Szojka Petronella

Néprajz a Békés városi Jantyik Mátyás Múzeumban

1989–2019

INTÉZMÉNY- ÉS GYŰJTEMÉNYTÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÁS

Az 1938-ban alapított békési múzeum néprajzi gyűjteményének alapját a 19. század második felétől ajándékozással bekerült tárgyak adják. Az intézmény első megbízott vezetője, Dr. Vitéz Durkó Antal főleg a néprajzi és helytörténeti tárgyak gyűjtésére helyezte a hangsúlyt. De neki köszönhetjük a szellemei néprajz helyi emlékeinek összegyűjtését is a településen. A szakszerű nyilvántartási munkálatok és kiállítások Tábori Györgynek köszönhetőek, aki 1970 és 1978 között állt a múzeum élén. Tábori György közbenjárására vásárolta meg az akkori városvezetés a későbbi tájház épületét, amelynek berendezésére bizonyos tárgyak, eszközök reprodukcióját (főleg textíliákat) rendeltek meg helyi kézművesektől. Nemes Dénes igazgatásának ideje alatt lassabban gyarapodott a néprajzi gyűjteményi anyag. 1987-ben újra néprajzos végzettségű vezető került az intézmény élére Baligáné Szűcs Irén személyében. Az Ő igazgatási ideje alatt javult és pontosabb lett a gyűjtemény nyilvántartása, elindult a digitalizálás, valamint megnőtt azon kiállítások száma, amelyek már az intézmény saját anyagát is bemutatta a nagyközönségnek.

Mint minden a megyéhez tartozó múzeumnak és szakalkalmazottnak, így a békésinek is fel volt osztva a kutatási területe és témája. A Békés Városi Jantyik Mátyás Múzeum gyűjtőkerülete a békési járás (ide tartozik Békés, Bélmegyer, Kamut, Köröstarcsa, Mezőberény, Murony, Tarhos), valamint Doboz és környéke, illetve Magyarbánhegyes és Medgyesbodzás magyarok lakta területe. A szakalkalmazott kutatási témája főleg az ifjúsági társas élet, a párválasztás, az udvarlási szokások, népi társasélet és a hozzájuk kapcsolódó szokások voltak. De előfordult, hogy a kenyérsütés nyelvjárását, a divat és az öltözködés változásait, gyerekjátékokat és népi erkölcsi szokásokat is gyűjtötte és feldolgozta a békési néprajzos, ha arra volt igény a megyei vezetés részéről.

A békés megyei múzeumi szervezet az elsők között bomlott fel 2001-ben, de a gyűjtemény (összes szakág) revíziójára 2003-ig várni kellett, és utána került Békés város fenntartása alá az intézmény. 2007-re teljesen megszűnt a szakalkalmazottak részvállalása a megyei feladatok ellátásban, mivel a települési múzeumok fenntartásából kivonult a megye, természetesen a szakmai együttműködés (pl.: kiállítások rendezése, kiállítási anyag kölcsönzése, tudományos kéziratok megjelentetése stb.) megmaradt. A néprajzi kutatási terület lekorlátozódott Békés járására, a témát pedig már a néprajzos határozta meg kedve szerint. A városi fenntartás további előnye volt, hogy gazdaságilag „szabadabb kezet kapott” az intézmény, így, ha szükség volt egy szakkönyvre, állományvédelmi intézkedésre, hagyaték megvételére, akkor el lehetett rá különíteni a költségvetésből. Viszont ami hátránynak számított, hogy a szakalkalmazottakra hárult mindenféle adminisztrációs munka. Békésen a múzeum igazgatója és a néprajzos muzeológus egy személy volt majdnem 30 évig, emiatt a szakmai munkája (revízió, nyilvántartás vezetése, új kutatási témák kidolgozása, kiállításrendezés, szakmai segítségnyújtás a járáson belül, illetve a társintézményeknek) úgymond lecsökkent, hogy a napi adminisztrációs feladatok nagy részét el tudja látni.

ERŐFORRÁS-ELEMZÉS

Az 1989-es közgyűjteményi vizsgálat jegyzőkönyve szerint az előző évek létszámleépítése miatt szükség lenne még egy tárgyi néprajzosra, egy restaurátorral műhellyel együtt és még egy gyűjteménykezelőre. 1990-ben az akkori 18 fős létszám 1992-re 14-re csökkent, elbocsátásra került: egy népművelő könyvtáros, egy négyórás gyűjteménykezelő, aki a néprajzi anyagot is kezelte, illetve 4 fő négyórás teremőr. Akkor az igazgató volt a néprajzos muzeológus is, valamint a szakalkalmazottakhoz tarozott egy régész és egy fő gyűjteménykezelő-restaurátor is. A két muzeológus a kb. 2000 történeti és 4500 néprajzi tárgy kezeléséért felelt, nem beszélve a többi szakágak anyagairól. Az, hogy a restaurátor és gyűjteménykezelő félműszakban tudja csak ellátni a munkaköri feladatait, ez a restaurálás minőségében visszalépést jelentett, ráadásul a békéscsabai munkatársakat kisegítve, hónapokig nem is tartózkodott az intézményben. Ez az állapot még évekig fennállt, így a néprajzi tárgyak állagmegóvó konzerválása is kérdésessé vált. 2007 és 2011 között pedig egyáltalán nem is volt gyűjteménykezelő-restaurátor az intézménynél.

A szakalkalmazotti létszám helyzete nem sokat változott az elmúlt majdnem 20 évben. A néprajzos muzeológus napi 8 órában, a restaurátor és gyűjteménykezelő viszont csak napi 4 órában van alkalmazva, ami miatt a szakmai feladatoknál mindig a legsürgősebbeket kell ellátni, vannak olyan feladatok az éves munkatervben, amelyeket csak részlegesen, vagy az adott tárgyévben egyáltalán nem sikerül teljesíteni.

Néprajzos muzeológusok vizsgált időszakban: Baligáné Szűcs Irén (1982–2010), Domokos Anikó Emese (2010–2015), Szojka Petronella (2015–).

Restaurátor és gyűjteménykezelő: Kocsor Julianna (1988–2007), 2007 és 2011 között nincs szakember, Szalontai Gizella (2011–2015), Kocsor Julianna (2015–).

Nyelvtudás: B. Szűcs Irén: angol; Domokos Anikó Emese: angol; Szojka Petronella: román, angol.

Baligáné Szűcs Irén több néprajzi tanulmányt és kiadványt is jegyez B. Szűcs Irén néven, úgy mint:

A Békési Téka sorozaton belül:

• „Az vőfinek való regék, násznagynak való köszöntők” (Egy XIX. századi kéziratos vőfélykönyv) (1985)
• Békési Ház – Durkó utca 8. A békési tájház kiállításvezetője (1994)
• Szikszay Sándor aranykoszorús mézeskalácsos mester munkássága (2002)
• Békési népi gyermekjátékok (2004)
• Békési Ízek – A békési népi konyha és hagyományos ételei (2005)
• Adatok a békési néphithez és népi gyógyászathoz (2006)

A Békés Megyei Múzeumok Közleményeiben:

• Szikszay Sándor aranykoszorús mézeskalácsos mester emlékanyaga a békési múzeumban
• A kommendálás szokása a Békés megyei magyarok körében
• Sárhajók a Békés megyei múzeumok gyűjteményeiben
• A békési parasztság szerelmi életének főbb jellemzői a 20. század első felében

Békési Kalendáriumban:

• „Pálinka a népi gyógyászatban” In: Békési Újság Kalendáriuma, 2012
• „Tarhonya: régóta ismerjük és szeretjük” In: Békési Újság Kalendáriuma, 2012
• Házasságközvetítők a régi paraszti társadalmakban In: Békési Újság Kalendáriuma, 2016
• Egy rég elfeledett mesterség -a pákász In: Békési Újság Kalendáriuma, 2018

Más kiadványokban:

• Egy békési drukkoló asszony repertoárja. Néprajzi Látóhatár, 2007
• A kommendálás szokása két sárréti településen. Rálátás, 2002/4, szerk.: Dankó Imre

B. Szűcs Irén a helyi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége felterjesztésére, 2013-ban díjat kapott a közművelődési-múzeumi tevékenységéért, néprajzos muzeológusként elért eredményeiért.

Domokos Anikó Emese publikációja:

• „Kenderből és lenből házivásznat” In: Békési Újság Kalendáriuma, 2015

Szojka Petronella tanulmányai és kiadványa:

• „Játszva tanul a gyermek” In: Békési Újság Kalendáriuma, 2017
• „Kicsiny ékszerdoboz Békés szívében” – a békési görögkeleti egyházközség története, Békési Téka, 55., 2017
• „Ha egy korong mesélni tudna” In: Békési Újság Kalendáriuma, 2018
• „Az éjszakai tündérek világa” In: Békési Újság Kalendáriuma, 2019

INTÉZMÉNYI INFRASTRUKTURÁLIS HELYZET

A Békés Városi Jantyik Mátyás Múzeum egy központi épülettel (Békési Galéria) és 3 telephellyel rendelkezik: Nagyház, Iskolamesteri lakás, Tájház – Békési ház. Raktári helyiség két épületben található. A Nagyház két felső szintje (padlás) szolgál raktárként. Az 1989-es közgyűjteményi vizsgálat jegyzőkönyve szerint: „faszerkezetileg és esztétikailag elismerésre méltó”, viszont akkor a felső színt beázott, nem volt aláfóliázva. Az épület födém- és tetőszerkezete gomba és rovarfertőzött, ami fokozatosan átterjedt a fapolcokra és az ott tárolt tárgyakra is. A felső szinteken nem volt világítás, az épület nem fűthető. Az első emeleten az apróbb, vagy a könnyebben mozdítható tárgyak kaptak helyet fapolcokon, illetve a földön. A második szinten a nagyobb, ritkábban mozgatandó tárgyak, bútorok lettek elhelyezve. A tetőzet nagyobb része 1990-ben volt helyrehozva, azóta csak kisebb tűzoltószerű javítgatások történtek. 2008-ban raktárfejlesztésre adott be pályázatot a múzeum, így Salgó polcok, világítás került a kétszintes raktárba, valamint a polcokra molinóvásznat varrattak az egyik takarítónővel, hogy így is védjék a szennyeződéstől a polcra helyezett tárgyakat. A Békési Galériának az egyik helységében 2000-ben lett kialakítva a textilraktár, addig a Nagyház hátsó helyiségeiben volt tárolva a textilanyag egy része. De mivel fűtés nem volt és ingadozott a levegő páratartalma, ki kellett alakítani egy külön helyet, hogy ne romoljon tovább a textilek állapota. Az akkor legkorszerűbbnek tartott, minden műtárgyvédelmi előírásnak megfelelő 3 textiltároló szekrényt készíttetett a múzeum. A tisztítás után savmentes papírba burkolva kerültek ide a textilek, a polcokra pedig felhasználási területek szerint szétválogatva lettek elhelyezve. A fotógyűjtemény és a dokumentumok zárt szekrénybe és savmentes dobozokba kerültek az elmúlt években.

Látványraktárral nem rendelkezik az intézmény. Ritkán szokott előfordulni, hogy a látogatók egy része betekintést nyerhet a Nagyház kétszintes raktárába, ahol ugyan polcokon és magasított lábakon, de csoportosítva helyeztük el a néprajzi gyűjteményünket.

Az állományvédelem a raktári helyzetünkből kifolyólag nagyon fontos számunkra, ami nemcsak a vagyonvédelmet jelenti. 1988 óta minden évben legalább kétszer nagytakarítás zajlik a raktárainkban. A restaurálásra alkalmas helyiség kérdése még az 1990-es években függőben maradt. Végül 2010 körül a Nagyház egyik hátsó helyisége lett úgy átalakítva, hogy erre is alkalmassá vált a tároláson kívül. Fűtés még mindig nincs, ezért restaurálásra csak késő tavasz és kora ősz közötti időszakban van lehetőség. Az újonnan bekerült tárgyak tisztításra, majd konzerválásra kerülnek és csak utána a raktári részbe. A kiemelkedő helytörténeti, illetve muzeológiai jelentőségű textildaraboknak egy részét pályázati pénzen próbálja mindig restauráltatni az intézmény, ilyenre 2000-ben és 2002-ben volt lehetőség.

A kiállítóhelyeink világításait 2001-ben spotlámpákra cserélték le. A vitrineknek neon világítása van ugyan, de itt védőborítást alkalmaztak. 2002-ben és 2013-ban komplex fertőtlenítés és kártevő-mentesítés történt a raktárainkban. 2015-ben a muzeális intézmények állományvédelmi fejlesztésének céljából kiírt pályázatnak köszönhetően a Békési Galéria kiállítóhelyeinek ablaküvegjeire hő- és UV-szűrős ablakfóliák kerültek, hogy biztosítsák a tárgyak optimálisabb környezetét a kiállítás ideje alatt is. Ebben az évben műtárgykörnyezet javítására szintén egy nagyobb összeget tudott megpályázni a múzeum. A Széchenyi tér 4. szám alatti kiállítóhely padlásának egy részén tisztító takarítást végeztettünk, melynek köszönhetően nagyban csökkent a galamb-guanó és csótány-fertőzöttséget.

GYŰJTEMÉNYI ADATOK

A békési Jantyik Mátyás Múzeum néprajzi gyűjteménye nyílt, gyarapodó gyűjtemény, mely különböző tárgycsoportokból áll úgy, mint: textilek, fazekastermékek, szálasanyagok, üvegtermékek, gyermekjátékok, bútorok, faeszközök, hangkeltő eszközök, vaseszközök stb. Használat szerint gazdálkodási (méhészet, földművelés, halászat, szállítás), háztartási, kismesterségek (kaskötés/kosárfonás, fazekas, fafaragó, stb.) eszközeire is bontható az anyag.

A gyűjteményi anyag fejlődése az anyagi körülményekhez képest mindig folyamatos volt. 1989-ben már tervben volt, hogy a szűkös anyagi körülmények ellenére tovább kívánják legalább a népi kismesterségek már meglévő eszközanyagát bővíteni, valamint a helyi parasztpolgári életmód jellegzetes tárgyainak, tárgyegyütteseinek gyűjtését szorgalmazni, figyelembe véve a jelenkutatást is. 1990-ben P. Szász Lajosnak, egykori múzeumigazgatónak a 411 tárgyból álló gyűjteménye[1] bekerült a múzeumban, külön leltárkönyvbe lett bevezetve, később ez a szám 486-ra bővült. 1992-ben Kovács János békési kocsigyártó mester műhelyének felmérésére került sor, aminek köszönhetően 112 szerszámmal bővült az állomány. Még a 2000-es években is volt lehetőség egy-egy tárgy megvételére, de az elmúlt 10 évben csak ajándékozás útján tudunk bármilyen eszközt, tárgyat befogadni az intézményi gyűjteményébe. Ennek ellenére 1989-ben 4247, míg 30 évvel később már 5072 tárgy volt beleltározva csak a néprajzi leltárkönyvekbe.

Méretét tekintve nincs pontos adat, mivel több részből tevődik össze a teljes néprajzi gyűjteményünk: a néprajzi, helytörténeti, fotótár, adattár és az úgynevezett P. Szász-anyag. Az 5 néprajzi leltárkönyv szerint 2018-ban 5072 db néprajzi tárgy lett addig beleltározva. A P. Szász-anyag: 486 db, adattár: 336 tétel. A fotótárban néprajzi jellegű fotó-, hang- és mozgófilm anyag is található, pontos száma nem ismert, mert egyben kezeljük. A kismesterségekhez kapcsolódó tárgyi anyag a helytörténeti részbe lett beleltározva, ezért annak pontos száma sem ismert.

A legfontosabb gyűjteményi egységek: a népi kismesterségek eszközanyagja (kb. 700 db), viselet és használati textíliák (852 db), körösmenti vízi életmódhoz köthető tárgyak (45 db), a néprajzi adattár (3470 lapnyi), gyermekjátékok (82 db), főkötőgyűjtemény (33 db), vesszőtermékek (75 db).

A gyűjtemény hiányossága, hogy voltak olyan esetek, amikor a társintézmények nem rögzítették írásban egymás között a tárgyak átadás-átvételét kiállítás céljából és egyszerűen nem kerültek vissza a tárgyak. Mivel csak 10-12 évente volt revízió, későn derültek ki ezek az esetek. Nagyrevíziókor azonban jelzéseket kapunk a korábbi partner múzeumoktól, hogy találtak olyan anyagot, ami a békési múzeumé lehet, ezek vissza is kerülnek Békésre.

NYILVÁNTARTÁSI ÉS DIGITALIZÁLÁSI HELYZET

A gyűjtemény nyilvántartása folyamatos. A hivatalos gyarapodási napló bevezetésére 2003-ban került sor, előtte füzetben vezetették a gyarapodást, melyben az adatok sokszor nem voltak egyértelműek sem az egyes tárgyakra, sem az adományozókra vonatkozóan. Emiatt még 2018-ban is sok olyan tárgy volt található elkülönítve, amit a beazonosítás nehézsége miatt nem leltároztak még be. A papír alapú nyilvántartás mellett (gyarapodási napló, leltárkönyv, karton- és katalógusrendszer) a számítógépes adatbázist (excel) 2015-ben vezette be a békési múzeum, de párhuzamos még mindig vezetjük a papír alapú nyilvántartást is. Így a keresés könnyebbé vált, emiatt a leírókartont és az utalócédulák készítését elhagytuk. Sajnos még az eddig elkészült tárgyfotókat nem tudjuk hozzátársítani a tárgyleíráshoz, de egy külön számítógépes mappában, évekre lebontva könnyen visszakereshetők.

A tárgyi anyag digitalizálása folyamatos, tárgyfotók készítése már 1989-től kezdve állandóan, de csak lassan haladt, mivel erre külön munkatárs nem volt, hanem a megyei múzeum adta „kölcsön” egy időre a múzeumi fotósát. 2002-ben indult el egy olyan technikai fejlesztés az intézménynél, ami már segítette a korszerű munkavégzést a nyilvántartásban is. 2008-ban az e-tájházhoz kapcsolódóan történt meg a tájház tárgyainak részleges fotózása, és részben az adatok digitalizálása. 2015-ben felújításra került a számítógépes géppark, valamint mobilszkennert és A/3-s szkennert is vett a múzeum, ami a digitális munkákhoz elengedhetetlen volt. Ebben az évben kezdődött el és tart azóta is a néprajzi gyűjtemény hagyományos nyilvántartó eszközének, a leltárkönyveknek múzeumi irányelvek szerinti digitalizálása, aminek segítségével átláthatóbb, hozzáférhetőbb és gyorsabb nyilvántartási rendszer jött létre. Így lett digitalizálva a P. Szász anyag is. A helytörténetinek és a fotótárnak, amelyek még tartalmazhatnak néprajzi jellegű adatokat, a bevitele folyamatban van. 2018-ban a már meglévő gépállományunk egy A/2-es síkágyas szkennerrel bővült, szintén pályázati pénzből. Ennek köszönhetően akár nagyobb fényképeket, több oldalnyi néprajzi adattári anyagot is könnyebben tudunk digitalizálni. A digitalizálást a néprajzos múzeológus és a gyűjteménykezelő-restaurátor végzi.

ARCHÍVUMI, KÖNYVTÁRI GYŰJTEMÉNYEK

Az archívumi adattárban 336 tétel szerepel, többségében néprajzi jellegű kéziratok, leírások, szakdolgozatok, tanulmányok.

A könyvtári részlegünk néprajzi része vásárlás és ajándékozás által folyamatos bővítés alatt áll (kézikönyvek, folyóiratok). 2000 után a Nemzeti Kulturális Alap könyvkiadási támogatásainak köszönhetően megszaporodtak a helyi jellegű témákban a könyvkiadások, aminek köszönhetően nagyobb példányszámban kerültek kiadásra a kéziratok, így „cserére” is lehetőség nyílt a társintézmények között. A néprajzi szakirodalom (évkönyv, könyv, folyóirat, kézikönyv, kivonat, lexikon) körülbelül 2000 db-ra tehető.

LEGFONTOSABB KIADVÁNYOK

A múzeum saját kiadású sorozata a Békési Téka, amelye több néprajzi témájú részt is tartalmaz:

• Szűcs Irén: „Az vőfinek való regék, násznagynak való köszöntők” (Egy XIX. századi kéziratos vőfélykönyv) (1985)
• Kirner A. Bertalan: Békési dedósok (1887-1890) (1994)
• B. Szűcs Irén – S. Turcsányi Ildikó: A békési tájház – kiállításvezető (1994)
• Kirner A. Bertalan: Fejfák között száz falu temetőjében
  Márton László: Temetkezési szokások Békésen (2002)
• Végh Judit: A békési múzeum főkötőgyűjteménye (2002)
• B. Szűcs Irén: Szikszay Sándor aranykoszorús mézeskalácsos mester munkássága (2002)
• Márton László: Nehéz kereset (néprajzi írások, novellák) (2003)
• B. Szűcs Irén: Békési népi gyermekjátékok (2004)
• Márton László: Falvak, tanyák, puszták népi építészete (2004)
• B. Szűcs Irén: Békési Ízek – A békési népi konyha és hagyományos ételei (2005)
• Durkó Antal: A megfejt kútágas – Békési boszorkányok, táltosok, vajákosok csodás cselekedetei;
• B. Szűcs Irén: Adatok a békési néphithez és népi gyógyászathoz (2006)
• Balog Gáborné: Kenderföldről hozott értékeink (2008)
• Durkó Antal: Régi mesterségek, nevezetes békésiek (2008)
• Pikó Imre: Szalkai József – Az utolsó békési halász (2015)
• Szojka Petronella: „Kicsiny ékszerdoboz Békés szívében” – a békési görögkeleti egyházközösség története

ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK, JELENTŐSEBB IDŐSZAKI TÁRLATOK

Állandó néprajzi kiállítóhely a Nagyházban (Széchenyi tér 6.) található, ahol két teremben láthatóak a 19. század második felének Békésére vonatkozó halászati, földművelési tárgyai, népviseletbe öltöztetett bábuk, tisztaszobarészlet, fazekas tárgyak, a kenderfeldolgozás eszközei, valamint szőttesek.

Másik állandó néprajzi kiállítási tér a Békési Ház (Durkó utca 8.), vagy ahogy a helyiek nevezik a tájház, ahol egy református módos gazdának és családjának berendezett élettere látható. A tiszta- és lakószoba, a szabadkéményes konyha, valamint a pincekamráig és nyitott színig. Minden benne látható tárgy, használati eszköz a településen lett gyűjtve a ház korának megfelelően. A kiállítótér 1979-ben lett megnyitva, de végleges formáját csak 1992-ben nyerte el, vezetője két év múlva készült el.

Időszaki néprajzi kiállítások egy része a Nagyházban, illetve a Békési Galéria (Széchenyi tér 4.) kistermében kerültek bemutatásra évente legalább egyszer, de előfordult, hogy két néprajzi tárlat is váltotta egymást. Az 1990-es évek második felétől kezdve azonban minden időszaki végleg a Békési Galériába került. 1988-2018 között összesen 25 időszaki néprajzi kiállítás került megrendezésre. A jelentősebbek:

• Beregi hímzések (1990)
• „Magyarország szegin” – Válogatás a gyimesi és a moldvai csángók szőtteseiből és viseleti darabjaiból (1991, Nagyház)
• Arad megyei román népművészet (1992)
• Óvodatörténeti kiállítás (1992)
• „Élő népművészet” – Kocsor Imréné kosárfonó és Tóth Sándor fafaragó népi iparművészek kiállítása (1994)
• A tordai pogácsától a tükrös szívig c. kiállítás megrendezésére (2008)
• A hímzés bűvöletében”, Lukács Eszter 40 éves jubileumi kiállítása (2013)
• „Kenderből és lenből házivásznat, avagy hogyan készül a kisvakond nadrágja” (2014)
• „Nem messze van ide Kalocsa…” viselet kiállítás Mahovicsné Ladányi Anita és Mahovics Tamás magángyűjteményéből (2015)
• „Békési szűcshímzés” Kiss Józsefné életmű kiállítása (2016)
• „Egy búzaszem különös élete – avagy hogyan készítették nagyanyáink a kenyeret” (2017)

A már meglévő időszaki és állandó kiállítások mellé bekapcsolódott 2002-ben a Polgármesteri Hivatal emeletén negyedévente megnyitásra kerülő újabb és újabb tárlat is, ahol 2013 és 2018 között 4 néprajzi témájú is látható volt.[2]

INTÉZMÉNYI KÜLDETÉS, KONCEPCIÓ, TUDOMÁNYOS PROJEKTEK, EGYÜTTMŰKÖDÉSEK, JÖVŐKÉP

A múzeum 1991. évi munkatervében a következő intézményi küldetés szerepelt: „törekednie kell a múzeumi munka szinten tartására úgy, mint szakmai-tudományos, mint közművelődés terén, Törekvés a színvonalas munkavégzésre, ami sok esetben nemcsak az anyagi feltételek függvénye.” Ez annyiban változott azóta, hogy a kutatási terület ugyan kisebb lett, de a kutatási témaválasztás szabadabbá vált, valamint nagyobb igény lett a helyi értékek bemutatására.

A Békés Városi Jantyik Mátyás Múzeum elsődleges célja a 2010-es évektől, hogy felkutassa, összegyűjtse, megőrizze, tudományosan feldolgozza és bemutassa a város és a járási települések területén található mind a természeti, a régészeti, a néprajzi és a történelmi emlékeket. Célként tűzték ki a szakalkalmazottak a gyűjteményekben őrzött emlékanyagnak a nemzeti kultúrkincs részeként való megőrzését és bemutatását, s általa a tárgy- és környezetkultúra értékeinek közvetítését az oktatás, a nevelés, a közművelődés felé. Ezeken kívül küldetésünk ápolni az itt élő nemzetiségek tárgyi és szellemi kultúráját, megőrizni a város és környéke múltjára, népéletére vonatkozó jellegzetes tárgyakat, eszközöket, könyveket és kéziratokat, művészeti és ipari alkotásokat. Gyarapítani a város és környéke történetében, kultúrájában, gazdasági életében és képzőművészetében jelentős alkotók emlékét, tárgyait, alkotásait és családi ereklyéit, kiváltképp Jantyik Mátyás hagyatékát. A Békés város és környéke történetéről több mint száz év alatt összegyűjtött ismereteket és értékeket hozzáférhetővé tenni, közvetíteni, terjeszteni a város és városkörnyéki települések lakossága és az ide látogató vendégek számára, kiállítások és saját kiadványok útján. A fentiek tekintetében jelentős publikációnak tekinthető a Békési Téka sorozat, amely minden eddigi néprajzi kéziratot igyekezet közé tenni.

Múzeumi gyűjtemény jövőképéről, fejlesztésének lehetséges irányairól felesleges addig beszélni, amíg nincs megfelelően biztosítvaa megfelelő szakember gárda[3]. Mivel a néprajzos muzeológus szakember egy személyben látja el a néprajzos, a muzeológusi, a múzeumpedagógusi (nemcsak a néprajzi jellegű foglalkozásoknál), a marketinges és néha még a gyűjteménykezelői feladatokat. Így egy munkaéven belül a gyűjtemény folyamatos rendezése, a nyilvántartásban található fehér foltok orvoslása elég kis időintervallumra korlátozódik, és csak a legszükségesebb feladatokat tudja elvégezni a munkatársak segítségével. A gyűjteménykezelő-restaurátor csak napi 4 órában van foglalkoztatva, a raktárak pedig több helyen vannak, a már meglévő néprajzi tárgyaink állagát is elég nehéz megóvni. A raktáraink elég modernnek mondhatók és állományvédelem szempontjából is megteszünk minden óvintézkedést.

Szeretnénk mi is minél több tárgyat megőrizni az utókornak és bemutatni a mostani generációknak. Jó lenne, ha lenne egy felszerelt fűthető restaurátor műhelyünk, ahol esetleg még a helyreállítás mozzanatait is be tudná mutatni a restaurátor munkatársunk az érdeklődőknek. A padlásraktár alsó szintje is működhetne látványraktárként, ha biztosítani tudnánk a megfelelő személyzetet hozzá. A békési múzeum is szeretne interaktívvá válni, széleskörű múzeumpedagógiai és múzeumandragógia feladatokat ellátni, kielégítve a múzeumba járó közönség megváltozott igényeit.

A NÉPRAJZOS TERÜLETEN DOLGOZÓK SZEREPVÁLLALÁSA AZ ISMERETÁTADÁSBAN, MÚZEUMPEDAGÓGIÁBAN

A néprajzos muzeológus ilyen kis múzeumban, mint a békési, egy személyben múzeumpedagógus és múzeumandragógus is. Ezért már Baligáné Szűcs Irénnek (1982-2010) is az volt a célja 1989-ben, hogy a néprajzi ismeretanyagot egy honismereti-néprajzi szakkör szervezésével, valamint egy hagyományőrző foglalkozássorozattal szerettesse meg és adja át az érdeklődő gyerekeknek, felnőtteknek. Ennek köszönhetően volt éveken keresztül minden húsvétkor tojásfestés, nemezelés, csuhébaba-készítés a tájházban, rossz idő esetén a Békési Galéria nagytermében. 1990-ben a TIT keretében középiskolásoknak tartottak előadás a népi öltözködésről, tavaszi és téli népszokásokról. 1991-ben 6 és 14 év közötti gyerekeknek hirdetett meg a múzeum népi játékkészítő pályázatot, ahol a beérkezett legjobb pályaművekből kiállítás is nyílt a Tájházban. Múzeumandragógia keretében helyi néprajzi témájú ismeretterjesztő filmeket vetítettek foglalkozásokkal egybekötve.

A legkedveltebb múzeumpedagógiai sorozat Városi Nyílt Napok néven vált ismertté, ahol 2003 és 2008 között többször is szervezett ingyenes kézműves foglalkozásokat általános- és középiskolás tanulóknak, valamint felnőtteknek a múzeum. Ezeken az alkalmakkor mindig más és más népművész mester lett meghívva, akinek vezetése mellett gyöngyöt fűzhettek és szőhettek, mézeskalácsot díszíthettek, batikolhattak, gyékényt fonhattak, gyertyát önthettek és márthattak az érdeklődők. Ennek a sorozatnak a keretében még tárlatvezetésre is sor került a Nagyház padlásán lévő két raktárhelyiségben.

2014 óta, minden néprajzi, illetve helytörténeti vonatkozású időszaki kiállításhoz múzeumpedagógia foglalkozást hírdet az intézményünk. Ezeknek a segítségével is szeretnénk még jobban megismertetni és megszerettetni a múzeumi miliőt. A fentieken kívül igény szerint a hon- és népismereti, a környezetismereti és a történelem órákhoz kapcsolódóan múzeumpedagógiai foglalkozásokat is szervezünk szorosan együttműködve a városban tanító pedagógusokkal.

Szintén 2014 óta szervezünk minden Múzeumok Világnapja alkalmából egy-egy olyan ismeretterjesztő napot a békési Tájházba, amikor nemcsak megtekinthetik a házat egy kis idegenvezetés mellett a gyerekek, hanem egy-egy gyerekjátékra is megtanítjuk őket.

2017 novemberében és decemberében múzeumandragógia előadássorozatot indított a Békés Városi Jantyik Mátyás Múzeum és a Békés Városi Püski Sándor Könyvtár, amelynek keretein belül a következő néprajzi témájú előadásokat lehetett meghallgatni: „Játszva tanul a gyermek” – békési népi gyermekjátékok, „Kicsiny ékszerdoboz Békés szívében” – a békési román ortodox templom és alapítóinak története, „Ha egy korong mesélni tudna” – a békési fazekasság története; A békési vásár.

Az intézmény etnográfusait évek óta keresik meg különböző kérésekkel, ami legtöbbször segítségkérés egy-egy szakdolgozati témával, tanulmánnyal, kutatással kapcsolatban. Baligáné Szűcs Irén többször lektorált is ilyen írásokat, illetve recenziót is írt egy-egy szakmai kiadványhoz. De legtöbbször még mindig a tárgykölcsönzés és a szakmai segítségnyújtás a legjellemzőbb a település társintézményei, valamint a környező települések múzeumai részére.

Az utóbbi 5 évben a városban működő kulturális intézmények sokszor kértek szakmai segítséget a néprajzos szakalkalmazottól egy-egy külső helyszínű kiállítás megrendezésére, kiállítások, kulturális események megnyitására vagy múzeumandragógiai előadás megtartására.[4]

Az intézmény etnográfusának feladatai közé tartozik a kutatók fogadása, valamint azok segítése is, így több esetben fordult elő, hogy népművészeti pályázat összeállításához (békési szűcshímzés, szőttesminták) nyújtottunk segítséget.

2018-ban a múzeum néprajzos szakalkalmazottjához került a Helyi Értéktár szakmai koordinálása, ami magába foglalja az oda tartozó értékekből álló kiállítás összeállítását és berendezését, valamint az értékeknek a Megyei Értéktárba történő felterjésztéséhez kapcsolódó szakmai anyag elkészítését is.[5]

FILIÁK, TÁJHÁZAK, KIÁLLÍTÓHELYEK

Békési Galéria, Bérház

Széchenyi tér 4.

A város központjában álló épület 1885-ben Benedicty József tervei szerint épült eklektikus stílusban. Nevét onnan kapta, hogy az építtető Békés nagyközség az emeleti helyiségeket egyesületeknek, a földszinti üzlethelyiségeket kereskedőknek adta bérbe. A főhomlokzaton boltozott kocsi behajtón át jutunk az épületbe, ennek jobb oldalán lévő kis előtérből háromkarú lépcsőn érhetünk az emeletre. A lépcsőház fala ívek közötti vakablakokkal díszített, légtere összekapcsolódik az emeletivel, mennyezetén festés és színes üvegdíszítés látható. A főemeletet díszteremként használták (ma kiállító terem), gazdag belső architektúrával, kazettás, festett mennyezettel készült. Az épület ma a Békés Városi Jantyik Mátyás Múzeum székhelye, amely múzeumi kiállítóhelyként 1983 óta funkcionál, ahol időszaki képzőművészeti, történeti, néprajzi témájú tárlatokat tekinthetnek meg az érdeklődők. Vasárnap és hétfő kivételével minden nap 6 órában látogatható. A személyi változások miatt 2016 után egy állandó négyórás, illetve egy bizonyos napokon itt dolgozó szintén négyórás teremőrrel van biztosítva a nyitva tartás. Látogatószám 2018-ban 3974 fő volt.

Nagyház

Széchenyi tér 6.

A Wenckheim-család a XVIII. század végén építtette magtárnak és uradalmi tiszttartói lakásnak. 1966 óta állandó kiállítási tér. Az alsó szinten kiállítótér van, mely állandó néprajzi, természettudományi és helytörténeti kiállításoknak ad helyet. Nincs állandó fűtés, emiatt csak késő tavasztól kora őszig tarthat nyitva. Eleinte 2 teremőr dolgozott, heti 5 napos munkarendben, négy órában. Ez a nyitva tartási rend megváltozott a 2000-es évek második felétől heti három napra, mert eleinte három, majd két négyórás teremőr látja el a Nagyház és a Békési Galéria nyitva tartási feladatait. 2016 után pedig heti két napra (kedd-szerda) és 4 órára korlátozódott a nyitva tartás. Egyéb napokon csak előzetes bejelentkezés esetén nyit ki az állandó kiállítás. Ennek ellenére mindig van látogató, főleg a nyári időszakban, amikor csoportok jelentkeznek be. Látogatószám 2018-ban 818 fő volt.

Tájház, Békési Ház

Durkó utca 8.

Az épületet Csapó Gábor építtette 1866-ban. A nagyméretű épület egy jómódú, békési gazdálkodó család lakóháza volt. Az udvari homlokzat előtt eredetileg teljesen végig futó, téglapilléres tornác készült, csak az 1920-as években cserélték ki az utolsó szakaszt darufásra. A volt lakóház állami tulajdonba került, helyreállítása 1979-ben fejeződött be, azóta tájházként működik. A helyreállítás során vissza lett állítva az eredeti nyílászáró rendszer, a szabadkémények és a tüzelőberendezések. Az épület teljes műszaki helyreállítása és korhű berendezése mellett az udvari is hagyományos kialakítással került bemutatásra. Az épület alaprajzi elrendezése: szoba – konyha – szoba – pince – padlásfeljáró – kamra – alsókonyha – alsószoba – szín – ólak. Az udvari homlokzaton az alsó konyháig pilléres tornác fut végig, mögötte az ólakig darufás, oszlopos tornác. A felső és az alsó konyhában szabadkémény van. Az első, utcafronti szobában ehhez a kéményhez egy kör alaprajzú kemence kapcsolódik. A tájház különlegessége, hogy itt a belső szobát használták tisztaszobaként. Az udvaron a disznóól és a kukoricagóré mellett két hombár is látható. 2017 óta nincs állandó nyitva tartás, mivel a létszámleépítés miatt három kiállítóhelyre két fő négyórás teremőr jutna, de így a napi előírt 6 órás nyitva tartást lehetetlen betartani, emiatt a Tájház (Békési Ház) csak előzetes egyeztetés után látogatható, illetve a városi rendezvények alkalmával a nyitva tartás csak a kollégák összehangolt munkáinak köszönhetően oldható meg. Látogatószáma 2018-ban 1205 fő volt.

Iskolamesteri lakás

Petőfi utca 41.

Ez az épület adott helyet valamikor az úgynevezett „malomvégesi iskolának”. A ház valószínűleg 1844-ben épült, az udvar és a kert arra enged következtetni, hogy valamikor paraszt porta lehetett. A korabeli parasztházak ismeretében feltételezhető, hogy az épületben szabadkéményes konyha volt, melyből két oldalon egy-egy szoba nyílt. Tantermet csak az 1900-as évek elején építettek hozzá. 1910-től a tanítói lakást és a tantermet folyamatosan korszerűsítették. Lebontották a szalmatüzelésű kemencét, bevezették a villanyt, felújították a padlót, ajtókat, ablakokat cseréltek. 1958-59-ben a korszerűsítés folytatódott. Újabb ajtók és ablakok cseréjére került sor, és egy új szolgálati férőhelyet is kialakítottak a kamra helyén. Ekkor választották ketté az épület végén levő nagy tantermet is. Földszintes, nyeregtetős, homloktornácos épület.

Egyedülálló értéket biztosít az épületnek az utcai homlokzat. A 3 nyílású homloktornácot két toszkán jellegű egész, illetve két fél oszlop alkotja, melyek falazott mellvéden állnak. A tornác farácsa a romantikus időszak stílusában készült. Az oromzatban két keretezett ovális padlásnyílás látható. A faltükör csúcsában gazdag tárcsadísz, alatta pedig egy sávban széles szalagdísz van. Ezek a dekorációk késő barokkos, klasszicizáló hatást mutatnak. Az épülethez szép barokkos jellegű kapubálványos kerítés tartozik. A ház műszaki felújítás után az elő- és oldaltornácon hagyományos laptégla burkolatot kapott. Visszaállították (Országos Műemléki Felügyelőség utasítása) a szabadkéményes konyhát is, illetve a mestergerendás építési módot. Az épületben jelenleg egy rangos XIX. század végi berendezés látható, mely tükrözi az akkori társadalom tanítójának életkörülményeit. 1981-ben lett megnyitva a nagyközönség számára, majd be is zárt, csak gyűjteményi részlegként működik tovább, hivatalos működési engedélye nincs. Nagyon ritkán, csakis kutatás célból előzetes bejelentkezés esetén nyitjuk ki az épületet.

---