Fuksz Márta

Wosinsky Mór Megyei Múzeum – Történeti–Néprajzi osztály – Néprajzi gyűjtemény

1989–2019

Néprajzi gyűjtemény – történeti összefoglalás

A néprajzi tárgyi gyűjtemény megalapozása a 19. század végére vezethető vissza. A gyűjtés kezdetben az esztétikum, szépség, ritkaság kritériumának megfelelően történt, mely a múzeumhoz közeli sárközi települések népművészetére, viseletére, pásztorművészetére, valamint az egzotikus távoli népek (Pápua Új-Guinea) eszköz-, viselet- és kultusztárgyaira terjedt ki. A II. világháborús veszteségek miatt a megmaradt gyűjtemény újraleltározását követően az 1950-es években a bogyiszlói életmód tárgyainak (viselet, bútor), az 1960-as években a halászat, a céhes ipartörténet és a kismesterségek (pl. kékfestő-, fazekasműhely) eszközeinek gyűjtésére került sor. Ebben az évtizedben (1954) alakult meg a néprajzi fotógyűjtemény is. 1978 és 1983 között számos céhes anyag került a múzeum újonnan alapított újkortörténeti gyűjteményébe átleltározásra, mely tételek zömét eddig még nem törölték a leltárkönyvekből. Az 1970–80-as években nagy fellendülést és gyűjteménygyarapodást eredményezett, amikor az Országos Honismereti Táborral közreműködve (falukutatás), tervszerűen több ezer tárgy került be a néprajzi gyűjteménybe (pl. a Kapos-Koppány menti anyag). A Wosinsky Mór Megyei Múzeum 1978-ban megnyíló Életmódváltozások Tolnában c. állandó kiállítása szintén jelentős gyarapodást eredményezett (pl. gazdálkodási eszközök, Tamás József szekszárdi fazekas műhelye, decsi szoba). A saját néprajzi gyűjteményben új leltári számon történt átleltározások (’60-as években gyűjtött ruházat) jelentős része ekkor keletkezett, kisebb része a 2000-es évek folyamán. Az átleltározásokat sem az 1982-es revízió során, sem később nem törölték még.

További gyűjtések és a tervszerű vásárlások eredményeként a Sárköz falvaiból (Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék, Báta), Sióagárdról, Szakcsról (fehéredényes kerámiák) kerültek be műtárgyak. 1982-ben megnyílt a megye első tájháza Szakályban, 1983-ban a második Sióagárdon, melyek teljes berendezése a néprajzi gyűjteménybe lett beleltározva. 1987-ben a Bonyhádi Városi Múzeumban újonnan megnyíló kiállításhoz jelentős számú néprajzi (sváb, váraljai és székely) anyag került begyűjtésre és kiállításra. A gyűjtemény gyarapodása a 2000-es években vett újabb lendületet. Több újonnan nyíló kiállítás indokolta a folyamatos gyűjtést – például a Tolnai Helytörténeti Gyűjtemény (halászat, mészáros, kádár mesterségek, sváb szoba berendezése) vagy a Wosinsky Mór Megyei Múzeum Örökségünk kiállítása. Emellett számos Tolna megyei tájház anyagának a feldolgozása és tárgyainak a múzeumhoz történő beleltározása is növelte a néprajzi műtárgyállományt (pl. Bátaszéki Tájház (2006), Nagymányoki Tájház (2006–2012), Varsádi Tájház (2008)). Ezen kívül a múzeum raktári anyagából berendezték a Bátaapáti Tájházat is (2009).

A 2010-es évek után meginduló gyűjtéseink – párhuzamosan a tudományterület elméleti és módszertani változásával – már az 1945 utáni évek életmódját is tükrözik napjainkig bezárólag.

Erőforrás-elemzés

Az elmúlt három évtizedben a gyűjteményért felelős személyek tekintetében is jelentős változások történtek. Az 1982-es revíziót befejező néprajzos-muzeológus G. Vámos Mária 1994-ben, majd Gémes Balázs 1996-ban nyugdíjba ment. 1994-től B. Kovács Sándor néprajzos muzeológus látta el a gyűjtemény felügyeletét nyugdíjazásáig, 2017 decemberéig. Mellette 1995–1999 között Pék Zita, majd 2000–2004 között Vass Erika néprajzos-muzeológusok dolgoztak. A gyűjteményben 2004 után csak egy muzeológus (B. Kovács Sándor) és egy gyűjteménykezelő (Thuróczy Péter) státuszt alakítottak ki egészen 2014 szeptemberéig.

A néprajzi gyűjtemény nem alkot önálló egységet, a Történeti–Néprajzi Osztályhoz tartozik. 

Thuróczy Péter 2004 óta dolgozik a néprajzi gyűjteményben. Technikusi végzettsége után 2006-ban gyűjteménykezelői, majd 2015-ben állományvédelmi vizsgát tett a Nemzeti Múzeumban. 2013 óta a Tolna megyei állományvédelmi feladatok ellátása is a munkakörébe tartozik.

Fuksz Márta muzeológus 2014-ben csatlakozott a néprajzi gyűjteményhez. A Pécsi Tudományegyetem néprajz-történelem szakán szerzett diplomát 2009-ben, majd az Néprajz–Kulturális Antropológia Doktori programban abszolutóriumot szerzett 2018-ban. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetemen doktorjelölti jogviszonyban van. Kutatási területe: Szekszárdi borvidék történeti forrásai (hegyközségi törvények), a rendszerváltás (1990) utáni Szekszárdi borvidék helyzete (szekszárdi borászatok gazdasági-társadalmi rétegzettsége), Sárközi hímzéskultúra. Nyelvtudás: angol középfok, német alapfok.

Csapai János a Pécsi Tudományegyetem néprajz-történelem szakán szerzett diplomát 2012-ben. A Wosinsky Mór Megyei Múzeum néprajzi gyűjteményében három évig (2015. március – 2018. február) gyűjteménykezelőként dolgozott, majd 2018 februárjától B. Kovács Sándor muzeológus státuszát foglalta el. Kutatási területe: egyháztörténeti kutatások, Tolnai Református Egyházmegye gyülekezeteinek ónedényei, Rákosi-rendszer és kollektivizálás, I. világháborús katonalevelek (történeti forráskutatás, interjútechnika). Nyelvtudás: német középfok, angol alapfok.

Így jelenleg a néprajzi gyűjteményben két néprajzos muzeológus (Fuksz Márta, Csapai János) és egy gyűjteménykezelő (Thuróczy Péter) dolgozik.

Intézményi infrastrukturális helyzet

Épületek

A múzeum főépülete, a múzeumpalota (Szekszárd, Szent István tér 26.) két évi építkezés után 1902-ben nyílt meg. Jelenleg 3 szinten helyezkednek el a kiállítások. Az alagsorban múzeumpedagógiai foglalkoztatót alakítottunk ki (2010) és hozzá közvetlenül kapcsolódó látványtárat (2015). A földszinten található a régészeti kiállítás, mely az őskortól a kora Árpád-korig mutatja be Tolna megye történetét. A kiállítást 1986-ban frissítettük utoljára, valójában régebbi. Az emeleten látható a Megelevenedett képek – Egy kisváros a századfordulón című időszaki kiállítás (1996!) és az Örökségünk című kiállításunk (2005). Nagyobb rekonstrukción az épület 1989-ben esett át, melynek keretében új külső festést kapott, a múzeum előtti tér rendezése is megtörtént (a bölcskei oltárkövek felállításra kerültek, valamint névadónk Wosinsky Mór bronz mellszobra is felavatásra került). 2003–2005-ben felújítottuk az emeleti Örökségünk című állandó kiállítást befogadó tereket, ezen kívül a könyvtár, lépcsőház, emeleti és földszinti közlekedőfolyosó festése történt meg. Az első számítógépes hálózat is kiépítésre került. 2009–2010-ben a múzeumpedagógiai foglalkoztatót befogadó helyiség újult meg, majd 2012-ben a földszinten múzeumi bolt és új ruhatár létesült. 2013-ban az időszaki kiállításokat befogadó terem beépített légkondicionáló berendezést kapott. A sorozatos kisebb fejlesztések ellenére az épület tetőszerkezete, vízelvezetése, külső homlokzata, a nyílászárók, a belső elektromos hálózat és a vizesblokkok teljes felújításra, cserére szorulnak. Át kell gondolni a helyiségek jövőbeni funkcióit is, mivel zsúfoltság, széttagoltság és némi logikátlanság jellemzi.

A Vármegyeháza (Szekszárd, Béla király tér 1.) 1828–1833 között épült, legutóbbi felújításra 2010–2011-ben, a „Pécs 2010 – Európa Kulturális Fővárosa” program keretében került sor. Megújult az egész tetőszerkezet, a külső homlokzat, a nyílászárók, részlegesen az elektromos- és fűtésrendszer, valamint lift és mobilszínpad is létesült. Az emeleti részen kapott helyet A régi vármegyeháza világa (2000), Mattioni Eszter festőművész tárlata (’80-as évekből), valamint az Esze Tamás emlékszoba (2000). Sajnos a nagy értékű felújítás ellenére az emeleti kiállításokban a fűtési lehetőség nem megoldott. A földszinten látható a Tájak, települések, emberek című interaktív kiállítás (2011).

A többi filiálénknak nincs néprajzi illetékessége, ezért itt nem írunk róluk.

Raktári körülmények

A néprajzi gyűjteményi anyagok jó része helyhiány miatt a ’80-as évek végére – a kerámiagyűjteményt kivéve – mind a központi épülettől távoli, külső raktárakban került elhelyezésre. Ezek a raktárak ténylegesen csak szükségraktáraknak tekinthetők. A néprajzi gyűjtemény tehát szétszórtan, állományvédelmi és biztonsági szempontból is alkalmatlan helyiségekben volt. A gyűjtemény kezelhetősége igencsak nehézkessé vált, gyakorlatilag nem is lehetett a gyűjteményi anyaghoz méltó, átlátható, tiszta, rendezett raktárakat kialakítani.

A ’90-es éveket a sorozatos raktárköltözések jellemezték. Ekkor már nemcsak a városon belül, hanem már mondhatni az egész megyében (Szakály, Hőgyész, Simontornya, Ozora, Sióagárd) voltak néprajzi raktárak. Amint egy raktár műszakilag oly mértékben leromlott, hogy a kialakult állományvédelmi helyzet tarthatatlanná vált, új helyre kellett költöztetni a gyűjteményt. A sok költözés káros velejárója a tárgyak, alkatrészek elkallódása, összekeveredése és mechanikai sérülése volt. A 2000-es évek elejére végképp tarthatatlan raktári helyzet kezdett kialakulni, mely természetesen a múzeum más gyűjteményeit is érintette.

A helyzet orvoslására ekkor bocsátotta rendelkezésre korábbi fenntartónk, Tolna Megye Önkormányzataazegykori Bartal kúriát (Fadd, Rákóczi u. 2.), mely így 2003 óta múzeumi raktárként működik. Az épület korábban a faddi nevelőotthon részegysége volt, mígnem állapotromlása miatt alkalmatlanná vált feladatának betöltésére. Akkoriban előrelépésnek tűnhetett a megüresedett kúria múzeumi raktárként történő hasznosítása, kiváltva a korábbi több, kisebb, szétszórtan elhelyezkedő, műtárgyak tárolására alkalmatlan épületet (a teljes néprajzi, valamint az újkortörténeti és iparművészeti gyűjtemény egy része került elhelyezésre). Az épület nettó 500 m² alapterületű, átlagosan 4 m-es belmagassággal számolva kb. 2000 légköbméter, 20 helyiségre osztott. Az elhelyezett műtárgyak 80%-a szerves anyag, azaz papír, fa, bőr, textil alapanyagúak, a fennmaradó 20% fém és kerámia. A raktári termek átlagos telítettsége 106,5%-os, ezen kívül a helyhiány miatt kényszerűségből a közlekedőfolyosó is (bár szabálytalanul) Salgó polcokkal beépítésre került. Az elhelyezett műtárgyak száma: 14478 db leltározott és kb. 1500 db leltározatlan. 2003-ban az épületet 10 éves használati időtartamra kapta meg a múzeum az akkori fenntartó megyei önkormányzattól. A beköltözés után csakhamar előjöttek az épület műszaki hiányosságai és a korábbi használat miatti állapotromlások, falak vizesedése, beázások. A szellőztetések ellenére a megnőtt páratartalom okán dohosodás lépett fel. 2006-ban az ÁNTSZ megvizsgálta a tárgyakon lévő penésztelepeket és levegőmintát is vettek a helyiségekből. A vizsgálat során megállapították, hogy a penészgombák és spóráik az egészségre károsak, és napi legfeljebb fél óra benntartózkodást, munkavégzést engedélyeztek, melyek után teljes fertőtlenítés következett. Az elmúlt időszakban a múzeum önerejéből több millió forintot költött már tetőjavításra, vízelvezetésre. Az alapproblémák ennek ellenére nem szűntek meg, inkább fokozódtak, a penészesedés időről-időre felüti fejét a raktárban. Az épület amortizációja és műszaki avulása gyorsabb, mint amennyi forrást legalább a szinten tartáshoz biztosítani tudnánk. Jelenleg az épületet általános lepusztultság és elvadult környezet jellemzi. Általánosak a beázások, leázások, kívül-belül salétromos kicsapódások, vakolatomlások láthatók. Utóbbi időben több helyen falsüllyedések, leszakadások jelentek meg. Az épületen belül dohos szag uralkodik. Az elavult műszaki állapotok miatt szellőztetőberendezés, páramentesítő gépek üzemelése nem lehetséges. A raktár folyamatosan áramtalanítva van, és a vezetékes víz is el van zárva. A téli temperáló fűtést 1 gázkazán biztosítaná, de nem szabályozható. Az épületen villámhárító nincs kialakítva, annak ellenére, hogy nagy értékű műtárgyakat tárolunk benne és egy korábbi felülvizsgálat során is hiányosságként volt megemlítve. Lényegében elmondható, hagy a múzeumi raktárként használt kúria semmilyen műtárgykörnyezeti elvárásnak nem tud megfelelni.

2018 novemberében egy újabb raktárköltözési folyamat vette kezdetét. Jelenleg a néprajzi gyűjtemény arra alkalmas egységeit a régészeti raktárak szabad kapacitásának terhére szállítjuk át Faddról Szekszárdra. A raktár ipartelepen helyezkedik el (Szekszárd, Epreskert u. /Totév telep 25./), 491 m² alapterületű, 1900 légköbméterű, csarnokszerkezetes, gyenge hőszigetelésű, beton és aszfalt padozattal, temperáló fűtés, valamint elektromos riasztó nélkül. Páratartalmat, hőmérsékletet szabályozni nem lehet.

A teljes néprajzi gyűjtemény számára megnyugtató, végleges, a mai elvárásoknak megfelelő, korszerű, műtárgyvédelmi és munkavédelmi követelményeket is teljesítő múzeumi raktár kialakítására egyelőre semmiféle kilátás nincsen. Általánosságban elmondható, hogy az elmúlt egy évszázadban bármilyen rendszerek, fenntartók, reformok, átszervezések jöttek-mentek, a múzeum raktározási helyzete nem oldódott meg. Sokszor csak a puszta szerencsének volt köszönhető a műtárgyak fennmaradása!

Látványtár

9 hónapnyi előkészítő munka után, 2015 júniusában nyílt meg a főépület alagsorában Vissza a múltba címmel látványtárunk, mely 6000 műtárgyat mutat be. 3 régészeti, 3 néprajzi és 2 újkortörténeti részből áll. A három néprajzi egység is különbözik. Az elsőben kaptak helyet a festett bútorok: tulipános ládák, padok, falitékák, tálasok. A másodikban a pásztorfaragások, hímzett textíliák, kismesterségek eszközei és céhes anyagok. A harmadik egységben a kerámiák. A látványtár modern, színvonalas megjelenésű és korszerű állományvédelmi eszközökkel felszerelt.

Önálló néprajzi kiállítás nincs a megyei múzeumban. Néprajzi jellegű elemek csak akkor jelennek meg, ha esetleg egy kiállítás forgatókönyvébe, tematikájába beleillenek. Raktárainkban jelenleg – mondhatjuk – komplett tájházak, enteriőrök porosodnak bemutatás nélkül.

Állományvédelmi helyzet

A ’90-es évek közepétől 4 restaurátor dolgozott intézményünknél egészen 2007-ig. Főrestaurátorunk 12 éve nincs. A restaurátori feladatokat ellátó személyek száma két főre redukálódott. Jelenleg egyik gyűjteménykezelőnk kerámia-szilikát szakon második éve végzi egyetemi tanulmányait. 2004 óta rendszeresen részt veszünk a Múzeumi Állományvédelmi Bizottság által meghirdetett programokban. Évről-évre intézményünknél meg is valósítjuk az éppen aktuális feladatokat. Állományvédelmi pályázatokon rendszeresen részt veszünk. Korszerű mérőeszközparkunk kialakításához a bizottság is nagyban hozzájárult. Raktárainkban és kiállításainkban már a legkorszerűbb automata és távfelügyelettel is rendelkező adatgyűjtő mérőműszerekkel is tudunk műtárgykörnyezeti értékeket mérni. Ennek ellenére az állandósult raktárgondokra nem találunk megoldást. Rendkívül megterhelő, mind az intézménynek anyagilag, mind a szakdolgozóknak fizikailag az egyéb feladatok mellett még elvégzendő raktárköltözéssel kapcsolatos állandósult rakodás, pakolás, nem beszélve a tárgyak mozgásából adódó adminisztrációs teherről. Az elmúlt évtizedek sajnálatos tapasztalatai alapján könnyen belátható, hogy az ideiglenes megoldás a legdrágább megoldás. Olyan állományvédelmi szempontból alapszintet nyújtó épületekre lenne szükségünk, melyeket minimális ráfordítással a gyűjteményi egységek által megkívánt, a hosszú távú megőrzést biztosító raktár- és múzeumtechnikával fel lehetne szerelni.

Gyűjteményi adatok, nyilvántartási és digitalizálási helyzet

A néprajzi gyűjtemény hat részre oszlik: tárgyi, dokumentum-, fotó-, tárgyfotó-, dia- és adattári gyűjteményre.

A nyilvántartás jelenleg hagyományos kézi leltárkönyvekben, naplókban (gyarapodási napló, tárgy- és dokumentum-nyilvántartás, szekrénykataszter, fotó- és fényképnyilvántartás, adattár, letéti napló) történik. A tárgyi leltárkönyvek digitalizálása 2005-ben kezdődött a Depo nevű programmal, majd 2016-tól HunTéka (Qulto) rendszerre való átállás után folyamatosan végezzük a régi adatok konvertálásából származó hibák javítását, az új adatok feltöltését, a régebben leltározott műtárgyak fotóinak elkészítését. A közeljövőben fel kell készülni a HunTéka program akkreditációjára, ezzel párhuzamosan be kell vezetni a számítógépes leltározást. (A néprajzi leltárkönyvek digitális feldolgozottságát lásd: 4–5. a-f.)

Néprajzi tárgyi gyűjtemény

Jelenleg a tárgyi gyűjtemény 20245 tételből (körülbelül 22 ezer db) áll. Az adatok 80%-a digitalizált, számítógépes adatbázisban található.

Tárgyfotó gyűjtemény

b 1.) 1976–78 között a Béri Balogh Ádám Múzeum (most Wosinsky Mór Megyei Múzeum) néprajzi gyűjteményének 2984 darab műtárgyát lefotózták. A képeket a tárgyhoz tartozó leíró kartonokra ragasztották fel. A tárgyfotókról a Tárgyfotó leltárkönyvben leírást készítettek (T1-T2984).

b 2.) Napjainkban a tárgyfotókat digitális formában őrizzük a HunTéka (Qulto) nevű leltárprogram segítségével. A régi tárgyak fotózását folyamatosan végezzük. A műtárgyak fotóinak 40%-a naprakész.

Néprajzi dokumentumtár

A leltározás 1986-ban kezdődött el a leltárkönyvben. A dokumentumokat 2002-től a hatályos jogszabályoknak megfelelően az új Néprajzi tárgyak és dokumentumok leltárkönyvébe leltároztuk. A gyűjteményben főként családi hagyatékokból származó, élettörténetekhez kapcsolódó eredeti dokumentumok kaptak helyet, melyek sokszor egy-egy múzeumi műtárgyról szolgáltatnak hasznos információkat, kiegészítéseket. A 2002-ben lezárt gyűjtemény 578 tételből (717 darab) áll. Jelenleg 2 tétel (2 darab) hiányzik belőle. A dokumentumtár még nincs digitalizálva.

Néprajzi fotógyűjtemény

A néprajzi fotógyűjteményt 1954-ben alapozta meg dr. Andrásfalvy Bertalan néprajzos-muzeológus. Kezdetben a régészeti és a néprajzi tematikájú képeket egy leltárkönyvbe leltározták be. A régészeti leltárkönyv megindítása (1960) után már csak a néprajzi muzeológusok által fotózott képek kerültek a közös leltárkönyvbe, mely a néprajzi gyűjteményben maradt a képekkel együtt. Ebben a korai időszakban gyakori, hogy a régészeti fotók negatív filmkockája hiányzik, míg a belőle készült pozitív nagyítása, fotója megvan. A korai régészeti anyagokat Mészáros Gyula régész leltározta be. A negatívok hiányát Gémes Balázs néprajzos muzeológus az 1976-os fotórevízió során jelezte, de töröltetésükre eddig még nem került sor.

Andrásfalvy Bertalan nevéhez fűződik a néprajzi szempontból kiemelkedő Tolna megyei települések végig fotózása az 1950-es években, illetve a 20. század első feléből származó kiemelkedő néprajzi-történeti jelentőséggel bíró fotóanyag beleltározása, melyet elődei (pl. Kovách Aladár, Csalogh József) készítettek. Szekszárdi tartózkodása alatt (1954–1960) több, mint 2350 darabbal gyarapította a fotógyűjteményt. Szerencsére ebben a gyűjteményrészben kevés hiányt észleltünk a revízió során.

A gyűjteményt tovább gyarapította Babus Jolán és Égető Melinda néprajzos-muzeológus (mintegy 1500 képpel) az 1960-as években. A revízió során kiderült, hogy Babus Jolán gyűjtéseiből főként a negatív filmkockák, míg Égető Melinda által leltározott anyagból a pozitív nagyítások hiányoznak.

1974-től a gyarapodásának újabb lendületet adott az Országos Honismereti Tábor keretében szervezett Tolna megyei helyszíneken történt falukutatás. Gémes Balázs és G. Vámos Mária 1974–1994 között több mint 6800 képpel gyarapította a gyűjteményt.

Ezután a fotók leltározása csak 2000-től indult meg újra (Vass Erika), majd 2003–2011 között szintén nem volt beleltározott fényképanyag. 2011 után már csak a régebbi években (20. század folyamán) keletkezett fényképanyag beleltározására került sor, kortárs felvételek készítésére nem.

Jelenleg 11385 db leltározott (negatív filmkockák és pozitív nagyítások vegyesen) fotónk van, melynek 100%-a digitalizált, naprakész.

Néprajzi diatár

A színes diapozitívok készítése 1973-ban kezdődött, de leltározásukra, a dia-leltárkönyv kialakítására csak 1977-ben került sor. A technológiát 1987-ben elhagyták, de 2000–2002 között Vass Erika néprajzos muzeológus újra használta, így ebben az évben található az utolsó leltározott bejegyzés. A képeken használati eszközökről, épületekről (lakóház, templom, gazdasági épületek), a mindennapi élet eseményeihez, emberi életfordulókhoz, ünnepekhez kötődő jelenetekről láthatók felvételek. Az 1536 darab színes diapozitívból álló gyűjteményből (D1-D1536) egy darab hiányzik. A diák 100%-ban digitalizáltak.

Néprajzi adattár

Leltározását 1973-ban Gémes Balázs néprajzos-muzeológus kezdte el. Tematikáját, formai szerkezetét illetően vegyes gyűjtéseket (pl. helytörténeti leírásokat, népdalokat, népszokásokat, visszaemlékezéseket, interjúkat, szakdolgozatokat) tartalmaz az 1950-es évektől kezdődően. Kézzel, írógéppel írt és nyomtatott szövegek is találhatók köztük. Az adattártári gyűjtemény digitalizálása (1076 tétel) még nem kezdődött el.

Archívumi, könyvtári gyűjtemények

A Wosinsky Mór Megyei Múzeumban jelenleg nem található külön néprajzi könyvtár. A néprajzi szakirodalom a múzeumi könyvanyag kb. 30–35%-át alkotja. A múzeumi könyvtár története a múzeum megalapításával egyidős, Wosinsky Mór az első igazgató, ennek alapjait is lerakta. Állománya majdnem egészében ajándékozás útján gyűlt össze Wosinsky, valamint gróf Apponyi Sándor, báró Jeszenszky László és György, valamint több más – Tolna megyében akkoriban ismert – személyiség adományaiból. A múzeum megnyitásakor a könyvtárat az emeleti nagyteremben a képtár és a szoborgyűjtemény társaságában, tíz nagy szekrényben helyezték el. Külön helyiséget kapott a vármegyei levéltár iratanyaga. Az 1907–1945 közötti irattári anyag megsemmisült, mivel a múzeum hadikórházként működött. Az összegyűjtött könyvanyag is súlyos károkat szenvedett. Jelentősebb gyarapodás 1945 után a vagyonelkobzással sújtott, Tolna megyei földbirtokos családok könyvanyagának a múzeumban történő elhelyezése révén következett be. 1981-ben a földszinten lévő kiállítóterem „feláldozásával” új könyvtárterem létrehozására, berendezésére került sor.

A könyvtár gyűjtőköre: régészet, történelem, helytörténet (Tolna megye), néprajz, muzeológia általában, múzeumi kiadványok, restaurálás, művészet, iparművészet, a megyéhez kötődő írók művei. Az Esze Tamás szobában a leggazdagabb anyag a Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó és vallástörténeti szakirodalom. A külön gyűjtemények (Garay János, Babits Mihály, Baka István) az 1967-ben megnyitott Babits Emlékházban kaptak helyet. Mészöly Miklós könyveinek egy részét a 2005-ben átadott Irodalom Háza Mészöly Miklós Múzeumban mutatjuk be. Esze Tamás könyvgyűjteményét a vármegyeházán, külön helyiségben, régi könyvanyagunk zömét „A régi vármegyeháza világa” című kiállításban, valamint a könyvtárteremben helyeztük el.

Legfontosabb kiadványok

A néprajzi gyűjteménynek önálló kiadványai nincsenek. A két néprajzos a múzeum évkönyveiben publikálja kutatási eredményeit, illetve konferenciakötetekben, önálló, múzeumi kiadású könyvekben jelennek meg tanulmányaik. A néprajzi gyűjteményben dolgozók legfontosabb kutatási témáit lásd: 2. pont, publikációs listájukat lásd: 12. pont. 

Állandó kiállítások, jelentősebb időszaki tárlatok

A múzeumban önálló néprajzi kiállítás jelenleg nincs, azonban néprajzi tematikájú enteriőrök láthatók az Örökségünk – Tolna megye évszázadai, az Egy kisváros a századfordulón és a Tájak, települések, emberek elnevezésű állandó kiállításainkban. A múzeumi Látványtárban tematikusan válogatott néprajzi anyagokat helyeztünk el három teremben: Tolna megyei festett bútorokat, kerámiákat, fa- és pásztorfaragásokat, céhes anyagot.

A gyűjtemény rendelkezik komplett műtárgycsoportokkal, melyekből 1-1 termet megtöltő önálló kiállítást, enteriőrt lehetne létrehozni (19. századvégi sárközi lakásbelső, sárközi polgári lakásbelső, sióagárdi-, Kapos-Koppány menti lakásbelső, kékfestő műhely, fazekas műhely, csizmadia, kádár, bognár eszközök).

Önálló időszaki, néprajzi kiállítás 2013-ban és 2018-ban volt, előbbi festett tojásokból a Zengővárkonyi Míves Tojás Múzeummal, utóbbi sárközi és koszovói hímzésekből a Belgrádi Néprajzi Múzeummal közösen.

Intézményi küldetés, koncepció változásai, jelentős tudományos projektek

Jelenlegi gyűjtési koncepció, közép- és hosszú távú tervezet

Fontos, hogy tudományos alapon, átgondolt tematika mentén történjen a gyűjtemény gyarapítása – a földrajzi (Tolna megye) és időbeli határok figyelembe vételével. Rövid- és középtávú koncepciónkat a következő évek időszaki kiállításai, egy majdani új állandó történeti-néprajzi vagy néprajzi-antropológiai kiállítás határozza meg, és ennek szellemében végezzük a gyűjtemény egy részének gyarapítását. Szórvány tárgyakat csak abban az esetben gyűjtünk, ha integrálható a jelenlegi műtárgyállományba. Olyan tárgyat pedig, amiből számos darabbal rendelkezik már a gyűjtemény, csak nagyon indokolt esetben fogadunk be. Célunk a teljes, ép tárgyak gyűjtése és megtartása. Sérült tárgyat csak akkor szerzünk be, ha valamely darabja egy nálunk lévő csonka műtárgy kiegészítésére szolgálhat.

Közép- és hosszútávon a néprajzi gyűjtemény feladata a mára eltűnőben lévő olyan Tolna megyei mesterségek még fellelhető tárgyi anyagának dokumentálása, rögzítése, használati eszközeinek vagy termékeinek megvásárlása, melyekkel nem rendelkezünk (pl. szíjjártó, pásztorművészet, patkolókovács, asztalos, vendéglátós, festő-mázoló, borbély-felcser kézműves eszközök, zenész/hangszer gyűjtemény). Nagy hangsúlyt fektetünk a megyében ma alkotó népművészek, népi iparművészek munkáinak a gyűjtésére is (pl. keramikusok, népi szövők, hímzők, fafaragók, kékfestők, gyöngyfűzők, szíjjártók, kovácsok).

A megye néprajzi tájegységeinek viseleteiből komplett öltözetet kell összeállítani, akár régi műtárgyról, akár a népi iparművészek által elkészített alkotásokról (akár reprodukciókról) van szó. Tolna megye jellegzetes néprajzi tájegységeire (pl. Sárköz, Sióagárd, Kapos-Koppány mente) és a viseletek időbeni változására kell koncentrálni. Mindezt az adatközlő-eladó személyek átgondolt kiválasztásával, a használati, öltözködési szokásokról való jelenlegi tudásuk dokumentálásával. A régi, főként ünnepi viseletekből álló textilgyűjteményt ki kell bővíteni a hétköznapi viselet darabjaival is.

Fontos feladat a fotótár gyarapítása terepmunkával egybekötve. Jelenlegi fotógyűjteményünk 3 jelentős gyűjtése: a Kovách Aladár féle 19. század végi – 20. század eleji fotók, az 1950-es években Andrásfalvy Bertalan gyűjteménye, majd az 1970-es évek falukutató mozgalmának a képei (lakóházak, falusi-városi közösségei terek, néphagyományok, közösségi események) voltak. Azóta nagyobb, rendszeres, tematikus gyűjtési kezdeményezés nem volt. Célunk a fotógyűjtemény gyarapítása terén kettős: egyrészt a korabeli fotók gyűjtése és digitalizálása, másrészt időszerű és szükségszerű a települések fotózása, megjelenítve az elmúlt 50 év változásait. Tematikusan egy-egy település fellelhető értékeinek, sajátosságainak, közösségi tereinek, megmaradó vagy újjáéledő hagyományainak fotóval és – ha lehetséges – adatgyűjtéssel történő dokumentálása.

Mindezek megvalósítása egyrészt szakmai koncepció kidolgozását, másrészt pénzügyi támogatást is szükségessé tesz. Hosszú távon elengedhetetlennek tartjuk az érintett diszciplínák, az antropológia–néprajz–történettudomány közötti párbeszéd elindítását, melyben megegyezés születne arról, hogy az 1945 utáni gyűjtések mely tudományterület, részleg anyagát gyarapítsák. A gyakorlatban történő gyűjtés megvalósítását nagymértékben akadályozza a műtárgyak elhelyezésének kérdése. Egyrészt a raktárak nem megfelelő állapota, másrészt telítettsége, zsúfoltsága a két legaggasztóbb tényező, mellyel a közeljövőben foglalkozni kell.

Nemzetközi és határon túli területekkel kialakított együttműködések

A financiális nehézségek ellenére a külföldi múzeumokkal történő együttműködések sikeresen megvalósulnak.

A Belgrádi Néprajzi Múzeummal (résztvevő kutató: dr. Irena Fileki, Fuksz Márta) 2015 októberében elindított közös kutatás, mely a Sárközi és koszovói hímzések – kulturális párhuzamok címet viselte, 2018-ban fejeződött be. Az együttes munka egy önálló, három nyelvű (angol–magyar–szerb) kiállítással zárult Belgrádban (2018. március–május) és Szekszárdon (2018. május–szeptember). A közös kutatás eredményeit és egyben a kiállítás katalógusát egy szintén 3 nyelvű tanulmánykötetben (Koszovói és sárközi hímzés – kulturális párhuzamok, Belgrád–Szekszárd 2018) publikálták a szerzők.

Az ausztriai Schallaburg Kastélymúzeum megkeresésére és felkérésére – több Duna melletti ország (pl. Románia, Szerbia, Magyarország, Ausztria, Németország) múzeumához hasonlóan – csatlakozott a Wosinsky Mór Megyei Múzeum az Up the River Danube! címet viselő kiállításhoz. A műtárgyak kölcsönzésével és a kiállítás angol nyelvű katalógusszövegével járulnak hozzá az egyes múzeumok a projekt sikerességéhez. A munkában a néprajzi gyűjtemény munkatársai vesznek részt.

A néprajzos területen dolgozók szerepvállalása a múzeumpedagógiai, ismeretátadási, oktatási területen

A Wosinsky Mór Megyei Múzeumban három múzeumpedagógus dolgozik fő állásban. A múzeum munkatársai az állandó és időszaki kiállításokhoz kapcsolódva hirdetik meg tematikus foglalkozásaikat. A néprajzos szakemberek a múzeumpedagógiai órákhoz az elméleti, szakmai hátteret biztosítják, illetve segítenek kidolgozni a foglalkozások tematikáját. A múzeumi órákon a néprajzi gyűjtemény tárgyi- és fotóanyagát is felhasználják a múzeumpedagógusok.  

A néprajzos-muzeológusok tevékenységi köréhez tartozik, hogy iskolások, egyesületek, hagyományőrző csoportok részére ismeretterjesztő előadásokat tartanak. Ugyancsak fontos része a néprajzi munkának, hogy a jelenlegi hagyományőrző csoportok a saját tevékenységükre vonatkozó, új kutatási eredményekkel megismerkedhessenek – főként, ha egy-egy háttérkutatás az ő kérésükre indult el. Megyei múzeumként a jelenlegi két néprajzos szakember nem tud minden beérkező kutatási témát felvállalni, de a szaktanácsadás keretén belüli folyamatos kapcsolattartás, összegzés, a kutatás további elősegítése (módszertani szaktanácsadás, forrásfeltárás, kutatási irány meghatározása) a néprajzi munka jelentős részét alkotja.

A múzeum néprajzosai igyekeznek jó viszonyt fenntartani a Pécsi Tudományegyetem Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszékével. Ennek keretében több hallgató számára múzeumi gyakorlati lehetőséget biztosítottunk az elmúlt években, illetve a néprajzi-történeti témájú szakdolgozatokhoz nyújtottunk kutatói segítséget. A múzeum doktorjelölt néprajzos-muzeológusa óraadóként tanított egy-egy félévet a Pécsi Tudományegyetem Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszéken, és többször kérték fel szakdolgozati opponensnek.

Több éves hagyománya van a különféle ünnepekhez kapcsolódó rádiós, újságbeli interjúknak, melyek az ünnepek történetét, népszokásokat ismertetik.

Kézművesek, hagyományőrző egyesületek, tájházak, művelődési házak, önkormányzatok, építészek is felkeresik a néprajzosokat szakértői munkára, tanácsadásra, kiállítások berendezéséhez, gyűjtemények nyilvántartásba vételének véleményezésére.

Filiák, tájházak, kiállítóhelyek

Tolna megyei múzeumi hálózat 1989 után

a) Megyei hatókörű múzeum

Wosinsky Mór Megyei Múzeum (Szekszárd)

Filiálék:

• Babits Emlékház (Szekszárd)
• Vármegyeháza, Megyeházi Kiállítás (Szekszárd)
• Simontornyai Vár

b) A megyében található további muzeális intézmények

• Dunaföldvári Vár
• Völgységi Múzeum (Bonyhád)
• Tűzoltótörténeti Múzeum (Bonyhád)
• Paksi Múzeum
• Paksi Képtár (Alapítva: 1991)
• Illyés Első Iskolája (Rácegres)
• Petőfi Emlékház (Sárszentlőrinc)
• Petőfi Méhes (Borjád)
• Természettudományi Gyűjtemény (Dombóvár)
• Fekete István Emlékszoba (Dombóvár)
• Gemenci Trófeamúzeum (Keselyűs)
• Cserenci Természettudományi Gyűjtemény (Decs, Cserencpuszta)
• Sárközi Tájház (Decs)
• Sióagárdi Tájház
• Bátai Tájház
• Kaposmenti Tájház (Szakály)
• Német Nemzetiségi Tájház (Gyönk)
• Német Faluház (Györköny)
• Helytörténeti Gyűjtemény (Mórágy)
• Szakadáti Tájház (1986-1995-ben megszűnt)
• Ozorai Vár (A ’90-es években a látogatás szünetel)

Jelenleg a megyében működési engedéllyel rendelkező muzeális intézmények

a) Megyei hatókörű múzeum

Wosinsky Mór Megyei Múzeum (7100 Szekszárd, Szent István tér 26.) – megyei hatókörű városi múzeum (1895)

Filiálék:

• Vármegyeháza, Wosinsky Mór Múzeum Megyeházi Kiállítóhelye (7100 Szekszárd, Béla király tér 1., közérdekű muzeális kiállítóhely (1973))
• Babits Mihály Emlékház (7100 Szekszárd, Babits u.13., közérdekű muzeális kiállítóhely (1967))
• Irodalom Háza – Mészöly Miklós Emlékház (7100 Szekszárd, Babits u. 15., közérdekű muzeális kiállítóhely (2005))

A Simontornyai Vár, mint korábbi filiálé a megyei múzeumok megyei hatókörű városi múzeumokká szervezésekor elcsatolásra került, fenntartója továbbiakban Simontornya Város Önkormányzata lett.

b) A megyében található további muzeális intézmények

• Atomenergetikai Múzeum (7031 Paks, hrsz. 8803/10, országos szakmúzeum (1995))
• Bátai Tájház (7149 Báta, Fő út 86., közérdekű muzeális kiállítóhely (1990))
• Bátaszéki Tájház (7410 Bátaszék, Szabadság u. 24., közérdekű muzeális kiállítóhely (2000))
• Bogyiszlói Tájház (7132 Bogyiszló, Kossuth L. 29., közérdekű muzeális kiállítóhely (2017))
• Dunaföldvári Vár (7020 Dunaföldvár, Rátkai köz 2., közérdekű muzeális kiállítóhely (1976))
• Falumúzeum – Dorfmuseum (7045 Györköny, Kossuth L. 325., közérdekű muzeális gyűjtemény (1983))
• Fekete Gólya Ház (7149 Báta, Fő u. 306., közérdekű muzeális kiállítóhely (2010))
• Nagymányoki Német Nemzetiségi Tájház (7355 Nagymányok, Vörösmarty u. 24., közérdekű muzeális kiállítóhely (1989))
• Helytörténeti Gyűjtemény (7200 Dombóvár, Szabadság u. 16., közérdekű muzeális gyűjtemény (2001))
• Helytörténeti Gyűjtemény (7165 Mórágy, Szabadság u. 83, közérdekű muzeális gyűjtemény (1980))
• Illyés Gyula Első Iskolája (7047 Pálfa-Felsőrácegespuszta, közérdekű muzeális kiállítóhely (1987))
• Tamási Helytörténeti Gyűjtemény (7090 Tamási, Szabadság u. 29/2., közérdekű muzeális gyűjtemény (2008))
• Lankóci Vízügyi Kiállítóhely (7144 Decs, hrsz. 0905 és 0892/2., közérdekű muzeális kiállítóhely (2005))
• Lázár Ervin Emlékszoba (7047 Sárszentlőrinc, Petőfi Sándor u. 10., közérdekű muzeális kiállítóhely (2011))
• Német Nemzetiségi Tájház (7064 Gyönk, Táncsics Mihály u. 448., közérdekű muzeális kiállítóhely (1983))
• Német–székely és óvodatörténeti kiállítás (7184 Lengyel, Petőfi S. u. 5., közérdekű muzeális kiállítóhely (2008))
• Ozorai Pipo – várkastély (7086 Ozora, Várhegy u.1., közérdekű muzeális kiállítóhely (2008))
• Paksi Képtár (7030 Paks, Tolnai u. 2., tematikus múzeum (1991))
• Paksi Városi Múzeum (7030 Paks, Deák Ferenc u. 2., területi múzeum (1993))
• Petőfi Sándor Emlékház (7047 Sárszentlőrinc, Petőfi S. u. 12., közérdekű muzeális kiállítóhely (1973))
• Petőfi Sándor Emlékméhes (7756 Kölesd-Borjád, Petőfi utca, közérdekű muzeális kiállítóhely (1965))
• Sárközi Tájház (7144 Decs, Kossuth L. u. 34-36., közérdekű muzeális kiállítóhely (1987))
• Simontornyai Vár (7081 Simontornya, Vár tér 10., közérdekű muzeális kiállítóhely (1975))
• Sióagárdi Tájház (7171 Sióagárd, Zrínyi u. 31., közérdekű muzeális kiállítóhely (1983))
• Tűzoltástörténeti Kiállítás (7150 Bonyhád, Szabadság tér 3., közérdekű muzeális kiállítóhely (1985))
• Varsádi Tájház (7067 Varsád, Ady Endre u. 151., közérdekű muzeális kiállítóhely (2008))
• Völgységi Múzeum (7150 Bonyhád, Szabadság tér 2., területi múzeum (1987))

c) A listában már nem szerepel

• Kaposmenti Tájház (Szakály)
  1983-ban kapott működési engedélyt. A kiállított anyag a ’70-es években a Falukutatás program keretében lett összegyűjtve és feldolgozva a Kapos-Koppány menti falvakból. A műtárgyak fokozatosan 1974-től 1983-ig a megyei múzeumhoz lettek beleltározva. Sajnálatos módon 2008 nyarán ismeretlen okok miatt a tájház teljesen leégett, a kiállított anyag 1/3-a megsemmisült. A megmentett műtárgyak tisztítás, konzerválás után a megyei múzeum raktáraiban kerültek elhelyezésre.
• Cserenci Természettudományi Gyűjtemény (Decs-Cserencpuszta)
  1991-ben kapott működési engedélyt. A cserenci vadászkastély nagytermében a megyei múzeum segítségével berendezett kiállítás a közeli Gemenci erdő vad- és vízi világát mutatta be. 2011-ben működési engedélyét a fenntartói hiányosságok miatt a szakfelügyelet visszavonta.
• Tolnai Helytörténeti Gyűjtemény (Tolna)
  A 2001-ben berendezett kiállítás egy halászati gyűjteményből, kádárműhelyből, hentes és mészárszékből, valamint egy sváb szoba enteriőrből állt. Még 2001-ben a tejes anyag a megyei múzeumhoz lett beleltározva. 2011-ben a helyi intézményi átalakítások miatt a kiállítás lebontásra került. Raktározásra a megszűnt mözsi általános iskolában lettek elhelyezve a tárgyak, majd állományvédelmi okok miatt 2013-ban a teljes anyag a megyei múzeum raktáraiba került.

d) A listában még szerepel, de már nem működik

• Sióagárdi Tájház (Sióagárd)
  1983-ban nyitották meg és még ez évben kapott működési engedélyt. A kiállítás Sióagárd (mint egyben önálló tájegység) népi életét, kultúráját, gazdálkodását mutatta be. Még a megnyitó évében a kiállított műtárgyak a megyei múzeumhoz kerültek beleltározásra. 2017 októberében fenntartói hiányosságok és az aggasztó állományvédelmi állapotok miatt a kiállítás lebontásra került, a műtárgyak tisztítás, konzerválás után a megyei múzeum raktáraiba kerültek elhelyezésre.

e) Működik, de a listában nem szerepel

• Bátapáti Tájház (7164 Bátapáti, Dózsa György u.)
  2009-ben a helyi önkormányzat által megvásárolt és teljesen felújított sváb házat rendezett be a megyei múzeum tájház jellegűen kialakítva, 95%-ban múzeumi anyagból. Fenntartója a Bátaapáti Község Önkormányzata, a kiállított tárgyakat a múzeumtól kölcsönözik. Működési engedélye nincsen.

---