A kézművesség tematikája gyűjteményünkben igen jól reprezentált, nagy számban dolgoztak a városban állati termékek feldolgozására szakosodott mesterek (tímár, szűcs, csizmadia, szíjgyártó, fésűs), de ezek mellett más mesterségekből (kerékgyártó, asztalos, kalapos, kötélverő, szappanos, mézeskalácsos stb.) is teljes tárgykollekcióval rendelkezünk. Helyi viszonylatban kiemelt jelentőségű, a közelmúlt sajátos kisiparát reprezentálja Kerékgyártó Sándor mézeskalácsos műhelyének és üzletének berendezése (közel 1000 darab). Különböző korokból származó faragott mézeskalács nyomófákból ezen felül közel 400 darabot őriz a gyűjtemény.

Gyűjteményünk a paraszti bútorokból is gazdag válogatással (közel 300 darab) rendelkezik. Megtalálhatóak közöttük különleges egyedi értékű bútordarabok a különböző nagyobb dunántúli, erdélyi, dél-alföldi bútorkészítő központokból.

A textil- és viseletanyag jelentős számú szövött és hímzett sík textilt és komplett öltözeteket (közel 150 darab), illetve népviseleti darabokat tartalmaz. Ez a gyűjteményegység igen gazdag, földrajzi értelemben a Kárpát-medence egészen távoli pontjairól (Nyitra megye, Moldova, Kárpátalja stb.) is származnak darabjai – számos közülük a magyarsággal együtt élő nemzetiségek köréből.

A népi kerámia darabszámát tekintve a gyűjtemény legnagyobb egysége, 5-6 ezer darabot számlál.

A gyűjtemény nem lezárt, folyamatosan gyarapodik.

NYILVÁNTARTÁS ÉS DIGITALIZÁLÁS

A Déri Múzeum néprajzi gyűjteményében a műtárgyak nyilvántartásba vétele jelenleg még hagyományos módon, leltárkönyvi bejegyzéssel történik. Minden tárgyról készül ún. „nyolc pontos” leírókarton is, nyilvántartásunk ezen a téren naprakész. 2019-ben – korábbi kevésbé sikeres próbálkozások után (Lapoda) – tértünk át a HunTéka adatbázis kezelő rendszer alkalmazására. A már meglévő adatok betöltésével (Lapoda feltöltött rekordjai és Excel táblázatok) kialakított adatbázisban a néprajzi gyűjtemény teljes műtárgyállománya megtalálható az alap adatok (leltári szám és megnevezés) szintjén, a rekordok kiegészítését folyamatosan végezzük.

ARCHÍVUMI, KÖNYVTÁRI GYŰJTEMÉNYEK

A gyűjteménynek önálló könyvtára nincs.

Adattára meghaladja a 3000 tételt, nyilvántartása Excel táblázatban rögzített. Digitalizálása csekély mértékű, kb. 1%, elsősorban a kutatói érdeklődés függvényében történt eddig.

A néprajzi gyűjtemény őrzi Déri Frigyes néprajzi grafikai gyűjteményét (350 darab grafikai lap).

A gyűjtemény közel 5000 darabos diatárának forrás értékű felvételeit a közelmúltban digitalizáltuk, a felvételek jelentős része elérhető a MaNDA honlapján keresztül.

LEGFONTOSABB KIADVÁNYOK

A Déri Múzeum néprajzi gyűjteményének önálló kiadványa, sorozata nincs. A múzeum Közlemények sorozatában a kérdőív által felölelt időszakban megjelent néprajzi tematikájú kiadványok a következők:

Vajda   Mária (szerk.)
2004 Granárium. Varga Gyula válogatott tanulmányai. Debrecen: Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat.

Magyari Márta (szerk.)
2010   „Ha kibontom az emlékezés fonalát…” Hajdú-bihari paraszti elbeszélések és családtörténetek. Debrecen: Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága.

Janó Ákos
2011   Hortobágyi pusztáról fú a szél… Debrecen: Déri Múzeum.

Solymos József (szerk.)
2016   „Egy kicsi mindig hiányzott” Varga Gyula élete és munkássága. Debrecen: Déri Múzeum.

Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.)
2014   Ethno-trezor. Válogatott kincsek Déri György népművészeti gyűjteményéből. Debrecen: Déri Múzeum. (online formában elérhető a múzeum honlapján)

ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK, JELENTŐSEBB IDŐSZAKI TÁRLATOK

A Déri Múzeum korábbi állandó kiállítása az 1970-es évek közepén készült, majd az 1990-es évek közepén több részletben megújult, de az alapkoncepció nem változott, csak bizonyos hangsúly eltolódás történt, s egyes témák kikerültek, mások pedig helyet kaptak benne. A város történetét bemutató kronologikus folyamatba illesztve jelent meg ebben a kiállításban a néprajzi tematika (eredetileg Módy György és Varga Gyula forgatókönyve alapján, Varga Gyula rendezésében) elsősorban a gazdálkodás és a kézműipar tárgyi emlékei, illetve egy cívis porta bemutatása által. A jelenlegi állandó kiállítás 2015 decemberében nyílt meg. Ebben is a várostörténet folyamába illeszkedik a néprajzi tematika, azonban sokkal kisebb részarányban jelenik meg, mint az előzőben. A város kézműiparát, a céhes emlékeken túl tulajdonképpen csak két enteriőr, a gubás műhely, valamint a mézeskalácsos bolt és műhely reprezentálja. A néprajzi tematika a kiállítás záró egységében tér még vissza, ahol a múzeum történetét, a 20. század elejei tárlatok hangulatát idézi meg.

Szükséges azonban itt megjegyezni, hogy az egykori paraszti gazdálkodás eszközei egy önálló kiállításban, az Agrárörökségünk címmel 2012-ben nyílt tárlaton láthatóak. Ez a kiállítás tulajdonképpen a Déri Múzeum kihelyezett állandó kiállításának tekinthető, a Debreceni Egyetem Böszörményi úti épületében, amely az egyetem és a múzeum együttműködésének keretében jött létre és működik.

Az időszaki kiállítások közül említésre méltó a Vajda Mária által rendezett Sütögető mesterségek című kiállítás (1992), valamint az 1990-es évek végétől megvalósuló múzeumtörténeti kiállítássorozat, mely bemutatta Lükő Gábor, Zoltai Lajos és Ecsedi István életművét.

Az 1990-es években, bár a múzeum megyei fenntartásban működött, ám Debrecen város testvérvárosi kapcsolatai révén szoros és eredményes, több szakágra kiterjedő szakmai együttműködést folytatott a lublini és a nagyváradi múzeummal. Megjegyzendő, hogy a lengyel múzeum is „vajdasági”, tehát megyei és a Körösvidéki Múzeum is megyei fenntartású napjainkig, s ezért a megyei vezetés támogatását is élvezte ez az együttműködés. Ennek hozadéka volt néprajzi vonalon két olyan időszaki kiállítás, amelyeket a lengyel és a román kollégákkal közösen rendeztünk, s vándoroltatva mindhárom helyszínen bemutatásra kerültek. 1998-ban Textíliák a hagyományos paraszti háztartásban címmel nyíltak kiállítások, majd 2000-ben A hagyományos konyha titkai címmel, melyhez negyedik partnerként a Szentgalleni Múzeum (Svájc) is csatlakozott.

Régiós együttműködés keretében 2004-ben a szolnoki Damjanich János Múzeummal és a nyíregyházi Jósa András Múzeummal közösen hoztuk létre a Jászságtól Beregig – Az Észak-Alföldi régió népművészete című kiállítást, s a három hazai bemutató után részt vettünk a tárlat külföldi (Románia) vándoroltatásában is.

A Halbturni kastélyban (Ausztria) rendezett, s 2006 áprilisában megnyílt, Az újak kincsei című nemzetközi kiállításra Magyarország képviseletében kaptunk meghívást és népviseleti, népművészeti kollekcióval, valamint helyi naiv művészek alkotásaival voltunk jelen.

2014 tavaszán nyílt meg az Ethno-trezor. Válogatott kincsek Déri György népművészeti gyűjteményéből című kiállítás, amely újszerű látványvilágával hívta fel magára a figyelmet. Részben ennek az elemeiből építkezett az Ethno-grafica című kiállítás. Ennek megrendezésére 2016-ban a nagyváradi Körösvidéki Múzeum felújított épületének megnyitása alkalmából kapott meghívást a gyűjtemény.

A néprajzi gyűjtemény legutóbbi nagyobb vállalkozása a Párhuzamosok találkozása (2018) című kiállítás volt, amely több mint félezer értékes kerámiát mutatott be két magángyűjtemény anyagából válogatva. A tárlatot a debreceni bemutató után a nagyváradi Vár területén működő Várostörténeti Múzeumban láthatta a közönség.

INTÉZMÉNYI KÜLDETÉS

A néprajzi gyűjtemény a megyei múzeumi szervezet részeként feladatának tekintette, s jelenleg a megyei hatókörű városi múzeum táraként szintén feladatának tekinti, hogy Hajdú-Bihar megye néprajzi sajátosságait minél teljesebben tükrözze, s ennek érdekében a megye területéről arányosan, egyenletesen rendelkezzen műtárgyakkal. A korábbi tárgygyűjtések hiányosságainak, feltűnő egyenetlenségeinek korrigálására való törekvés jelöli ki azokat a területeket és témaköröket, amelyek az aktív gyűjtőpolitikában, a tárgygyűjtésben prioritást élveznek. Ilyen területek például az alföldi festett bútor, a parasztpolgári férfi viselet, a paraszti női-férfi viselet nem ünnepi, hétköznapi darabjai, az ünnepi szokások tárgyai, a paraszti lakáskultúra, a takarítás, mosás, testi higiénia tárgyai, valamint a paraszti táplálkozáskultúra, a sütő-főző eszközök tárgyi világa. Ez azonban napjainkban egyre kevésbé valósítható meg a hagyományos értelemben vett aktív terepen végzett gyűjtőmunka keretében. A látókörünkbe kerülő, potenciálisan megszerezhető tárgyak esetében viszont éppen ezért törekszünk a minél részletesebb adatfelvételre, a használat körülményei mellett a használatból való kiszorulás okainak és stádiumainak rögzítésére is.

A megye néprajzi térképének megrajzolása mellett a gyűjteményépítés másik ága abból az adottságból indul ki, hogy a Déri Múzeum néprajzi gyűjteménye magában foglalja Déri György népművészeti gyűjteményét, amely az egész Kárpát-medence területéről tartalmaz kvalitásos magyar és nemzetiségi tárgyi anyagot. E gyűjtemény birtokában egyfelől törekszünk arra, hogy színvonalas népművészeti tárgyak megszerzésével egészítsük ki azt, másfelől ennek szellemében törekvésünk az is, hogy a kortárs magángyűjtők kollekcióit lehetőségeinkhez mérten, minél teljesebben a múzeum gyűjteményébe integráljuk. A 2000-es évek első felében a múzeum ennek keretében pályázati támogatás segítségével több lépésben vásárolta meg Bódi István magángyűjteményét, amely közel 2000 népművészeti értékű tárgyat tartalmaz, legnagyobb részben népi kerámiát. Ezzel párhuzamosan került a múzeum őrzésébe Sipos József hasonló méretű és jellegű magángyűjteménye, melyet Debrecen városa vásárolt meg, s letétként helyezett el a néprajzi gyűjteményben. Mindkét magángyűjtemény elsősorban Erdély területén gyűjtött tárgyakat tartalmaz. Erre a két magángyűjteményre épült a Párhuzamosok találkozása című időszaki kiállításunk.

2019-ben NKA pályázati támogatással Sipos József gyűjteményéből újabb nagyobb egységet (közel 200 darab), elsősorban használati edényeket vásárolt meg a múzeum. Hosszú távú terv a kerámia kollekció P. Szalay Emőke által megkezdett tudományos feldolgozásának folytatása, kiszélesítése.

A tárgygyűjtési koncepció változását jelzi, hogy az autentikus néprajzi tárgyak mellett a jelenkori tárgyi világokból is kerülnek a gyűjteménybe kollekciók, így például a MaDok program keretében hétköznapi hortobágyi pásztor öltözetek. Igen értékes az a textilanyag, amely az egykori Háziipari Szövetkezetben, Kányásy-Holb Margit tervei alapján készült szőtteseket tartalmazza.

A NÉPRAJZOS TERÜLETEN DOLGOZÓK SZEREPVÁLLALÁSA A MÚZEUMPEDAGÓGIAI, ISMERETÁTADÁSI, OKTATÁSI TERÜLETEN

A Déri Múzeumban dolgozó múzeumpedagógus kollégákkal az állandó és az időszakos kiállítások múzeumpedagógiai hasznosításáról is rendszeresen konzultálunk, lehetőség szerint már a tervezés folyamatába bevonva őket. A közös munka eredményeképpen eddig két foglalkoztató füzet készült el, az egyik az állandó kiállítás kézműves műhelyeire épül, a másik pedig a Párhuzamosok találkozása című időszaki kerámiakiállítást dolgozza fel játékos formában.

Az etnográfusi tudásra tapasztalataink szerint nagy igény van a kézművesek, népi iparművészek részéről. Olyan formán is, hogy igénylik a múzeumi anyag interpretálását, értelmezését, de a fizikai megtekintés lehetőségét is. Jól mutatja ezt a gyűjtemény kutatószolgálatának statisztikája, amely szerint éves átlagban heti egy alkalommal valósul meg ilyen célú múzeumi látogatás.

Szakértőként gyakran keresik az etnográfusokat a különböző szintű Értéktárakba történő felterjesztések ügyében, illetve az Értéktárakba már bekerült elemek tudományos, történeti hátterének megrajzolása céljából a sajtó munkatársai is.

Az utóbbi időben több esetben előfordult az is, hogy magángyűjtők kértek szakmai tanácsot a gyűjteményükre épülő kiállítások, kiadványok ügyében.

FILIÁK, TÁJHÁZAK, KIÁLLÍTÓHELYEK

A Déri Múzeumnak jelenleg nincsenek néprajzi tematikájú filiái.

---