Dr. Szőts Zoltán

Néprajz a Völgységi Múzeumban

1988–2018

intézmény- és gyűjteménytörténti összefoglalás

Negyven év kísérletei után végre méltó kiállítás összegezte Bonyhád és környékének múltját: 1987. április 1. a Völgységi Múzeum felavatásának dátuma. A Völgység története és néprajza a 18–20. században című első állandó tárlatunkat a megyei Béri Balogh Ádám Múzeum Vadas Ferenc igazgató által vezetett stábja rendezte. A megyei múzeum e kiállítóhelye létrehozásával olyan állandó kiállítást teremtett, amelyben az itt élő németek, helyi magyarok, bukovinai székelyek lakáskultúráját bemutató szobabelsők is voltak. Az 50–60-as évek fordulója kísérletének, a Bonyhádi Tájmúzeumnak tárgyai közül az új kiállításban is felhasználtak a megyei múzeum leltárába és a restaurátorok gondozásába kerültek, a megmaradtak pedig megalapozták a Völgységi Múzeum tájmúzeum törzsgyűjteményét. Az épület a Nunkovics család emeletes klasszicizáló késő barokk épülete − az 1947–1950 közötti Székely Múzeum után − immár másodszor lett muzeális létesítmény, a városi tanács az épületet felújíttatta.

A Völgységi Múzeum 1987-ben kapott minisztériumi engedélyt kiállítóhelyként, a szakmai felügyelet a megyei múzeum, az intézmény fenntartása a város feladata lett. A múzeum 1992. áprilisi működési engedélye óta tájmúzeumként üzemel, amelynek gyűjtőterülete Bonyhád és környéke. Akkor a város és 20 község alkotta a városkörnyéket, ami szervezetileg azonos lett később a kistérségi társulással, ma a bonyhádi járás 25 településével. Gyűjtőköre néprajz, nemzetiségi néprajz és helytörténet. A tájmúzeumi rang megszerzése nem párosult a feladatbővítés finanszírozásával, a bonyhádiak ebben magukra maradtak – kivételt képeztek a 2013–2014-es évek, amikor 7,5, illetve 8,5 milliós központi támogatást kapott az intézmény. 1992-ben a bonyhádi önkormányzat a helytörténész Solymár Imre elnökletével létrehozta a Völgységi Tájkutató Alapítványt, melynek célja a múzeum támogatása és a kutatás táji szintre emelése volt. A múzeum önálló jogi személy lett, saját költségvetéssel és számlaszámmal. Részben önálló költségvetési szervként, a pénzügyi feladatok ellátására a Gazdasági Ellátó Szervezettel 1999-ben kötött megállapodást. A fenntartó Bonyhád Város Önkormányzata 181/2009. (XII/17) számú határozatával a Tűzoltó Múzeum (Bonyhád, Szabadság tér 13.) 2010-től a Völgységi Múzeum telephelye, intézményegysége lett.

A tájmúzeum fokozatosan formálódó néprajzi és történeti törzsgyűjteményei a völgységi falvak viseleteiben gazdagok. A tárgyak időszaki kiállításokban, majd a filiákban is bemutatásra kerültek: a helyi Heimatstubében, a bonyhádi Székely Házban és a kakasdi Amri néni szobájában. Mivel a néprajzi törzsgyűjtemény gerince, azaz több mint 80 százaléka német, a többi helyi néprajzi csoport – bukovinai székelyek, felvidéki és helyi magyarok − egyre pusztuló anyagának felgyűjtése a jövőben is a múzeum kiemelt feladata marad. A gyűjteményfejlesztés elsődleges céljává vált az eredeti komplett tárgyegyüttesek megszerzése, a meglévők kiegészítése.

Erőforrás-elemzés

A kiállítóhely élére 1987. július 1-től Szőts Zoltánt, a gimnázium történelem-földrajz szakos tanárát nevezték ki. Két szakalkalmazott és három takarító-teremőr státusszal indult az új közművelődési egység tevékenysége. A pénzügyi feladatokat a Vörösmarty Mihály Művelődési Központ gazdasági csoportja látta el. Ennek következménye a harmadik takarító-teremőri státusz betöltetlensége és fokozatos elfogyása volt. Az első tárlatvezető Gáti Márta nyugdíjas tanítónő lett, a tárlatvezető távozása után Búzás Boldizsárné óvónő múzeumpedagógusi alkalmazásával újabb egy évtizedre biztos kézbe került ez a fontos szakmai terület. A mélypontot az 1996-os megszorító intézkedés jelentette, amelynek következménye az egyik takarító-teremőri állás kiszervezése volt. Ezzel 2,75-re apadt a múzeum betölthető státuszainak száma, amelyen a múzeum vezetése a polgári szolgálatos katonák alkalmazásával próbált segíteni.

A múzeumpedagógus nyugdíjba vonulása (2005) után a pályakezdő Csibi Krisztina néprajzos muzeológus alkalmazása végre a gyűjtőkörhöz illeszkedő megoldást jelentett, az ő 2012-ben bekövetkező távozása után sikerült a szakos ellátást biztosítani. A polgári szolgálat 2004-es megszűnése után a közhasznú munkatársak megjelenése segített az égető létszámgondokon. 1996-tól 2018-ig a fenntartó Bonyhád Város Önkormányzata költségvetésünkben a béreket és azok járulékait, továbbá a működési költségeket három szakalkalmazott, történész múzeumigazgató, néprajzos muzeológus, részfoglalkozású pénztáros-tárlatvezető létszámra biztosította. Néprajzos muzeológusunk német társalgási szintű nyelvtudással és középfokú nyelvvizsgával rendelkezik. A múzeumigazgató 2006-ban védte meg PhD disszertációját.

A Völgységi Tájkutató Alapítvány 2008. január 1-től 2012-ig alkalmazott megváltozott munkaképességű részfoglalkozású munkatársakat a munkaügyi központ bértámogatásával. Egy 6 órás könyvelőnk, egy 7 órás adatrögzítőnk és egy kulturális szervezőnk, 2012-től egy-egy 6 órás közhasznú segítőnk volt.

2018-ban az önkormányzaton keresztül a munkaügyi központ pályázatában egész évben egy-egy 8 órás közhasznú takarítónk és adminisztrátor-gyűjteménykezelőnk volt. A Magyar Nemzeti Múzeum 2017 tavaszától egy-egy kulturális közfoglalkoztatott koordinátor, adminisztrátor és adatrögzítő középfokú OKJ-s közhasznú munkatárs foglalkoztatására nyújtott lehetőséget. A Forum Hungaricum (korábban MANDA) 1 fő archivátora 2014 októbere óta dolgozik. Az együttműködés keretében egy fő közhasznú számítógépes szakember alkalmazása a fotótárunk digitalizálását eredményezte.

Az alapítványunk − 2014 júniusáigközhasznú szervezet − működtette 2009-től az időszaki Tourinform irodát Bonyhádon. Gáspár Gabriella egyetemi turisztikai végzettséggel, angol társalgási szintű nyelvtudással tárlatvezető, 2016 óta a Tourinform iroda vezetője.

A múzeum 2000-ben, 2006-ban és 2018-ban az Év múzeuma pályázaton elismerést, 2004-ben a Pulszky Társaság különdíját, 2012-ban a Pulszky Társaság Kismúzeumi Tagozata Poroszlai Ildikó-díját nyert nyerte el.

Intézményi infrastrukturális helyzet

A Völgységi Múzeum 1987-től a Bonyhád, Szabadság tér 2. (hrsz.: 89/3) alatti épületben működik. A késő barokk kuriális ház a város főterének keleti térfalán egy szabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes, alápincézett épület, felülkontyolt nyeregtetővel, az udvari homlokzat közepén nyíló, kőkeretes bejárattal. Az utcai homlokzaton attikafallal lezárt, háromtengelyes középrizalit látható, az emeleti középső ablak felett a Nunkovits család címerével. 1790 körül építette Nunkovits György pécsi kanonok. Kéttraktusos, részben középfolyosós a belső tér, az emeleten nagyterem található. Az épület a földszinten fiókos dongaboltozatos, az emeleten síkmennyezetes helyiségek sorakoznak.

2011 májusától a múzeumi foglalkoztató terek nagysága 133 m²-re emelkedett a TIOP pályázat megvalósulása eredményeként, ami újrastrukturálódott a Kubinyi Ágoston Program támogatásával. Ezekben kapott helyet a Ház és Ember a Völgységben a középkortól napjainkig című, 2017-ben megnyitott új állandó kiállítás 10 teremben és a gyermekkuckó (20 m²), a múzeumpedagógiai foglalkoztató (50 m²), valamint az időszaki kiállítótér (25 m²) is. A pincetárlatban 1996 decembere óta a famegmunkálás, a len- és a kender-, valamint a gyapjúfeldolgozás eszközei, a két világháború közötti háztartás egyszerű gépei és felszerelései, továbbá Deckert Károly kékfestő és kelmefestő gépei láthatóak.

A fenntartó Bonyhád Város Önkormányzatának 181/2009. (XII/17) számú határozatával a Völgységi Múzeum telephelye, intézményegysége lett az 1985-ben létrehozott Tűzoltó Múzeum (Bonyhád, Szabadság tér 13.), amely kiállítóhely egy 144 m² alapterületű, 28 m² galériával kiegészített, korábban magtárnak használt épületben nyert elhelyezést (50–60 fő befogadóképességű). 1988-ban az épületet egy korhű szertárral bővítették, mely Hőgyész községben a 20. század elején épült szertárépület mintájára készült. Az eredeti épület egyszintes, födém nélküli, 70 m² alapterületű építmény, amelyben a korabeli tűzoltófecskendőket helyezték el.

A múzeum főépületének telkén álló külső raktárunk – 42 m²-éből 14 m² előkészítő raktár, 28 m² történeti és néprajzi gyűjteményraktár – csak szelektív raktározási feltételeket biztosít. 2005-ben a „Muzeális örökségünk jövőjéért” Állományvédelmi Alprogramhoz csatlakozásunkkal a modulrendszerű műtárgytároló blokk egy olyan 24 m²-es, zárt rendszerű, szervetlen anyagú – elsősorban fém – tárgyak, illetve nem festett fatárgyak korszerű tárolására szolgáló padlástéri raktárral bővült, amelyben idővel megfelelő elhelyezést nyerhet a történeti és néprajzi tárgyi gyűjtemény egy része. A gyűjteményi raktárak 153 m²-éből 30 m²-nyi néprajzi raktárunk, mely egy 10 m²-es előkészítő raktárral egészül ki, az önkormányzat garázsában kapott helyet (szívességi használattal). 5 m²-es történeti raktárunk a plakát és zászló, illetve a képzőművészeti anyagunk raktározására szolgál. A fennmaradó mintegy 60 m² raktározási terület – a főépület padlásának 2 méternél nem alacsonyabb része – a zománctábla-gyűjteményünk és a kovácsműhely nagyobb darabjainak raktára. 2015-ben a helyi önkormányzat újabb 50 m²-es raktárt adott ingyenes használatra.

A főépület felújításai:

• 1986–1987 Teljes épület felújítása, állandó kiállítás
• 1992 Homlokzat, külső lábazat szigetelése
• 1999 A tetőzet nyugati felének cseréje és a villámhárító felszerelése (1,8 millió Ft)
• 2003 Éjszakai megvilágítás
• 2005–2006 A keleti tetőzet felújítása, fűtéskorszerűsítés (3,5 millió Ft)
• 2006 Modulraktár, tetőtér beépítése (1,2 millió Ft)
• 2008–2009 Pincetárlat felújítása (1,2 millió Ft)
• 2009 Az északi homlokzat felújítása (1 millió Ft)
• 2010–2011 Részleges belső felújítás, 2 teremben parkettázás, több terem festése-mázolása, az állandó tárlat modernizálása (13 millió Ft)
• 2014 Főhomlokzat felújítása örökségvédelmi engedély alapján
• 2016–2017 Részleges belső felújítás 10 teremben, parkettázás, villanyszerelés, festés-mázolás, új installáció, új állandó kiállítás (28,7 millió Ft).

Gyűjteményi adatok

A Völgységi Múzeumnak a megyei múzeum restaurátor szakembereivel kialakított kapcsolata több mint két évtizedes. 1999–2000 óta a műtárgyvédelem a rendszeres NKA pályázati támogatásokkal tervezetté vált. A 2016-ban megkezdett gyűjteményi revíziót, ezzel párhuzamosan a külső letétek felülvizsgálatát ebben az évben sikeresen befejeztük.

A 2018. december 31-i állapot szerint több mint 3000 néprajzi, csaknem 2000 történeti tárggyal rendelkezünk, több mint 7000 fotó került leltárkönyveinkbe.

A tervezett éves gyarapodás nagysága mintegy 100 db tárgy, 200 db dokumentum, 300 fotó és 100 könyv. 2018-ban éppen 350 fotó és 245 dokumentum, 108 történeti és néprajzi tárgy, 40 könyv gyarapodásával hoztuk a tervet. A leltározás a két muzeológus feladata, a könyvek szakozásában eddig is a Solymár Imre Városi Könyvtár segítségére támaszkodtunk.

Nyilvántartási és digitalizálási helyzet

A gyűjteményezésben a meglévő raktárak és gyűjtemények szakrendszerű profilírozása, a modul rendszerű padlásraktár kitöltése, a korábbi prioritások szerint a törzsgyűjtemény gyarapítása a célkitűzés. Fotótárunk igen értékes fotóanyaggal rendelkezik, így digitalizálásával a kismúzeumi kereteket messze meghaladó szerepet játszhat. Kiemelhető a cipőgyár 400 darab és a zománcgyár 350 darab pozitívja, a helyi fényképész Felden Albert 700 darab negatívja a völgységi németekről, 1800 darab felvétel a bukovinai székelyekről, 250 darab a felvidéki magyarokról. A 2006. évben a számítógépes nyilvántartó program (DEPO Muzeológia) új verzióját vásároltuk meg. Korábbi OKM 2006-os pályázattal az 500 darab még digitalizálatlan Felden-fotó elektronikus nyilvántartásba vételére vállalkoztunk Sebestyén Dezső számítástechnikai szakemberrel és a Hagyományok Házával való együttműködésben. 2012-ben egy NKA pályázat segítségével mintegy 1500 fotónk internetes elérhetősége valósult meg. Hivatalosan megmaradtunk a papíralapú nyilvántartási rendszer mellett. Eleinte a fotótár közzétételével számolhatunk, de megkezdtük a néprajzi gyűjtemény digitalizálását is – először a pályázaton elnyert és vásárolt textilek, majd a külső letétek feltárásával. A digitalizálásban előrelépést hozott a Forum Hungaricummal (korábban Magyar Nemzeti Digitális Fotóarchívum (MANDA)) való együttműködés, melynek keretében lehetőség nyílt egy fő közhasznú számítógépes szakember alkalmazásával a fotótárunk digitalizálásának megvalósítására. Ennek köszönhetően 2018-ban a digitalizált fotók, dokumentumok és könyvek száma csaknem elérte a 9000 tételt. A metaadatok megadása, a fotók és a dokumentumok előkészítése, a fényképanyag szkennelése mellett a leltárkönyvi és adattári adatok bevitele is folyamatos napi szintű munkát igényel a muzeológusoktól.

Archívum, könyvtári gyűjtemények

A Völgységi Múzeum Dokumentumtára ipartörténeti (gyáripar: cipőgyár és zománcgyár, továbbá bányászat, kézművesipar, háziipar) és jelenkori szervezettörténeti (úttörő, KISZ, MHSZ, Munkásőrség, Tanács), valamint családi iratokat is tartalmaz. Utóbbiak elsősorban a helyi iparosok hagyatékai. 2013-ban a Solymár Imre Városi Könyvtár a TÁMOP-3.2.4-A-11/1-2012-0016 pályázat keretében szakkönyvtárunk és dokumentumtárunk javának digitális nyilvántartását is elkészítette. Ez 1800 kötet és 1700 dokumentum internetes hozzáférését biztosítja.

Dr. Balás Gábor 1987-ben erdélyi és székelyföldi szakirodalomból álló 400 kötetes könyvadományával, a Napkeleti Gyűjteménnyel vetette meg a Völgységi Múzeum szakkönyvtárának alapjait. Tolna, Baranya és Somogy megyék múzeumi és levéltári évkönyvei mellett elsősorban Tolna megyei helytörténeti, valamint néprajzi és történeti szakirodalom alkotja könyvtárunk állományát, mely kutatók számára helyben hozzáférhető. 2018-ban 3500 dokumentum, 1900 könyv és 250 adattári tétel szerepel a leltárkönyveinkben.

Legfontosabb kiadványok

Sorozatok: a Völgységi Füzetek 1-16. száma 1990 és 2014 között jelent meg 1029 oldal terjedelemben, a Völgységi konferenciák (I.-VI.) és kötetek 1990 és 2016 között kiadott számai pedig összesen 1365 oldalt tesznek ki – az utóbbi öt német és angol rezümékkel kiegészülve. Más önálló kötetekkel együtt 1994 és 2019 között 2292 oldal, ez összesen 3657 oldal, illetve 1 könyv és 2 füzet utánnyomással még további 275 oldal, azaz összesen 3932 oldal kiadott szöveget jelent.

A Bonyhád Lexikon 650 oldalas kötetének 2017. december 14-i nagy sikerű megjelenése és bemutatója pénzügyi szempontból is eredményesnek bizonyult. A könyv eladásából 2017-ben 2.715.000 Ft, 2018-ban 1.302.000 Ft bevétel származott. Alapítványunk ebből finanszírozta két korábbi sikerkiadványunk utánnyomását: a háromnyelvű Hofmeister Lajos – Szőts Zoltán: Üdvözlet Bonyhádról (2018. 162.p.) és a Bukovinai Székely Konyha – Nagy Antalné Ferencz Regina ételei (2018. 48.p.).

2012-ben született a Perzsa kincsek kiállítási katalógusa, mely OTKA forrásból finanszírozott kétnyelvű kiadvány, írója-szerkesztője Szántó Iván az ELTE Iranisztikai Tanszékének adjunktusa.

Állandó kiállítások, jelentősebb időszaki tárlatok

Völgység története és néprajza a 18–20. században című első állandó tárlatunk, mely a főépületünkben kapott helyet, 1987-ben készült a megyei múzeum kivitelezésében. Tartalmának 90%-a ma is megállná a helyét, de a kiállítás nem volt korszerű, installációja elavult, a tárgyak elhelyezése korszerűtlenné vált.

A városi önkormányzat 2016–17-ben megvalósuló 28,7 millió forintos Kubinyi pályázatával megszületett új állandó kiállításunk a Ház és Ember a Völgységben a középkortól napjainkig címmel. A 2017-ben elnyert 2,6 millió forintos járási székhely pályázattal tettük fel az i-re a pontot a korábbi fejlesztésből elmaradt fény- és hővédelem elkészítésével. A 10 teremben megvalósuló fényvédő fóliázás, illetve a sötétítők elhelyezése biztosítja a műtárgyállomány 21. századi körülményeit.

A korábbi időszaki tárlatokból csak a most is vándorkiállítási verzióval rendelkezőket és a néprajzi időszaki tárlatokat emelném ki. Ilyen volt a ’90-es években a Hol voltak a katonák? – Wo waren die Soldaten?, a Székely sorsok és a 2000-es évből az Évezredes motívumok a bukovinai székelyek díszítőművészetében. 2008-tól évente – komoly pályázati támogatással – néprajzi témájú időszaki kiállítások sora valósult meg, melyek legnagyobb értéke, hogy vándorkiállítás formájában nem csak a völgységi településekre jutottak el, hanem a határon túl élő magyarok falvaiban és városaiban is megtekinthetők voltak. 2010. május 7-én a múzeum kapcsolódott a Kistérség napja révén az Európa Kulturális Fővárosa Pécs 2010 programjához, néprajzi tárlatot nyitottunk: Lebet wohl im Ehebunde! – Sok boldogságot! (A völgységi németek házasodási szokásai – A kelengyétől a menyasszonyi koszorúig) címmel, NKA pályázati támogatással. Együttműködtünk a helyi német kisebbségi önkormányzatokkal, a Völgységi Kistérségi Társulással és a hagyományőrző csoportokkal. 2011-ben Emelt fővel címmel szintén nagy érdeklődést kiváltó időszaki tárlat jött létre, és novembertől kezdte vándorútját a környező falvakban, városokban. 2012-ben több mint fél milliós támogatással folytatódott a sorozat, mely a Völgységbe telepített felvidéki magyarok néprajzát, történetét dolgozta fel Mint oldott kéve címmel.

Néprajzi vonatkozású időszaki tárlatok a múzeumban:

• 1988-ban Székely fafaragások és szőttesek,
• 1989-ben Sváb szorgalom – Völgységi „sváb” falvak,
• 1990-ben Váraljai viseletek és textilek címmel,
• 1990-ben Sióagárdi hímzések, szőttesek és viseletek,
• 2001-ben Iflinger–Müller kovácsműhely, Évezredes motívumok a bukovinai székelyek díszítőművészetében,
• 2002-ben A bonyhádi Stoll Mézeskalácsos Műhely,
• 2006-ban Kelengye a Völgységben,
• 2010-ben Lebet wohl im Ehebunde!” „Sok boldogságot!” – Házasságkötési szokások a völgységi németeknél,
• 2011-ben Emelt fővel − Bukovinai székelyek Magyarországon 1941–2011,
• 2012-ben Mint oldott kéve − Felvidéki magyarok a Völgységben címmel.
• A legutóbbi történeti-néprajzi vonatkozású Bukovinai székelyek Bácskában / SEKELJI IZ BUKOVINE U BAČKOJ című vándorkiállítás megnyitása a téma kutatójának,Dr. Papp Árpádnak az ismertetésével színvonalas eseménynek bizonyult.

Intézményi küldetés, koncepció

2008-tól több olyan múzeumi projekt nyert támogatást, melyek hatással voltak az intézményi koncepció alakulására. A Völgységi Múzeum iskola és látogatóbarát fejlesztésének programja 2008–2012 a célzott közönség, az ifjúság „becsalogatását” tűzte ki céljául a múzeum sajátos módszereinek segítségével. Az Élményszerű múzeumi programok a Völgységi Múzeumban címmel elnyert, 2 millió forint összköltségű TÁMO-3.2.8/A-08-2008-0002 pályázat 2009 április–májusában valósulhatott meg. A pályázat kezdeményezettjeként a múzeum bekapcsolódott a Múzeumok Mindenkinek – Program a Múzeumok oktatási és képzési szerepéinek erősítése – Központi módszertani fejlesztés” című kiemelt országos projektbe. Ennek folytatását jelenti a múzeumunk infrastruktúrájának iskolabarát fejlesztése és oktatási-képzési szerepének erősítése, melyet a városi önkormányzat 13 millió forintos TIOP–1.2.2.–09/1. pályázata tett lehetővé 2010-ben. A TIOP projekt által biztosított modern technológia 2011 szeptemberére került beépítésre. A projektek áthúzódó ötéves megvalósítása döntően befolyásolta középtávú terveinket. Ekkor fogalmaztuk meg küldetésnyilatkozatunkat, melyet a városi önkormányzat 2016–2017-ben megvalósuló 28,7 millió forintos Kubinyi pályázata kapcsán aktualizáltuk is.

1. A múzeumi tevékenység, mint a Bonyhád önkormányzata önként vállalt feladatának törvényes, átlátható, hatékony és gazdaságos, a térség lakói igényeinek és elvárásainak megfelelő teljesítése.
2. Múzeumunk a kultúra háza, fórumot és bemutatkozást kínál a térség kutatóinak, gyűjtőinek, művészeinek. Ezzel segíti a hagyományaink és természeti értékeink feltárását.
3. Múzeumunk elkötelezettje a nemzeti és etnikai kisebbségek hagyományai, kultúrája ápolásának.
4. Múzeumunk a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok kulturális segítője.
5. Múzeumunk a gyermekek és diákok számára igyekszik megteremteni a tanulást, a szórakozást segítő barátságos környezetet, elmélyítjük ismeretszerző tevékenységüket.
Törekvésünk a táji-járási tevékenységünk további erősítése.

Nemzetközi kapcsolatok

Elsősorban a határon túli magyarokkal alakult ki állandó kapcsolat.

1996-ban Tolna megye német testvérmegyéje Bautzen Kreis vendégkiállítását fogadtuk a Németországi szorbok címmel.

Csíkszereda, Kézdivásárhely, Gyergyószentmiklós múzeumvezetőivel egy nyári történésztáborban ismerkedett meg a múzeumigazgató, ezt követően 2010-ben részt vettek a III. Völgységi konferencián. 2014-ben a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum és a madéfalvi Fészek tájház fogadta az Emelt fővel − Bukovinai székelyek Magyarországon 1941–2011 kiállításunkat, amely kiegészült egy-egy rend bukovinai székely ruhával. A csíkszeredai tárlatot személyesen nyitotta meg a múzeum igazgatója. A madéfalvi tájházban állandó bemutató lett a vándortárlat másolatából. Emelt fővel kiállításunk kiegészült a Képek a Siculicidium utóéletéből tablóival.

2016–2018 között Mint oldott kéve vándortárlatunkat láthatták a szlovákiai magyarlakta települések: Alsószeli, Deáki, Galánta, Kismácséd, Tardoskedd. Utóbbi Bonyhád testvértelepülése, a kapcsolat egy tartalmas vendégkiállításban is megtestesült. 2018. május 10-én Tardoskedd 1945–1949 − A község lakóinak kitelepítését bemutató kiállítás megnyitására került sor Bara Mihály polgármester személyes közreműködésével.

2018-ban szakmai kapcsolat épült ki a Szabadkai Városi Múzeummal, illetve dr. Papp Árpád néprajzos kollégával. Előbb a kolléga kötetét mutattuk be (A zenélő kút), majd a Honosság/hontalanság – etnikai és társadalmi változások című néprajzi konferenciára dr. Szőts Zoltán múzeumigazgató adott le tanulmányt, ami később megjelent. 2018 szeptemberében a Bukovinai székelyek Bácskában vándorkiállítás megnyitása következett. A tárlat később további 3 településre vándorolt, amelynek előkészítésében közreműködtünk.

A néprajzos területen dolgozók szerepvállalása a múzeumpedagógiában

2012-től a múzeumban nem volt múzeumpedagógus, a tárlatvezető elsősorban a pénztár és a Tourinform iroda vezetésével, az alapítvány pénzügyinek intézésével foglalkozott, így a faladatot a néprajzos múzeológus és a múzeum igazgatója osztotta fel egymás között. Szerencsére a helyettesek is rendelkeztek pedagógiai vénával.Minden nagyobb projektünk (TIOP, TÁMOP, Kubinyi) a kismúzeumi létből fakadóan igényelte a néprajzos kollégák tudását-felkészültségét.

Binder Borbála néprajzos muzeológus GYED-ről való visszatérése után Tű, cérna, olló címmelúj kézműves foglalkozást állított össze. A foglalkozás a felnőtt korosztályban kevésbé, a gyermekek körében azonban annál inkább sikert aratott az év folyamán. Ötödször rendeztünk nyári foglalkoztató tábort „kulcsos gyerekeknek” 2019 júliusában. Egy turnusra való gyerek jelentkezett (15 fő). Binder Borbála szervezésében, a stábunk részvételével jó hangulatú, a résztvevő gyermekek és a szülők tetszését is elnyerő programot valósítottunk meg. Binder Borbála muzeológus a kihelyezett órák alkalmával, a Múzeum a bőröndben kellékeivel is sikert aratott.

Filiák, tájházak, kiállítóhelyek

A tájmúzeumi szerep jegyében nem csak időszaki tárlatok, hanem új állandó kiállítások is születtek. 1993-ban a helyi Német Ének-Zenei Egyesülettelegyüttműködve hoztuk létre Bonyhádon a Heimatstubét, és rendeztük be az istállót és a csűrt a Magyarországi NémetekHázában. Korábbi együttműködésünk Sebestyén Ádám kakasdinéprajzi gyűjtővel 1998-ban a kakasdi Faluházban az Amri néni szobája – Bukovinai székely lakószobák című állandó kiállítást, illetve 2003–2004-ben az első nem bonyhádi filiánk létesítését eredményezte. A 110 évesek a bonyhádi menedékházak óvodatörténeti időszaki kiállításból egy kis kötet és egy állandó óvodatörténeti kiállítás született Bonyhádon (Óvoda Múzeum).

Míg országosan a múzeumok és tájházak száma az 1970–80-as években növekedett ugrásszerűen, megyénkben és főleg a kistérségben ez inkább az 1990-es években és 2000 után jelentkezett. A völgységi kistérségben a 16 néprajzi jellegű gyűjteményből 15 bír német anyaggal. Egy-egy magán- és közgyűjtemény helyi magyar anyaggal rendelkezik, tízben van bukovinai székely, kettőben felvidéki, egyben cigány tárgyi anyag.

A tájházvezetők fórumára először 2005-ben került sor Bonyhádon, az áttörést azonban 2006 hozta a Tájházak és a nyilvántartás tematikával. A Völgységi kistérségben lévő 13 néprajzi és 5 történeti gyűjtemény gazdájának 80%-át képviselte a 30 jelenlévő a kakasdi filiánkban megrendezésre került eseményen. Az évenkénti rendszeres összejövetelek célja a Völgységben lévő kisgyűjtemények értékeinek megőrzése, illetve a szakmai szempontok érvényesítése a tájházak-tájszobák, kiállítások működtetésében. Összefoglalva: kialakult egy kistérségi-táji kapcsolatrendszer 16 néprajzi, 4 ipartörténeti, 3 bányászati gyűjteményt illetően. A 2007. esztendőben összejövetelt nem tartottunk, hiszen kapóra jöttek a Magyarországi Tájházak Szövetsége programjai, erre sikerrel mozgósítottunk. A Völgységi Múzeum 2008. május 18-i szakmai napján a Tanösvény programot ismertettük.

A bonyhádi filiák – a Német Ház, Székely Ház – fényvédő fóliás védelme, a múzeum állandó kiállításának fóliázása 2004–2006-ban pályázat útján megvalósult. A Filia-program keretén belül a bonyhádi Székely Ház bukovinai székely lakószobájának berendezése, prospektusának elkészítése a hozzá kapcsolódó gyűjtéssel realizálódott. A programot a völgységi tájházak szintjére bővítettük, a kakasdi filia teljes beleltározását és Závod Tájháza néprajzi anyagának leltározását 2008-ban (500 db), Mórágy tájházának (500 db) leltárba vételét 2009-ben Csibi Krisztina néprajzos muzeológus fejezte be az OKM Fókusz pályázat segítségével. Mintegy 5000–6000 néprajzi tárgyból állhat a kistérségi tárgyegyüttes.

2008-ban a kistérségben megalakuló Közkincs kerekasztal múzeumi tájházi munkacsoportjává vált fórumuk, 2009-ben a központi téma a tájházak és az oktatásvolt. 2010-től bekacsolódtunk a MOKK megyei programjaiba.

Megszűnő filiák:

• Barokk Orgonaépítő Műhely (1997-2014). Fotódokumentációs kiállítás. Bonyhádi Általános Iskola Bartók Béla Alapfokú Művészeti Iskolája
• Székely Ház székely lakószoba (2004-2013). Néprajzi kiállítás (Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége székháza)
• Perczel Mór Emlékszoba (1998-2014).Perczel Mór Szakképző Iskola és Kollégium

A 2017-ben elnyert 2,6 millió forintos Járási székhely pályázatán Tűzoltó Múzeum kiállítóhelyünk számára szükséges energiatakarékos izzókat, páramentesítő készülékeket vásároltunk. A készülékek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.

---